A tanári szakma egyik jellemzője Magyarországon a különböző iskolafokozatokhoz és iskolatípusokhoz kapcsolódó erős tagolódás. A pedagógusoknak végzettség szerint legalább kilenc eltérő csoportját lehet megkülönböztetni. A legnépesebb csoportot az általános iskolai tanári végzettséggel rendelkezők alkotják (1996-ban az összes pedagógus 28,3 százaléka tartozott ebbe a kategóriába), a legkisebbet a szakmunkás képesítéssel rendelkezők (ők az összes pedagógus csaknem 3 százalékát teszik ki).

Mint minden iskolarendszerben, a magyarban is határozott eltérések figyelhetők meg az egyes iskolatípusokban tanító tanárok között. Egy 1997-es átfogó vizsgálatból például kiderül, hogy az általános iskolákban tanítók körében, ahol értelemszerűen nagyobb a falun élők aránya és több a nő, ritkább a kettős végzettség, kevésbé jellemző a munkahelyváltás, ugyanakkor az alacsonyabb kereset ellenére általában nagyobb lakásban laknak és többüknek van személygépkocsija.

A szakmán belül ugyancsak fontos rétegképző a lakóhely, ezen belül is elsősorban az, hogy városban vagy falun gyakorolja-e valaki a hivatását. (Ez persze nem teljesen független az iskolatípustól sem, hiszen amíg a községi középiskola igen ritka, az általános iskolák jelentős hányada kisebb községekben működik.) A vidéki pedagógusok között több a szakszervezeti tag, és a vallásos. Budapesti kollégáikhoz viszonyítva kevésbé aktívak, így a szakmai fejlesztőmunkában, mint amilyen a helyi tantervek elkészítése is, nem szívesen vesznek részt.

A hazai pedagógusok átlagéletkora: 40,3 év. A magyar tanárság jóval fiatalabb - állapítja meg a '97-es keltezésű dolgozat -, mint az OECD-országokban tanító kollégáik, akiknek 40 százaléka a 40-49 év közötti, és akik között a 30 éven aluliak a teljes létszám csupán 11 százalékát tették ki. A nemek közti különbségek hasonló eltéréseket mutatnak. Közép-Európában, így Magyarországon is inkább "női szakmának" számít a tanári pálya, míg a világ gazdaságilag fejlettebb régióiban éppenhogy ellenkező a "leosztás".

- Sz.Z.A. -

Varga Zsuzsáé lett a Domján Edit-díj

Az idei Domján-díjat Varga Zsuzsa, a kaposvári Csiky Gergely Színház művésze vehette át. A fiatal színésznőt prózai és zenés darabokban is láthatta a publikum. Játszotta például Irma szerepét Molnár Ferenc Lilomjában. Lehár Luxemburg grófjában pedig, mint Juliette lépett a rivaldafénybe.

A Madách Színház legendás művésznőjének nevét viselő kitüntetést egyébként 1992-ben osztották ki első ízben, Domján Edit 60. születési évfordulóján.

(Merliner News)

Jövőre Abaligeten tartják az EFOTT-fesztivált

Pécs nyerte el az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozó rendezési jogát. A 2000. nyarán tartandó négy napos fesztiválra a tervek szerint az abaligeti kempingben kerül majd sor. Az EFOTT-pályázatot frissen elnyert egyetemváros egyébként leginkább a széles támogatói körnek köszönheti sikerét, hiszen az eseményt nemcsak a Janus Pannonius Tudományegyetem támogatja, hanem a Megyei Önkormányzat, Pécs és Abaliget polgármesterei is kiállnak az ügy mellett. Az eljövendő bulira egyébként mintegy tízezer fiatalt várnak a szervezők.

(Merliner News)

- Lapzártánkor a köztévé 13 milliárd forintot kitevő adóssággal "büszkélkedhet", ez évi vesztesége félmilliárd forinttal meghaladja az egész évre tervezett 4 milliárdot. Összeült már a válságstáb?

- Nincs szükség rá - vélekedik Szabó László Zsolt. Folyamatosan tájékoztatjuk a kuratórium elnökségét a televízió gazdasági helyzetéről. Ez a kérdés csaknem minden héten napirenden van. Sajnos, a válságkezelő program eddig azért nem valósulhatott meg, mert a legitimációs vita gyakran teljes és átfogó intézkedések meghozatala elé gördített komoly akadályt. Ennek hatására négy hónapot csúsztunk.

- Jelzem, a Pénzügyminisztériummal kötendő, az elbocsátásokat fedező megállapodás elmaradása is komoly fejtörést okozhat a továbbiakban.

- A keret rendelkezésünkre áll, a kérdés már csak az, hogy nekünk ebből a keretből mennyi pénzt kell majd lehívnunk. Való igaz, hogy a témában még egy egyeztetés hátra van, amelyet rövid időn belül megejtünk a PM szakembereivel. De kétségem sincs afelől, hogy rövidesen kifizethetjük az említett végkielégítéseket!

- Ön nemrégiben azt nyilatkozta: "... én elég kevés telefont kapok." Roppant kiváncsivá tett: vajon e ritkán megeső telefonhívásoknál ki vagy kik ülnek a drót túlsó végén?

- Sajnos, az emberek pártstruktúrákban gondolkodnak. Azt képzelik, hogy az én irodámban folyton az aktuális széljárások szerint születnek döntések, és egy-egy párt vezetői rendre idecsörögnek. Nos, erről szó sincs. Ha érkeznek is telefonok, akkor azok kormányzati és ellenzéki oldalról, műsorokkal és egyes eseményekkel kapcsolatban, fele-fele arányban érkeznek. Ezek a hívások általában kérések, vélemények szoktak lenni. De nem ezek szellemében hozom meg döntéseimet!

- Hanem?

- A magam rendszerét kívánom felépíteni. A célom az, hogy bebizonyítsam, nem igaz az a gyakorta hangoztatott állítás, miszerint a Magyar Televízió egyik csatornája nézhetetlen, a másik pedig láthatatlan.Én egy nézhető, élvezhető és látható programot kívánok összeállítani. Ezek talán nagy szavaknak tűnnek, de az embernek muszáj nagy célokat kitűznie maga elé.

- Miképp éli meg azokat a véleményeket, amelyek Önt pártkatonaként azonosítják?

- Furcsállom az ilyen kritikákat, hiszen nem vagyok pártkatona! Kiválképpen, mert egyetlen párt tagja sem vagyok. Ráadásul egyhangú döntéssel, a kuratórium ellenzéki és kormányzati oldaláról egyaránt támogatva, a társadalmi kurátorok, így a magyar civil szféra kiemelkedő alakjai bizalmát élvezve neveztek ki erre a posztra. Azt gondolom, ha én pártkatona lennék, akadt volna legalább egy kurátor, aki fellép ellenem. Ilyesmiről azonban szó sem esett.

- Egy újabb állandó eposzi jelző: a hóhér.

- Nem vagyok az. Nem könnyű megélni, hogy döntéseim révén ezer ember, ezer egzisztencia, ezernyi család kerül nehéz helyzetbe. Együttérzek velük. Hozzáteszem, mindezt úgy próbálom a magam számára megélhetővé tenni, hogy belátom: amiatt kell ezer embert elbocsátanunk, hogy később az itt maradó ezerhatszáz dolgozónak és családtagjaiknak biztos jövője lehessen. De ha túlemelkedünk az emberi sorsokon, akkor meg azért van szükség ezekre a leépítésekre, mert másképp képtelen kilábalni jelenlegi válságos helyzetéből az intézmény.

- Általános vélekedés a Szabadság téri folyosókon, hogy a Fidesz későn kapcsolt, ezért sokáig átengedte az MTV-t a kisgazdáknak és az MIÉP-érdekeknek. Mára viszont változni látszik a helyzet, és házon belül állítólag a Heltai-Bethlen-Vitézy team verseng a Csermely Péter hírigazgató nevével fémjelzett csoporttal a "leglojálisabb Fidesz-szócső" - címért. Ön hová húz, kiknek drukkol?

- Én nem tudok ilyesféle versengésről. Mégcsak vitákról, összetűzésekről sem. Különben is Heltai Péter közvetlen főnöke éppen Csermely, az ő fönőke Szenes Andrea, míg fölötte már én jövök a vezetői struktúra alapján. Szerintem remekül együtt tudunk dolgozni, nincsenek köztük és köztem konfrontációk. Pártpolitikát pedig értelmetlen mindebbe belekeverni. Kiválképpen, mert amikor én idekerültem ez az intézmény még a feudális anarchia állapotában volt. Itt királyok, kiskirályok, hűbérurak parádéztak és hübérbirtokokra volt osztva az épület. Reményeim szerint azonban színre lépésemmel sok minden megváltozott. Szeretném hinni, hogy a fenti állapotok megszűntetése után itt egy, a mai korhoz méltó szinvonalú, tiszta intézmény születik meg.

- Ha már a tiszta viszonyokat említette, hogyan lehetséges az, hogy a médiatörvényt megsértve a Duna Tv kuratóriumi tagja, Pálfy G. István szerkeszt a Magyar Televízióban?

- Ismereteim szerint a kurátor csak a saját intézményében nem végezhet olyan tevékenységet, amiért bármiféle honoráriumot kap.

- Miért kell azokat az embereket újra és újra alkalmazni - gondolok itt, Chrudinákra, Feledyre -, akik így vagy úgy szakma közvéleménye és a szélesebb közönség vélekedése alapján is - markánsan kötődnek egy-egy politikai körhöz vagy érdeklobby-hoz? Az ilyesféle lépésekkel csak tovább szítja a tüzet, ami aligha vezet megbékéléshez a kollégák között.

- Az általam újjáépítendő Magyar Televízióban mérceként a szakmaiságot helyezem a legfelső polcra. Nem hiszem, hogy az előbb felsoroltak szakmai kvalitásait kétségbe lehetne vonni.

- Miért Gombár János, Kóthy Judit szakmai kvalitásait megkérdőjelezi?

- Elismerem, a leépítések olyan embereket is érintenek, akik máskülönben jó szakmai színvonalon tudnak tevékenykedni. Chrudinák viszont nem pótólható munkatárs. Az újra indított Panoráma első adása ezt minden kétséget kizáróan bebizonyította.

- Elnök úr, miért dönt Ön fontos kérdésekről rendre a tulajdonosok kihagyásával?

- Eddig egyetlen olyan döntést sem hoztam, amellyel megkerültem volna a kuratóriumot. Én egy törvénytisztelő állampolgár vagyok, a médiatörvény és a gazdasági törvény szellemében járok el. Nincs tehát olyan szerződés, amely 300 millió forintnál nagyobb lenne és ne került volna a kuratórium elé!

- Nem tisztázott, hogy a felmondást kilátásba helyező leveleket kézbesítő vezetők közül Bazsó Csongor, kommunikációs és információs igazgató hatásköre mire terjed ki. Állítólag havi 600 ezer nettó fizetésért került ide, és a többségnek, ha úgy tetszik a ház népének fogalma sincs arról, hogy az egykori Müszi-reklámember miért, milyen szakmai koncepcióra hivatkozva kerülhetett ide?

- Miután a volt kommunikációs igazgatót felállítottam székéből, Bazsót ültettem a helyére. Természetesen a szakmai kritériumok alapján. Az ő közvetlen fönöke jelenleg az ugyancsak nemrégiben kinevezett Dénes Gábor. Egyébként a 600 ezer forintos nettó jövedelemről szóló felvetése teljességgel alaptalan.

- Az illető úriember jóval fölötte vagy némileg alatta keres a fenti összegnek?

- Ezt nem mondom meg. Ha ilyet tennék, az adatvédelmi biztos úr joggal támadna meg.

- Miért titkolózik folyton a kollégák, a szakma, de legfőképpen a magyar nyílvánosság előtt?

- Egy részvénytársaságnak igenis vannak belső ügyei. Ahogy egy család esetében, úgy itt sem való kiteregetni a szennyest. Nem hiszem, hogy érdekel az bárkit, hogy a férj veri az asszonyt, hogy az asszony összeszűri a levet a postással. Sokan azt hiszik, azért mert ez egy közszolgálati intézmény, nyitott könyvnek kellene lennie. Ezt én messzemenőkig cáfolom. Az MTV tevékenységének eredménye folyamatosan látható, tessék bekapcsolni a tévékészüléket! A gazdasági társaságokról szóló törvénynek megfelelve a televízió valamennyi, gazdálkodását jellemző adata nyílvános, a cégbíróságról ezek beszerezhetőek. Ajánlom minden érdeklődő figyelmébe. Képzelje csak el az olvasó, hogy valaki bemegy mondjuk a Coca Colához és az eladási adatai iránt érdeklődik. Ugye, hogy nonszensz felvetés?

- Csakugyan. Elvégre a kólás multicég és a Magyar Televízió gazdálkodása közötti különbség nagyjából azonos a Makó - Jeruzsálem útvonal teljes hosszával. Nem beszélve arról, hogy az egyik jól menő, müködőképes magánvállalat, a másik meg...

- Bocsánat, de ebben az értelemben az MTV ugyanúgy egy részvénytársaság, mint az említett multicég. Nem hiszek abban, hogy a közvéleményt érdekelné, miként készülnek az MTV termékei. A lényeg az eredmény.

- Amit a mai MTV-ben lát, azzal elégedett?

- Nem. Sajnos, ez idő tájt a tévének nincs egységes arculata. Hiányoznak a magas szinvonalú, nagy nézettségre számot tartó játékműsorok, valamint a jó filmek. De bizonyos tematikák is kevés figyelemben részesülnek, kevés a valóban közszolgálati program. Többet kell foglalkozni olyan témákkal, mint amilyen az európai unióhoz való csatlakozásunk, mi több, a kulturális-, a tudományos-, az oktatási és az egészségügyi területeket is fejleszteni kell. Ugyanakkor sikerként könyvelem el, hogy a Magyar Televízió a sportműsorok terén vezető szerepre tett szert.

- A "láthatatlan" MTV 2 -re milyen sors vár?

- Sajnos, a földi csatornák értékesítésekor kedvezőtlen helyzetbe kerültünk. A műholdas sugárzás miatt háttérbe szorultunk. Bár a jelentősége azért ha lassacskán is, de növekszik. Jelenleg 2 %-os a nézettségünk.

- Feltéve, hogy a médiatörvényt előbb-utóbb módosítani fogják, mondhatjuk, hogy küszöbön áll az MTV és a Duna Tv frigye?

- Ha az országgyűlésben ülő képviselők kétharmada úgy dönt, hogy ezt a két közszolgálati műsorszolgáltató céget egyesíteni akarja, akkor nincs akadálya. De hangsúlyozom, nem vagyok döntési helyzetben.

- Végezetül egy fontos kérdés: hosszú távra tervez vagy rövid ideig marad az MTV elnöki székében?

- 2003. július 8-ig szól a megbizatásom. Ezt az időt feltétlenül szeretném kitölteni. Remélem az azt követő újabb négy esztendős periódust is az én nevem fémjelzi majd.

Szabó Zoltán Attila

- állapította meg Kóthy Judit 1999. szeptember 17-én, amikor félezer társával egyetemben vele is közölték: az MTV megválik tőle. Kóthy, aki húsz esztendős kora óta a Magyar Televízió munkatársa, szerkesztő-riporterként az Ablak stábjában is szerepet vállalt, majd az Álompolgár és a Mélyvíz című műsoroknál felelős szerkesztői minőségben dolgozott, és hajdan a Szabadság téri (M)TV 2 alapító tagja volt, nehezen fogadja el a döntést. Kiváltképp, mert hivatalt sohasem viselt, az aktuális politikai harcok kimeneteléről pedig állítása szerint csak az újságokból értesült. Tény azonban, hogy az Magyar Televízión belül létrejövő érdekvédelmi szervezetekkel, csoportosulásokkal kapcsolatot tartott, egyik-másik alapításakor is jelen volt, habár ma úgy érzi, ezek a "szabad csapatok" sohasem voltak igazán függetlenek. A tévén belül az egyéni érdekek dominálnak, így szerinte a többségi érdekek hathatós képviselete nem több, mint álom, jól hangzó mese.

- Szeptember 17-én, velem együtt, állítólag 537 embernek adták át az ún. előzetes értesítéseket.
Mindez - állapítja meg Kóthy Judit - a Munka Törvénykönyvébe foglaltak alapján történt. Az általam kézhez vett levélben egyébként kilátásba helyezték a felmondást, legkorábban harminc nap múlva. Az ügyről amúgy máig semmi érdemit nem közöltek velünk, még a létszám sem biztos, hiszen például házon belüli privát felméréseink során igyekezetünk ellenére sem tudtunk 250-nél több hasonló esetet igazolni. Se számszerűen, se szakmaszerűen, azaz a különböző foglalkoztatási csoportokra vonatkozóan. A cég vezetése pedig egyszerűen nem hajlandó valós adatokat közölni, mi több, a csoportos létszámleépítés második körében sem tartották be a törvény által előírt szabályokat. Ráadásul ezek az friss írásos közlemények szóról-szóra nem is stimmelnek, ami többünknek fejtörést okoz. Rájuk ugyanaz vonatkozik, mint ránk, csakhát van egy plusz kitétel, amely szerint az ő munka alóli mentesítésük november 24-ig szól. Hogy ebből azután mi következik, arról nem szól(t) sem a levél, sem Szabó László Zsolt. Egy biztos: a tényleges felmondás mindezidáig nem történt meg, amit én két okkal magyarázok. Az egyik ok, amely gondot okoz a jelenlegi vezetésnek, a Pénzügyminisztériummal kötendő megállapodás nem várt elhúzódása, a másik az elnöki legitimitás körüli sokáig húzódó vita. Az az érzésem, hogy a Legfelsőbb Bíróság másodfokú jogerős ítéletére vártak. Gondolom, nemcsak személy szerint Szabó László Zsoltnak, hanem az egész intézménynek rendkívűl kínos lett volna, ha pusztán azon az alapon veszítettek volna el ezer munkaügyi pert, hogy a felmondásokat aláíró elnök jogosulatlanul írta alá az elbocsátásokról szóló dokumentumokat.

- Nem ez lett volna az első kínos malőr...

- Nem, de a pillanatnyi helyzetben ezt egyszerűen nem engedhették meg maguknak.

- Mi a véleménye Bazsó Csongor kommunikációs és információs igazgató kinevezéséről, egyáltalán az elnök és team-je szakmai tevékenységéről?

- Bazsó Csongort magam csak a reklámfilmekből ismerem. Személyesen soha nem találkoztunk. De nem ő az egyetlen, vitatható módon ide került vezető munkatárs. Mondják, hogy ő osztogatta eddig a felmondóleveleket, bár én például, a hírigazgatótól, Csermely Pétertől kaptam azt meg. Egyébként ez idő tájt Dénes Gábor osztogatja az értesítőket. Jelzi az MTV-n belüli kaotikus állapotokat, hogy ismereteim szerint Bazsó Csongor egy olyan funkcióra jött ide, amit addig, Szabó László Zsolt korábbi bizalmasa, Laczik Zoltán töltött be. Nem lehet tudni mi történt pontosan, de Bazsót a szóbeszéd szerint "ráültették" Laczikra. Igaz, azóta az említett Dénes Gábort meg Bazsó fölé helyezték a hatalmi hierarchiában. Szépen szaporodnak. Pikáns fordulat, hogy Laczik Zoltán - legalábbis a folyosói pletykák szerint - felkerült a kirugandók listájára is. S ha hiteles a pletyka, ő az előzetes értesítést már a helyére ültetett Bazsó Csongortól kapta meg. De ismétlem, én ezeket az embereket személyesen nem ismerem, nem tudom, ki kinek a kije. Nem tudom átlátni azt sem, hogy kik milyen szempontok szerint szúrják ki őket. Az pedig végképp érthetetlen a számomra, hogy a szakma, a magyar nyilvánosság iránt elkötelezett, abban tájékozódni képes emberek miért vállalnak feladatot egy csődbe menő intézmény menedzsmentjében.

- Gondolom, a magas hivatalnoki fizetés sok mindent megmagyaráz.

- Erre gyanakszom én is. Bár engedje meg, hogy tovább értetlenkedjek: vajon egy magára valamit adó ember - a pénzen túl - miért vállal el egy ilyen, legalábbis kétes megbizatást? Milyen perspektívát igértek nekik mindezért cserébe? Felfoghatatlan számomra az egész... A Magyar Televízió morális állapota hű lenyomata társadalmi viszonyainknak, általános erkölcsi állapotainknak.

- Önök, a "régi motorosok" miért nem tudták soha megfelelően képviselni a saját, kollégáik, de legfőképpen a szakma érdekeit?

- A rendszerváltás óta a mindenkori cégvezetés a politikai és üzleti érdekek hálójában vergődött. Ez ma sincs másképp. Jómagam és mások is hiába jeleztük számtalanszor, hogy vannak ötleteink, megfontolandó javaslataink, soha, egyik elnök sem vett bennünket komolyan. Pedig én a nyolcvanas évek második felétől rengeteget gondolkodtam azon, milyen helyzetben is van az intézmény. Sokat beszéltem, sokszor vitatkoztam ez ügyben. Aztán, amikor már teljesen nyílvánvalóvá vált az intézmény szakmai, gazdasági és erkölcsi válsága, még inkább kutatni kezdtem a megoldási lehetőségeket, sőt a felelős vezetők tudtára is adtam véleményemet. Hankiss Elemér és Horváth Ádám még meghallgattak. A többiek ezzel a gesztusal sem éltek.

A Szabadság téren a józan, szakmai megfontolások helyett a politikai lobby-k és érdekek, valamint az intézményre felfűzőtt vállalkozói csoportok dirigáltak és dirigálnak mind a mai napig. Az elfogulatlan, segítő szándékú, a maguk nemében nagyon is konstruktív szakmai elképzelések hidegen hagyták/hagyják az egymást váltó vezetőket.

- Milyennek ítéli meg az MTV 2 jelenlegi helyzetét? Egyáltalán mi a véleménye a hazai közszolgálati televíziózásról, a belső harcokról illetve azok hátteréről?

- Oszlopos tagja voltam az 1989 januárjában elindult ős-TV2-nek. Látni kell, hogy az a kezdeményezés '92 nyaráig, amíg meg nem szüntették, életre valónak tűnt. Meggyőződésem, hogy abban a programban, elképzelésben csírájában benne volt az MTV lehetséges jövője. Amikor viszont később a médiatörvény kihúzta alólunk a földi csatornát, már sejthető volt, hogy a kettes csatorna helyzete megpecsételődött. Úgy vélem, az MTV 2 elsorvasztása nagyon tudatos koncepció része. Elvégre '96 őszén már kiderült: a Duna tévé képtelen életben maradni, egy müködőképes kettes program mellett. Azt is tudtuk, hogy Magyarország nem képes hosszú távon három közszolgálati csatornát fenntartani. Mindezek fényében élek a gyanúperrel, hogy egy valahol megtervezett folyamathoz asszisztáltunk. Ezt egyébként más jelek is erősítik. Egyrészt az, hogy az MTV mostani elnöke a Duna Televízióból érkezett. Másrészt az, hogy amióta ő itt van, azóta tucatjával igazolnak át a Duna munkatársai a Szabadság térre. Ebből azt hiszem, ki-ki levonhatja a maga következtetéseit.

-Többen azok közül, akikkel Ön együtt szerkesztette a kettest, ma is képernyőn vannak. Néhány ezer éve ismerős arc tehát most is helyzetbe került. Mit gondol, ők miben jobbak, ügyesebbek?

- Nem szeretnék pálcát törni felettük. Ők is felnőtt, nagy korú magyar állampolgárok, akik maguk dönthetnek sorsukról, igaz, önmagukkal számot kell vessenek. Egy biztos: a szolidaritás nem a televíziós szakma erőssége. Megérett az idő arra, hogy a szakma végre önvizsgálatot tartson. Az ugyanis, hogy tíz esztendő alatt sem bírtuk felfogni, hogy a parlamenti demokráciában megváltozott a nyílvánosság szerepe, mi több, az utóbbi években a nyílvánosság szerkezete is jelentősen átalakult, ez azért szégyen. Elemi érdekünk lenne, hogy létrehozzuk és működtessük azokat a szigorúan szakmai alapon szerveződő érdekvédelmi szervezeteket, amelyek a különböző fórumokon, a különböző események alkalmával, az adódó válsághelyzetekben valóban legitim módon partnerei lehetnének azoknak, akik amúgy a fejünk fölött hozzák meg döntéseiket.

Szabó Zoltán Attila

November 24 és 26 között hagyományteremtő szándékkal első ízben rendezik meg az Odeon Utolsó Csepp Fesztivált. A fesztivált, amely Művészeti Iskolák Találkozója alcímmel átfogó képet kíván adni a budapesti kreatív műhelyekben, tanodákban zajló munkáról, egyúttal bemutatkozási lehetőséget kínál a felnövekvő új művészgenerációnak.

Több hónapos szervezőmunka után végre megvalósulni látszik három ifjú művelődésszervező, Kőszeg Áron és a két Farkas Andi álma: három napon át összművészeti fesztiválnak ad otthont a tavaly október óta régi fényében, de új külsejében pompázó patinás filmpalota, a Puskin Mozi. Az esemény mögött az említett három fiatal, no és az Odeon videótéka-lánc lelkes, tizenöt fős csapata áll.

- A most első ízben megrendezésre kerülő összművészeti találka egyfajta kulturális missziónak is tekinthető - ismerte el lapunknak Farkas Andrea (az egyik), fesztiválszervező. Hagyományt szeretnénk teremteni, s a későbbiekben az egyetemvárosok bevonásával országossá szélesítenénk a fesztivált. Tudjuk, érezzük, hogy komoly az igény erre. Elvégre napjainkban az ifjú tehetségeket kevesen karolják fel, és lehetőségük alig-alig van arra, hogy megmutassák mit tudnak, merre tartanak.

Az Odeon a kezdetektől fontosnak tartotta, hogy összekapcsolja a filmet a társművészetekkel. Sokan kerestek fel bennünket olyanok, akik maguk is alkotnak valamilyen művészeti ágban, illetve tanulni akarnak róla, netán részesévé szeretnének válni. Ilyen irányú tapasztalataink ösztönöztek arra, hogy életre keltsünk egy olyan fesztivált, amely alkotó és befogadó, tanító és tanuló, művész és művészettörténész egyaránt részt vehet, megismerheti a jelen formálódó művészetképét.

A fentiek ismeretében nem meglepetés, hogy a három napos fiestára éppúgy meghívták a Magyar Iparművészeti Főiskolát, a képzősöket, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző karát, mint ahogy jelen lesznek a Magyar Táncművészeti- illetve a Színház- és Filmművészeti Főiskola diákjai is. De az Elő-Tér Művészeti Iskoláról, a Krea környezettervező tanodáról, a Budapest Tánciskoláról és a Budai Rajziskoláról sem feledkeztek meg. Mi több, az összes képző- és iparművészeti szakközépiskola képviselteti magát a találkozón. Egyedülálló bemutatkozási lehetőséget kínálunk mind a teret ritkábban kapó középiskoláknak, mind a felsőoktatási intézményeknek - összegezték céljaikat, elképzelésük lényegét a lelkes szervezők, avagy a két Andi. Róluk, eddigi pályájukról szólva egyébként érdekes adalék lehet, hogy nemcsak a számos hasonlóság - a véletlen névazonosság, a közös érdeklődési kör, az azonos munkahely - fűzi őket össze, hanem az is, hogy korábban mindketten az esztergomi tanárképző padjait koptatták.

A szervezők reményei szerint egyébként a főváros rangos, minden évben megrendezésre kerülő kulturális eseményeinek füzérében kiemelt helye lesz/lehet ennek a kezdeményezésnek. Jelzi a bizalmat, s talán az előnyös "csillagállást", hogy Demszky Gábor főpolgármester szinte látatlanban is szívesen elvállalta a fesztivál fővédnökségét. De nem rossz jel az sem, hogy a fesztivált olyan szervezetek, cégek támogatják, mint a Nemzeti Kulturális Alapprogram, a Zwack Unicum Rt. vagy a Puskin Mozit fenntartó Budapest Film.

S hogy honnan ered az Utolsó Csepp elnevezés? Nos, - az egyszerűség kedvéért fogalmazzunk úgy, hogy a másik - Farkas Andrea szerint mindez szimbolikus utalás az ezredfordulóra. Hiszen az utolsó csepp címke azt jelzi, hogy nemcsak valaminek a végére érünk, nemcsak lezárunk hamarosan valamit, hanem azonmód új fejezet írásába is foghatunk. Az utolsó csepp akár az első kis korty is lehet...

Száz kép, megannyi színházi, táncszínházi produkció, régi és kortárs muzsika, iparművészet és anakronizmus, "tündérbalett", moulange-ruha tervezési óra. Röviden ezt kínálja a november 24 és 26 között, a Puskin Moziban megrendezésre kerülő Utolsó Csepp Fesztivál.

Az első ízben tető alá hozott három napos rendezvény programja a kreativitás, a műfaji sokszínűség, a játékosság jegyében fogant. A hat szintéren (a Puskin kávézójában, a kistermek előtti zsebkendőnyi területen, a tágas aulában, valamint az Amarcord-, a Metropolis-, és a Körhinta teremben) zajló fesztivál izgalmas szellemi kalandokat ígér. Az ismert filmesztéta, Réz András például Térképletek - tér, kommunikáció, kultúra címmel tart előadást, Szalay András a snassz és neociki mibenlétéről mesél, míg Wéber Péter a művészi kreativitás elkerülhetetlensége mellett érvel.

A Budapest Alapfokú Művészeti Iskola a Tündérbalett című produkciót mutatja be. A táncművészeti főiskolások a Fekete Özvegy történetét vázolják fel "a test nyelvén". A tervek alapján sorra levetítik az idei év főiskolás vizsgafilmjeit, de az iparművészeti főiskola vizuális kommunikáció tanszékének vizsgamunkáiból is jut majd egy csokorra való. M. Kecskés András vezetésével a pantomim ábécéjébe ugyancsak betekintést nyerhet a publikum.

- Reményeink szerint a Puskin Mozi, mint helyszín beválik, hiszen egyrészt könnyen megközelíthető, másrészt újjáalakítása óta több egy szimpla premiermozinál: kapcsolódási pont, a fővárosi társasági élet egyik sarokköve. Abban bízunk, hogy ez a jelleg a fesztiválnak köszönhetően tovább fog erősödni, s a nálunk találkozó ifjú művészek és a kevésbé ifjú alkotók, a diákok és a tanítók a hétköznapokon is szívesen betérnek majd hozzánk. De abban is bízunk, hogy ez a példa ösztönző lehet mások számára is. Jó lenne, ha a fiatalokat felkaroló kezdeményezések száma ugrásszerűen növekedne.

Szabó Zoltán Attila

A XIX. század egyik legjelentősebb festőművészének, Székely Bertalannak életműve közel 1000 festményt, hozzávetőlegesen 2000 rajzot, akvarellt és freskóvázlatot tartalmaz. A Budavári Palota C épületében nyílt kiállítás ezen művekből válogat, pályájának minden fontosabb állomását bemutatja. A kiállításhoz tudományos katalógus is készült, amely magában foglalja a tárlaton szereplő 115 festményt és 103 grafika műtárgyelemzést és teljes adatbázist, valamint több tanulmányt. A kiállítás 2000. január 30-ig látható.

- Merliner News -

Felső Fokon címmel egyetemi és főiskolai börzét rendez november 13-án és 14-én az Oktatási Minisztérium Sulinet-Írisz Programirodája az ELTE lágymányosi épületében.

A rendezvény célja, hogy az ország felsőoktatási intézményeinek bemutatásával is segítse a pályaválasztás előtt álló középiskolás fiatalokat a számukra legmegfelelőbb képzési forma kiválasztásában. A látogatókat a rendezvényen ingyenesen hozzáférhető, 15 ezer példányban megjelenő Felsőoktatási Kalauz is segíti majd. A kiadvány tartalma a rendezvényt követően felkerül a Sulinet-Írisz honlapjára (http://irisz.sulinet.hu) is.

- Merliner News -

A 2000. január elsejéig integrálódó egyetemeknek, főiskoláknak összesen 120 millió forintos támogatást ad az Oktatási Minisztérium. Ebbol 70 milliót a vagyonmegosztási és vagyonátvevő jelentések, illetve az intézményi szabályzatok elkészítésére, 50 milliót pedig az ún. adminisztrációs és információs rendszer folyamatos működtetésére fordíthatnak. A minisztérium a legnagyobb összeget - közel 7,5 milliót - a gödöllői székhelyű leendő Szent István Egyetemnek ítélte oda.

Tanévnyitó

Agárdi Péter megállapítása szerint "a kultúra jövőjét és a jövő kultúráját nemzeti, illetve magyarországi dimenzióban is objektív világgazdasági, világpolitikai és makrotársadalmi tendenciák, valamint az ezek határolta övezeten belüli alternatív döntésekben testet öltő politikai szubjektivitás determinálják." Nem kétséges tehát, hogy gyorsan változó világunkban a tanulás szerepe felértékelődik. Jóllehet a bonyolult, napról napra (át)alakuló társadalmi- és kulturális folyamatokat átlátni képes, a kihívásokra érzékenyen reagáló kiművelt emberfők száma érezhetően megcsappant. A hazai oktatásügy - sem szervezettségét, sem minőségét illetően - nincs irigylésre méltó helyzetben mostanság. Sió Lászlót, az oktatási minisztérium kabinetfőnökét márcsak ezért sem a szeptemberi tanévkezdés apropójából megejtett protokollinterjúra invitáltam, sokkal inkább az aktuális kérdések megválaszolására, illetve a jelenlegi legégetőbb problémák közös áttekintésére kértem fel.

- Az Ön főnöke, Pokorni Zoltán oktatási miniszter nemrégiben, a Kaposvárott megtartott évnyítón kijelentette: "az oktatásírányítás letette a voksát a hagyományos iskolaszerkezet megszilárdítása mellett." Mindez értelmezhető úgy, hogy az 1999/2000-es tanévvel egy látszólag új, ám valójában a régi modellt követő, tekintélytiszteleten alapuló struktúra kapott megerősítést?

- A felvetés pontatlan - értékel a kabinetfőnök. A 8+4-es iskolaszerkezet, mint domináns struktúra sohasem szűnt meg létezni. Inkább arról volt szó, hogy bizonyos társadalmi csoportok elvárásai - egyébként helyesen - megjelenhettek, és ezekre iskolák szerveződhettek. Ennek eredményeként azután a kilencvenes éveket egy igen sokszínű iskolaszerkezet jellemezte, amely azonban nem szervezett átalakulás eredményeként alakult, hanem spontán módon, rögtönzésektől sem mentesen. Az átalakulás indoka sem volt a legtöbb esetben szakmai, azt sokkal inkább a gyereklétszám csökkenése motíválta. Ebből következően először a gyengébb középiskolák "menekültek" nagy számban lefelé, s váltak 6 illetve nyolcosztályossá, később - hogy szakmai színvonalukat tartani tudják, s ne egy már megszűrt tanulócsoportból kényszerüljenek válogatni - erre kényszerültek a hagyományosan nagy tekintélynek örvendő tanodák is. Ez utóbbi momentum egyúttal azt is jelentette, hogy jelentősen szűkült a minőségi képzéshez való hozzáférés esélye. Könnyű belátni, hogy egy négyosztályos gimnázium hatosztályossá alakulása egyharmaddal csökkenti azon tanulók számát, akik egy-egy évben felvételt nyerhetnek oda. Mindez egyértelműen egy korai, 12 éves korban történő szelekcióra kényszerítette a tanulókat, s jelentősen növelte terhelésüket is. Mi úgy gondoljuk, hogy vannak kérdések az oktatásban, amelyben megegyezésre kell törekedni, hiszen ez egy nagy rendszer, amely sokakat érint. Vannak azonban olyan kérdések is, ahol dönteni kell, mert annak elmulasztása beláthatatlan károkat okoz. Az iskolaszerkezet kérdése ez utóbbiak közé tartozik. A törvénymódosítás azonban nem kívánja megszüntetni a hat és nyolcosztályos gimnáziumokat, de értelmes keretek közé kívánja terelni működésüket. Nem kívánjuk gúzsba kötni a középiskolákat fenntartó önkormányzatokat sem, de elvárjuk tőlük, hogy az esélyegyenlőség érdekében biztosítsák intézményeikben a négyosztályos képzést is.

- Az Önök álláspontja szerint a Nemzeti Alaptanterv (NAT) erős korrekcióra szorul. Mire terjednek ki ezek a változások?

- Mindenekelőtt a korai szelekció ellen szeretnénk fellépni. Megítélésünk szerint ugyanis sok mindenben lehet kompromisszumot kötni az oktatás területén, ám maga az iskolaszerkezet nem lehet további vita tárgya. Az elmúlt tíz év bebizonyította: ha az iskolaszerkezet nem szakmai elveken, nem jogi szabályozás mentén alapul, akkor előbb-utóbb ez megbosszulja magát, mi több, éppen a gyermekek érdekeit sérti. A módosított NAT legfőbb eleme a minőségfejlesztés felé való elmozdulás elősegítése. Arra törekszünk, hogy végre a tartalmi szabályozás kerettantervekkel való kiegészítése mellett ne csak mérjük, értékeljük is az iskolákban zajló folyamatokat. De a megfelelő források előteremtése szintén kiemelt cél. Az állami szerepvállallás mértéke ezért is növekszik számottevően, a jelenlegi 62 százalékról 80 százalék körüli értékre "ugrik". Ez az esélyegyenlőség megteremtése szempontjából döntő lehet. Röviden úgy foglalnám össze törekvéseinket, hogy nem halat szeretnénk adni az iskoláknak, hanem be szeretnénk őket avatni a halászat rejtelmeibe.

- 2001 szeptemberétől kötelező a régi-új szabályzó, a kerettanterv elkészítése. Milyen kedvező fordulatot remélnek ettől?

- A kerettanterv, a NAT és a helyi tantervek között megjelenő új szabályozási szint. Szerepe, hogy kijelölje a NAT azon elemeit, amelyeket az egyes életkori szakaszokban, az egyes iskolatípusokban feltétlenül oktatni kell. A korábbi szabályozás teljes egészében az iskolákra bízta a tanterv összeállítását, mi ezzel szemben úgy gondoljuk - s ezen véleményünkben a pedagógusok 80 százaléka is osztozik -, hogy szükség van egy "közös nevezőre". A kerettantervet tehát olyan rácsként kell elképzelni, amely kihasít egy ismerethalmazt a NAT-ból, s ehhez kötelező követelményeket és időkereteket határoz meg. A kerettanterveknek ez az első szintje. A kerettanterv második szintjén azok az ismeretek jelennek meg, amelyek kis óraszámot igényelnek és/vagy nem szervezhetők önálló tantárgyakká. Ezek közé tartoznak azok az ismeretek - például az állampolgári ismeretek, a szexuális nevelés vagy a médiaismeret - amelyek a NAT-ban megjelentek ugyan, ám az iskolai gyakorlatba - éppen az előbb említett okok miatt - mégsem épülhettek be. Ezek tanítását fontosnak tartjuk, ezért külön időkeretet biztosítunk számukra. E két szintet egésziti ki a harmadik idősáv, melynek felhasználásáról az iskola szabadon dönthet - természetesen a helyi igények ismeretében.

- A Nemzeti Alaptantervnek a kezdetektől változó sajtója volt. Hogyan ítéli meg a média szerepét a szakmai viták, a belső "ütközetek" interpretálásában?

- Az oktatás közügy. Természetes, hogy a sajtó megpróbálja kielégíteni az ezzel kapcsolatos olvasói elvárásokat. Az Oktatási Minisztérium pedig él ezzel a lehetőséggel, mert magunk úgy gondoljuk, hogy az oktatás nem lehet kizárólag a szakma - a pedagógusok, oktatásírányitók - belügye. Ellenzéki oldalról gyakran megfogalmazódik a vágy, hogy az oktatás túlsúlyos a magyar sajtóban, s ennek a minisztérium kommunikációs kampánya az oka. Nos, ezt a vádat inkább dicséretként értékelem, hiszen a tárca célja kezdetektől az volt, hogy minél szélesebb kört vonjunk be döntéseink előkészítésébe. Ennek egyik fontos eleme a sajtón keresztül történő tájékoztatás, de ugyanilyen hangsúlyt helyezünk az iskolákkal történő közvetlen információcserére is.

- Az újságírók mégis gyakran panaszkodnak arra, hogy az immár egy éve hivatalba lépett kormány és "alkatrészei", az erős kontroll alatt álló minisztériumok rendre visszatartják az információkat, illetve csak a velük lojális médiumokat látják el időben hírekkel.

- Nem tudom, másutt mi a helyzet, az Oktatási Minisztériumban én nem tapasztaltam ilyet, bár tény, hogy nem mindenkivel ugyanolyan a kapcsolatunk. Ennek azonban - megítélésem szerint szakmai okai vannak, hiszen az egyes lapok szakújságírói nem egyformán felkészültek, s egy-egy pontatlan tudósítás után mi is, az újságíró is elbizonytalanodik. Hasonló problémát jelent, hogy olykor a hírközlés és a véleményalkotás közötti határ is összemosódik, ami nem könnyíti meg az együttműködést. Másrészt gyakran az információ visszatartásaként élik meg az újságírók, hogy a döntések előkészítésének vannak olyan szakaszai amikor, még a tárcán belül is több - egymásnak gyakran ellentmondó - vélemény ütközik. Ezeket a vitákat nem volna helyes a sajtó hasábjain eldönteni, hiszen erre megvannak a szakmai fórumok. Egy-egy hír természetesen kijuthat, s ilyenkor - mivel gyakran csak a kérdés egyik oldala kerül reflektorfénybe - nehéz eldönteni, hogy a hír megerősítése, vagy cáfolata a helyesebb megoldás. Mindebből következik, hogy egyetlen út járható: tudomásul véve, hogy a sajtó számunkra éppen olyan fontos, mint amilyen fontosak mi vagyunk számára, közösen kell dolgonunk azon, hogy a közvélemény valóban széleskörű és hiteles információkhoz jusson.

- Az állami iskoláknak egyre kevesebb "manna" (értsd: pénz) jut. Pokorni Zoltán ugyanakkor a minőség javítását ígéri. Nincs itt ellentmondás?

- Nincs. A minőségfejlesztési program egyik fontos célja éppen az, hogy a rendszerben tartsuk és a minőség javítására fordítsuk azokat a forrásokat, melyeket máskülönben - a gyereklétszám csökkenésére hivatkozva - kivonna az állam és az önkormányzat. Nem lehetnek illúzióink, feneketlen zsákba senki sem tesz pénzt. A fejlesztésekhez szükséges forrásokat csak akkor tudjuk biztosítani, ha láthatóvá, mérhetővé s így értékelhetővé tesszük az óvodákban, iskolákban zajló munkát. A minőségfejlesztési program egyik legfontosabb célja tehát ez, láthatóvá tenni, hogy az állam és önkormányzatok befektetései hogyan térülnek meg az iskolák, a tanulók teljesítményeiben. A másik cél, hogy olyan eszközöket adjunk az iskolák kezébe, amelyekkel képesekké válnak saját munkájuk, teljesítményük folyamatos kontrolljára s ennek eredményeként a szükséges fejlesztések elvégzésére. A minőségfejlesztésnek azonban csak egyik eszköze ez, további elemei a tartalmi szabályozás kerettantervekkel történő kiegészítése, valamint az állami szerepvállalás növelése a finanszírozás terén. Ez utóbbi eredményeként 2000-ben mintegy 50 milliárd forinttal nő a közoktatás normatív támogatása, ami 22 százalékos növekedés az ideihez képest.

- A csökkenő gyereklétszám (idén 1,5 millió diákról szól a fáma) az eredeti elképzelések, a választási igéretek ellenére létszámleépítéseket eredményezhet. Hogyan képzelik el ennek a problémának a megoldását, enyhítését?

- A gyereklétszám folyamatosan csökkent az elmúlt évtizedben, ennek ellenére, ha a statisztikákat megnézzük, láthatjuk, több oktatási intézmény működik ma, mint tíz évvel ezelőtt. Az iskolabezárások persze - a létszámcsökkenés miatt - sok helyen elkerülhetetlenek, ez azonban nem jár feltétlenül együtt a pedagógusok számának csökkenésével. Sőt, a közoktatási törvény nyáron elfogadott módosítása olyan többletfeladatokat fogalmaz meg - ilyenek a minőségbiztosítással kapcsolatos, vagy nevelési feladatok - melyek eredményeként 4000 álláshely jön létre. A tárca tehát nem számol létszámleépítéssel.

- Horn Gábor, az SZDSZ oktatási szakembere szerint a pedagógusszakma vegetál. Az inflációs ráta miatt továbbra sincs előrelépés a bérezésben, ráadásul a minőségi bérpótlék eltörlésével is vádolja a minisztériumot. Hogyan fogadják ezt a kritikát?

- Az ellenzéki pártok politikusai hajlamosak elfeledkezni arról, hogy az előző kormányzati ciklusban közel 20 százalékkal csökkent a pedagógusok reálbére. Lehet természetesen bírálni és "alig érzékelhető mértékűnek" nevezni az idei és a jövő évre tervezett reálbér-növekedést, de aligha vitatható, hogy egy "alig érzékelhető mértékű" reálbéremelés mindig jobb, mint egy "jól érzékelhető" reálbércsökkenés. A minőségi bérpótlék megváltoztatását az indokolta, hogy a jelen formájában nem tudta betölteni azt a szerepet, melyet szántak neki. Az alacsony alapbérek miatt ezt ugyanis nagyon sok esetben szociális alapon osztották szét. Ezt látszik alátámasztani, hogy a pedagógusok közel fele részesült ebben. Szeretném hangsúlyozni, a minőségi bérpótlék átalakítása nem jelent forráscsökkenést. Egyszerűen arról van szó, hogy az e célra rendelkezésre álló forrás egy részét egy garantált illetményemelésre fordítjuk, míg a fennmaradó hányad továbbra is a kiemelkedő munkavégzés elismerését szolgálja majd.

- Meglehetősen ellentmondásosnak mondható a hazai szaksajtót napjainkban 70 millió forinttal támogató pályázati rendszer. Gyakoriak a párhuzamosságok, az "alibi-döntések". Az érintettek többsége úgy véli, a minisztérium nem mer felelőséget vállalni e kérdésben, ezért inkább ide is, oda is csurrant-cseppent egy kevéske "adományt". Kit támogatnak valójában?

- Magam sem hiszem, hogy tökéletes a jelenlegi elosztási rendszer, s valóban gondolkodni kell a lehetséges változtatásokon. Úgy tűník, hogy a komoly elméleti szaklapok és a tájékoztató jellegű kiadványok között hiányzik az átmenet. Az igényes, ám nem feltétlenül csak a vájtfülek számára érthető szakújságírás. Ennek megteremtését fontosnak tartanám, s történtek is lépések ebben az ügyben. Másrészt vannak olyan területek, amelyek hiányoznak a szaksajtóból, így például a tankönyv- és taneszközkritika, pedig ez joggal tarthatna számot a pedagógusok érdeklődésére. Ráadásul egy ilyen kiadvány támogatása a tankönyvkiadók számára sem lenne hátrányos, még akkor sem, ha nem feltétlenül kapna minden kiadványuk pozitív kritikát.

- Végezetül az újságíróképzés pillanatnyi helyzetéről, a szakmai színvonal egyenetlenségéről kérdezném. Meddig tartható még fenn a mai, kaotikus állapot?

- Az újságíróképzés helyzete valóban rendezetlen, s erre mindannyiunk érdekében megoldást kell találni. Kívánatos lenne, hogy az újságíróképzést végző intézmények valamilyen akkreditáción menjenek keresztül. Ez biztosítaná a képzés színvonalát, és növelné a megszerzett végzettség értékét. Végső soron ez mind az újságírók, mind az olvasók számára előnyökkel járna.

- Szabó Zoltán Attila -

Emlékeztek még ifjonc demokraták? Az első szabados szigeti bulikra. A csajokra. A Yuk-ra. Az Almássyra. Az FMK-ra. A szentendrei komákra. Pajára, Frédire, Zsozsóra, a sárkányfűárusra, a baromarcúra, meg az ezredes úrra. A régiekre. Azokra, akiknek még jutott egy kevés jó ebből a rothadó világból. Azokra, akik még nemcsak elfogadták a fost, hanem bele is csaptak, ha épp úgy hozta kedvük. Azokra, akik egyetlen hálózsákkal vackolták be magukat Agárdra, Füredre, Pécsre, Szegedre, a Pilisbe, Kismarosra, Magastaxra, Samassára. Azokra, akik még szüleik idoljait is tisztelték, sőt saját énjükbe integrálták az egykorvolt lázadó géniuszok szellemét, Ginsberget, Kerouacot, Hunter S. Thompson-t. Azokra, akiket a nagy generáció pottyantott ide a hetvenes évek első öt - állítólag - terméketlen évében.

Emlékeztek-e ránk skacok? Azokra a lelkes gimnazistákra, akik valami szebbet kerestek. Azokra, akik első körben kezdtek hinni Nektek, a nagyobb fiúknak. A nagyobbaknak, akik fogást kerestetek és találtatok azon az átkos rendszeren vagy min, amelyet azért (is) kezdtünk utálni, mert Ti (is) azt tettétek. Eszetekbe jutunk-e még? Ha máskor nem, hát akkor, amikor a Listen to your heartot halljátok a slágerrádióban. Emlékeztek-e azokra az évekre, amikor a neurotikus mozi, a mozi, a mozi, a mozi volt a himnusz. Meg a Sziámi és az örök szlogen: leépülésből lefele felépülés...

Emlékeztek-e ránk nagy polgárok? Higgyétek el, a kis polgár nem felejt. Emlékeztek-e még az Arénára, ahol együtt biliárdoztunk, Ti és Mi. A Molnár utcára, ahol Ti gyültetek, és Mi hoztuk a sert - pártpénzből. Emlékeztek-e még arra a mancsra, amelyet valami Kövér srác szerkesztett. Vagy eszetekbe jut még a Fodor? Tudjátok, az a fószer, aki akkora cimbi volt egykor és most a túloldalon üldögél.

És tényleg, emlékeztek-e még a kiszre? És a Kiss-re? Iggy Pop-ra? A Running Wild-ra? Az Iron Maiden-re az MTK-pályáról? Vagy a Pál Utcai Fiúkra? A Kampecékre? A Kiadóra? A Hobóra? A Takáts Tomira? A sorjázó pecsa-bulikra, ahol télvíz idején együtt karácsonyoztunk a Nagy Feróval és a Vaszlavikkal, akik akkortájt még talán hallani sem hallottak a Csurka bácsiról. És a metálklubra, az Alagútra, a Vagonra, a Havasra, a Ludasra, a Berlinerre, a Belgrádra, vajh' emlékeztek-e még?

Ahogy elnézem a híradót, ahogy olvasgatom a napi mannát, hát bizony az az érzésem/sünk, hogy fenemód feledékenyek vagytok. Pedig ha hiszitek, ha nem, mi (is) élünk. Ki így, ki úgy. A többségünk még keresi önmagát, mások már villantottak néhányat. A buszon, a villanyoson, meg a földalattin - ha a kocsi éppen szervizben vagyon - még össze-össze is futunk. Meg ilyentájt, egy évben egyszer a Diákszigeten. És ha hiszitek, ha nem, rólatok csevegünk. Viktorról, akit csak Orbánnak "becézünk". Tomiról, akiről mindenki tudja már, hogy Deutsch. És néha csevegünk valami Simicskáról is, aki állitólag mindvégig mellettetek állt, de Mi, a valahavolt Tömeg sohase láttuk őt.

Tufaagyunkban fel-felvillanak a régmúlt kiretusált képei. Azok a diadal-ittas szombat esték, amikor vakon követtünk volna benneteket. Azok a rendkívűli hétfői adásnapok, amikor az EKA még EKA volt és 1989 még véletlenül sem '90. Néha, ha hiszitek, ha nem, megemlékezünk rólatok. Olyankor feldereng, hogy a "a kormány hazudik". Még a nagy bajusz, a csapzott haj, a fülbevaló is be-beugrik néha. Minden nosztalgia nélkül konstatáljuk, hogy egykor az a közénk vert néhány életév mit sem számított, hogy elég volt a közös nevezőbe kapaszkodni, hogy jó volt összetartozni és fügéket mutogatni a hatalomnak. Érdekes, akkoriban nagyon hasonlítottunk Rátok. És ti Ránk. De ennek vége. Mi (is) felnőttünk. És többségünk - a szigeten is! - örömmel konstatálja, hogy immár nincs semmi közös bennünk. Na ja, van köztünk néhány esztendő, és egy illúzió, amelyről Mi már tudjuk, hogy odaveszett...

Szabó Zoltán Attila

Reménytelen vállalkozásnak tűnt. Az induláskor (1992 áprilisában) a gőgős újságírói/PR-szakma csupán lelkes egyetemisták önképzőköri "vívmányaként", néhány új pesti kulturális kegyhely népszerűsítő hírharsonájaként, romantikus ifjak szárnypróbálgató marketing-mókájaként tartotta számon a Pesti Estet. Senki - még talán az alapító-triász: Lang András, Melis András és Müller Miklós - sem hitte, hihette hogy ebből a pofonegyszerű ötletből hét esztendő múlva lapcsalád, ötven belsős munkatársnak és legalább még egyszer ennyi külsősnek illetve terjesztőnek kenyeret adó, nagy formátumú vállalkozás nőhet ki.

Főleg Magyarországon ritka az ilyesféle, az amerikai álomra emlékeztető, jószerencsével fűszerezett történet. Tamás György a jelenlegi lapcsalád PR és kommunikációs igazgatója nem is titkolja: ők jó helyen, jó időpontban, hatalmas mázlival, de legalább ekkora lelkesedéssel indultak. Az alapötlet bejött, a korábban monopolhelyzetben lévő Pesti Műsor versenytársra lelt. Mindamellett egy ósdi, megcáfolhatatlannak hitt elv is romba dőlt, mivel a Pesti Est apró stábja és sikere hamar bebizonyította a még mindig kétkedő széplelkeknek, hogy a kultúra igenis áru, s a reklámra szüksége van azoknak is, akik máskülönben az elithez sorolják magukat, és rendre a művészet szent leplébe/pátoszába csavarják tetteiket, mondandójukat.

- Anno Lang vitte a marketinget, Müller tördelt, Melis pedig saját "szolgálati" Trabanjával járta be Budapestet és terjesztette el az igét - meséli Tamás. Büszkén mondhatom, hogy ma komplett hírgyári gépezet áll mögöttünk, ám mindezt önerőből értük el. Soha, egyetlen fillér támogatást nem kaptunk senkitől! Ez tisztán magyar vállalkozás, a multikkal, vagy más potentátokkal szemben egyenlő távolságot tartunk.

- Gyanítom pedig, hogy megfelelő hozzállás esetén az ingyenesen, hetente százezer példányban terjesztett Pesti Est remek választási fórummá, propagandalappá "nőhetné ki" magát...

- Bizonyára így van. De ismétlem: függetlenek és pártatlanok vagyunk és azok is szeretnénk maradni. Még a műfaji minősítéseket is messze elkerüljük, nálunk a technótól az alternatívig terjed a skála.

- Az elmondottakat némileg cáfolni látszik az a nemrégiben, a márciusi nemzeti ünnepre megjelentett kiadvány, amelyet Demszky Gábor s.k. aláírása díszít.

- Ebben én nem látok semmi kivetnivalót. A fővárossal ugyan hagyományosan jó a kapcsolatunk, de pártrendezvényt például sose támogatnánk. A Forradalmi Pesti Est nem szólt egyébről, mint az ünnepi programokról, azok kezdési idejéről, helyéről, és néhány idevágó történelmi tényről.

- Hogyan definiálnád a Pesti Estet?

- Valahogy úgy, hogy ez egy ingyenes lap, amelyet nem erőltetnek rá senkire.

- Ennyi volna a siker titka?

- Azt hiszem, igen. Tőlünk mindenki megkapja a magáét. A Súgó a színházbajárókhoz szól, a Pesti Est Juniort a felmérések szerint a budapesti felső tagozatos általános iskolás korúak - közel nyolcvan ezer diák! - szinte teljességükben ismerik és olvassák. De a Pesti Test, a Cyber Est, számos alkalmi kiadványunk, így a Diáksziget-programja vagy vidéki Est-mutációink egyaránt sikeresek, elfogadottak. Ez nagy részben annak köszönhető, hogy nem nyomulunk, vagyis a lapokat nem a postaládákba hajigáljuk, hanem elegánsan, a gyorséttermekben, a mozikban, a szórakozóhelyeken tesszük le. Akinek szüksége van rá, viheti.

- A Pesti Műsor stábja már megbocsátott nektek?

- Voltak köztünk súrlódások, komoly konfrontációk, de mára - piaci helyzetünknek köszönhetően - elült a dolog. Vannak persze sokfelé irigyeink, ennélfogva az áskálódások, a háttérben folyó aknamunka nem ritka, de mi mindezt jó jelnek, a siker egyértelmű visszajelzésének fogjuk fel.

- Mind többen tévednek a ti vadászmezőitekre. Az ingyenes programmagazinok száma hétről-hétre nő, a verseny kiéleződni látszik.

- Én nem nevezném konkurenciának azokat, akik mostanság hasonlóval álltak elő. A legtöbben csak a nagy pénzt látják a dologban, ahelyett, hogy a munka érdemi részével törődnének. Ezzel szemben mi hét évvel az indulás után is igényesek vagyunk, bővűlni akarunk, nemcsak a gyors haszonban reménykedünk, hanem áldozatot is szívesen hozunk az Est Médiacsoport érdekében. És az sem mellékes szempont, hogy szinte maximálisan lefedjük a célcsoportot. Terjesztői hálózatunk nemcsak Pestre, de tizenhat vidéki városra, már-már az egész országra kiterjed.

- Nem rontja az esélyeiteket az internet? A világháló, amelyen boldog-boldogtalan bagóért hirdethet, amelyről néhány kattintást követően letölthető a moziműsor, az éttermi ajánlat, számos magazin, folyóirat, vagy az információkat csokorba gyüjtő multikulturális adatbázisok egész sora?

- Szolgáltatásainkat folyamatosan fejlesztjük, így egy-két hónapon belül elkészülünk országos web-oldalunkkal. De gyorsan leszögezném: a lapcsaládnak a világháló térhódítása ellenére van jövője!

- Milyen terveitek vannak a későbbiekre nézve?

- Hamarosan kávézót nyitunk, ahol terveink szerint felolvasóestek, koncertek, táncos mulatságok sorjáznak majd. A lemez- és könykiadás gondolatával szintén kacérkodunk...

Szabó Zoltán Attila

A Szonda Ipsos 1998. októberi felmérése szerint a Pesti Est saját célcsoportjában továbbra is magas olvasottsági ismérvekkel bír. A nominális olvasói adat tovább nőtt, hiszen az egy lapot átlagosan elolvasók száma 2,9-ről 3,3-ra emelkedett (RPI). A 30 év alattiak aránya 80%, ami - a korábbi adatokhoz képest - az olvasók "visszafiatalodását" mutatja. Ennek ellenére az olvasók 58 százaléka dolgozik, 52 százalékuk a legmagasabb jövedelmi kategóriába sorolható. 66 százalékuk állítja, hogy a múlt héten olvasta a lapot, átlagosan 27 percen át. A hírdetéseket az olvasók fele nézi át. A speciális jellegű Sugót az iskolázottabb réteg kedveli. A nominális olvasói szám ez esetben 152 000 főre tehető, hiszen egy lapszámot átlagosan 3,8 fő olvas el.

A Médiafigyelő tájékoztatása alapján 1998-ban 1,3 milliárd forintot "termelt" a lapcsalád értékesített reklámfelületei révén. Hanák Tamás, az Est Médiacsoport ügyvezető igazgatója szerint ebből 3-15 százalékot tettek ki a jutalékok és a terjesztői költségek. Idén az első félévben 25 százalékos bevételnövekedést regisztráltak. A kiadások közül nagyobb tételként tartják számon a Diákszigeten müködő Pesti Est Színpadot, illetve a három helyi kis kocsma fenntartásának költségeit, amely együttesen közel 3 millió forintba került. Az újonnan megnyíló kávézó költségeit Hanák üzleti titoknak minősiti, annyit azonban elárult: ez a vállalkozás egy önálló, a lapcsaládtól független céghez kötődik.

- az Est Médiacsop. tesztkérdései a Merliner olvasóihoz -

• Egy zsúfolt szórakozóhelyen rendelni szeretnél, de oda se figyelnek rád. Milyen papírt mutatnál fel, hogy kiszolgáljanak, de ne kerüljön pénzbe?

a., A tanári diplomámat vagy a jogosítványomat és innék a WC-ben a csapból.
b., Felcsípnék egy nőt/férfit egy Pesti Esttel és kifizettetném vele a számlámat.
c., Egy tízezrest, számlát nyitnék, aztán letipliznék.

• Két utcai harcos egy babakocsi mellett áll éjszaka a Mátyás téren. Az egyik nuncsakut pörget a kezében, a másik cumisüvegbe tejet tölt át. A baba sír. Kivel lennél a bunyóban?

a., A nuncsakussal, mert szétüti a cumit, lefogja a gyereket és májgerivel lerúgja a másikat.
b., A cumis harcossal, mert szembespricceli a nuncsakust, aki a szeméhez kap, a nuncsaku a gyerek fejére esik, amitől az meg beájul.
c., A gyerekkel, mert szeretem a gyerekeket.

(Megfejtés: ahogy tetszik)

A "Gutenberg-galaxis" a baljós prófécia ellenére is fennmaradni látszik. Ezen a tényen még az az internet-kasztosodás, a társadalmi polarizálódással együtt járó funkcionális újanalfabetizmus előretörése, a kultúra elgépiesedése sem változtatott. Más lapra(?) tartozik, hogy az olvasói szokások, az igények, s ezen belül az irodalom szerepe, megítélése korunkban egészen más, mint akárcsak egy évtizeddel ezelőtt. A hazai újságírás - amely valaha ezer szállal kötődött a friss irodalmi trendekhez, hatni bírt az irodalmárokra, egyúttal neves szépíróknak adott napi munkát - mindinkább "levedli" ősi hagyományait: csattanós glosszák, publicisztikák, tarka jegyzetek helyett kicsontozott híreket, információkat és pletykákat termel.

Persze - előnyösen vagy hátrányosan, ezt ki-ki döntse el maga - az információs forradalom hat a kortárs művészetekre is. Az ezredvég magyar irodalma sem kivétel ez alól. A megerősödő honi könyvpiac mind többet áldoz a világhálóra, s gyarapodik a művekhez mellékelt CD-ROM-ok száma. Immáron versek és drámák - elég csak az Arcanum Digitéka termékeire, vagy a bővülő Elektornikus Könyvtárra gondolni - tucatjai kaphatóak virtuális formában...

Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke mindezek ellenére úgy véli: nem beszélhetünk irodalmunk átértékeléséről, netán a magyar virtuális irodalom megszületéséről. Papp Tibor distichon-gyártó(!) rendszere vagy a Magyar Muhely idevágó kísérletei egyelőre csak merész ötleteknek, izgalmas szellemi és technikai kalandoknak nevezhetőek. Mint eszköz ugyan tért hódított a (sz)ámítógép, ám a magyar irodalomba még nemigen képes beleszólni.

A modern technika jótékony hatása leginkább a könyvtári rendszerek kialakításánál, bővítésénél érzékelhető. Már ha egy-egy megfelelő szinvonalú rendszer kiépítésére akad "bőséges forrás". Ez azonban még korántsem az általánosan jellemző trend. Kiváltképpen "a végeken", a helyi fiókkönyvtárakban vagy a határon túli településeken, Kárpátalja, Erdély falvaiban aggasztó a helyzet. A magyar kultúra a legtöbb esetben inkább vesztese a politikai lobby-k harcának, a gazdasági javak átláthatatlan elosztási struktúrájának.

- Dacára annak, hogy 1996-ban új könyvtár épült Kecskeméten, az intézmények többsége a csöndes leépülés időszakát éli. A Fovárosi Szabó Ervin Könyvtár rekonstrukciója kapcsán ráadásul fellángoltak a pártharcok, meddő hercehurca vette kezdetét. A könyvtárügy sürüsödő gondjai ellen mit tesz, egyáltalán tehet-e valamit az Írószövetség?

- A kilencvenes években egyértelműen megnövekedett a könyvtárak szerepe - állapítja meg az Pomogáts. Ennek elsőszámú oka a családok anyagi helyzetének drasztikus romlásában keresendő. Amíg a hetvenes-, nyolcvanas években megfizethetőek voltak a könyvek, kevésbé volt szükség a könyvtárakra. Ma ezzel szemben reneszánszukat élik. Helyesebben: élnék. Csakhát vidéken nem tudják kielégíteni az olvasói igényeket. Jóllehet a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár helyzete nagyot javult, nagyjából követni is tudja a piac változásait; kerületi, megyei szinten sokkal rosszabb a kép. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az önkormányzatok nem támogatják a helyi könyvtárakat. (Legutóbb éppen Veszprém jelezte: baj van!) De nagy vérveszteség volt a szakszervezeti könyvtárak "eleste" is, s az iskolákban/üzemekben működő intézmények ugyancsak a csőd szélére kerültek. Összeomlásról mégsem beszélhetünk. "Csupán" stagnál a helyzet.

- Ki(k), netán mely szakmai szervezet tehetne valamit azért, hogy a huszonnegyedik órában végre történjék érdemleges lépés könyvtárügyben?

- A jelenlegi gondokat egyedül az állam orvosolhatja. Mielőbbi szerepvállalására lenne szükség. Kérdés persze, van-e ilyesféle szándék...

- Az utóbbi időben álpályázatok, önkényes kuratóriumi óhajok, túlzó igények, lehetetlen bürokrácia "szennyezi" a magyar sajtó és a magyar irodalmi közélet légterét. Kiadók, alapítványok nem egyszer úgy írnak ki pályázatokat, hogy tudják: győztese nem lesz, nem lehet a "viadalnak". Gyakran érintés nélkül szemétkosárban landolnak a dolgozatok, máskor a győztes neve (címe, rangja, stb.) már a leadási határidő előtt ismert. Az Írószövetség hogyan lép fel az ilyen egyértelmu etikai vétségekkel szemben?

- Felháborítanak ezek az esetek, de az Írószövetség lényegében tehetetlen. Régebben átláthatóbbak voltak a viszonyok, igaz, minden állami tulajdonban volt. Akkoriban az Írószövetség jelentősebb erőt képviselt, ennélfogva nagyobb volt a felelőssége is. Mára kibővült a könyvpiac, ami örvendetes tény. Ám ezek a korakapitalista viszonyok természetszerűleg eredményezik a pongyolaságokat, az etikátlanságokat, a szakmai baklövéseket. Azt hiszem, a mai helyzetben a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése tehetne a legtöbbet, mondjuk úgy, hogy összefogja az érintett feleket, gondolok itt a Magyar Tudományos Akadémiára, a MÚOSZ-ra, az Egyetemi Tanácsra, a PEN Klubra, az Írószövetségre, vagy más civil szervezetekre.

- Zentai Péter László, az említett egyesülés (gúnynevén: a "mekeke") igazgatója aligha lenne hajlandó erre, mivel bevallása szerint ő nem is hallott "fal-pályázatok" kiírásáról, illetve ha ilyenek akadtak is, azokat nem az egyesülésen belüli kiadók követték el...

- Attól tartok, az egyesülésen belül "eluralkodott egy jó érzés". A hazai könyvpiac vitathatatlanul helyes irányba mozdult el, de tapasztalataim szerint a könyvkiadás területén azért a korrekt, értéket képviselő vállalkozások mellett a kalózok is szép számban jelen vannak. Megismétlem: ha van szervezet, amelyik tehet valamit a fals pályázatok ellen, az a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztok Egyesülése! Egy lehetséges ellenőrző mechanizmus egyébként három sarokpontra épülhetne fel: az első az említett egyesülés, a második a civil szervezetek összefogásán alapuló etikai bizottság lenne. A harmadik sarokpontnak egy minőségi szankciórendszert jelölnék meg.

- Mi a véleménye az új szerzői jogi törvénytervezetről?

- Bár sokan szokatlanul pozitivan értékelik, én óvatosabb lennék. Vannak aggályaim a dologgal kapcsolatban. Az író ugyanis nem gazdasági vállalkozás! Attól tartok, hogy a kiadók poziciói jelentősen javulnak majd a jövőben, ám a szerzői jogvédelem némileg gyengülni fog. Úgy érzem, az állam meg akar szabadulni ettől a nyűgtől, ezért ahová éppen tudja, oda pottyantja a problémát.

- A jelenlegi kulturpolitika érdekei tehát jobbára ellentétesek az Írószövetség, az alkotók érdekeivel?

- Ezt nem állítanám. A szövetségen belül sem vesztesei, sem győztesei nincsenek a választásoknak. Ennek ellenére érnek politikai hatások. Az előző kormányzati ciklussal is voltak gondjaink, de a jelenlegi gárda sem könnyű eset. A legfőbb baj az, hogy nem érzem az Írószövetség szerepének megfelelő értékelését állami részről. Jelzi ezt a tény: az irodalmi szervezetek állami támogatása jelentősen megcsappant. A költségvetési keret még az inflációs rátával sem tart lépést. Az állami gazdálkodás kétarcú: hol zsugori, hol "Csekonics grófi" mentalitás jellemzi.

- Sokan úgy érzik, a jelenkori pályázatok elbírálásakor rendre az a befutó, aki népi verbunkost jár...

- A hétköznapi kulturális életben valóságos ez a retorika, ám a mi szintünkön talán még nem e szellemben születnek a döntések.

- Nemrégiben Ön kivált a Magyar Nemzet szerkesztőbizottságából. Miért döntött így?

- A lap sajnos nem az én ízlésem szerinti irányba tart. És én nem érzem úgy, hogy ez ellen valamit. Odaveszni látszanak az irodalmi újságírás alapjai! Napjainkban az irodalom emberei csak kívulről szólhatnak bele a napi sajtó alakításába. Mindinkább távolodnak egymástól "kontinenseink"...

Szabó Zoltán Attila

A Bécsi Filharmónikusok tradicionális újévi koncertjének 1999-es felvétele ezekben a napokban kerül a lemezboltok polcaira. A lemeznek több magyar vonatkozása is van: az egyik, hogy az idei, Lorin Maazel dirigálta hangversenyen a csellószólamokat Varga Tamás játszotta el, a másik, hogy az albumon a Strauss család hagyományos darabjai mellett hallható a Liszt nyomán készült Furioso-Galopp is.

(Merliner News)

Megjelent és immár nálunk is kapható az új Star Wars film (Phantom Menace) zenéjét tartalmazó CD. Mindazonáltal comicsok, a történetet tovább szövő regények szintén sorra napvilágot látnak szerte a világon. Alan Dean Foster 1978-as keltezésű műve alapján, Splinter Of The Mind's Eye címen új képregény is megjelent, ez azonban egyelőre csak az internetről rendelhető meg. A sztori - a Birodalom visszavág és a Jedi visszatér közötti időben - a Yavin-i ütközet után, a Kaiburr kristály lelőhelyén találja hőseinket: Leila Organa hercegnőt, Luke Skywalker-t, Artoo-t és Threepio-t.

(Merliner News)

Vízfej? Kapuváros? A kultúra bölcsője?
látlelet az ezredvégi Budapestről

A rendszerváltás nem pusztán a korábbi politikai elit lecserélésével járt Magyarországon. 1989 után az élet szinte minden területére begyűrűztek a változások. Budapest, úgy is mint "az ország vízfeje", egyúttal a magyar kultúra bölcsője kiemelt szerepet kapott e máig tartó folyamatban.

A tanács-rendszert felváltó önkormányzati struktúrában a főváros demokratikus választások révén életre hívott önálló hivatala új arculatot, új szemléletet adott Budapestnek. Felértékelődtek az alternatív, egykor struktúrán kívül eső, tűrt, ámde alig-alig támogatott kezdeményezések. A polgári értékek egyre nagyobb hangsúlyt kaptak, s a magántulajdon immár szent és sérthetetlen tényezővé vált.

Egy évtized mérlege

A jóformán a kezdetektől Budapest kultúrájáért, a jelenkori oktatás gyakorlatáért felelős főpolgármester-helyettes, Schiffer János szerint 1990-re vált világossá: minél hamarabb át kell állni egy másfajta, mifelénk szokatlan piaci modellre. Ekkor már az oktatás területén is válsághelyzetről lehetett beszélni. Azzal ugyanis, hogy szinte egy pillanat alatt megváltozott az ipari struktúra, szakoktatási rendszerünk is összeomlott. Számos, korábban elismert szakmai képzés vált értéktelenné. Az iskolák egy része - leginkább, amelyek nem az offenzív területeken ténykedtek - képesek voltak ugyan a gyors váltásra, ám azok a tanintézmények, melyek speciális ismereteket, esetleg kevésbé vonzó, a piaci törvényekkel dacoló szakmákat oktattak, képtelenek voltak a probléma rugalmas kezelésére. Csak a kilencvenes évek közepére tudatosult: újfajta szemléletre, eurokonform szakképzésre van/lenne szükség.

- A magyar kulturális élet egy-egy részterülete ugyancsak megsínylette a váltást - összegez a főpolgármester-helyettes. Leginkább azok az intézmények, műhelyek, alkotókörök kerültek bizonytalan helyzetbe, melyek a kultúrális affinitás szempontjából voltak érdekesek a politika számára. A levéltárakhoz, a múzeumokhoz, a közgyűjteményekhez ugyanakkor a legszűkmarkúbb vezetés sem mer(t) hozzányúlni. Az ifjúsági szórakoztatáshoz kapcsolódó területeken vagy a színházi élet régióiban viszont igen kemény csatákra, pengeváltásokra került sor. Különösen a színházak vezetése tűrte nehezen a hajdani pártfogók elvesztését. A fővárosi teátrumok többsége nemcsak azt nem vette tudomásul, hogy megváltozott a helyzet, hanem még korábbi előjogaihoz is ragaszkodott, sőt, kötötte magát az előző gazdálkodási struktúrához, mivel az stabil helyzetet biztosított számára. Ennélfogva nem egy intézmény került csődhelyzetbe Budapesten, hiszen a reálértékben csökkenő támogatások miatt a hagyományos gazdálkodási forma nem volt kifizetődő. Az elmúlt években egyre kevesebb pénz jutott tehát előadásokra, a könyvtárak esetében könyvbeszerzésre, a múzeumok esetében műtárgyvásárlásra. És persze ez a tendencia sújtotta az oktatási intézményeket is, ahol a dologi költségekre, a fűtésre, a fenntartásra jutott egyre kevesebb pénz. A gondok hatására az oktatás általános szakmai színvonala erősen visszaesett, ráadásul a hetvenes évekbeli demográfiai csúcs után bekövetkező születéscsökkenés miatt megnőtt a felesleges kapacitások száma. A nemzetközi trendekhez való alkalmazkodás jegyében új csapásirányt választottunk. Napjainkban alapképzésre, érettségi utáni szakképzésre és idegen nyelvi képzésre fektetjük a legnagyobb hangsúlyt.

Kulturális mecenatúra - jelenidőben

Kulturális területen ma mecénási szerepkört tölt be a hivatal. Mint arról Körmendi Ferenc, a Fővárosi Önkormányzat Kulturális Bizottságának elnöke beszámolt: kulturafinanszírozási filozófiájuk két fő pillérre épül. Az egyik az intézményfenntartásra irányul, a másik elem a programfinanszírozáshoz kapcsolódik. Az intézmények költségvetési tipusú támogatásával az állandóság, a biztonság, némiképp a "beágyazottság" megteremtésére törekszenek. Jelzi ezt az is, hogy a főváros tulajdonában jelenleg 27 kulturális intézmény van. Budapest ezer arcú kulturális életét ugyanakkor a programfinanszírozás gyakorlata tartja fenn. Ez a funkció a fővárosi intézményrendszert nemigen éri el: azokat a kezdeményezéseket segíti, melyek a hivataltól függetlenül működnek. Az egyes szakágak mögött önálló pénzalapok állnak. Hangsúlyos programpont: az alternatív színházi élet támogatása. Körmendi megítélése szerint elsősorban ennek a modellnek köszönhetően működik 40 alternatív színjátszóhely a városban.

- Melyek a mostohábban kezelt területek?

- A legnehezebb helyzetben a Fővárosi Levéltár van. Az elégtelen tárolási rendszer miatt az iratanyag gyorsan pusztul. Ennélfogva az új épület "felhúzása" sem késhet soká, hiszen a jelenlegi körülmények között felbecsülhetetlen értékek, például az '56-os forradalom dokumentumai veszhetnek el! Jobb hír, hogy végre elkészült a Szabó Ervin Könyvtár vadonatúj zeneműtára, és a most zajló központi rekonstrukciónak köszönhetően talán méltóbb viszonyok jellemzik majd az intézményt.

- Hol mutatkoznak a legnagyobb hiányok a főváros költségvetésében?

- Amióta az állam viszonya megváltozott Budapesttel szemben, komoly gondjaink vannak. A jelenlegi polgári kormány ugyanis nem tűri ellenzékét a város élén. Budapest sorra kapja a pofonokat: a 6-os út fejlesztése leállt, a Budapesti Közlekedési Vállalat nem kap állami támogatást, ráadásul az útalaphoz sem nyúlhatunk. Kérdéses, felépül-e a Nemzeti Színház. Az sem valószínű, hogy a Pesti- és a Radnóti Színház küszöbön álló felújítására elkülönít némi pénzt a magyar kormány.

Kulturpolitika kontra Fesztiválzenekar

Arra a kérdésre, hogy a jelenlegi konzervatív kultúrpolitikát folytató magyar kormány és az ellenzéki/liberális státusza révén kegyvesztett fővárosi vezetés között feloldható-e a konfliktus Schiffer János és Körmendi Ferenc egymástól eltérő választ adott.

A főpolgármester-helyettes szerint a városi kultúrának jót tehet ez a kettősség:
- Úgy vélem, a problémák inkább gazdasági jellegűek. A metro új nyomvonalának a kormány által történt "megtorpedózása" vagy a Nemzeti Színház, a levéltár megépítése körüli hercehurca társadalmi és pénzügyi téren üt vissza. De ismétlem, a főváros kulturális jelentősége a jelenlegi kontextusban megnőtt. És ez mindenképpen pozitív fordulat...

A Kulturális Bizottság elnöke ezzel szemben borúlátó. "A mesterségesen gerjesztett Budapest -vidék konfliktus senkinek sem tesz jót. A források egy része elapad; s így hiába akad számos jó gondolat, eredeti ötlet, ha azokra nem jut pénz."

Egy friss példa: a Budapesti Fesztiválzenekar ügye. A Gramofon-díjas együttes mára túlnőtt azon, hogy csupán egyetlen város belügye legyen. Jóllehet a társulat létezése össznemzeti érdek, az állam alig-alig áldoz rá. (A főváros 200 millióval támogatja a zenekart, míg az állam ez idő tájt 25 milliót szán erre a célra.)

- A Fesztiválzenekarra nem tud többet áldozni a város! - erősíti meg Körmendi Ferenc. A zenekar és a hivatal közötti vita tehát tartalmatlannak nevezhető, márcsak azért is, mert nemrégiben ismét 54 millió forintot utaltunk át, ám az együttes - keveselve az összeget - mindmáig nem hívta le a pénzt...

Budapestre - a gondok ellenére - sohasem látott pezsgés jellemző napjainkban. A közösségi terek száma gyarapodik, Párizs mellett itt működik a legbiztosabb lábakon álló ART-mozihálózat. Az Andrássy út - Nagymező utca által tagolt területen kiépülő "Pesti Broadway" pedig - nevével ellentétben - a legszebb európai hagyományokat idézi.

Nemzetközi kapcsolatok

Budapest nemzetközi kapcsolatrendszerében ugyan elsősorban a szomszédos országok fővárosai és nagyvárosai élveznek prioritást, Csehország, Lengyelország és Németország településeihez - a történelmi hagyományok miatt - szintén erős szálak fűzik. A partnervárosok második körét az Európai Únió metropoliszai alkotják. A harmadik körbe a tengeren túli partnervárosok tartoznak.

A főváros nemzetközi tevékenysége több alkalommal részesült magas elismerésben. 1994-ben a Frankfurt Award for City Communication, '95-ben a Sister Cities International - USA Best Single Project Award került a Városházára. Tavaly Bécs Nagy Arany Érdemrendjét vehette át Demszky Gábor, főpolgármester. A hivatal több nemzetközi szakmai szervezet munkájában is részt vesz. Az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Állandó Kongresszusán éppúgy jelen van Budapest vezetése, mint ahogy az Európai Únió Fővárosai Egyesületének (UCUE) is megfigyelője. Az EU nagyvárosait tömöritő Eurocities városszövetség társult tagjaként számos ECOS-OUVERTURE projekt befogadója.

Béccsel és Berlinnel jó viszony épült ki. Az osztrák fővárossal 1992-ben megkötött együttműködési nyilatkozat értelmében a városirányításnak szinte nincs olyan területe, ahol ne lenne közvetlen a kapcsolat. Budapest és Bécs összehangolja tevékenységét a nemzetközi szervezeteken belül is. Hét éve az ARGE Dunamenti Tartományok Munkaközösségének szakmai bizottságaiban mód nyílt a két város egyeztetett álláspontjainak közös képviseletére a közlekedésfejlesztés, a kultúra, a környezetvédelem és a turisztika területén.

A kulturális kapcsolatok sokrétűek. A Collegium Hungaricum és a Budapesti Történeti Múzeum közösen rendezett kiállításai, a "A római kori építészet emlékei a mai Budapesten" elnevezésű bécsi tárlat, a negyedik éve megrendezésre kerülő Bécs Bál, a Budapesti Búcsú és a Donauinselfest "koprodukciói" vagy a kölcsönös színházi- és filmes seregszemlék egyaránt erősitik a baráti viszonyt.

Berlin esetében ugyancsak 1992, a Barátsági és Együttműködési Szerződés megkötése volt a fordulópont. Majd az Európai Kulturális Hónap, illetve a "Nagyvárosok adminisztrációja" elnevezésű szakmai ankét együttes megszervezése számított újabb jelentős állomásnak. Néhány kerület, így Újpest és Marzahn, Óbuda és Pankow vagy Rákospalota és Hellersdorf együttműködése szintén a jó példák közé sorolható.

Bécs és Berlin, valamint Budapest eltérő gazdasági mutatói azonban némelykor lehetetlenné teszik a kulturális kapcsolatok további elmélyülését. Gyakran megfizethetetlenek a német nyelvterület művészei, így a főváros időről-időre elesik olyan produkciók bemutatásától, amelyek máskülönben érdekelnék a publikumot. Ennek ellenére kialakulóban van a Berlin - Bécs - Budapest triász (tengely?), amely egyben jelzi: a regionális Európa terve immár a múlté, s a jövő a metropoliszok, sőt a megapoliszok együttmüködésén alapul.

Budapest jelenleg "kapuváros"szerepet tölt be a kontinensen. Mozgástere folyamatosan nő. A francia kultúra mára Budapest szellemi életének meghatározó szelete lett, de Kína jelenléte, térhódítása is mind erőteljesebb. Portugáliával és Spanyolországgal szintén javul a viszony; utóbbi nemzet a budapesti könyvfesztiválon is főszerepet kapott.

Budapest az ezredvégen

Végezetül nem kerülhetjük meg az ezredvég közelgő, gyakran idealizált, máskor világvége-hangulatba "csavart" ünnepét. Schiffer János főpolgármester-helyettes szerint a közelgő milleneumi ünnepségek kiemelt jelentőséget kapnak az idei programban:
- Az ünnepségekre 250 millió forintot fordítunk . Kiemelt protokoll-események nem várhatóak, azt szeretnénk, ha a pesti polgár ünnepe lenne ez. Leginkább a már bejáratott, működő rendezvényeinkre koncentrálunk, a Tavaszi- és Őszi Fesztivál, az államiság ünnepe és a Budapesti Búcsú most is meghatározó jelentőségű lesz. A Lánchíd Bál kerül új programként az eseménynaptárba, és az év utolsó heteire szánunk még egy, a XX. századot búcsúztató télvizi majálist a Városligetben.

S hogy milyenek Budapest pénzügyi kondíciói az ezredvégen? Nos, az elmúlt öt évben az oktatási és kulturális rendszer egyaránt stabilizálódott. Szakmai mégsem jut elegendő pénz, bár a korábbiakhoz képest ma jobb a helyzet. Összegezve: oktatásra 10,5 milliárd, a kultúrára 4-5 milliárd forintot fordít napjainkban Budapest városa.

Szabó Zoltán Attila

150 éves a budapesti Lánchíd

Magyarország első dunai kőhídjának megépítéséről -a Széchenyi István által létrehozott Hídegylet kezdeményezését követően - 1836-ban született törvény. A William Tierney Clark tervei alapján Adam Clark által épített Lánchidat - amely már teljes elkészülte előtt, az 1848-'49-es magyar szabadságharc idején csaknem áldozatául esett a visszavonuló osztrák hadak romboló kedvének - százötven esztendeje, 1849. november 20 -án avatták fel. A pusztulást a második világháborúban már nem sikerült elkerülnie: a Duna nyugati partján védekezésre berendezkedő német csapatok 1945. január 18-án felrobbantották. A háború utáni újjáépítése éppen a századik évfordulóra, 1949. november 20-ára fejeződött be.

A Lánchíd születésnapjáról idén - hagyományteremtő szándékkal - látványos ünnepséggel emlékezik meg Budapest. A hídon, az Alagútban és a Clark Ádám téren június 19-én reggel 9 órától éjfélig tart majd a mulatság. Többféle színházi produkció, hajó- és csónakfelvonulás, lovasbemutató, folyami regattaverseny, fáklyás felvonulás, tüzijáték teszi remélhetően emlékezetessé az ünnepet. Az évforduló alkalmából a Magyar Posta emlékblokk, a Fővárosi Önkormányzat A Széchenyi-Lánchíd és Clark Ádám címmel ünnepi album megjelentetését tervezi. A GE Lightning Tungsram Részvénytársaság ajándékaként pedig már az ünnepség idejére megújul a híd díszkivilágítási rendszere.

- saboteur -

Dunán túl...

Tévézési szokások a Kárpát-medencében

A KÓD Piac-, Vélemény- és Médiakutató Intézet 1998. novemberében-decemberében egy a határokon túl, a szomszédos országokban élő tömb-, sziget- és szórványmagyarságra kiterjedő kérdőíves felmérést végzett A Kárpát medencei tévézési szokások és a Duna Televízió nézettsége címmel.

A tanulmány megállapítja: "A Duna tévé hatékonyságának és esetleg még rejtett potenciáinak fokmérője a megcélzott lakosság technikai lefedettsége, azaz, hogy a célközömség mekkora hányada tudja saját lakásában fogni a programot. A műholdas televíziók közül egyértelműen a Duna Televízióé a legnagyobb lefedettség, újdonsült riválisának, az MTV 2-nek ugyanezen adata mintegy 9 százalékponttal alacsonyabb. A két másik magyar nyelvű műholdas sugárzású adó, az MSat és a TV 3 messze elmarad mögöttük. A Duna Televízió - szemben a magyarországi helyzettel - jóval nagyobb lefedettséggel bír, mint a két új földi sugárzású kereskedelmi csatorna, a TV 2 és az RTL Klub."

Az értekezésből kiderül az is, hogy ahol a Duna műsora mellett fogható egy vagy több magyar földi sugárzású adó, ott a közszolgálati program közönségaránya (SHARE %) viszonylag kicsi, sosem haladja meg a 10 százalékot. A konkurenciamentes területeken viszont kiugróan magas ez az arányszám: Székelyföldön például 36 százalékos!

A két közszolgálati adó, a műholdas MTV 2 és a Duna közötti versenyfutásban egyelőre az utóbbi tekinthető győztesnek. Tekintve azonban, hogy a közszolgálati adók egyik alapfeladata a tájékoztatás, korántsem lényegtelen szempont, hogyan, honnan jutnak hírekhez a határainkon túl élok. Nos, az Erdélyben és Felvidéken egyértelmű a helyzet: a fő hírszállító a Duna tévé. Más a helyzet Kárpátalján, Horvátországban és Szlovéniában: ezeken a területeken az MTV 2 nagyobb teret kap, ezért az ún. igénybevételi index is azonos.

Lugossy László: "A Duna Televízió létezése nem esztétikai
kategória, hanem létkérdés!"

A számos szociológiai vizsgálat, a mindenkori nézettséget kutató számsorok hasznosak, sokatmondóak, mégsem lehet csupán ezeket figyelembe véve tévézni, szerkeszteni - vélekedik Lugossy László, a Duna Televízió alelnöke.

Megítélése szerint az aktuális adatok, a különbözo számoszlopok azért kapnak kiemelt jelentőséget, mert egy nagyobb egység, egy sokismeretlenes egyenlet részei, összetevői. Ennélfogva egymást erősítik és segítenek az önértékelésben is. Lugossy azonban úgy véli, a látszólag egymást cáfoló KÓD-vizsgálat és a Magyari-Veres féle felmérés számos igazságot, tényt tartalmaz, ám egyik sem megfellebezhetetlen.

- Engedje meg mégis, hogy a Magyari -Veres dolgozat egyik, korántsem hízelgő mondatát ide citáljam. E szerint: "...a Duna Televíziót gyakran és hosszú időtartammal nézo modális személyiségtípus a Székelyföldön élő, szakiskolai végzettségű, 61 éven felüli, egyházi intézményben dolgozó, illetve inaktív, a románokkal szemben kissé előítéletesen viselkedő romániai magyar.". Egyetért mindezzel avagy cáfolja a fentieket?

- Természetesen cáfolom. Mindez durva általánosításnak hat, ráadásul nem állja meg a helyét. Nem lehet efféle "fantomképeket" kreálni. Hiszen a Duna tévé amúgy is sokarcú, széles skálán mozog. Nézőink fele városi, másik fele pedig falun él. A szórványban élőknek nyílván mások a gondjaik, más az érdeklődési körük, mint a jobb helyzetben élő városiaké. Nem egy közösség, így a moldvai csángók léte forog kockán. Számukra a csatorna létezése nem pusztán esztétikai kategória, hanem létkérdés. Ez tehát az összmagyarság televíziója! És ebből következik, hogy a csatorna kialakult arculata, profilja csak nagyon óvatosan és kellő körültekintéssel változtatható meg. A hagyományorzés, az élményszerűen megszerezhető ismeretek átadása, a napi gondok bemutatása - szemben a kereskedelmi adókkal - számunkra kötelező feladat.

- A válaszadók 29 százaléka mégsem nézi soha az Önök műsorait...

- Elismerem, különösen a fiatalok számára nem elég vonzó a program. De ezen változtatni szeretnénk. Egyébként lemaradásunk oka nem a műsorszerkezetben keresendő, sokkal inkább a promócióval, a hírveréssel van a baj.

Szabó Zoltán Attila

Dunán túl...

Az erdélyi médiapiac

A romániai magyarság széles tipológiájú sajtóval rendelkezik - derül ki két, nemrégiben napvilágot látott szociológiai tanulmányból. Az egyik vizsgálat a Hungária Televízió Közalapítvány megbízásából készült még 1997 novemberében, és egy átfogóbb, nem csak médiahasználatra vonatkozó művelet része volt. A másik, kérdőíves, ún. audienciakutatás a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete Audiovizuális Szakbizottságának felkérésére, a Román Rádió területi stúdióinak magyar szerekesztőségeinek címezve született meg. Ez utóbbi adatfelvételre 1998. nyári hónapjaiban került sor.

A két vizsgálat néhány közös vonást, érdekes egybeesést is tartalmaz. Egyike ezeknek, hogy mindkét kutatási anyagot a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar tannyelvu szociológia tagozatának munkatársai készítették el. A Duna Televízió erdélyi közönsége. Audiencia-elemzés kérdoíves bemutatás alapján, Hungária Televízió Közalapítvány, 1998. megnevezésu tanulmány társszerzoje, Magyari Tivadar tájékoztatása szerint az említett vizsgálatok szokványos eljárású, statisztikai jellegű, azaz kvantitatív kérdőíves vizsgálatok voltak. (Mindkét esetben a magas értékkel valószínűsíthető hiba 3 százalékot tesz ki.)


Fókuszban: a Duna tévé

Az erdélyi magyarok televíziós szokásairól szóló tanulmányból kiderül: a vizsgált népesség előszeretettel nyúl a távirányító gombjaihoz, tehát az itt élők (is) nagy arányban (93%) választják fő hírforrásnak a televíziót. Ídézve a Magyari-Veres szerzőpárost: "mindez úgy értékelhető, hogy majdnem a teljes lakosság, pontosabban az azt reprezentáló minta egészének tagjai tévénézők, elvileg azonban a megkérdezettek 93 százalékára vonatkoznak azok az adatok, amelyek ebben a tanulmányban a televíziózásra vonatkoznak. A Duna Televíziót nézők aránya érthető módon kisebb, mint az erdélyi magyar tévénézők aránya..."

Megdöbbentő tény, de a válaszadók 29 százaléka egyáltalán nem nézi a Duna tévé műsorait! Legtöbbjük - vélekednek a szerzők - nem is tudja, jelentős részük pedig nem is akarja fogni a programot. Kimutatható továbbá, hogy dupla annyian vannak, akik nem nézik a Budapestről sugárzott műsort, mint azok, akik - a térségben legkönyebben vételezhető - Román TV 1 adását hagyják rendre figyelmen kívűl. Ez az adat azonban összefüggésben áll a helyi, korántsem a Duna Televízió vétele szempontjából előnyös technikai lehetőségekkel.

Mindazonáltal az sem mellékes, hogy a konkurens PRO TV kevesebb nézőt számlál, mint a Duna törzsközönsége. (Előbbi esetben 67 százalékos az arány, míg az utóbbi adat: 71 százalék. Igaz, ezek a számok a tévénézés előfordulására vonatkoznak az egyes csatornakínálatok esetében, vagyis arra, hogy egyáltalán nézik-e az adott programot.) Ami a tévézés gyakoriságát, pontosabban időtartamát illeti, a leggyakrabban nézett adók toplistáját a Duna tévé vezeti.

Furcsa fintora a sorsnak, de a felmérések szerint a romániai - pontosabban erdélyi - magyarok több, mint egynegyede sohasem nézi "a diaszpóramagyarság televizióját". Valószínű az is, hogy többségük nem vételezi a programot. Más lapra(?) tartozik viszont, hogy e népesség szintén nem csekély hányada naponta akár több órát is eltölt az első magyar mőholdas csatorna programjainak böngészésével.


A Duna Televízió nézettsége az erdélyi magyarok körében

Az adatok egyértelműen alátámasztják: az idősebbek nézik többet az adást, míg a 20 év alatti fiatalok "csak" átlagos mértékben kapcsolnak ide. A fiatal felnőttek nem kedvelik különösebben az EUTELSAT HOT BIRD 4 / East 13 -as szatellitről fogható közszolgálati tv-programot. A tipikus erdélyi nézőkhöz egyébként nem parabolaantennák segítségével, hanem kábelon jut el az adás. Ezek a nézők főleg városlakók.

Idézve a tanulmányt: "ha a fenti jellemző statisztikai eloszlások modális értékeit figyelembe vesszük, akkor a Duna Televíziót gyakran és hosszú időtartammal néző modális ("közepes"/tipikus) személyiségtípus a Székelyföldön élő, szakiskolai végzettségű, 61 éven felüli, egyházi intézményben dolgozó, illetve inaktív, a románokkal szemben kissé előítéletesen viselkedő romániai magyar... A modális nézőtípus jellemzőit tekintve bizonyos értelmezésben azt is lehet mondani, hogy a Duna Televízió (romániai magyar) közönsége inkább konzervatív, mintsem más típusú, és viszonylag magas átlagéletkorú."


A műsorral szemben támasztott közönségigények, elvárások

A kérdőív alapján immár az sem kétséges, hogy a "preferencia-listát", azaz a nézők szimpátiáját követő toplistát a tudományos műsorok és az idegen tájakról szóló, útleírásszeru riportok, dokumentumfilmek vezetik. Az RMDSZ-ről szóló híradásokat, a kerekasztal-beszélgetéseket és a terjengős politikusinterjúkat sokkalta kevésbé igénylik a megkérdezettek. A szerzők megállapítása szerint: "meglepő volt, hogy e kutatásban a különböző korosztályok hasonló igényt fejeztek ki az izgalmas, kalandos műsorokkal kapcsolatban."

A főként szórakoztató funkciójú, a nemzetközi trendekhez igazodó játékok, vetélkedők hiányára ugyancsak gyakran panaszkodnak a nézők. "A Duna Televízió ezen a téren konkurálható a legjobban!" - állapítja meg a tanulmány. Igazolásképpen példákra is lelhetünk a dolgozatban. A szerzők megítélése alapján a PRO TV, az MTV 1 és az MTV 2 éppen a vetélkedők nagy száma miatt népszerűek a határhoz közel eső régióban. A válaszadók mintegy 68 százaléka nem mondana le az ilyesféle élvezetekről, s aránylag csekély, mindössze 1,2 százaléknyi volt az e kérdésben dönteni képtelenek részaránya.


Summa

A szerzők úgy vélik, a romániai magyarság médiahasználata nem mondható tipikusnak. "Az anyaország és az onnan származó média közelsége - fogalmaz a vizsgálati anyag - még összetettebbé teszi ezt a médiapiacot, és változatosabb felépítésuvé ezt a közönséget..." .Ráadásul az emlegetett önálló intézményrendszerű, széles tipológiájú, jórészt amator sajtó eleve különleges helyzetet teremt. Az adatokból kiderül, a kisebbségi sorsról szóló műsorblokkokról ugyan többen lemondanának, mégis a Duna Televízió profilját, a programra jellemző jelenlegi tematikát a többség igényli, mi több, szívesen fogadja.

- szabó -

A MÚRE évkönyve számára készült Búzavirág "fedőnevű" kutatás az erdélyi magyarokra jellemző rádiózási szokásokkal foglalkozik. A jelentés eképpen írja le a helyi viszonyokat: "A Román Rádió területi stúdióinak műsorai részlegesen látják el ezt a közönséget, amiatt, hogy adásidejük csak a nap bizonyos szakaszaira korlátozódik. A részlegesség abból a nyílvánosságból származik, hogy a magyar közösség is csak rész - kisebbségi rész - az összromániai populációban. Ezért az adásidőnek "csak" bizonyos, nyílván kisebbik része illetné meg. Ez értelemszerű volna, ha a valóságban az a képtelenség létezne, hogy a tipikus romániai magyar a napnak egy vagy kettő, esetleg négy órájában "magyar" lenne, máskor pedig "román". Erőteljesen asszimilálódott vagy igen csekély lélekszámú kisebbségek esetében ez a feltevés tulajdonképpen nem képtelenség. Ezek a kisebbségek, a romániai magyarságtól eltérően valóban a többségi nyelvet használják tömegkommunikáció-fogyasztásuk során, a nekik szánt, anyanyelvükön (vagy nem azon) szóló műsoroknak hagyománypótló, identitás-felidéző szerepük van, és ezt a szerepet alkalomszeruen töltik be, miközben a többségi nyelven közvetített médiatartalmak használata mindennapos, sőt potenciálisan egész napos. Az erdélyi magyar számos kül- és belföldi etnikai kisebbségtől eltérően nem alkalomszerűen, kivételes kontextusban - például hagyomány-felidéző ünnepeken - éli meg etnikai identitását, hanem folyamatosan, mindennapian." .

Feltételezhető - vélekednek a dolgozat "kivitelezői", a Babes-Bolyai Tudományegyetem munkatársai -, hogy a vizsgált területi magyar műsorok közönsége az erdélyi magyar potenciális közönségnek nagyobb hányadát adná, ha ezek a műsorok napi több órában kerülnének adásba, és ha valahány területi stúdió adását csaknem minden földrajzi övezetben fogni lehetne. Ez a feltételezés azért is állja meg a helyét, mert a területi stúdiókat "törzshallgatóként" rendszeresen használó hallgatók a nap más szakaiban, a tekintett stúdiók adásidején kívül is rendszeres, kitartó rádiózók. Amennyiben az adott területi magyar műsor listavezető kedvencnek bizonyulna, alighanem növekedhetne azok aránya, akik a négy területi adás valamelyikét hallgatnák.

De a négy területi programot érdemes együttesen is megvizsgálni. A tanulmány ebbol az aspektusból szintén lényegi következtetésre jut. Azt tapasztalhatjuk ugyanis, hogy az erdélyi magyarság 56 százaléka kisebb-nagyobb rendszerességgel hallgatja a négy adó valamelyikét. Ezzel az 56 százalékkal pedig a négy stúdió együttesen meghaladja az előfordulási listavezető Magyar Rádiót!

A helyi hallgatók közel 80 százaléka egyébként nem csak az egyik területi stúdió magyar adását hallgatja, hanem legalább egy másikét is. Az egyik területi stúdiót rendszeresen valamely másik területi műsorát, mint valamelyik egyéb rádióadó (Kossuth, Uniplus stb.) műsorát. Figyelemre méltó adalék, hogy például a Bukaresti Rádió esetében - a Magyar Rádiót nem számítva - csak a kolozsvári, marosvásárhelyi és temesvári stúdiók révén vallják többen, hogy rendszeres hallgatói ezeknek.


Végezetül a dolgozat idevágó tételes megjegyzései:

• A használt rádiók közül a leggyakrabban a Magyar Rádió - vélhetően a Kossuth - fordul elő a legnagyobb arányban.
• Az erdélyi magyarok főleg délelőtt hallgatják a rádiót. Ezzel úgy tőník, hogy eltérnek az összromániai modális szokástól: a lakosság többsége ugyanis délután és késő este rádiózik.
• Az erdélyi magyarság döntő mértékben az anyanyelvén rádiózik.
• Az erdélyi magyar rádióközönség több mint fele hallgatja a Román Rádió valamelyik területi stúdiójának magyar adását; ezeknek pedig mintegy 80 százaléka legalább két ilyen stúdió műsorát hallgatja.
• A tizenévesek és általában a fiatalok (diákok) körében népszerűbbek a helyi kereskedelmi adók, feltehetően azért, mert azok műsoraikat az ifjúsági kultúra jellegzetes kellékeire alapozzák.
• Napjainkban a kivánságmuzsikának vagy zenés üzeneteknek nevezett műsortípus iránti érdeklődés kiemelkedő, valószínűsíthetően azért, mert ez amolyan "betöltetlen piaci résre" talál részben a többi rádió, részben a közönség sajátos jellegzetességei folytán.
• A közönség körében többen igényelnek könnyűzenét, mint beszédet!

Szabó Zoltán Attila

A Merliner ajánlja:

József Attila és Radnóti Miklós versei CD-n

A Magyar Költők -sorozatban a márciusi nemzeti ünnepre megjelentetett Petőfi-lemez után most két újabb kiadvány lát napvilágot. Az egyik CD József Attila, míg a másik album Radnóti Miklós verseit tartalmazza olyan művészek tolmácsolásában, mint Latinovits Zoltán, Major Tamás, Mensáros László, Sinkovits Imre, Papp Zoltán, Bács Ferenc, Ruttkai Éva vagy Szilágyi Tibor.   (Merliner News)

Vészfékező értelmiség

Brian Friel az ír szellemiség sajátos vonásait rajzolja meg groteszk bájjal, pontos kritikai érzékkel. Ezt teszi a Magyarországon eddig még nem játszott, szeretetteljesen csúfolódó komédiájában, a Vészfékben is. A darabot a Soproni Petőfi Színház tűzte most műsorára a Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházzal közös vállalkozásban, szép magyar szóval élve: kooprodukcióban. Friel hősei modern életet élő ír értelmiségiek, akik divatból(?), nosztalgiából(?) egy hétvégére/napra le kívánnak ereszkedni a "népi" Írországba, amely ebben az esetben egy hamisitottan valódi, muzeális értékű tárgyakkal telezsúfolt parasztházat jelent a tengerparton. Ám alig érkeznek meg, a környezet máris átveszi az uralmat a fölényes "városlakó döglégymutánsok" ellenében, akik így aztán a legváratlanabb és a legképtelenebb szituációkban edződhetnek. (Rájuk fér...)
A főbb szereplők: Szakács Tibor, Incze József, Borbás Gabi, Molnár Zsuzsa, Trokán Péter, Ivancsics Ilona, Nagy Gábor és Pasqualetti Ilona. A díszlettervező-rendező - a Radnótiból "importált" - Valló Péter. (Merliner News)

FILMHÍREK A NAGYVILÁGBÓL

- Al Pacino újra rendőrbőrben

City By The Sea (Város a tengerparton) címmel készül a Warner Brothers társaság legfrissebb mozija. A megtörtént eseményeken alapuló sztori Vincent LaMarca (Al Pacino) nyomozó nem mindennapi életének történetébe avat be. A rendőrtiszt apját kivégezték egy emberrablás apropóján, amit az öreg állítólag még az '50-es években "prezentált". LaMarca azonban nem hiszi el, hogy a papa ily' rosszéletű volt, ezért előszedi az egykori aktákat, sorra felkeresi a régmúlt tanúit, megvizsgálja a bizonyitékokat - és rálel az igazságra: apját jogtalanul ítélték el, jóllehet az akkori zsaruk nem is álltak messze a tények, a valóság tárgyhű feltérképezésétől. A tettes ugyanis - minő meglepetés! - a kivégzett unokája volt. Azaz LaMarca főrendér fia...
A filmet Michael Caton-Jones rendezi.

- Bruce Willis málna után tulipánban "utazik"

Az idei citrom (értsd: Arany Málna) - díj kitüntetettje, az Armageddonban bénázó Bruce Willis hamarosan - producer testvérének kérésére - könnyed vígjátékot rittyent. A The Whole Nine Yard (Majd a kilenc yard) című produkció egy Jimmy "A tulipán" nevű maffiózóról szól, aki szabadságáért cserébe lerángatja a leplet az alvilág néhány illusztris figurájáról. A tanúvédelmi program keretében Jimmy új személyazonosságot és egy csinos kis kertvárosi vityilót kap. Hősünk akár el is lazulhatna, meg is térhetne a helyi Hit Gyülekezetébe, ám a vére csaknem hagyja békében nyugodni. Kiveti hát a hálóját(?) a csinos szomszédasszonyra és kész is a baj...
- A bemutató jövőre várható! -

CULT
avagy TranzDanz-bemutató a MU-ban

A TranzDanz folytatja több mint tíz éve megkezdett tevékenységét a hagyomány mai szerepének fellelésére, bemutatására a Kovács Gerzson Péter és szabad csapatára jellemző, a magyar néptáncból és a kortárs tánctechnikából ötvözött táncnyelven. Új bemutatójuk, a CULT sem más, mint emléktöredék, elképzelt folklór a különböző ősi kultúrák tudásából és mai élményekből származó "emlékekből", régi táncokról, megkopott mítoszokról és szertartásokról. Vagyis a MU Színházban április hetedikén bemutatásra kerülő CULT afféle állásfoglalásnak is tekinthető a globális-lokális vitában. (Merliner News)

Teátrális díjeső

A Színházi Világnap alkalmából díjeső "hullott" szerte és szana. Lengyel György, rendező, a debreceni teátrum direktora, Szabó György a Trafó vezetője és Zsámbéki Gábor, a Katona József Színház igazgató-főrendezője egyaránt - a másodízben kiosztott - Hevesi Sándor díjjal gyarapodott. Hekuba díjat kapott Bertalan Ágnes és Varga Zoltán, a budapesti Katona/Kamra színjátszói. Az ifjú színházi tehetségeket jutalmazó Üstökös díjban ezúttal Kovalik Balázs rendező, valamint Tóth Anita, színészpalánta részesült. A Paulay Ede-díjat Holl István színművész, az Új Színház egyik ásza vehette át. Utóbbi esetben az Új Színház társulatának tagjai döntöttek az elismerésről. (Merliner News)

Esztendőről-esztendőre, hagyományosan a könyv világnapján külföldi és magyar kiadók, olvasók, írók, tudósok és közéleti személyiségek népesítik be a Budapesti Kongresszusi Központot. Az ok mindig ugyanaz: ünnepi seregszemlének ad otthont a főváros, bizonyítva az információs forradalom idején, akkor, amikor "egerek és emberek", gépek, monitorok, televíziós társaságok, internet-hírkalózok uralják és terjesztik az "igét", hogy a mozgó képek és számítógépes adathordozók nem szoríthatják ki a hagyományos könyvterjesztést, az írott szót. Mi több, a multimédia vívmányai akár a hagyomány, a nemzeti kultúra szolgálatába is állíthatóak. A VI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál programja, szakmai elismertsége, modern, mégis emberléptékű kivitele híven tükrözi mindezt, egyúttal a nemrégiben még padlón lévő hazai könyvszakma megújulását, jó pozicióit méltón reprezentálja.

Idén április 23-a és 26-a között minden nyelvterület felvonul a Frankfurti Könyvvásár előtt kulcsfontosságúnak tekinthető fiestán, a nagy erőpróbán, amely méltó előfutára lehet az őszi német seregszemlének, ahol Magyarország, mint díszvendég, mint kulcsfontosságú szereplő vesz majd részt. De a mostani budapesti könyvvásárt az a körülmény is erősen befolyásolja, hogy 2000-ben a tervek szerint eltörlik a könyvek állami forgalmi adóját Magyarországon. Jellemző a megkülönböztetett érdeklődésre, hogy bő egy hónappal a rangos fesztivál előtt már egyetlen kiadó hely, szabad stand sem maradt a Kongresszusi Központ meglehetősen tágas helyiségeiben. A vendégek, így az angol, a német, a flamand, a francia, az olasz vagy az első ízben Budapestre látogató spanyol könyvkiadók 300 márkáért bérlik az említett kiállítási helyeket, ennél 25 százalékkal olcsóbban jutottak standhoz a honi kereskedők. Néhány határon túli magyar könyves cég ingyenes bemutatkozási lehetőséghez jutott.

Minthogy már hatéves riuáléról van szó, a háromnapos rendezvény többé-kevésbé pontos, átlátható forgatókönyve hamar elkészült. Az is biztos - és ez a jelenlegi magyar közállapotok miatt korántsem mellékes szempont -, hogy a polgári kormány kultuszminisztere és az ellenzéki státuszból politizáló főpolgármester egyaránt elfogadta a meghívást. Korábban elterjedt a hír, hogy Umberto Eco lesz az idei díszvendég. Az értesülés annyiban volt helytálló, hogy az író szívesen látogatott volna Budapestre, de sajnos nem tud jönni. Viktor Jerofejev, az orosz irodalom "fenegyereke", aki ez alkalomból kapja meg a vásár díszvendégének járó Budapest nagydíjat viszont jelen lesz az eseményen.

Nem kevésbé jelentős elismerés, hogy a német kiadók ezúttal sem érkeznek üres kézzel. Idén kiállítják azt az 1500 kötetet (egytől-egyig magyar szerzők művei!), melyek jelenleg kaphatóak Németországban. Ennek viszonzására is történik kezdeményezés, hiszen a magyar szervezők pedig bemutatják a "frankfurti-szállítmányt", azaz az ősszel kiállításra kerülő, egyedi kiállítású köteteket. A fesztiválról természetesen nem hiányzanak majd legnevesebb szépíróink sem, így olyan jeles szerzőkkel találkozhatnak az érdeklődők, mint Garaczi László, Darvasi László, Oravetz Imre, Závada Pál, Krasznahorkai László, Bartis Attila, Kukorelly Endre, Polcz Alaine, Mészöly Miklós, Markó Béla, Konrád György, Szávai Géza, Lázár Ervin, Esterházy Péter, Nádas Péter, Kertész Imre vagy Szabó Magda.

A fesztivál története amúgy 1992-ig nyúlik vissza - informálta a Merlinert Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének igazgatója.. Zentai elmondása szerint ekkor kereste fel a magyar delegáció a frankfurti könyvvásár igazgatóját azzal, hogy nyújtson szakmai segítséget egy regionális jelentőségű szakmai és kulturális fórum megszervezéséhez. Mindez tehát akkor történt, amikor a könyvszakma átalakulófélben volt, a privatizáció, egy óriási léptékű tulajdonváltás kezdetének viharos pillanatait élte. Kaotikus állapotok jellemezték könyvpiacunkot, nagy részén komoly tőkeszegénységet lehetett tapasztalni, így a puszta tény, hogy végül megkaptuk a bizalmat, s a világ legjelentősebb vásárszervező cégétől szakmai támogatásra számíthattunk és számíthatunk mind a mai napig, több volt, mint egyszerű üzenet.

- A magyar könyvkiadást évszázados kapcsolatok kötik a német kulturához - summázza Zentai Péter László. A német nyelv mindig is könyvkiadásunk legjelentősebb kulturaközvetitője volt, így nem lehetett véletlen, hogy a frankfurti szervezőstáb mellénk állt. Nem kétséges persze, hogy ezt a kiemelt érdeklődést az anyagi érdekek is erősen motiválták, elvégre a rendszerváltást követően a legnagyobb szakmai befektetők Németországból érkeztek Magyarországra. A frankfurtiak már ekkor felismerték, hogy a sokszínű és izgalmas magyar könyvkiadás jó üzlet lehet, s hogy egy ilyen jól szervezett könyvfesztivál jelentősen hozzájárulhat az ezredvégi könyvpiac átszervezéséhez, megújulásához. Nem titok, ez a teória a későbbiekben be is igazolódott.

Az első esztendőben már komoly sikerről beszélhettünk - állapítja meg a fesztiváligazgató. Jóllehet a budapesti seregszemle hangsúlyosan piaci vásárnak számít, olyan fesztiválnak, ahol a teljes magyar könyvtáros társadalom áttekintheti a könykiadók kínálatát és terveit, ahol előnyös üzletet köthetnek a kiadók képviselői, s ahol a irodalmi életünk bekapcsolódhat a világ kulturális vérkeringésébe, mégis az olvasóközönség meghódítása, szélesítése szintén az elsőrendű célok közé tartozik. Úgy érzem, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése elérte, hogy ebben a régióban az átalakulás itt sikerült a leggyorsabban, s az sem mellékes, hogy az Európai Unióval az első perctől sikerrel működünk együtt.

- Az egyesülés színfalai mögött mennyire gyakoriak a pozicióharcok, az egyéni érdekeket a közös érdekek fölé helyező lobby-küzdelmek?

- Nem jellemző az ilyesmi. Ez egy kialakult, jól működő kapcsolatrendszeren alapuló társaság, amely mentes a meddő csatározásoktól. Köztünk nincsenek párharcok, ellenérdekek. Ezt a szakmát immár a tisztességes piaci viszonyok és a jó üzleti feltételek megteremtésének a szándéka jellemzi. Közös érdek, hogy a piac, ahol tevékenykedünk kiszámítható legyen, megbízhatóan működjön, egyúttal jól legyen szervezve. Ez tehát nem kamara, hanem egy önkéntes szerveződés, melynek létezését egyetlen dolog motíválja, az, hogy a közösen, konszenzussal megalkotott elképzeléseket együttes erővel sikerüljön végrehajtanunk. Azt hiszem, a jó úton járunk, hiszen a magyar könyvpiac termelési értékének több, mint 85 százalékát az egyesülés tagjai jegyzik! Ha létezik is piaci konkurencia, mindenki a saját profilja, elképzelése, üzleti érdeke szerint tevékenykedik, ennélfogva a másikban sem az ellenséget, hanem a partnert, a versenytársat látja. Mindezt a számok, az adatok is alátámasztják. Nem hiszem például, hogy Magyarországon napjainkban van még egy olyan ágazat, amelyiknek a szürke gazdasága nem éri el a teljes piac 6,6 százalékát!

- Ezek szerint az általános értékvesztés, a "műanyag kultúra" térhódítása idején is lát esélyt arra, hogy a minőség ázsiója számottevően növekedjék?

- Hogyne. Az olvasók részéről szeretetteljes támogatást kapunk. Nem mellékes persze, hogy a magyar könyvkiadás tematikai sokrétűsége, igényessége, nívós kiadványszerkezete, a magyar kortárs irodalom európai rangja, elismertsége kitünő ajánlólevél. Ráadásul a bestsellerek, a szórakoztató irodalomba sorolható kiadványok száma nem túl magas, a teljes könyvpiac 25 százalékát sem érik el az ilyen jellegű munkák. Beszédes tény: jelenleg 25-30 igényes irodalmi kiadónk van; vagyis a kultúrafogyasztó réteg Magyarországon a lakosság számarányaihoz képest sokkalta nagyobb, mint a hatszor, tízszer nagyobb populációkban. És arról se feledkezzünk meg, hogy míg az árak óhatatlanul a nemzetközi árszinthez közelítenek, fizetéseink elmaradnak a nyugat-európai átlaghoz képest. Ennélfogva az említett kultúrafogyasztó réteg jövedelme többszörösét áldozza könyvekre és más kulturális termékekre, mint akár egy német, belga, vagy amerikai, hasonló társadalmi pozicióban lévő embercsoport. Lehetne persze voluntarista álmokat dédelgetni és azt mondani, hogy aki Mészöly Miklós műveinél alább adja, az már a kulturmocsokban "dagonyázik", én azonban óva intenék mindenkit az ilyen sommás ítéletektől. Napjaink hajszolt életében igenis fontos szerep jut a szórakoztató irodalomnak. Szükség van rá, hiszen lépcsőfok az elit kultúra felé.

- A fesztivál szakmai jellegét rangos magyar és nemzetközi szakembereket felvonultató konferenciák és tanácskozások erősítik. Egyéb témák mellett az új szerzői jogi törvénytervezetet is vitára bocsátják. Arra kérem, értékelje a hamarosan a parlament elé kerülő javaslatot!

- Úgy vélem, végre az Európai Únió normáival szinkronban lévő törvény születik Magyarországon. Ez a törvény végre tudatni fogja a bűnüldöző szervekkel és hatóságokkal, hogy nem kisebb bűn valakinek a szerzői jogával visszaélni, mint autót lopni vagy betörni. Végre eljöhet az az idő, amikor az, aki becsapja a szerzőket vagy átveri a többi versenytársat, kénytelen lesz bemasírozni ezért a börtönbe. A magyar joggyakorlatban ilyesmi eddig csak szoftverkalózokkal történt meg, a jövőben viszont már a könyvpiacon esett méltatlanságok is bűntetést vonhatnak maguk után.

- Nem tart attól, hogy az aktuálpolitika szempontjait egyesek majd megpróbálják ráerőltetni a fesztiválra is? Nemrégiben a márciusi nemzeti ünnep ugyancsak áldozatául esett a pártszempontoknak...

- Kányádi Sándor szerint az ezredvégi magyar kultúrában alighanem ez a legszentebb ünnep, elvégre ebbe a fesztiválba mindeddig nem kötött bele senki. Az egyesülés összetételéből következik, hogy a különböző politikai szekértáborok nemigen képesek befolyásolni a találkozó szellemiségét. A jelenkori magyar könyvkiadás palettáján szépen megférnek egymás mellett a különböző eszmeáramlatok.

- A VI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon a könyvkiadás mely területe kap ezúttal kiemelt hangsúlyt?

- A legnagyobb hangsúlyt a magyar könyvkiadás legdinamikusabb ága, a tankönyvkiadás időszerű kérdései kapják. Az ötvenedik születésnapját ünneplő Nemzeti Tankönyvkiadó reprezentatív kiállításon mutathatja be tevékenységét. De a könyvtári állománygyarapítást támogató kezdeményezéseket, a számítógépes adatbázisok és információs rendszerek szerepét is elemezni kívánjuk. Szeretnénk sikeres, valóban minőségi főpróbával felkészülni a frankfurti megmérettetésre!

Szabó Zoltán Attila

Plácido Domingo Faust szerepében

Idén Weimar érdemelte ki az Európa kulturális fővárosa címet, egyúttal a város híres szülötte, Goethe születésének 250. évfordulóját is most ünneplik. A Berlini Filharmónikusok és a berlini Staatsoper éppen ezért fogott össze nemrégiben Plácido Domingo operaénekessel és Daniel Barenboim karmesterrel. Közös munkájuk eredménye az a lemez, amely Liszt Faust-szimfóniáját tartalmazza. Az alkotó és küzdő ember vívódásait, hányattatásait elmesélő, Goethe legendás művén alapuló kiadvány különlegessége, hogy a weimari kettős ünnep hivatalos felvétele, "himnusza" is egyben. (Merliner News)

Az év együttese klipet forgat

Megjelent a szegedi River együttes első magyar nyelvű, saját szerzeményeket tartalmazó albuma. Az eddig inkább külföldön (el)ismert zenekar, amely tavaly Frankfurtban elnyerte az év együttese címet, első, hazai videóklipjét - Júlia címmel - a napokban készíti el. (Merliner News)

Újpest művészeinek kiállítása

Az Újpesti Polgárcentrumban megnyílt az Újpesti Művészek Társaságának bemutatkozó tárlata. A társaság tavaly júniusban alakult, tagjai között minden generáció képviselteti magát, így művészetük, stílusuk is eltér egymástól, egyvalami mégis összeköti őket: mindannyian az említett városrész, ha úgy tetszik a külváros bemutatására, megjelenítésére törekszenek. (Merliner News)

Új Scorpions lemez és világturné

A világmegjelenéssel egy időben kerül a hazai lemezboltok polcaira a Scorpions legfrissebb stúdióalbuma Eye To Eye címmel. Az 1965-ben alakult német rockbanda új zenei anyaga a bevált módszert követi: egyszerre dallamos és a havey metal-hangzáshoz illően nyers és kemény. A látványos színpadi megjelenésével ugyancsak komoly sikereket elért zenekar soros lemezbemutató koncertturnéja kapcsán lehetséges, hogy Budapestre is ellátogat. (Merliner News)

A Nemzeti Színház építését felügyelő kormánybiztos felajánlotta, hogy az aktuális műszaki koncepcionális tervet - természetesen annak elkészülte után - bemutatja a Magyar Építész Kamara (MÉK) elnöksége által kijelölt építésznek, és következő intézkedését a kamarával egyeztetve hozza meg - írja az Új Nemzeti Kht. legfrissebb közleménye. A dokumentum alapján Callmeyer Ferenc, a MÉK elnöke és Schwajda kormánybiztos 1999. március 21-én - történelmi dátum?! - jutott megállapodásra abban a jogértelmezési vitában, amely a Nemzeti tervdokumentációjának elkészítésével kapcsolatosan alakult ki. (Nemzeti Gödör Press)

Soha annyi bevételt még nem hozott Amerikában idegen nyelvű film, mint az olasz Roberto Begnini 7 Oscarra jelölt holocaustkomédiája, Az élet szép című mozi. A zsidóüldözés témáját tragikomikusan feldolgozó filmre bemutatásának első 18 hete alatt 22,3 millió dollár értékben váltottak belépőjegyet az Egyesült Államokban, ami több, mint az addigi rekorder, az ugyancsak olasz Neruda postásának bevétele. (Merliner News)

Hofi Kossuth Díjához platinalemez társult

Hofi Géza Kossuth Díj című albuma platinalemez lett. A hangfelvételt eredetileg a Magyar Rádió rögzítette még 1997 decemberében a népszerű humorista önálló estjén a Madách Kamara Színházban. Az Élelem bére című produkció egyedülálló rekordnak számít a hazai színházi életben, hiszen 1987 októbere óta, mindig megújulva, aktualizálva szerepel a teátrum repertoárjában, ráadásul eddig minden előadás telt házzal "futott". A Kossuth- és Jászai díjas, érdemes és kiváló művész Hofi Géza első nagylemeze egyébként 1971-ben jelent meg, így azóta tart a páratlan sikerszéria, amely eddig platinák mellett több, mint féltucat aranylemezt eredményezett. (Merliner News)

Plácido Domingo Faust szerepében

Idén Weimar érdemelte ki az Európa kulturális fővárosa címet, egyúttal a város híres szülötte, Goethe születésének 250. évfordulóját is most ünneplik. A Berlini Filharmónikusok és a berlini Staatsoper éppen ezért fogott össze nemrégiben Plácido Domingo operaénekessel és Daniel Barenboim karmesterrel. Közös munkájuk eredménye az a lemez, amely Liszt Faust-szimfóniáját tartalmazza. Az alkotó és küzdő ember vívódásait, hányattatásait elmesélő, Goethe legendás művén alapuló kiadvány különlegessége, hogy a weimari kettős ünnep hivatalos felvétele, "himnusza" is egyben. (Merliner News)

A Wilco popalbuma

Megjelent a Wilco Summer Teth című új albuma. A lemez érdekessége, hogy az egyik legnépszerűbb amerikai alternatív rockbanda pop-ba fordulásának bizonyítéka. A No-Depresszió country mozgalom egykori élharcosai, az Uncle Tupelo romjain alakult együttes friss korongja üditően hat napjaink elektro-dömpingjében. (Merliner News)

Székesegyház az egri várban?!

Az egri Dobó István Vármúzeum összesen 175 millió forintra pályázik a Milleniumi Biztos Hivatalánál; ebből az összegből rekonstruálnák - többek között - a hajdan a vár szívében álló középkori székesegyházat. A legenda szerint a várhegyen álló székesegyházat Szent István király építette 1001 és 1008 között. A tervek szerint a templom falait úgy építenék újjá, hogy a látogatók érzékelhessék az épitmény egykori körvonalait. A romok fölé tetőszerkezetet is kívánnak építeni, ami szintén jelezné a rotunda, vagyis a körtemplom hajdani formáját. Mindehhez - elképzeléseik szerint - 125 millió forintra volna szükség.

HÍRCSOKOR:

Ovisszínház
Ovisok számára indít színházi sorozatot februárban a Ferencvárosi Művelődési Központ. Elsőként a Figurina Színház: Eszti álma című produkcióját láthatja a kis-, közép és nagycsoportos publikum, majd Fabuláék Mazsola-előadására, a Maskara Társulat Három kívánságára, utoljára pedig a Mesemondó Tündüs Manó Bábszínház a póruljárt róka történetét elbeszélő mesedélelőttjére kerül sor. (Merliner News)

Minifesztivál
A Magyar Zeneművészeti Társaság a napokban rendezte meg a XX. századi magyar és külhoni produkciókat bemutató Minifesztivált. Három napon át a Pesti Vígadó adott otthont a rendezvénynek. Magyar-görög est nyitotta, ír-magyar mulatság (vendégzenészek: Jane O'Leary, Gerald Barry, John Buckley, Raymond Deane) zárta a pazar programot, számos érdekesség, izgalmas zenei csemege került "terítékre", így Sári József, Balassa Sándor, Bozay Attila, Veress Sándor, Papp Lajos, Kocsár Miklós vagy Ránki György művei is felcsendültek. (Merliner News)

A Magyar Televízió felélte a segélyt
A mindenkori magyar (kultúr)politika elsőszámú célpontja, a közszolgálati feladatát egyre kevésbé ellátni képes Magyar Televízió nem tudta megkezdeni annak a félmilliárd forintnak a visszafizetését, amelyet még 1998. novemberében az Országos Rádió és Televízió Testülettől (ORTT) segélyként kapott a külsős munkatársak kifizetésére. Az MTV azt kérte, hogy az első részletet ne januárban/februárban, hanem csak hónapokkal később törleszthesse. Az ORTT a havi részleteket azonban automatikusan le kívánja vonni a MTV-nek járó üzemben tartási díjból. A 500 millió forintot eredetileg a fizetésükre fél éve váró külsős munkatársak kifizetésére kapta a tévé, ám a Magyar Televízió vezetése -amelynek teljes adósságállománya értesülésünk szerint több mint nyolcmilliárd forint - ezúttal sem választotta az egyenes utat. (Merliner News)

Díjeső - Stuttgarttól Brüsszelig

A Romániában született 85 éves Hildegard Groschénak, több magyar irodalmi mű német műfordítójának és a Hermann Kinder írónak ítélte idén az összesen 30 ezer márkával járó irodalmi díját Stuttgart városa. Az elismerést 1978 óta adják ki olyan szerzők és műfordítók számára, akik Baden-Württembergben születtek, vagy más módon szorosan kötődnek a tartományhoz. Párizsban ugyancsak ez idő tájt hozták nyílvánosságra az Európa-Nostra díj 1998. évi nyerteseinek névsorát. Közöttük megtalálható a sonkádi református templom is. A díjjal, amelynek védnöke a brüsszeli Európai Bizottság, az építészeti örökség kiemelkedő emlékeinek fenntartását és helyreállítását jutalmazzák.

- sz.z.a. -

Ovisszínház
Ovisok számára indít színházi sorozatot februárban a Ferencvárosi Művelődési Központ. Elsőként a Figurina Színház: Eszti álma című produkcióját láthatja a kis-, közép és nagycsoportos publikum, majd Fabuláék Mazsola-előadására, a Maskara Társulat Három kívánságára, utoljára pedig a Mesemondó Tündüs Manó Bábszínház a póruljárt róka történetét elbeszélő mesedélelőttjére kerül sor. (Merliner News)

Minifesztivál
A Magyar Zeneművészeti Társaság a napokban rendezte meg a XX. századi magyar és külhoni produkciókat bemutató Minifesztivált. Három napon át a Pesti Vígadó adott otthont a rendezvénynek. Magyar-görög est nyitotta, ír-magyar mulatság (vendégzenészek: Jane O'Leary, Gerald Barry, John Buckley, Raymond Deane) zárta a pazar programot, számos érdekesség, izgalmas zenei csemege került "terítékre", így Sári József, Balassa Sándor, Bozay Attila, Veress Sándor, Papp Lajos, Kocsár Miklós vagy Ránki György művei is felcsendültek. (Merliner News)

The Contest '99 Party
Míg a műfaji sokszínűség, a látszólag egymástól sokban különböző zenei formák egybefogásával kísérletező Almássy Téri Szabadidőközpontban nemrégiben a Kispál és a Borz és a görög muzsikát kínáló Sirtos adott nagysikerű koncertet, addig ugyanott The Contest '99 Party címen a számítógépet zenei eszközként felhasználó amatőr muzsikusoké a terep január végén, hogy azután a februári program keretén belül - egy újabb merész műfaji fordulattal - az ír-skót népzenét játszó M.É.Z. farsangi mulatságára és a hagyományos Latin-amerikai karneválra (Fiesta de Carnaval) kerüljön sor. (Merliner News)

ˇ A MERLINER AJÁNLJA:

TEÁTRUM/ Bizarr premier a Katonában

Premierre készül a Katona József Színház! Pénteken Ascher Tamás rendezésében Tankred Dorst: Paul úr című színdarabját mutatja be a társulat. Az 1925-ben született német szerző (drámái közül nálunk talán a Merlin a legismertebb) saját életéből merítette a helyszínt és a főhős figuráját: az ötvenes években örökölt ugyanis egy lerobbant szappangyárat, amelyben már ősidők óta ott lakott egy rejtélyes figura, a darabbéli Paul úr. A Haumann Péter által megformált esendő kisember a külvilágban zajló robbanásszerű változásokkal nem törődve különös álomvilágot épít maga/tudata köré. E két világ, a rideg valóság és a könnyed álom azonban csak ideig-óráig különíthető el, s így a darab bizarr humora és meghökkentő teátrális fordulatai révén alighanem hitelesen ábrázolja napjaink, felgyorsult életünk visszás pillanatait, kellemetlen helyzeteit. A már említett Haumann mellett a főbb szerepekben Csákányi Eszter, Lukáts Andor, Fekete Ernő, Pelsőczy Réka és Jordán Adél látható.

A címszerepet alakító Haumann Péter szerint Paul úr egy kicsit félrebillent fejű gondolkodó, meditáló, szemlélődő különc. Olyasféle különc, akinek omlékonyságában, lágyságában, a látszólagos mellébeszélésében, meditációiban, játékaiban egyaránt nagy erő van. Ez egy magát erősen képviselő ember - véli a színész -, akinek nem szándéka, hogy ezt a világot tudatába emelje. "Ő a puszta jelenlétével kell erőt mutasson - különben mi végre minden?"

- saboteur -

KÖNYV / Új orosz-magyar nagyszótár

A "vasfüggöny" megszűnése óta első ízben jelent meg olyan átfogó, kétszázezer címszót és kifejezést, állandósult szókapcsolatot tartalmazó korszerű orosz-magyar nagyszótár, mint amilyen a Scriptum Kiadó jóvoltából kerül a napokban a könyvesboltok polcaira. A mű nem a korábbi könyv alakú nagyszótár felújított változata, hanem egy alapjaiban új, a modern követelményeknek eleget tevő, a nyelv változását legaktuálisabb állapotában regisztráló, új szerkesztési elveken alapuló nagyszótár. Az elektronikus kiadás érdekessége, hogy az általános nagyszótár mellett egy sajtónyelvészeti szakszótárat is tartalmaz. (Merliner News)

MOZI / A közellenség

A friss filmbemutók közül kiemelkedik Tony Scott és a Touchstone Pictures premierje, a Közellenség (Enemy of the State). Az akcióthriller középpontjában egy tisztességtelen kormánytisztviselő áll, aki csak azért akar eltenni láb alól egy ártatlan embert, mert az - tudtán kívűl - olyan információk birtokába jutott melyek gyanúba keverhetik a magas rangú hivatalnokot. A sztárparádé ezúttal sem marad el: Will Smith, Gene Hackman, Jon Voight és Gabriel Byrne neve alighanem garancia a sikerre. Irány a multiplex! (Merliner News)