 Vissza a főoldalra - 1998 - 1999 - 2000 - 2001 - 2002
Az világháló egyik előfutára, amelyet a földrajzilag egymástól távol levő kutatók és a katonai személyzet kommunikációs összegubancolására hoztak létre, 1969-ben már működött. A neve: Arpanet volt. Az akkor még csak kevesek (a kiválasztottak) számára hozzáférhető mágikus vívmány negyedszázaddal később hétköznapi eszközzé vált. A mai Internet a Föld legeldugottabb pontjairól is képes informálni. Igaz, a mezei felhasználó számára időről-időre komoly gondokat, fejtörést okoz. Elvégre egy új nyelv, néhol egyszerűnek tűnő, máskor kibogozhatatlanul bonyolultnak tűnő szabály- és kifejezésrendszer, hovatovább (szub)kultúra született. A tanulásban, a könnyebb eligazodásban a Kossuth Kiadó rövid, sokrétű és lényegre törő szótára segíthet. Összeállítói, szerkesztői a legszükségesebb ismeretek - főként az Internet-szolgáltatásokkal és a felhasználói programokkal kapcsolatos tudnivalók - összegyűjtésére, rendszerezésére vállalkoztak. Természetesen a teljesség igénye nélkül. Az aprócska kézikönyvből - egyebek mellett - kiderül mi értünk aszinkron adatátvitelen, sín szervezésű hálózaton és globális listán. Mi több, kiderül, mi a csuda az a Hytelnet, az IMAP, a PEM és a TANSTAAFL. Jó bogarászást! - Sz.Z.A. - 2001. december 03.
Napjainkban, amikor nyögvenyelős félmondatokhoz, nyáladzós öntömjénezéshez, balga klisékhez, kósza szórakosgatáshoz vagyunk leginkább szok(tat)va, felettébb üdítően hatnak azok a méltóságteljesen is emberi, néhol finoman évődő, máskor súlyosan tiszta gondolatokat tartalmazó írásművek, melyeket nem akárkik (nem percemberkék vagy megfáradt szóbányászok!) vetettek papírra. Közel 300 oldalon át Ady, Bálint György, Déry Tibor, Heltai, Jászi, Kossuth, Kosztolányi, Krúdy, Mikszáth, Móra, Móricz vagy éppen Nagy Lajos - a sor nem lehet teljes! - igézi meg az olvasni és töprengeni még nem rest keveseket. Mert - idézve a könyv előszavát - "az olvasás nem a sokak öröme. Hogy soha nem is volt sokaké? Lehet. Ez a könyv azoknak készült, akik egyetlen percig sem élhetnek együtt ezzel a hiánnyal..." Nos, a kötet valóban hiányt pótol: lelki muníciót ad, agyserkentő és görcsoldó hatása van. Ráadásul nem egy szimpla "csak itt, csak Önöknek!" szóló, faalávaló és hamar letudható Best of…-gyűjteménnyel van dolgunk. A könyvet egybeszerkesztő Cserhalmi Imre ugyanis kiváló munkát végzett: pazar mozaikkockákból konstruált kivételes táblaképet. Persze ez a kép elsősorban attól szép, hogy sokféle. Ezer arcú, mégis egységesen humanista. Nehéz lenne bárkit és bármit kiemelni. E sorok írója (Cserhalmi Tanár Úr egykori nehezen kezelhető tanítványa) azonban a világért sem hagyná ki a kínálkozó "ziccert". Ide idézem hát Bálint Györgyöt, a nagy sci-fi(!) szerzőt, aki az "Éljen Kolumbia (Peru)!" című bravúros szurkapiszkájában egy idegen planétáról mesél, imigyen: "Általában mindenki a béke híve Peruban és Kolumbiában, melyek lassanként megtelnek majd rokkantakkal. Mindenki a béke elvi alapján áll, csak éppen ügyesen leplezi, kidagadt szemmel, ökölbe szorult kézzel, tajtékzó szájjal, üvöltő torokkal, tankokkal, repülőgépekkel, gázbombákkal, akasztófákkal, vasrácsokkal és növekvő folyószámla-betétekkel." B.Gy. - talán a korabeli országimázst/mundért is féltve - sebtiben hozzáfűzi: "milyen megnyugtató, hogy mi mérhetetlenül messze vagyunk ettől a vidéktől. Európában vagyunk, ahol ilyen veszély már régóta nem fenyeget…" Ha semmi másért, pusztán a fentiekért már megérte közkinccsé tenni, leporolni(?!) a régi újságok és kötetek lapjait. Elvégre a Sajtókincstár I. címet viselő könyv ismét igazolja, hogy a klasszikusok mindig időszerűek. Jöhet a folyt. köv.! - Szabó Zoltán Attila - 2001. november 30.
- Merliner News - 2001. november 19. A Duna Televízió és a Szlovén Televízió (RTV Slovenija) között évek óta létezik szakmai együttműködés: a kétoldalú alapszerződést 1998 májusában kötötték meg. A két közszolgálati médium az új évezredben azonban ennél is szorosabbra fűzi kapcsolatait. A szándékot immár szerződés is rögzíti, amelyet Pekár István, a Duna Televízió elnöke és Aleks Štakul, az RTV Slovenija vezérigazgatója látott el kézjegyével. A megállapodás alapján a jövőben a két televízió kölcsönös hírcserét bonyolít majd le és eseménynaptárat is készít a legfontosabb magyarországi és szlovéniai eseményekről. - Merliner News - 2001. november 12. Az Árpád-korból származó, várfallal körülvett, valószínűleg bencés kolostor nyomaira bukkantak a régészek a Vas megyei Pornóapáti közelében. A Savaria Múzeum régészei szeptember óta végeznek ásatásokat a nyugati határhoz közeli községben, ahol a helyi szájhagyomány szerint is egy bencés, majd ciszterci apátságnak kellett állnia, mint ahogyan ezt a település neve is - Apáti - magában foglalja. P. Hajmási Erika, az ásatásokat vezető régész szerint igazi szenzációnak számít, hogy megtalálták a nagyméretű várfallal körülvett apátság romjait. A régészek szerint Pornóapáti közelében lehetett egykor a Ják nemzettség első szálláshelye, innen költöztek késobb a mai Ják helyére, ahol támogatásukkal épült fel a XIII. században a világhírű késői román stílusú Jáki templom. A Pornóapáti közelében talált apátsági templom és kolostor a szakemberek szerint korábban épülhetett mint a Jáki templom, ezért akár ennek elődjeként is tekinthető. A régészeti feltárás helyszínén több száz, a XII.-XIV. századból származó sírt is rejt a föld, ezért a szakemberek arra számítanak, hogy jelentős régészeti kincs, történelmi emlék kerülhet itt elő - adta hírül az Magyar Tavirati Iroda. - Merliner News - 2001. október 26. "Archaikus őszi pillanatokat" szerez a sétálóknak az Artpool Művészetkutató Központ október közepétől november 4-ig. A Budapesti Őszi Fesztivál keretében a művészi haiku XVIII. Századi megteremtője, a japán Matsuo Basho és a verseit magyarra fordító Fodor Ákos haikuit a Liszt Ferenc tér lámpaoszlopain helyezték el. (Egy jellemző idézet ezek közül: "Létem Mosolya / minősülhet szemedben / hülye grimasznak.") - Merliner News - 2001. október 22. A világháló, mint afféle gigászi pókháló mindent egybegyűjt. A történelem és a politika is "fennakad" rajta. Változó minőségben és óriási mennyiségben kereshetőek fel az olyan portálok, ahol a múltba tekinthet a T. Olvasó! 1956 sem maradt ki a "szórásból". Olyannyira nem, hogy rögzíthetjük: temérdek tényanyag, visszaemlékezés, elfogulatlan kutatási anyag található e témában (is). Persze elfogult, 45 év múltán is vádaskodó, önhitt vagy önigazoló honlapokból is bőséges a felhozatal. Glatz Ferenc a www.historia.hu oldalon azonban kimondja: "Európaiságunk visszanyerése nem diplomáciai aktusok, szerződés-aláírások eredménye lesz. Ezek csak segíthetik azt. A fejekben is szükség van a rendszerváltásra..." A '56-os eseményekkel bővebben foglalkozó on-line orgánumok közül kiemelendő a www.rubicon.hu. A Rubicon történelmi folyóirat korábbi lapszámait is archiváló honlapon megtalálhatjuk - egyebek mellett - az 1995. évi 8-ast, amely teljes terjedelmében '56-os portrékat közöl(t) olyan jeles (köz)írók tollából, mint Litván György, Rainer M. János, Valuch Tibor, Eörsi László vagy Hegedűs B. András. Ugyanitt olvasható egy eredetileg 1997-ben közölt elemzés, amelyet Timothy Garton Ash jegyez. A szerző megállapítja: "Tolsztoj a Háború és békében figyelmeztet a csaták lelkületében lakozó titokra, s ugyanez igaz a forradalmakra is. Vagy talán már tudjuk - s itt és most különösen aktuális a kérdés -, hogy miért és hogyan került sor a Bastille ostromára? Az 1956-os magyar forradalom is ilyen típusú esemény volt. Meglehet, az utolsó Európában, amely azzal a tömeges, erőszakos és - legalábbis részben - valóban spontán jelleggel bírt, amit mindmáig társítunk a "forradalom" szóval. Valamennyi azóta lezajlott európai forradalmat (Csehszlovákia, 1968; Portugália, 1974; Lengyelország, 1980-81; valamint sok ország 1989-e) megszorító jelzőkkel kell leírnunk: megszakított, önkorlátozó, békés, bársonyos, tárgyalások útján végbement. A közbeeső több évtizedes politikai elnyomás és történelemhamisítás mellett, e klasszikus forradalmi jelleg az oka, hogy a magyar forradalom jelentős részletei gyakorlatilag feltárhatatlanok - s lehet, hogy éppen ezek a legfontosabb részletek. Például azoknak a fiatal férfiaknak és nőknek a története, akik október 23-án és 24-én fegyvert ragadtak: munkások, diákok és az utcai harcokban részt vevő srácok, akik végül is e forradalmat megteremtették. Nélkülük a történet esetleg megmaradhatott volna a kiélezett politikai válság keretein belül, radikális reformkísérletnek, amely mindenekelőtt a párt és az értelmiség belügye, s amelyben a népnek csupán támogatói szerep juthat." Egy másik, szintén a Rubicon honlapján megtalálható tanulmányból (Szakolczai Attila: Rohanunk a forradalomba... - 1996) a sajtó korabeli helyzetéről is képet kaphatunk. A szerző úgy ítéli meg, hogy "a szovjet típusú hatalomgyakorlás fontos eszközei közé tartozott a sajtó is, amely ugyancsak elesett még a forradalom kitörése előtt. Hiába történtek új meg új leváltások a párt központi lapjánál, a Szabad Népnél, munkatársak jöttek, munkatársak mentek, de a kritikus ellenzéki szellem megmaradt. A szovjet prezídium "magyarszakértője", a nehéz helyzetekben újra meg újra Budapestre küldött Anasztaz Mikojan már 1956 nyarán figyelmeztette Hruscsovot: a sajtó és a rádió kikerült a KV ellenőrzése alól. 1956 őszére megérett a helyzet a forradalomra. A hatalom gyengének, jószerivel tehetetlennek mutatkozott, a társadalom, amely már jó ideje elviselhetetlennek tapasztalta a rendszert, teljesen elvesztette bizalmát a hatalmon lévőkben. Ugyanakkor itthon és külföldön egyaránt kirajzolódott az alternatíva: Jugoszlávia azt bizonyította, hogy a szovjet modelltől el lehet térni; Ausztria esete azt igazolta, hogy a szovjet csapatok ki is tudnak vonulni onnan, ahova hajdan bevonultak; Lengyelország példája pedig megmutatta, hogy ha széles nemzeti bázisa van egy kommunista politikusnak, akkor szembeszállhat a szovjet akarattal (bár ennek lehetséges következményei nem tűntek túl biztatónak)." Az '56-os Intézet honlapja is bőséggel ontja az információkat, az adatokat, a tényeket és a személyes vallomásokat. Mindezt elegánsan, nem sértegetve, mégis világosan érvelve teszi. A www.rev.hu cím alatt kideríthető, hogy az intézeti könyvtár adatállománya jelenleg 2826(!) kötetben foglalható össze. "A régi '56-osok (hon)lapjában" Rainer M. János közelmúltbeli, a III. Országos jelenkor-történeti Konferencián (Debrecen - 2000. augusztus) elhangzott vitaanyaga is megtalálható. A gigászi méretű dolgozatból csupán egy röpke - összefoglaló - passzust idéznénk: A többség valószínűleg ideiglenes állapotként fogta fel a "kommunizmust" és gyors elmúltában reménykedett. Addig is fogcsikorgatva alkalmazkodott az új rendszerhez, s reménykedett az amerikai csapatok bejövetelében. (...)Még a berendezkedő rendszer, nem túl nagyszámú hívét és lekötelezettjét is erősen irritálta az a szolgalelkű utánzás és nemzeti megaláztatás, mely a szovjet mintakövetés első éveit jellemezte. Ezen az érzületen Nagy Imre első miniszterelnöksége sem változtatott sokat, amint azt az 1956-os forradalomban felszínre került elemi indulatok mutatták. (...) November negyedike, a forradalom és a szabadságharc bukása, majd az ellenállás kudarca, a "(nyugati) világ által való elhagyatottság" élmény újabb sokkot jelentett. A magyar társadalom nehezen törődött bele ebbe a vereségbe, de hamarosan úrrá lett rajta a belátás: "ezektől nem lehet megszabadulni". Az emberek beletörődtek abba, hogy 1956 ügye elveszett..." No nem mindenki. Egy másik - harsogóan haragos és ma is harcra kész - honlap (www.antikommunista.zona.hu) impresszumában(?) ez olvasható: "... a szerkesztést és a cikkeket nem profi újságírók készítik, hanem a hazájukat szerető egyszerű amatőrök. Biztosan vagyunk, és számítunk is arra, hogy a pártállamból itt maradt, ma is hazugságokat író "szakzsenik", méregbe mártott tollakkal, meg fogják kísérelni - ahogy folyamatosan is teszik - 1956 történelmi igazságát elferdíteni, lejáratni." Ugyanitt egy nem kevésbé érdekes dolgozat is olvasható, amelynek a címe: "Mikor lehetek Pécs város díszpolgára?" A szerző: prof. Dr. Bokor Imre. No comment. Visszatérve a valóban átgondolt, igényes publikációkhoz Litván György több tanulmányát is figyelembe ajánljuk. Ezek a szakcikkek a Históriában, a Rubiconban és az '56-os Intézet portálján egyaránt fel-feltűnnek. Nevezett egyik írásában kijelenti: " téves és elfogadhatatlan az '56-os népforradalmat "polgárháborúnak" nevezni, mint ez ma néhol hallható. A "túloldalon" ugyanis nem volt nép vagy polgárság, csak szovjet nagyhatalmi és pártérdek. A forradalmat alkotó tendenciák és pályák nagy találkozása pedig - tragikus módon - az '56 utáni magyar börtönvilágban vált teljessé." Egy kattintással arrébb Litván tanár úr így végszavaz: "Utólag is bámulatra méltó, hogy ez az elemi erejű népmegmozdulás milyen egyesítő, összeolvasztó hatással bírt..." - Szabó Zoltán Attila - 2001. október 19.
Az intézményt Soros György alapította közvetlenül a rendszerváltás után, 1991-ben. Eddig évente 20 millió dollárral támogatta az egyetemet, amelynek célja többek közt az, hogy elősegítse Kelet-Közép-Európa demokratizálódását. A budapesti (mátyásföldi) székhelyű egyetemen jelenleg 40 ország 858 diákja folytat posztgraduális tanulmányokat. - Merliner News - 2001. október 12. Magyar költők verseit olvashatják az összes párizsi metróvonal minden peronján és minden szerelvényében a francia földalatti utasai. A 14 párizsi metróvonal szerelvényeiben Radnóti, Weöres, Illyés és Pilinszky, a 297 metróállomás falain Ady, József Attila, Petőfi és Rónai franciára fordított verssorait helyezték el a MAGYart elnevezésű franciaországi magyar kulturális programsorozat alkalmából. József Attila Tiszta szívvel című verse teljes egészében, franciául és magyarul is olvasható a peronok falain. A mozgó magyar költészeti fesztivál október végéig közlekedik ingajáratban a föld alatti Párizs összesen 211 kilométer hosszú útvonalán. - Merliner News - 2001. október 01. A Duna Televízió technikailag készen áll az észak-amerikai sugárzásra, ám az interkontinentális pályáztatást, s így karácsonyi indulást veszélyezteti az ÁPV Rt. két hónapos átutalási késedelme, noha a költségvetés 800 millió forintot garantált erre a célra. Kellemesebb hír, hogy egy friss, átfogó közvélemény-kutatás szerint a Duna, úgy is, mint az egyetlen hazai kulturális csatorna őrzi vezető helyét az erdélyi magyar tévénézők körében: a romániai magyarság körében 23 százalékos közönségarányt regisztráltak. Ez európai viszonylatban is kiemelkedőnek minősíthető. - Merliner News - 2001. szeptember 17. Visszapillantó Napjainkban Európa egyik legnagyobb (szub)kulturális parádéjaként tartják számon az évről-évre Óbuda egy kies szegletén megrendezésre kerülő Pepsi Szigetet. Ez a valaha sátortáborként indult mára azonban világhíres megabulivá vált monstre happening méreteit tekintve is leny?göz?nek mondható. (Merjünk nagyok lenni, ugyebár...) Természetesen a fesztivál immár nemcsak programjai, koncertjei révén érdemel külön említést, hanem mint médiaesemény (cirkusz?) szintén kiemelt jelentőségű. Referensek A Sziget Kulturális Szervezőiroda mindössze két - az egyszerűség kedvéért mondjuk úgy, főállású - kommunikációs szakembert foglalkoztat. A többiek általában a nagy bulit megelőző (hó)napokban kapcsolódnak be a munkába. Vető Viktória sajtófőnök mégsem érzi úgy, hogy Marinka Csaba PR- menedzserrel együtt elapróznák magukat. Sőt, egyetértenek abban, hogy a "nagy durranásig", vagyis a hagyományos májusi beharangozó sajtótájékoztatóig nincs is szükségük különösebb segítségre.
Persze a média "térfeléről" érkeznek furcsa kívánságok, már-már teljesíthetelen kérések is. Például amikor Gerendai Károly főszervező helyett Gerendás Karcsival akart rögvest interjút készíteni egy mérsékelten felkészült "kolléga". (Szigorúan magánvélemény; de azt hiszem, a kilencedik éve zajló szigeti kavalkád egyszerre a szellem és szellemirtás nyílt terepe, hiszen ahogy korábban, úgy idén is igen szép volt a felhozatal ingyen élő médiamutánsokból, szószátyár rádiós hangbajnokokból, bódult rímfaragókból, "kukabú(l)várokból", szépelgő semmittevőkből. De szerencsére a kevésbé zajos többséghez tartozók sem hagyták cserben a Diákszigetet, ennél fogva a press-sátor és környékén a kulturált kommunikáció sem tartozott a ritka jelenségek közé...) Vető állítása szerint bármit kérnek tőlük a sajtó képviselői, minden esetben megpróbálnak segíteni. - Nincs lehetetlen! A mi telefonszámunkat több száz újságíró ismeri, bármikor hívhatnak, kérdezhetnek. 1999 óta pro-aktív sajtókommunikációt folytatunk, és úgy érzem, ennek meg is lett az eredménye - fűzi hozzá Marinka.
- Igen fontos, hogy a globális üzenetek mindenkihez eljussanak. Ezért mindenhol kihangsúlyozzuk, hogy a Sziget multikulturális jellegű, hangsúlyosan világfesztivál! - informál a sajtófőnök. Vető nem titkolja, hogy az akkreditációval kapcsolatos adminisztrációs bakik kiküszöbölhetetlenek. Hol a szoftver a hibás, hol az ember. Ha galiba történik, ketten (vagy akár többen) sietnek a méltatlan helyzetbe került újságíró megsegítésére. Igyekeznek rugalmasak lenni. Különösképpen, mert az előzetes akkreditációnál semmiféle diszkrimináció nem fordulhat elő. Bár nincsenek prekoncepcióik, valamiféle szűrőt idén azért alkalmaztak, hiszen az ingyenjegyek kiosztása előtt bekérték az előző évi fesztiválról írt dolgozatokat, tv-felvételeket. De ebben a munkában az Observer is (ki)segítette a Sziget Kulturális Szervezőirodát. Apropó, sajtófigyelés. A nemrégiben (2001. augusztus 8-án) befejeződött fesztivál óta egyre testesebb az az aktakupac, melyben a sajtómegjelenések sokasodnak. De mint megtudtuk, ezúttal a tévék és a rádiók, valamint az internetes lapok is kitettek magukért. Az Observer adatbankja eddig közel 300 cikket dobott ki. És ez a szám csak nőhet: várhatóan kétezernél is több publikációval kell majd számolni az év végi összesítéskor. És akkor még nem ejtettünk szót a televíziókról, melyek több tízórányi anyagot gyártottak/gyártanak le a szigeti forgatagot felidézve. A rádiók szintén tüsténkedtek: a Petőfi adó mindvégig a Hajógyári-szigeten parkolt közvetítőkocsijával és élő adások egész sorát prezentálta. Marinkáék örömmel nyugtázták, hogy idén kétezer hazai médium képviselője vett részt a hatalmas dzsemborin. Határainkon túlról pedig közel ötszáz kolléga akkreditálta magát. Olyan médiumok is tudósítottak a helyszínről, mint a Sat 1, a Music Television,a VIVA vagy az ARTE. Jelentős számban érkeztek az ún. online-újságírók és fotóriporterek is. Lapcsinálók Apropó, Internet. A világhálón olvasható médiumok feltartozhatatlanul törnek előre, és jelentőségük némelykor már jócskán meghaladja a hagyományos orgánumokét. Ezt a tényt (f)elismerve a sziget szervezői is munkához láttak, és ez év májusától hivatalos weboldalon informálják az érdeklődőket. A Sziget sajtóiroda munkatársai dolgozták ki a szájtstruktúrát, és augusztusig ők írták az anyagokat is. Később - a rendezvény idejére - 20 fős újságírói- és fotós kollektíva szállt be. Az írások három nyelven - magyarul, angolul és németül - jelennek meg. (Az ez idő tájt is működő weboldal címe: www.pepsisziget.hu) Évek óta a Diáksziget speciális sajtótermékei közé sorolható a Sziget Sun, amely leginkább egy csipet csapatnyi fiatal lelkesedését és kitartását dicséri. Mint arról Nagy Réka főszerkesztő beszámolt a Magyar Sajtónak, a hatodik esztendejébe lépett, szamizdat jellegű újságot 20 fős stáb jegyzi. A négy darab A/4-es lapocskán sorjázó cikkek szerzői közül a többség harcedzett újságírónak mondható, bár vannak közöttük lánglelkű amatőrök, töprengő filoszok is. Noha a külsős stáb összetétele évről-évre változik, a gárda "atommagja" változatlan. Baráti társaságukat a közös szigetelés és a lapcsinálás élménye tartja egyben. Munkájukat a szervezőstáb támogatja, jelképes összeggel, infrastruktúrával, néhány számítógéppel, no és hetijegyekkel. A 2001-es kavalkád idején hajnali háromkor tartottak lapzártát, a betördelt anyagot futárral küldték a Boráros téri Stádium nyomdába. Néhány órával később a friss, szinte nyomdaillatú újságjukkal ugyanők, vagyis a szerkesztők, írók és fotósok hada szaladt körbe, terjesztve az "igét" a civil faluban éppúgy, mint a Nagyszínpad környékén. Filmesek Nincs szigetelés híradózás nélkül. Igaz, a Sziget Híradó speciális szerkesztői elvek alapján, játékfilmes eszközökkel mutatja be egy-egy nap végén (éjjeli egy tájban) mi is történt aznap. Az interjúalanyok mindig a valódi szigetlakók, az éppen arra kampányoló politikusok és más fura szerzetek rendre kimaradnak a szellemes összeállításokból. Mint Bredár Zsolt, vezető szerkesztő elmondta, etűdjeik elsősorban "hangulathordozó" szerepet töltenek be, a képkockákon általában abszurd helyzetekbe hozott szigetlakók láthatóak. Szponzoraik nincsenek, csak a szervezők segítenek. Most is kaptak kamerát, három számítógépet és egy ún. Beta-vágót. Cserébe huszonöt fiatal filmes forgatott éjjel-nappal. Az anyagokat helyben, az erre a célra berendezett aprócska stúdióban vágták, szerkesztették. A stáb tagjai megfogadták: jövőre - persze, ha ismételten kapnak támogatást - újra híradóznak egy kiadósat. - Szabó Zoltán Attila - 2001. augusztus 10. Az idei Pepsi Szigeten összesen 361 ezer volt kíváncsi az egy hét alatt fellépő 450 zenekarra és a sok más kulturális programra. A legtöbb látogatót augusztus 4-én fogadta a sziget, akkor 60 ezres létszámnál tették ki a "megtelt!"- táblát. A legnépszerűbb étel a főzőkolbász volt, ebből 3,6 tonna fogyott, virsliből 1,4 tonnát ettem meg, s mindezt 3,5 tonna savanyúsággal, 3,2 tonna kenyérrel és 73 ezer zsemlével "küldték le" az éhező szigetelők. Kijózanításra 22 embernek volt szüksége, kábítószerrel való visszaélés miatt pedig csak 35 ügyben indítottak eljárást a hatóságok. - VR / Merliner - 2001. augusztus 08. Kilenc év a szigeten. Ha egyszerre akarnék frappáns és persze irodalmi (v.ö.: Tíz év magány, avagy a rejtelmes sziget) lenni, minden bizonnyal eme bikflangos címmel/nyitómondattal próbálnám elkápráztatni a T. Olvasót! Ámde ezúttal nem vetemedek ilyesmire, mivel az olcsó közhelyek hangsúlyozása és a múlt dicsőítése helyett megpróbálok röviden és célratörően arról értekezni, mit jelentett egykor és mit manapság Óbuda távoli szegletében, a Filatorigát tőszomszédságában bulizni, "zúzni", "nyomulni", avagy "szigetelni". A legnyilvánvalóbb különbség, amely sokunkat, főképpen a hetvenes években születetteket szinte mellbe vágott idén, hogy mára felcseperedett a második szigetelő generáció is. És ezt az új nemzedéket már nem lehet maszlaggal etetni. Legtöbbjüket a legkevésbé sem érdekli a szépségesen naiv woodstock-i filozófia, meg a "kell egy hét együttlét..." - szólásmondás lejárt lemeze. Anakronisztikus közhelyek szuszakolása helyett ők - nagyon helyesen! - már csakis a lényegre koncentrálnak. Arra, hogy az egyre dráguló jegyekért mit kapnak cserébe. Elvégre ha már valaki eltapsol napi kétezerötszáz froncsit, esetleg hetijegyre közel tizenötezer HUF-ot, akkor joggal elvárhatja, hogy mindenki - szervező, őrző-védő és fellépő egyaránt - őérte pattogjon, tegyen-vegyen. A színpadon lévőkre nem is lehetett panaszunk. Voltak persze a hajnali órákban már betliző amatőrök és dilettáns "profik", de azért a többség kitett magáért. Remekelt Varttina, az Elvis-epigon The King, a Guano Apes, Boban Markovic rezesbandája, és a hazai kultbanda, az Anima Sound System. (Itt kell megjegyezzem, hogy a szombathelyi illetőségű csapat énekesnője nemcsak kiváló hangjával aratott, hanem valami olyasmijével is, amit elegánsan szexepilnek, hímsoviniszta stílusban pedig ...-nak szoktak nevezni.) Apropó, csajok. Ilyen csodás felhozatalra még az öreg szigetlakók sem emlékeznek. Ahogy Joe Dirt médiamunkás fogalmazott a helyi orgánumban (Sziget Sun): "közismert tény, hogy a magyar lányok a legszebbek a világon, de nekem úgy tűnik, a nagyvilág is egy különleges kontingenst küldött nekünk, mert a csúnya lány itt olyan ritka mint az üres söröspohár..." No igen. Ha semmi másért, hát a hölgyekért érdemes volt e napégette, kissé(?) szikadt és szutykos magyar talajra tévedni és taposni azt hajnalhasadástól kifulladásig. Ez ugyanis maga volt az országimázs! Apropó, (aktuál)politika. Tudni kell, hogy évek óta a nagyszabású szigetelés idején "meghalnak a pártok". Senki egyetlen szót sem veszteget "nagyjainkra", itt a történelemről is csak érintőlegesen esik szó: akkor, amikor rendre parázs kupaktanácsok vitatják, hogy 2001-ben szabad-e már koccintani a sörrel. Közmegegyezésről egyelőre nem tudok hírt adni. Azt viszont meg kell jegyeznem, hogy az idei Diáksziget legtöbbet emlegetett hőse Che Guevara, továbbá Lenin és Honecker elvtársak voltak. Ezernyien vásároltak azokból a pólókból, ereklyékből amelyeken ők mosolyogtak, teli szájjal. És ugyan nem róluk, életművükről szóltak a haveri beszélgetések, azt azért mindenki érezte, hogy a birodalom visszavágott. Hiszen a Sziget indulásakor - fenyőmikisen szólva - még "narancsba borultak a pálmafák"... Apropó, zöldségek, gyümölcsök. Mindkettőből jutott éppen elegendő. A hülyeség időnként orbitális méreteket öltött, a zöldségek - mindenféle serkentőszerek és műtrágyák nélkül - körbeérték, benőtték Óbudát. A gyümölcsárusok is arattak. Főleg, a beteg gyomrú ifjoncok keresték fel őket - jobbulást remélve. Az öregebbek azonban már réges-régen kitapasztalták, mi kell igazán a másnapos gyomornak.(Adtak is neki!) És mielőtt belemennék a további részletekbe, gyorsan leállítom magam. A privát szférá(k)ban ugyanis nem tapicskolhatunk. Maradnak a beszédes, immár múltba vesző privát élmények, no és a rideg tény: augusztus nyolcadikán újra bezárta "kapuit" a Diáksziget. Ez a piciny külvárosi szeglet, ahová nemigen jutnak el a nagybetűs hírek, s ahol nem divat sem a robbantás, sem a leszámolás. És ahol - Fellinit megidézve - alapvetően édes az élet. Még ha cefetül drága is... Szabó Zoltán Attila 2001. június 25.
A világon jelenleg beszélt mintegy 6 800 nyelvnek közel a fele el fog tűnni 2100-ra! - állítja a Worldwatch Institute nevű magánszervezet, amely globális trendek megfigyelésével foglalkozik. - Ez bizonyos fokig olyan, mint a fajok kihalása - summázta Payal Sampat, a WI kutatója. Majd hozzátette: "a szibériai, alaszkai és amazonasi őserdők lakói által beszélt nyelvek aligha maradnak fenn 100 évnél tovább. Ahhoz, hogy egy nyelv átöröklődjön a következő generációra, az UNESCO szerint 100 ezer embernek kell beszélnie azt. A háborúk, a genocídiumok, a természetei katasztrófák, az olyan dominánsabb nyelvek átvétele, mint amilye a kínai vagy az orosz, valamint a nyelvhasználat kormányzati tiltása - mind olyan tényezők, melyek a nyelvek kihalását segítik elő. A veszteségek messze túlmutatnak az érintett közösségek határain. Egy nyelv kimúlása ugyanis azt jelenti, hogy egy sor olyan tudomány, mely a történelemmel és az emberi kultúrával foglalkozik, dokumentumok nélkül marad. "Egy nyelv kihalása végső soron olyan, mintha egy múzeum vagy egy levéltár leégne" - zárszavazott Sampat. - Mr. Anonymus - 2001. június 08.
Immár hetvenkettedik alkalommal rendezik meg az aktuális Ünnepi Könyvhetet, melynek hivatalos listáján ezúttal 196 cím szerepel, közülük 52-t határon túli kiadók jelentetnek meg. A jeles napokra időzített kiadványok száma ennek többszöröse. A hagyományos budapesti helyszínek, a Vörösmarty és a Liszt Ferenc tér mellé ezúttal bekerült a sétálósztrítté alakult Ráday utca is. Amúgy a mostani könyvhéttel indul és tart egészen a következőig a csatolt, "Olvasás Éve" rendezvénysorozat. A funkcionális analfabetizmus elleni küzdelem, az olvasástudásra épülő társadalom kiteljesedését szolgáló rendezvények füzérét két fővédnök intézmény, az Oktatási Minisztérium és a kultusztárca is támogatja. - Merliner News - 2001. június 01. Kultúra kontra médiapolitika Különleges helyszínen zajlott az első Kiút - konferencia. A jelenkori média ügyes-bajos dolgairól és e bajok orvoslásáról szóló egész napos tanácskozásnak az MTA Szociológiai Kutatóintézete adott otthont, pontosabban: a várbeli Jakobinus-terem, ahol több mint kétszáz esztendeje Martinovics Ignácot halálra ítélték. Szerencsére most sokkal békésebb eszmecseréről adhatunk hírt. Ezúttal ugyanis ítélkezés helyett inkább a lehetséges megoldásokkal foglalkoztak a résztvevők. Bár akadtak olyan pillanatok, amikor érezhető volt némi tanácstalanság ... Összefogást sürgetve A házigazda szerepében elsőként felszólaló Tamás Pál a magyar média jelenlegi helyzetéről, áldatlan harcairól beszélt. Értékelése szerint mára az álláspontok rendkívül messze kerültek egymástól; a vita befagyott. Talán a problémák újrafogalmazása és néhány javaslat elkészítése lendíthetne az ügyön. Az EU konform továbblépés érdekében új típusú szakmai közösségek együttműködésére, közös kezdeményezésekre lenne szükség - érvelt a szociológus. Kósa Csaba, a Magyar Újságírók Közösségének elnöke ugyancsak az összefogást sürgetve azt javasolta, hogy - német mintára - alakuljon meg egy Sajtótanács. Ez a grémium hathatósabban képviselhetné a szakmát, hiszen a különböző újságírói szervezetek képviselői egyaránt részt vennének a munkában. - Végre törvényi garanciákat kell kapni arra, hogy nem lehet bármit megtenni a tollforgatókkal - jegyezte meg a MÚK első embere. Szikora József, a Magyar Katolikus Újságírók Országos Szövetségének képviselője pedig jelezte: szerinte a média művelőinek elsőként saját szerepüket kellene tisztázniuk. Wisinger István, a MÚOSZ elnöke vitaindító beszédében konstatálta: sürget az idő, hiszen az Európai Unióhoz legkésőbb 2006-ban csatlakozni fogunk. Az alapproblémák megoldására azonban biztosan csak 3 év áll rendelkezésre. Elsőrendű feladat tehát a nemzetközi eszközök, a hatalmi technikák és a szakmai megoldások közül kiválogatni a legelőnyösebbeket. Kutya kötelességünk a szakmai szervezetek felelősségéről és lehetőségeiről is beszélni. Nincs más kiút, mint az önszabályozás! - summázta. Alternatív médiatörvény ?! Hardy Mihály, a MÚOSZ elnökségi tagja figyelmeztetett: a magyarországi médiumokban egyáltalán nincsenek jelen a szakszervezetek. Tamás Pál azt tudakolta, ha a szakmai szervezetek képviselői úgy gondolják, hogy rossz a médiatörvény, miért nem tesznek ellene? Vajon mi akadályozza meg abban az újságírói szakmát, hogy elkészítsen egy alternatív médiatörvényt? Wisinger István jogosnak nevezte Tamás kritikáját. Majd kifejtette, hogy az alternatív médiatörvény ötletét jónak és valóban célravezetőnek tartja, ezért hajlandó akár azonnal "megfújni a trombitákat". Kósa Csaba szintén örömmel fogadta az ötletet, bár egy újabb (költői?) kérdés megvitatását is javasolta. Arra keresett választ, ki és mi ma az újságíró? Tartalomszolgáltató? Showman? Hírlapíró? Kommunikációs szakember? Sajtómunkás? (No comment.) A konferencia második negyedében az EU médiaszabályozásáról esett szó. Kováts Ildikó, médiakutató a versenyszabályozás és a versenysemlegesség meghatározó voltát emlegette. Ezután kimondta: a felelősség elhárításának érzi, ha folyton az EU - szabályokra hivatkozva születnek határozatok. Ellensúlyozásképpen fontos lenne a civil társadalom megerősítése, az új kommunikációs eszközök kihasználása, a kommunikációs kompetencia pontos meghatározása, továbbá a professzionalizmus erősítése a tömegkommunikációban. Közmédia-purparlé kontra globalizáció Ezt követően Sükösd Miklós médiapolitikai szakértő arra vállalkozott, hogy elsorolja mi a téma nálunk és mi az Európai Unióban. - Határainkon túl a globalizáció okoz fejtörést, főképp arra keresnek választ, milyen stratégia alapján szállhat versenybe Európa Hollywooddal. A média lényeges témái közé sorolják még a világgazdasági háborúskodást, a belső piac ügyeit, az identitás kérdését, a kis nemzetek piacának megsegítési formáit és a technikai, technológiai problémákat. Mifelénk viszont a közmédia a téma, azon belül is az elnöki kinevezések. Csak a pártpolitika érdekes, miközben szó sincs valóságos médiapolitikáról. Úgy tűnik, mintha mi csak külső elvárásoknak kívánnánk megfelelni, és nem a saját érdekeinket tartanánk szem előtt. Ideje lenne médiapolitikusainknak belátniuk, hogy a jogharmonizáció terén óriásiak a lemaradások. - értékelt Sükösd. A harmadik etapban a médiaszociológia, a médiamanagement hazai stratégiái kerültek szóba. Vásárhelyi Mária szociológus nem kertelt, inkább kifejtette, hogy ami napjainkban a média hazai régióiban történik, annak az égvilágon semmi köze nincs a médiatörvényben leírtakhoz. - Szerintem ma a médiatörvény jóval kevesebb paragrafusa van betartva, mint amennyi nem. Ráadásul a politika állandóan manipulálni igyekszik a sajtót - vélekedett Vásárhelyi. Ehhez "csatolva" Antalóczy Tímea a tv-sorozatok manipuláló hatásairól értekezett hosszasan. És egy riasztó felmérés tanulságait ismertette, miszerint manapság egyetlen hét alatt 5 kereskedelmi tv-csatornán 57 (!) szappanopera fut! Végezetül, a konferencia negyedik részében, a közszolgálati média korábbi alelnökei tartottak "élménybeszámolót". Székely Ferenc megállapította: a Magyar Televízió megsemmisült! Peták István az MTV haláltusájának fő okaként az intézményre "tapadó" vérszívókat, a maffiózókat, a volt III / III-asokat, a kulturális monopóliumokat erőltető csoportokat és a politikai előjogokért küzdő lobbykat nevezte meg. Hajdú István szorgalmazta egy átfogó médiastratégia kidolgozását. De abbéli véleményének is hangot adott, hogy anyagi függetlenség nélkül lehetetlen az előbbre lépés. A volt televíziós közhivatalnokok egyetértettek abban, hogy 1990 óta rohamosan csökken a szakma presztizse. Éppen ezért egy új alkotógeneráció és egy új menedzsment mielőbbi megjelenésében (megszületésében?) reménykednek. - Szabó Zoltán Attila - 2001. május 30. Könyvajánló Az újat alkotás, a megszólalás nehézségei, buktatói, trükkjei és technikái az alkotó embereket szinte ősidők óta foglalkoztatják. Akár írásban, akár szóban fejezzük ki magunkat, elemezzük, értelmezzük, véleményezzük, kritizáljuk a világot, újabb és újabb akadályokba botlunk. Korunk kusza médiadzsungelében bizony súlyos tehertételnek tűnhet pusztán az eligazodás is, bár azért titkon mindannyian érezzük/sejtjük, hogy "senki sem magányos sziget". A kommunikáció mindig interaktív. Az előadóval szemközt mindig ott vannak a hallgatók, az íróra pedig olvasói várnak. A párbeszéd része, egyik legfontosabb eleme életünknek. Más kérdés (?), hogy főleg manapság, amikor a helyes kommunikációs taktikák és praktikák körültekintő megválasztása egyike a legfontosabb talpon maradási eszközöknek, igen fontos, hogyan érvelünk. Szabó Katalin frissen megjelent, az 1997-es első kiadás óta sokszorosan bővített és jelentősen átdolgozott Kommunikáció felsőfokon című könyvében mindezt felismeri, és elkerülve a mesterkélt, tudományos álorca mögé bújtatott üres szövegelést, a lényegre tér. Ötletekkel, praktikus tanácsokkal látja el az olvasót. A szerző kitér a stílus és az ember sajátos kapcsolatára, az idegen szavak és kifejezések helyes használatára, felhívja a figyelmet a leggyakoribb stíluselemekre és stiláris bakikra. Részletesen foglalkozik a közhelyekkel, a nyelvficamokkal, a képzavarokkal, és oldalakon át arról is értekezik: "hogyan fejlesszük stílusunkat?". Az újságírás iparosai, bértollnokai és bajkeverői számára kötelező házi feladatként jelölném meg "a hallgatás és megértés" című fejezetet. Néhány szókincsteszt kitöltését pedig szintén ajánlanám... Szabó Katalin alapos munkát végzett. Az első kiadáshoz képest újdonságként közel ötven oldalt a világhálón folyó kommunikációra is szánt. E téma ugyan jóval vaskosabb kötetekbe való, de itt és most a könyv szerkezetéhez, szerkesztési elveihez illő mennyiségben olvashatunk a "digitális eldorádóról". No meg számos - hely hiányában most aligha részletezhető - jelenségről, kommunikációs csapdáról, bepótolandó ismeretről. Még ha pusztán e könyv tanulmányozásával az olvasó nem is válhat egy csapásra Ciceróvá, egy újabb (előre)lépést biztosan tehet az információs szupersztrádán. - Szabó Zoltán Attila - 2001. április 27.
- Merliner News - 2001. április 25.
Budapesten járt Bernard Faivre D'Arcier, aki miniszteri biztosként irányítja a Magyar Kultúra Franciaországi Éve 2001. című eseménysorozat szervezését. Sajtótájékoztatóján közölte: négy hónapja úgy vette át elődjétől e feladatot, hogy a júniusi startig mindent elkövet az előkészítésben tapasztalt késedelem ledolgozásáért. Magyarország az első kelet-közép-európai állam, amely lehetőséget kapott kultúrája ilyen nagyszabású, júniustól az esztendő végéig tartó propagálására (jövőre a cseheké, azután a lengyeleké a lehetőség). A két ország fele-fele arányban fizetett, mintegy nyolcmillió frank költségvetésű rendezvénysorozata egyébként Párizson kívül más helyszíneket is érint. A programokat a gall publikum érdeklődésének, ízlésének ismeretében állítják össze, kiemelt hangsúlyt kap a zene és a fotó. D'Arcier, aki az Avignoni Színházi Fesztivál igazgatója is egyben, elmondta: Avignonba meghívták a Schilling Árpád rendezte Nexxt és a Hudi László rendezte Don Juan előadást, Lajkó Félixet, Dresch Dudás Mihályt és a Besh O'Drom együttest. - Sz. Z. A. - 2001. április 23.
A napokban első ízben adták át a Magyar Szépírók Társasága által alapított díjakat. A nyertesek: Márton László: Árnyas főutca (regény), Oravecz Imre: Halászó ember (vers), Radnóti Sándor: A piknik (esszé) és a Magyar Rádió Irodalmi Osztálya (irodalomközvetítő tevékenység). - Merliner News - 2001. április 17.
Minden előzetes becslésen túltett azok száma, akik bejelentkeztek az első hazai élő, interaktív aukcióra az Interneten. Április elsején 129-en jelentkeztek be a Biblical Word Judaica Galéria árverésére - adta hírül az aXio on-line aukciósház. Érkeztek licitek New Yorkból, Tel-Avivból, Torontóból és Mosonmagyaróvárról is. A Biblical Word Judaica Galéria aukcióján majdnem háromszáz tárgy került kalapács alá. A sikeres aukciók 25,4 százalékát az Interneten bonyolították, míg a tárgyak 74,6 százalékát pedig a budapesti központban (fejállomás?) ülők vihették haza. Ha nem lett volna lehetőség az on-line licittételre, akkor a végösszeg 17,2 százalékkal kevesebb lett volna - informálta a Merlinert az aXio stábja. A háttér - egy professzionális program A magyar és angol nyelvű internetes aukciós program kezelése egyébként rém egyszerű. Az egyes tételek a katalógus sorrendjében kerülnek kikiáltásra, ám az internetes licitálókat egy, a helyszínen ülő operátor is segíti az eligazodásban. Mindannyian egy chatboard segítségével kommunikálhatnak - vagyis pillanatról pillanatra nyomon követhetik a licitek alakulását. Természetesen a tárgyakról már korábban tájékozódhattak a delikvensek, illetve azokat az árverés során is megtekinthették az aukció honlapján. Először, másodszor, senki többet... Az internetes viszonyok ismerői megkérdőjelezhetik, mennyire hatékony egy ilyen licitáló-program, mennyire van esélyük a számítógép előtt ülő vásárlóknak a teremben helyet foglaló aukciózók ellenében. Hiszen az utóbbiak sokkal gyorsabban reagálhatnak a licitekre. Nos, az internetes résztvevők képernyőjükön folyamatosan látják - egy másodpercen belül -, mekkora összegű a következő licit. Ha ők egyszerre mondják ki a következő árat egy, a teremben helyet foglaló érdeklődővel, akkor az árverés vezetője minden esetben a jelenlévő licitjét fogadja el. Ám leütés előtt, pontosan azért, hogy az internetes vásárlók se maradjanak le, a szokásos "Először, másodszor, senkit többet... harmadszor" bűvös mondat alatt az árverésvezető elég időt hagy az interaktív formában aukciózóknak. Hogy ez valóban így van, bebizonyosodott az április 1-jei szoftverpremieren is, többször megtörtént, hogy a legmagasabb licitet egy, a szobában ülő gyűjtő ajánlotta, majd, már közvetlenül a leütés előtt egy internetes érdeklődő még magasabbra srófolta az árat, s végül övé is lett a tárgy. - saboteur - 2001. április 13.
Május közepére a kis-balatoni Diás-szigeten - egykori helyén - felépítik a Tüskevár című Fekete István-műből ismert Matula bácsi bereki kunyhóját - tudatta a sajtóval Kovács Béla, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság vezetője. A regénybeli Matula bácsi valós személy volt, akinek a nádkunyhóját egy 1952-ben készült fénykép alapján rekonstruálják. A fokozottan védett természeti környezetben felépülő kunyhót - a nemezti park szakembereinek kalauzolásával - csak szervezett csoportok látogathatják majd. - Merliner News - 2001. április 05.
Idén ősszel (szeptember 13-16. között) első ízben rendezik meg a Kelet-közép-európai Művészeti Fórumot Budapesten, a Hajógyári-szigeten. A nagyszabású találkán európai és magyar galériák, művészek és művészetpártolók találkoznak majd. A fórumot szervező Magyar Művészeti Galériák Országos Szövetségének célja, hogy minden évben bemutassa a térség kortárs képzőművészeti alkotásait. A rendezvényt két napos konferencia is kíséri. - Merliner News - 2001. március 30. Nyelvművelés 2001. A MÚOSZ Napok keretében nyelvi konferenciának adott otthont a Magyar Sajtó Háza. Megalakult az Újságíró-szervezetek Nyelvművelő Társasága, majd a négy szakmai fórum megjelent képviselői és vendégeik kidolgozták annak a nyelvi bizottságnak az idei programját, amelynek megalakításáról még az októberi küldöttgyűlés határozott. - Baj van a sajtónyelvvel! - állapította meg vitaindító előadásában Grétsy László. Mint elmondta, a magyar anyanyelv helytelen használatáért jórészt a felhígult sajtópiac a felelős. Az öt nyelvi normasík (helyesírás, akusztikum, szóhasználat, mondathasználat, fogalmazás) sorrendjében haladva a következő hibákkal szembesítette a grémiumot. Elsőként a helyesírási bakikra tért ki. Jelezte, ez a terület az általános műveltség szerves része, így az itt tapasztalható gondatlanság, felületesség megbocsáthatatlan bűn. Emlékeztetett rá, hogy Kazinczy a hanyagul írót legszívesebben köznevetség tárgyává tette volna. Grétsy öt kiemelkedő jelenkori hibatípusról számolt be: a magánhangzók hosszúságának gyakori figyelmen kívűl hagyásáról, az írásjelek elhagyásáról, a ly és j keveredéséről, a számítógép okozta elválasztási hibák rendszeresen elmaradó korrekciójáról, valamint - főképpen az idősebb tollforgatók esetében - az új helyesírási szabályzatban foglaltak nem ismeretéről. - Akinek az írott szó a kenyere, naprakésznek kell lennie! A felszínes szócséplés, a tévékben és a rádiókban hallható (t)raccsparti és a többi (számtalan?) "akusztikus baki" hosszas elemzésétől eltekintett az előadó. Kitért azonban a szóalkotás terén és a szóhasználatban érzékelhető nyelvhelyességi hibákra. - Bár él bennem a remény, hogy a magyar nyelv ma is van olyan erős, mint korábban, ennél fogva képes az idegen szavak szépen csengő vagy akár szellemes átalakítására, mégis aggódom az aránytalanul sok a sajtónyelvben használatos idegen szó miatt. Mondatalkotás és mondatszerkesztés területén sem jobb a helyzet. Igaz, az elmúlt évekkel összevetve jelentős romlásról nem számolhatunk be. Tény azonban, hogy a köznyelvet jellemző - suk, -süközés nem túl szép, nem éppen elegáns. Továbbá azt sem ártana tudomásul venni, hogy a gyűjtőnevek mellé minden esetben az amely szócska kívánkozik. És még egy jó tanács: határozószó mellé ne tegyünk kötőszót - érvelt és értékelt Grétsy László. Az előadó a fogalmazási stílussal kapcsolatban is tett néhány észrevételt. Örömmel nyugtázta, hogy végre visszaszorulóban van az ún. hivataloskodó nyelvhasználat és ez idő tájt udvariasabb lett a hangvétel. Ugyanakkor fájlalta a nagyobb példányszámú szennylapokra jellemző trágár hangvételt. Grétsy lezárásképpen hozzátette: a sajtó legyen mindig példamutató, hiszen - Jókait idézve - "egy kincse van minden nemzetnek adva: ...ez az édes anyanyelv." Bernáth László, moderátori minőségében a "farmernyelv" mellett érvelt. Majd arra kérte a tanácskozás résztvevőit: ne elvont szigorral közelítsenek a nyelvhez. Fontos lenne - tette hozzá -, az internetes újságírás nyelvét is górcső alá venni. Bényei József tartalmas és igen bőséges ötlethalmazzal "lepte meg" a konferenciát. Azt javasolta, hogy a szövetségek szakmai lapjaiban működjön nyelvészeti rovat, az újságíró szervezetek tanintézményeiben a jövőben szervezzenek nyelvi mesterkurzusokat és kérte az Aranytollas tollforgatókat, tegyenek többet a magyar nyelvért. Figyeljék a sajtónyelvben bekövetkező változásokat és ha ez szükséges/lehetséges, publikáljanak a témában. Ajánlotta, hogy az Újságíró-szervezetek Nyelvművelő Társasága alapítson egy díjat, amelyet a sajtóban legszebben fogalmazó, a leginkább igényes műhely / személy kaphatna meg. Végül arra kérte a résztvevőket, hogy kezdeményezzék az olvasószerkesztői állások "újraélesztését". Kepecs Ferenc, a Népszava munkatársa Bernáth Lászlóhoz csatlakozva jegyezte meg: ne tilalomfákat állítson a társaság, hanem vegyenek részt együttesen a kollegák íráskézségének fejlesztésében. Buzinkay Géza, a Magyar Média főszerkesztője ugyancsak az oktatás fontossága mellett érvelt. Rögzítette: fontos, hogy az újságírók tudatosan használják a nyelvet! Szekeres Ágnes, a MÚOSZ Érdekvédelmi Bizottságának tagja üdvözölte Bényei ötletét; azt kérte az újságíró iskolák vezetőitől, hogy a záróvizsgákon vegyék számításba (értékeljék) az anyanyelvi kultúrát. Azt tanácsolta, ne csak a legjobbakat díjazzák, hanem a legrosszabb teljesítményre képes kollegákat (szerkesztőségeket) is. Földes Anna, a Bálint György Újságíró Akadémia igazgatója a szaknyelv és a közérthetőség furcsa viszonyáról beszélt. Később így fogalmazott: - A sajtónyelvi oktatás eredményességét jelentősen megnehezíti a helyesírás, egyáltalán a köznyelv általános állapota. Nemcsak olvasószerkesztőkre lenne nagy szükség, de felkészült, a tudást átörökíteni képes magyar tanárokra is. Zárszavában Balázs Géza abbéli reményének adott hangot, hogy ez a grémium derűs, műveltségpártoló csoport lesz. - Legyenek a bizottságban jó közírók, a nyelvet megújítani kész publicisták, szociológusok és pszichológusok is - kérte Balázs. - Támogassuk a védett műfajokat, az értékeket, a hagyományt, de egyetlen percre se felejtsük el, hogy ez itt az abszolút kisebbség szervezete, tehát ne tiltsunk, büntessünk, vagdalkozzunk. Ilyen magatartással még azokat is magunk ellen hergelnénk, akiket nem szeretnénk megbántani. Jó példával kell elől járni! - Szabó Zoltán Attila - 2001. március 21.
"A művelt világ nagy tömegei az újságok négyhasábos címszalagjairól, a rádió népszerű tudományos húszperceiből, mozgóképszínházak ledarált oktatóműsorából alkotnak valamilyen homályos világképet, melynek a műveltséghez annyi csak a köze, mint a családi képes folyóiratok "Innen-onnan" rovatának az Encyclopaedia Britannica-hoz" - írta 1942 nyarán kelt röpiratában Márai. A fenti, a jelenkori újságírásra is igaz okfejtésből kiindulva, aligha kell hosszasan ecsetelni, miért kap napjainkban kiemelt (stratégiai?) jelentőséget a MÚOSZ kulturális szakosztálya által odaítélt Virágh F. Éva díj. Az idei díjazott: Szőnyei Tamás, a Magyar Narancs (ejtsd: Mancs) újságírója. Szőnyei nem titkolja, meglepődött a hír hallatán. - Váratlanul ért a dolog, hiszen nem vagyok díjakhoz szokva - ismeri el. - Bevallom, korábban azt sem tudtam, hogy létezik ilyesféle elismerés. De jólesik, és köszönöm azoknak, akik rám szavaztak. - Vajon azzal, hogy neked ítélték ezt a díjat, egyben a lapodat jellemző egyedi hangvételt, progressziót is jutalmazták? - Elképzelhető. Úgy érzem, részben nekem, részben a lapomnak szól az elismerés. Igaz, én nem írok "narancsos" stílusban; írásaim nem különösen szellemesek, nem keltenek botrányt. De pontosan, körültekintő módon dolgozom, és ezt nyílván felismerték a díj odaítélésekor. Amúgy a cikkeim többsége szerintem más lapokban is megjelenhetne. Itt azonban vitathatatlanul a figyelem középpontjába kerültem. A Mancs ugyanis - alapítása óta - megosztja az embereket. Vannak, akik nagyon szeretik, mások utálják. De - és ez az én szerencsém - senki sem közömbös irántunk. - Egy vidéki (regionális) lap vagy egy kisebb művészeti szemle tollforgatójaként nem is kerülhettél volna gólhelyzetbe? - Minimálisak lettek volna az esélyeim. Mondom, ehhez a szakmához jó adag szerencse is kell. - Hogy bírod az ezzel a munkával járó "gyűrődést", az állandó készenléti állapotot? - Állandóan azt érzem, hogy le vagyok maradva. Szeretnék többet olvasni, moziba járni, zenét hallgatni, de sajnos, kevés az idom. Úgy érzem magam mint egy diák, aki sokat hiányzik az iskolából és ezért egyre több a pótolnivalója. Jól jönne egy olyan csendesebb idoszak, amikor csak a feltöltodés a feladatom. De ez nem megy. Most munka van... Pályakép Szőnyei Tamás kezdetben üzemi lapoknál (Öntő, Kipszer Élet) dolgozott. 1986-87-ben a Népszabadság munkatársa volt, ezután két évig a Magyar Ifjúság, majd a Világ és az Európa újságírója. 1989 óta a Magyar Narancs kulturális rovatának - '92-től belsős - szerzője. - Szabó -
A XXI. századhoz méltó vállalkozásba fog a Duna tévé: szórakoztató gyermek- és ifjúsági műsoruk nem követi a régi kliséket, a megcsontosodott leventepéteres-jónásritás tévés paneleket. Mint megtudtuk: a műsor első részében a kicsik, a középsőben a tinik, a harmadikban a fiatalok érdeklődésének megfelelő témaköröket dolgozzák fel. Az élő és a forgatott részek lendületesen váltják egymást. - Terveink szerint jellegzetes kis figuránk, a vvv-kukac (vvv@) rendszeresen megjelenik majd a képernyőn, és jópofán "produkálja magát". A virtuális, 3 dimenziós stúdió és a valós helyszín között trükkös váltásokkal közlekedik. A webkamerások is rendszeresen közbeszólhatnak a műsor folyamán. A műsort gyerekek vezetik, kicsik és nagyok egyaránt részt vesznek az előkészítésben és a megvalósításban - informálta a Merlinert Esztergár Éva felelős szerkesztő. - A műsor állandó rovatai (Közhírré tétetik, "Mi fán terem?", Dumagép, Sirály!, Európai nyelvlecke stb.) mellett meghirdetünk egy forgatókönyv-pályázatot is (egy sulirádiót szervező csapat hétköznapi kalandjait, gondjaikat stb. szeretnénk megjeleníteni). A műsor egész ideje alatt használjuk a számítógépet. Várjuk a webkamerások hozzászólásait, beköszönését a világ minden részéről a fgyuri@hotmail.com címen. - Mr. Magoo - 2001. március 14. "Zúg, Március!" "A vak csillag, ez a nyomorú föld / Hadd forogjon keserű levében, / S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétol / Tisztuljon meg a vihar hevében..." - írta hat esztendővel az 1848-as forradalom után Vörösmarty. A költő a vén cigányhoz intézett soraiból kitűnik: egy dicsőséges forradalom és egy elveszített szabadságharc után sem állhat helyre a hatalmasok által olyannyira vágyott látszatrend, hiszen a dolgok megváltoztatásának igénye sokszor mindennél - fegyvernél, pénznél, taktikánál, praktikánál - erősebbnek bizonyul. Egy modern ezoterikus bölcselet (aranyköpés?) szerint: "Az ember nemcsak az örömöt szereti. Ugyanannyira szereti a szenvedést is. Ezért soha nem fog lemondani az igazi szenvedésrol, vagyis a rombolásról és a káoszról..." Örök kérdés persze, hogyan születnek az igaz ügyek, mitől válik egy (rög)eszme, egy idea - szinte varázsütésre - minden másnál, akár az életüknél is fontosabbá. Mint ahogy az sem lehet érdektelen, hogyan alakulnak át vagy visszájára a dolgok, miért válik némelykor csúffá az, ami nem sokkal korábban még szépnek, jónak hatott. Hol a határ? - kérdezhetjük, tudakolhatjuk egy életen át. Nincs megnyugtató, általános érvényű válasz. A történelem bizony rendre megtréfálja a halandót. (Vagy fordítva?) Ki hitte volna például a francia forradalom örömteli, Bastille-romboló napjaiban, hogy a király vesztét ádáz polgártársi viszály, véres öldöklés követi majd? Ki sejtette meg ekkor Danton közelgő halálát vagy Napóleon hamarosan bekövetkező (világ)uralmát? Azt hiszem, forradalom és forradalom, lázadás és lázadás között is lehet - néha fényévnyi - különbség. Van úgy, hogy káosz -"...nekünk Mohács" - kell. Van úgy, hogy okosabb fontolva haladni, kiegyezni, mint hősködni, háborogni. A híres-hírhedt múlt századi hippi-poéta, Allen Ginsberg szerint csupán egyben lehetünk egészen biztosak: végül mindig az "őszinteség vet véget az őrületnek..." Sziklai László filozófus részben egyetért a költővel. Szerinte (is) vannak olyan történelmi korszakok, amikor végül ki kell mondani az igazságot. Ilyen időszak volt a XX. század, amely az ellentmondásokra, nem ritkán a félreértésekre, a látszatra épült. - A régmúlt forradalmai teljesen másról szóltak - vélekedik Sziklai. - A polgári társadalmak megalakulása előtti időkben az ember jobban kötődött a természethez. Így a természet törvényei alapján ítélte meg saját és környezete sorsát, lehetőségeit is. A XIX. század azután nagy vihart kavart, hiszen a kor forradalmárai eltörölték a trón és az oltár szentségét. Egy új világrend született, amely már a "Szabadság! Egyenlőség! Testvériség!" hármas jelszavára épült. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a francia forradalom gyökeresen megváltoztatta az ember világképét, addig ismeretlen utakra, ösvényekre vezette. És e folyamatnak köszönhetően született meg a polgárság, mint önálló osztály. Valamint egy, az önrendelkezés jogát lehetővé tevő intézmény, amely máig fennmaradt: a parlament. 1848-ról szólva a tanár úr hozzáfűzi: sajátságos forradalom volt a márciusi ifjaké. Nemcsak polgári demokratikus mivolta miatt érdemel külön említést, de nemzeti jellege révén is kulcsfontosságú, Európát megrázó eseményként tarthatjuk számon. - Van-e lényeges különbség forradalom és lázadás között? - Jelentős a különbség - értékel a filozófus. - A lázadás egyfajta tiltakozás a körülmények ellen. Harc a létért, az önfenntartásért. A forradalom több ennél: jelentős áldozatokkal járó, sorsfordító folyamat, amely az ember természeti- és társadalmi meghatározottsága közötti ellentétre épül. Biológiai értelemben közel sincs ekkora különbség a forradalmár és a lázadó lélekállapota, habitusa között - tudjuk meg dr. Veér András pszichiátertől. Az Országos Pszichiátriai Intézet főigazgatója megjegyzi: hasonló biokémiai folyamatok játszódnak le mindkét embertípusban. Igaz, a forradalmár mindig nagyobb célért küzd. Lázongásról munkahelyen vagy egy tanulóközösségen belül is beszélhetünk, ámde egy forradalom kirobbantásához, az abban való tevékeny részvételhez sokkal több bátorság, elhivatottság, hit szükséges. - Milyen alkatú személyiségből lehet ízig-vérig forradalmár? - Leginkább az a típus válik forradalmárrá, aki jól fejlett kritikai érzékkel rendelkezik és gondolatai is újszerűek, eredetiek - mondja Veér. - Ők általában elébe mennek az eseményeknek és maradéktalanul kihasználják a lehetőségeket. Persze vannak olyan személyiségiek is, akik szívesebben sodródnak az árral, akik hajlamosak a beletörődésre. A jó ügyek - és a forradalmak, még ha a történészek némelykor másképp is értékelik ezeket, általában jó célt szolgálnak - felrázzák az embereket, azokat is, akik máskülönben lassabban, nehézkesebben reagálnak. - Kik voltak azok a világtörténelemben meghatározó hősök, akik valóban mindenben "hozták a formát", azaz született forradalmároknak nevezhetőek? - Mindenekelőtt a francia forradalom hősei közül Robespierre-t és Dantont emelném ki. De a márciusi ifjak többségére ugyancsak illik ez a minősítés. Petőfire egyértelműen, de a reformkori politikusok közül Kossuthra is. Nem állítanám ugyanezt Széchenyiről, aki náluk sokkal higgadtabb személyiségnek tűnik. Összefoglalva: ahhoz, hogy valaki népvezérré váljék elhivatottságra, fanatizmusra van szükség. Az őszinteség pusztán kevés. Hitelesnek kell lenni! - Szabó Zoltán Attila -
Arizonai álmodozó(k) - 1886. Geronimo, az apacsok törzsfőnöke és chiricahua harcosai az 1880-as években részt vettek az új-mexikói és arizonai apacs felkelésekben. Ezek leverése után G. előbb elmenekült, de nyomára akadtak, majd végül 1886. szeptember 3-án megadta magát az amerikaiaknak, akik 18 hónapig, 2000 mérföldön át követték. Mexikó - 1910. Portfirio Diaz, diktátor harminc év uralma után az aktuális elnökválasztás eredményeit meghamisítva ismét győztesnek hirdette ki magát. Vetélytársát, az ellenzék vezérét Francisco Madeirót bebörtönözte. A mexikóiak ezt nem "nyelték" le, így Madeiro néhány hónappal későbbi szabadon bocsátását követően azonnal ellenelnöki rangot kapott - a felkelőktől. Az elszegényedett parasztok az ország északi részén Pancho Villa, a déli részén Emiliano Zapata vezetésével fegyvert fogtak. Egy évvel később hivatalosan is az ország elnöke lett Madeiro. 1913-ban azonban újabb viszály robbant ki, mivel a prezident merénylet áldozatává vált. A kínai kulturális forradalom - 1966. A "Nagy Vezér", Mao Ce-tung irányítása alatt a Kínai Kommunista Párt vezetői megszavazták a kulturális forradalom programját. A program "harcot hirdet minden olyan gondolat, kulturális hagyomány, régi szokás ellen", amely nem Mao akaratát, ízlését tükrözi. Hippik és punkok, avagy ellenkultúrák forradalma a hatvanas- és hetvenes években. A hippi-mozgalom a hatvanas évek közepén alakult ki Kaliforniában, majd gyorsan elterjedt az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában. Elnevezésük a "hip" kifejezésből származik, amely a szlengben annyit jelent: "összhangban lenni a legújabb életstílussal". A hippik visszautasították a hagyományos értékeket, tiltakoztak az USA Vietnamban folytatott háborúja ellen, és támogatták a feketék polgárjogi mozgalmát. Sokan közülük a dél- és kelet - ázsiai vallások felé fordultak, eltanulták a jógát. A zenét mind tartalmában, mind stílusában gyökeresen megújították. A hippik békét és szeretetet hirdető felfogására dühösen válaszoltak a hetvenes évek punkjai. Ők a polgári társadalommal szembeni végtelen dühüket adták a világ tudtára. A fiatal zenészek kemény ritmusokat, közérthető, trágár szavakat használtak, és híresek voltak a kakastaréjról, valamint arról, hogy nem ismerik a kottát.
Amióta létezik mozi, azóta születnek forradalmi, a világot megújítani igyekvő alkotások. Az igazán neves filmkészítők többsége megvívta a maga celluloid-forradalmát. Ki így, ki úgy. Volt, aki nagy ívű történetekbe, monumentális mesékbe "csavarta" véleményét, volt, aki a klasszikus írók műveit felhasználva mondatta ki színészeivel vélt- vagy valós igazát. Voltak, akik önéletrajzi példabeszédekkel álltak elő, és voltak olyanok is, akik kíméletlenül, aprólékosan tartottak a világ elé tükröt. A mozi egyik sajátossága, hogy viharokat kavar, indulatokat kelt. Nem véletlen tehát, hogy a filmesek egyik kedves témája éppen a lázadás. Dreyertől Tarantinóig, Milos Formantól Jancsó Miklósig igen széles a skála. Utóbbi különösen érdekes színfoltja az egyetemes filmművészetnek, no és a magyar kultúrának. Ahogy kiváló filmítészünk, Bikácsy Gergely megfogalmazta: Jancsó filmjeiben tüzek gyulladnak, embertömegek táncolnak és zúdulnak előre meg hátra, eltitkolt gyilkosságokra vetül éles fény: távol és mégis közel - itt rólunk van szó, "elfeledni nem szabad történelmünkről". Jancsó maga a szabadság. Szabad átjárása van ókor és a múlt század, 1848 és 1919 között. Sokáig alig készített "mai témájú" filmet, mégis minden történelmi filmje a jelenkort idézte. A szabad betyárokat összefogdosó fekete-ruhás csendőrei, ott, a Szegénylegények szeles pusztáján ismerősebbek, mintha csak régvolt könyvek lapjairól bukkannának elő: fenyegetően élnek ezek az arctalan figurák, akik a szabad betyárokat is gyáva árulókká tudják változtatni. A Fényes szelek 1948-ba vezet, ahol komorképű új fehéringesek váltják fel a régi fekete ruhásokat. Most fehér ingben hazudnak, és így hamisítják szemérmetlenül a történelmet: Jancsó filmjei képesek arra, hogy hamisításukat, hazugságaikat tetten érjék - éppen a képek igazságával. Az idén nyolcvan esztendős Mester igazmeséit zsarnokok és udvari bohócok, zsellérek és katonák, árulók és lázadók népesítik be, de ez a mozi-történelem nem tankönyv-unalom. Sokkal inkább históriai szerepjáték, ahol a hősöknek arra kell vigyázniuk, ne váljon belőlük új zsarnok, ne váljon belőlük ravasz nagymenő avagy buta fejbólintó. Jancsó tehát valódi mozi-forradalmár. Aki Ginsberggel együtt harsogja: csakis az "oszinteség vet véget az orületnek..." - Sz. Z. A. -
2002 végnapjaiban megnyílik a budapesti Cervantes Intézet, egy évre rá pedig Magyar Kulturális Intézet kezdi meg működését Madridban. Jelenleg a világ 19 országában 34 Cervantes Intézet foglalkozik a spanyol nyelv és kultúra terjesztésével. - Merliner News - 2001. február 21. Sajtófotó 2001. György Aladárt idézve a fényképezésben az a csodálatos, hogy "látjuk, miként teszi az ember szolgálójává a napsugarat az egyszerű fotográfiában, mint hatol a hír pillanat alatt mérföldeken át ..." Nos, azok, akik a fenti "csodatételről" többet szeretnének tudni, immár tizenkilencedik alkalommal látogathatnak el a 2000. év termésének legjavát bemutató sajtófotó-kiállításra a Nemzeti Múzeumba. Rekordszámú pályázat érkezett - összegez Kornis Péter fotóművész, a szakmai zsűri elnöke -; összesen 2919 képből válogattuk ki a legjobbakat. Ez majdnem hatszázzal több a tavalyinál. Az érdeklődés tehát tovább nőtt a szemle iránt. - Mi a sajtófotó-kiállítás lassan két évtizedes múltra visszatekintő sikerének titka? - Azt hiszem, attól vonzó ez a program, hogy sokszínű és hagyományosan "lefedi" a mögöttünk hagyott esztendő legfontosabb eseményeit. Ráadásul a képeken nemcsak a protokoll, az ún. kiemelt események "köszönnek" vissza, hanem a hétköznapok is. A látogató a saját életével, a vele és akár tágabb, akár szűkebb környezetében történtekkel szembesülhet. Egy szóval a közelmúlttal, ami a szemü(n)k láttára alakul át történelemmé. S ha már nagy szavakat keresünk, kimondhatjuk: a fotográfia a történetírás egy formája, amelynek méltó otthona a Nemzeti Múzeum. A mostani tárlat anyaga egyébként azért is kedves még számomra, mert mindennapi életünk társadalomábrázolása most különösen nagy hangsúlyt kapott. - Azaz a véres valóság mutogatása helyett végre többségében emberi sorsokat, sikereket és kudarcokat is felvillantó, mélyebb tartalmakat kutató felvételeket láthat az érdeklődő? - Pontosan. Ha nincs Koszovó, akkor a magazinok szerkesztői sem kérhetik azt számon a fotóson. Tudom, gyakori vád, hogy folyton csak a szörnyűségekre koncentrálunk, én mégis cáfolnám ezt a sommás megállapítást. Ha ugyanis a világ véres és kegyetlen, a fotós nem tehet egyebet, mint elénk tárja, megmutatja a rideg valóságot. Ha azonban kevesebb az iszonyat, a sajtófotók is szebbé, tartalmasabbá válnak. Jó példa erre, Gárdi Balázs fődíjas képe, az Elnökváltás. Emblematikus fotó született, amely egyszerre feszes, dinamikus, remekül sűríti mind a formai, mind a tartalmi elemeket. Örömmel tapasztaltam az anyag zsűrizése közben, hogy a magyar dokumentarista fotográfia nagyon régi és nemzetközileg is elismert hagyományát újra sokan követik. - Szabó -
|
"A magyar nyelv igézetes hangszer, melyen csak kevesen tudnak játszani. Egy igazság minden nyelven egyformán igaz. De abból, hogy magyarul mondjuk el, valamilyen varázs származik, egy kis ráadás, az utánozhatatlanság bűbája, egy csipetnyi sajátos, csak a mi fülünkhöz szóló meggyőző erő." Az idézet Örkény "két és fél perceséből" való, melyet az a frissen megjelentetett könyv tartalmaz, amely a hazai sajtókincstár becses darabjaiból válogat.
Ötmillió forintért kelt el a Központi Antikvárium 82. aukcióján Ady Endre Léda ajkai közöttt című versének autográf kézirata a költő aláírásával. A vevő nem kívánt a nyilvánosság elé lépni. További rekordok: Decsy Sámuel 1792-es Szent Korona-leírásának ára 700 ezerről 2,4 millióra, egy 1621-es Mercator-atlaszé 1,2 millióról 2,2-re ment fel a kalapács utolsó lecsapásakor.
250 millió dollárt, azaz több mint 60 milliárd forintot adományozott a Közép-Európai Egyetemnek (CEU) Soros György. Ez azt jelenti, hogy az eddig adományból működő egyetem mostantól saját tőkével gazdálkodhat. Ez a legnagyobb összeg, amit európai egyetem valaha is "kézhez" kapott...
