A Mozgó Ház Társulás a magyar kortárs színjátszás egyik legnagyobb hatású csoportja. Ahogy egy német kritikus írta lapjában lelkendezve: "fantasztikus, határtalan multimédiás képszínház".

A színkör öt évvel ezelőtt alakult Tolnai Lea és Hudi László vezetésével. Az együttes tagsága huszonéves fiatalokból verbuválódott össze, akik a Mediawave - táborban kovácsolódtak közösséggé. A Mozgó Ház Társulás alapításának évében rögtön elnyerték a legjobb első előadásért (Jeanne d’Arc) járó plecsnit az Új Színházak Fesztiválján. Nem sokkal később a budapesti Alternatív Színházi Szemlén Rómeó és Júlia - átiratukkal "főzték meg" a zsűrit. Azóta folyamatosan turnéznak szerte a világon. A 20 tagú együttes, amely az ország legnagyobb független színházi társulata, az elmúlt években Európában és a tengerentúl 18 országában vendégszerepelt, fesztiválok tucatjain lett első. Szarajevóban a rangos MESS ’98. Fesztiválról térhettek haza győztesen, majd San Antonioból, ahol a Nemzetközi Színházi Találkozón diadalmaskodtak.

A hazai médiában agyonhallgatott sikereik közül kiemelném, hogy a júliusi Bonni Biennálén rögzített "Tragédia-jegyzetek" című produkciót a francia-német ARTE kulturális tévécsatorna is műsorára tűzte. Sőt, az említett előadás elnyerte az Európai Fesztiválok Szövetsége Denis de Rougemont díját. A Frankfurter Allgemeine Zeitungban pedig a következő jelent meg: "a határtalan fantáziával elkészített előadás bebizonyította, hogy a fiatal nemzedék esztétikája keleten és nyugaton egyaránt azonos szinten van. Az öngyilkos emberiség deformációjának szimbolikus képei és az ötletek látszólag kimeríthetetlen forrása láttán az ember egyik csodálatból a másikba esett…" Egy újvidéki lap így értékelt: "mítoszok helyett a legendák sokrétű magyarázata foglalkoztatja a Mozgó Házat, melyek látszaton és érzelmességen nyugszanak. Az előadások a magyarázat magyarázatával foglalkoznak és ebben az értelemben hoznak létre egy kifejezetten direkt, kifejezetten éles és kifejezetten aktuális párbeszédet a jelennel."

Ahogy a jól felépített, közönnyel telített világunkat bemutatni igyekvő tragédiákban, úgy e röpke írásmű végén sem hagyható el a közelgő végítélettel fenyegető, egyben a jelenkori magyar művészeti életről is sokat elmondó baljós infó: a Mozgó Ház kilakoltatás előtt áll! A korábbi próbahelyiség kulcsát ugyanis december közepén - ne firtassuk, miért - le kell adniuk. Lapunk megjelenésekor pedig még kérdéses, hogy a határainkon túl csodált, de itthon csak szűk körben (el)ismert, a megcsontosodott színházi formákat tudatosan farigcsáló progresszív társulat mire juthat "barátok közt", idehaza.

Az előjelek nem a legjobbak.

- Sz.Z.A. -

December 15. és 18. között a Trafóban vendégszerepel Frenák Pál és vegyes összetételű (francia - magyar) színtársulata. Frenák, aki képtelen megállapodni és a jól bevált eszközöket ismételgetni, nemrégiben Japánban töltött el huzamosabb időt, így aligha lehet véletlen, hogy manapság leginkább a felgyorsult, végletekig modernizált és az ősi, változatlan hagyományokkal és viselkedési normákkal felvértezett világok harcáról próbál a tánc nyelvén értekezni.

A Trafóban látható Tricks & Tracks eltérő karakterek találkozásának bemutatása, a non-verbális kommunikáció és konfrontáció lenyomata. A szigorúan formált térben látszólagos szervezetlenségben ütköznek egymással a táncosok által megformált elnagyolt személyiségek. Egy kötélen a föld felé ereszkedő női alak a földön álló férfihez csapódik - testük meztelensége és a bőrüket félig elborító, ősi írásjeleket utánzó festés eggyé teszi őket, helyzetük és nemiségük mégis áttörhetetlen határt szab. Az előadás koherens egységét a nézőteret is elárasztó energia adja. A mozgások hőfoka, az átélt érzelmek intenzitása megsokszorozza a zene feltartóztathatatlan uralkodását felettünk, és részesévé teszi a közönséget a múlt kimondatlan és megfoghatatlan örömeinek és fájdalmainak feltárásában.

- guru -

Sok szó esik mostanában a magyar színházi struktúráról. Mint az érintettek többségének, nekem is van véleményem az ügyben. Ott kezdeném, hogy a főváros vezetése évekkel ezelőtt nagy csinnadrattával beharangozta - szinte előre learatva a reformereknek járó babérleveleket -, hogy itten kérem, VÁLTOZÁS lesz. Azután - kissé megkésve - a döntnök urak és hölgyek elgondolkodtak azon, mit is jelent a szó, melyre folyton hivatkozni szoktak. Rájöttek, hogy a változás ez esetben igazgatócseréket, színházi formációk és terek átalakulását is jelent(het)i. Ezt követően felmérték a színházak pénzügyi, művészi állapotát. Azután pedig a felkorbácsolt indulatokat úgy csillapították le, hogy érdemben alig-alig változtattak valamin.

Matematikai szempontból azt hiszem, rossz volt a műveletek sorrendje. Két lehetőség kínálkozott: vagy gondos elemzést követően nem változtatok (de nem is ígérek!) semmit, s így a két oldal közé egyenlőségjelet tehetek, vagy - főleg ha már a tanácsadóim gondos mérlegelés után ezt ajánlották - felvállalom a változtatás miatt előálló kellemetlen helyzetet, a bonyodalmakat, és újra rendezem az egyenletet. A színházi szakma napjainkban is kíváncsian és feszülten várja a folytatást, főleg, mert az eddig "újraosztott" teátrumok összességében eredményesen működtek. Mácsai minapi pozícióba kerülése véleményem szerint például kifejezetten jó döntésnek mondható, merésznek már aligha. Elvégre ő azon négy-öt fiatal (szak)ember közé tartozik, aki(k)nek tényleg "jár" már egy színház. Alföldit (akit szintén ebbe a kicsiny körbe sorolok) azonban sikerült ismét padlóra küldeni. Ráadásul a legutóbbi - ez még az első kör volt! - igazgatóválasztáson azzal magyarázták a döntést, hogy miatta nem bonthatják meg az Új Színház éppen csak beindult művészi programját / gépezetét. Emlékeztetnék rá, hogy Székely Gábor esetében - ugyancsak félidőben - tett már hasonlót a testület. Most - ki tudja, miért? - nem.

Mindezzel persze nem a Márta István által vezetett intézmény, a jelenlegi Új Színház ellen érvelek. Elismerem, valóban furcsa lenne, ha éppen azt a kollektívát büntetnék, amelynek része a Kelemen László Színkör. Ahol jó néhány nagy múltú színművész dolgozik. Ugyanakkor méltánytalannak érzem, hogy előzetesen senki nem figyelmeztette Alföldi Róbertet: ne az Új Színház, hanem valamelyik másik intézmény igazgatói posztját pályázza meg. Egy másik színházét, ahol esetleg jobbak az esélyei.

Belátom, a magyar színházi rendszernek számos előnye, vonzó tulajdonsága is van. E nemes hagyományok megtartása nélkül nem lehet továbblépni. Ámde ezekre építve ideje lenne új csapásirányt választani. Kétségtelen erény, hogy működik a társulati rendszer, létezik több repertoár színház. Szükség is van ezekre. A hangsúly ennélfogva a miként és a kikkel szavakon van. Nem az a baj, hogy máig (cikkemet 2000. dec. 3-án körmöltem le) semmi érdemleges, a változás - rovatba illeszthető történésről nem beszélhetünk. Az a gond, hogy ismét bebizonyosodni látszik, a színház, mint céh - úgy is, mint színészek, rendezők, direktorok, kritikusok, és drámaírók közös "vállalkozása" - nem képes beleszólni a (kultúr)politikába, nem képes védeni saját érdekeit.

A politika ma erősebb a színháznál. Csak egy dologban bízhatunk: hátha véletlenül egybeesik a józan ész kritikája a politika ízlésével.

- Merliner News -

A Határon Túli Magyar Színházi Estek programjának részeként november 29-30-án a budapesti Thália Színházban vendégszerepel a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata. Az első napon Vörösmarty - Görgey szomorújátéka, A fátyol titkait fürkészheti a közönség, míg másnap Moliére: A mizantróp című fergeteges színművét mutatják be Tompa Gábor rendezésében.

- Merliner News -

Az R.S. 9 Stúdiószínház csapata az "két legyet egy csapásra" - jelszó jegyében alighogy bemutatja legfrissebb produkcióját idehaza, szinte azonnal továbbáll: a Dobay Dezső rendezte, Beckett, Rilke, Hamvas, Petri és Pilinszky művekből fogant sajátos színmű az olaszországi Biellában lesz látható a 13. Nemzetközi Színházi Fesztiválon.

E-mail: rs9theater@matavnet.hu

- Merliner News -

Fény- tánc címmel fotókiállítás látható a budai MU Galériában. A világ talán legismertebb kortárs-tánc fotográfusa, Chris Nash képeiből és az ittjártakor, egy speciális kurzuson részt vett fotográfusok munkáiból állt össze ez az igen színvonalas, gazdag életanyagból "mazsolázó" anyag.

- Merliner News -

A kezdetben a Lágymányosi Művelődési Ház al -, illetve társbérlőjeként működő MU Színház 1991 óta, azaz lassan tíz esztendeje stabil bázisa, egyszersmind meghatározó "terepe" a hazai kortárs színjátszásnak.

- A története során közel 900 előadást, egy évadra vetítve mintegy 30 önálló teátrális produkciót bemutató, ezen felül összművészeti fesztiváloknak, koncerteknek, kiállításoknak is teret engedő intézmény az őszi évadban sem hagyja cserben (törzs)közönségét - informálta lapunkat Leszták Tibor, a MU direktora.

A teátrum már évadnyitó ünnepségével is meglepte a publikumot. A hagyományostól eltérő módon ugyanis a Nyugati Pályaudvar várócsarnokában tartották meg a jeles eseményt. E különleges közegben a kortárs színjátszás egyik meghatározó csoportja, az angol Seven Sisters Group produkálta magát. S hogy miért történt mindez a vasútállomáson? Mert a pályaudvar - akár a színház - emlékek helyszíne: a szomorúságé és reménytelenségé csak úgy mint a legnagyobb boldogságé.

A (közel)múltból "átcaplatva" a nem is oly távoli jövőbe: pazar teátrális portékák várnak még a nagyérdeműre. A tíz éves jubileumát ünneplő Panboro például novemberben már-már átveszi a ház irányítását. A 16 fős társulat, amely két éve elnyerte a Fővárosi Közgyűlés "Legjobb Alternatív Együttes" díját, ezúttal egy nagy ívű igazmesével, a "balkáni" - trilógiával áll a publikum elé. A darab(ok) képi világa egységes, tartalma a feladat keresése, a kiválasztottság és beolvadás, a szent és profán együttes jelenléte körül "forgolódik". Panboroék azt sugallják, hogy ez a világ a zsibvásárra épül. Amit csak lehet, beolvaszt, rokonít, "magára aggat", telít a virtus energiájával, hogy azután ismét elrejtse mélyen és rejtelmesen.

Ugyancsak a MU padlópódiumán november végnapjaiban lép fel a Még 1 Mozdulatszínház. Szárnyak nélkül című produkciójuk Fenyves Márk és Pálosi István koreográfiájára épül. Az előadást William Wharton nagysikerű regénye a Madárka inspirálta. Ez a táncszínházi feldolgozás nem kívánja a regény történetét elmesélni, inkább hangulatok és érzések megjelenítésével a tánc nyelvén kívánja elmondani mindazt ami erről a történetről a művészek eszébe jutott. "Előadásunk főszereplője az élet, az álom, a lét" - vésték a színlapokra Pálosiék.

S a végére egy decemberre maradt megabuli: elsején és másodikán immár hetedik alkalommal "kerül színre" a Szünetjel Nemzetközi Improvizatív Zenei Fesztivál. A nagy happeninget a szlovák LENGOW and HEyeRMEars nyitja sajátos performance attrakcióval. Majd jön az osztrák-magyar The Abstract Monarchy Trio. Mi több, a törött elektronikus eszközökből muzsikát fabrikáló Andy Gühl és Norbert Möslang, azaz a Voice Crack szabad csapata is Lágymányosra tart.

- Sz. Z. A. -

Néhány esztendeje "van szerencsém" vezetni egy fővárosi intézményt (Új Színház) és egy nem "államosodott" összművészeti fesztivált (Művészetek Völgye).

Ezen időszak alatt finanszírozási kérdésekben - bő tapasztalatokra tehettem szert, amelyre a "vegetálás- kiszolgáltatottság - létbizonytalanság - megalázottság - fából vaskarika - békasegge" kifejezések enyhe lírai betétnek tűnnek.

A mai Magyarországon egy esőerdei misszionárius istenesen karitatív személyisége sem lendítene sokat egy nyári fesztivál lebonyolításán vagy egy művész-színház életben tartásakor. A művelődési otthonokról már ne is essék szó. Az életével játszik az ebbe a körbe behatoló gyanútlan térítő.

A bizonytalan állami apanázsból (lásd: költségvetési anomáliák és átpolitizált elosztási szempontok) és az eladott jegyekből (lásd: égetően hiányzó vagyonos polgárság és az ő szemlélete) lehetetlen fenn - és eltartani bármit is. A támogatói pénzek (szponzorálás, mecenatúra, barter) megszerzéséhez vezető koldus-sztrádák kapuinál várakozó és közvetítő pr-marketing hiénák pedig - tisztelet a kivételnek! - vicsorító röhögésekkel veszik le a sápot (lásd: utólag bizonyíthatatlan korrupció).

A pályázatok túlbiztosított ellenőrzési és számonkérési rendszere (lásd: bürokrácia csipetnyi korrupcióval és személyi összefonódásokkal) szó szerint az elmegyógyintézet egy pici szegletébe kergeti az önhibáján kívül pályázni kényszerülő kulturális halandót.

És még valami...

Rohamos léptekkel közeleg az ún. utófinanszírozási halálkasza. Ennek kiterjesztése például a Nemzeti Kulturális Alapprogram pályázataira a szó szoros értelmében, mi több, csírájában gyilkolja le a szerencsétlen kultúrlélek utolsó illúzióját is. Elvégre se tőke, se bankhitel, se értékesíthető ingatlan. Költségeket fizetni - viszont kell. Általában azonnal.

Azaz immár mindegy, hogy intézményesültek vagy függetlenek vagyunk-e...

- Merliner News -

A hollandiai Dogtroep társulat sajátos, kvázi-avantgárd darabjaival vált híressé. Munkáikhoz felhasználnak minden eszközt, amit a környezetükben találnak, utópisztikus, maguk által épített díszleteik között játszanak, melyhez segítségül hívják a modern technika legújabb vívmányait. A társulat két tagja november 26 és 28-a között Budapesten tart bemutatót / okítja az arra érdemeseket.

www.trafo.hu

- Merliner News -

Budapest a házigazdája a 9. Nemzetközi Színházi Fesztiválnak. Az Európai Színházak Uniója (UTE) által szervezett parádén olyan világhíres társulatok vendégeskednek, mint - a teljesség igénye nélkül - a francia Théatre National Populaire, a litván Meno Fortas, a német Schaubühne am Lehniner Platz, az izraeli Cameri vagy az olasz Garibaldi Színház.

www.szinhaz.hu/etu

- Merliner News -

A kezdetben a Lágymányosi Művelődési Ház al- / társbérlőjeként működő MU Színház 1991 óta, azaz lassan tíz esztendeje stabil bázisa, egyszersmind meghatározó "terepe" a hazai kortárs színjátszásnak. A története során közel 900 előadást, egy évadra vetítve mintegy 30 önálló teátrális produkciót bemutató, ezen felül összművészeti fesztiváloknak, koncerteknek, kiállításoknak is teret engedő intézmény a közelgő évadban sem hagyja cserben törzsközönségét.

A teátrum a hagyományostól eltérő módon a Nyugati Pályaudvar várócsarnokában tartja évadnyitóját. Szeptember 22-én az angol Seven Sisters Group tart e különleges közegben - mely emlékek helyszíne: a szomorúságé és reménytelenségé csak úgy mint a legnagyobb boldogságé - minden bizonnyal sokáig emlékezetes színjátékot. Még ugyanezen a napon a MU is megnyitja kapuit: a Susanne Thomas vezette társulat délutáni és kora esti "vonatfüstös szeánszát" követően a Muddy Shoes koncertezik. Levezetésképpen DJ Palotai "keveri" a zenét".

Szeptember 25-26-án mindkétszer este nyolctól egy világhíres japán társulat, a Dance Company Nomade lép a MU padlópódiumára. A japán kortárs tánc kiemelkedő jelentőségű együttese európai turnéja részeként Párizsból érkezik hozzánk, hogy aztán Münchenben és Olaszország városaiban folytassa útját. A tokiói Nomade-s egyébként nem ismeretlen a magyar publikum számára, hiszen két évvel ezelőtti, ugyancsak Lágymányoson megtartott sok apró részletből, jelenet-töredékből, kellékekből, díszletelemekből, felvillanó fényekből, elillanó hangulatokból, szólókból és tömegjelenetekből összeálló teátrális mozaikjuk szinte elsodorta a hazai közönséget. Az ABSENT-ben is felismerhetők a korábbi előadás formai jellegzetességei, de itt a szerkezeti csomópontok tisztábbak, a tagolás hosszabb egységekre bontja a produkciót, ami talán megkönnyíti az európai néző számára a befogadást.

Szeptember 28-án újabb premier: az Andaxinház Táguló pupillák című estjét láthatja a nagyérdemű. Október elsején varázsnapot tartanak. A nagyszabású gyermeknapot idéző kavalkád a Studio K. Színház vendégjátékára épül. A Fodor Tamás vezette (báb)színházi műhely ezúttal Grimm-mesével, a Brémai muzsikusokkal rukkol ki. A MU Színház hagyományos őszidéző muzikális seregszemléjére, a Nagyfül - Nemzetközi Újzenei Fesztiválra október 5 és 7 között kerül sor. A népes, igazán virtuóz fellépő gárdából is kiemelkedik Chris Cutler, Dresch Mihály, a horvát Franci Blaskovic Winnetou Band, a brit Spaceheads, a lengyel Maestro Tritony, a holland De Kift együttes vagy a Magyarországra már-már hazajáró - korábban a Tilos az Á-ban vagy a Diákszigeten tesztelt - orosz post-punk zenekar, a N. O. M.

Október 13-án a Panboro Mozgásszínházi Társulat Tranzitváró-premierje következik. 22-én pedig indul az Őszi Fesztivál, melynek keretében elsőként Thomas Lehmen DISTANZLOS című előadását tekinthetik meg az érdeklődők. A berlini koreográfus legújabb munkájában a performansz és a tánc határsávján határon mozog. Minimalista módszerekkel avatja be közönségét a koreográfusi ötlet és annak művészi tolmácsolása közötti különbségbe. Régi noteszlapokat elővéve, nem minden irónia nélkül mutat be - pénz- vagy időhiány miatt, illetve puszta lustaságból - soha meg nem valósult ötleteket és koncepciókat.

- Szabó Zoltán Attila -

Az egész úgy kezdődött, hogy egy matektanár gyanútlanul állást vállalt az Erkel Ferenc általános Iskola és Gimnáziumban. Már Thalész tételét is kikérdezte, amikor két gyökvonás között rádöbbentették élete értelmére. Néhány kollégájával együtt felkérték, hogy szervezzen gyermekszereplő-válogatásokat budapesti színházak számára.

Iván Péter igent mondott, és a sokszögek világából pillanatokon belül a kulisszák mögé lépett. Ezután önálló kezdeményezésbe fogott, és 1996 decemberében létrehozta a Varázshangok Gyermekkar Alapítványt, amely az Operaház gyermekkórusának patronálását tűzte ki céljául. A lelkes pedagógust ekkor már igen sok pesti teátrumban ismerték. A színházakban játszó gyerekek jelentékeny része Péter bácsi kedvéért iratkozott át az Erkelbe, ahol – ellentétben a bevált (?) gyakorlattal – a tanárok sem néztek túl szigorú szemmel a színházi munka miatt hiányzókra.

A gyerekek kezdeményezésére Iván Péter ismét új fába vágta fejszéjét, és tavaly májusban létrehozta a Varázshangok Gyermekkar Alapítvány Musicalcsoportját. A majdnem húszfős csapat musicalrészletekből összeállított műsorával járta és járja az országot... és jött az új feladat. Megszületett a Keve Kata című musical, amely az 1956-os forradalom után egy NDK-s gyermektáborba kerülő magyar kislány sorsát követi nyomon. A darabot Kal Pintér Mihály írta, a zeneszerző a tizenhét éves Bereczky G. Zoltán, aki mellesleg a csapat tagja, a rendező Horváth Zoltán, az Operettszínház egykori művészeti vezetője. Egymásra talált két generáció, és a próbafolyamat alatt társulattá kovácsolódott a csoport. A májusi premiert a Gutenberg Művelődési Otthonban tartották, ahol Kecskeméti József igazgató kezdeményezésére megvalósult egy régi álom: az önálló teátrális játszótér. A premier napján a tanár úr kijelentette, repertoárszínházat szeretne létrehozni. Minden évben be kell mutatni egy új darabot. A szerzők sem ülhettek hát nyugodtan babérjaikon, hiszen még aznap ki kellett gondolniuk az új témát. A Csillagok krónikája egy tiszta erkölcsű pap és az egyház szembenállásáról szól. Premier: 2001. 03. hó.

Iván Péter azonban az új darab elkészültéig sem pihen. Fejleszti a hang- és fénytechnikát, beruház, szponzorokat keres, és addig nem nyugszik, míg létre nem hoz egy ifjúsági musicalszínházat. Majd elfelejtettem, mindemellett még kémiát is tanít.

- Vuxi Pletar -

Ez idő tájt a határon túli színházak tájékán is felgyorsultak az események. Az évadnyitó társulati ülések szinte mindenhol megtartattak, s immár az ünneplést szorgos munka váltotta fel. Rövid összeállításunkban - a teljesség igénye nélkül - a nagyobb színházi műhelyek őszi programjából csemegéztünk.

A Kassai Thália Színházban már szeptember 12-én jól szórakozhat a publikum, hiszen - a komáromi Jókai Színház vendégjátékának köszönhetően - Rideg Sándor sikerdarabjára, az Indul a bakterházra válthat jegyet a nagyérdemű. Stílszerű folytatásként pedig - immár a helyi társulat jóvoltából - Márai remekműve, a Kassai polgárok kerül színre. Komáromban a kora ősszel több, a tavalyi évad kínálatából átemelt, budapesti rendezők nevével fémjelzett produkció lesz látható, így Léner Péter rendezésében Szigligeti Ede Liliomfija, Csiszár Imre direktori közreműködése mellett E. O’Neill Utazás az éjszakába című drámája. Komáromban az évad első premierjét (Fejes-Presser-Sztevanovity: Jó estét nyár, jó estét szerelem!) Tóth Miklós rendezi. A főbb szerepeket Gál Tamás, Czajlik Szilvia, Agócs Judit - főiskolai növendékek -, valamint Benes Nagy Anna, Blaskó Edit, Varsányi Mari és Bánci Rita alakítja.

Jó hír, hogy a Határon Túli Magyar Színházak XI. Fesztiválján sikert aratott darabok közül több is műsoron marad. E szerint a beregszásziak eredendően új szemléletű Tragédia-értelmezése, a komáromi Várszínház Hyppolitt-ja és a marosvásárhelyiek Chioggai csetepaté-ja egyaránt része a 2000/2001.-es határon túli kínálatnak.

- Sz. Z. A. -

A fővárosi és vidéki teátrumok többségében ez idő tájt indul be a nagyüzem, hiszen megkezdődtek az őszi bemutatókra felkészülő próbák. Szeptember közepétől ismét egymást érik majd a premierek a Nagymező utcán innen és túl.

A Komédium szeptember 25-én nyitja meg kapuit. Mácsai Pál évadköszöntőjét követően este hat órától az Atlasz Gábor - Paseczki Zsolt duó Kékszakállú című mozgáskompozíciójára épülő vernissage-t láthat a nagyérdemű, melyet Kas János grafikusművész jegyez. Ugyanitt a későbbiekben Hobó az Új Színházból "importált" József Attila estjére ("Milyen jó lenne nem ütni vissza!") válthat jegyet a közönség. Újra látható lesz a Tüköry utcában Böszörményi Géza a fogyatékos emberi lét tragédiáját bemutató, a közelmúltban már jelentős sikert arató színműve, a Kucó, melynek címszerepét Kállóy Molnár Péter játssza. Október elejétől pedig "Befogad és kitaszít a világ..." címmel Villon-estre is sor kerül a Mácsai Pál - Huzella Péter kettős jóvoltából.

A Budapest Bábszínházban október első napján tekinthetik meg a gyermekek Lázár Ervin A legkisebb boszorkányról szóló paravánjátékát Lengyel Pál rendezésében. Egy hónappal később Balog Gábor Ezeregyéjszaka-adaptációja, az Ali baba kerül színre. Az előadás érdekessége, hogy a bábszínészképző iskola friss diplomásai közül szinte mindenki részt vesz a produkcióban. A prózai színházak tervei közül feltétlenül kiemelésre érdemes a Radnóti október 22-ére tervezett Shakespeare-bemutatója, az Athéni Timon. A darab főszereplője Cserhalmi György, a rendezésre Zsótér Sándor vállalkozik. Ezt követően - december 15-én - a teátrum Pinter Születésnap című színdarabját mutatja be Varró Dániel fordításában. A szereplőgárdából nem hiányoznak a Radnóti Színháztól már-már elválaszthatatlan nevek: Csomós Mari, Gubás Gabi, Szervét Tibor vagy Bálint András.

A Játékszínben szeptember végén Murray Schisgall Szerelem, óh! elnevezésű komédiáját tűzik műsorra Balázsovits Lajos rendezésében, Huszti Péterrel és Hernádi Judittal a főbb szerepekben. A Madáchban szeptember 29-én kezdődik az évad, a stúdióban R. Cohen A fejedelem című műve kerül színre, majd a nagyszínpadon ismét megcsodálhatja a nagyérdemű a Hegedűs a háztetőn-t. Egy régebbi Madách-siker felújítása, Németh László Széchenyi című drámája Nagy Viktor rendezésében, Koltai Jánossal a címszerepben ugyancsak része a 2000/2001.- es repertoárnak. Mint ahogy a küszöbön álló évad sikeresélyes premiere Psota Irén jutalomjátéka, a Hölgy a furgonban is. A Bennet - adaptáció rendezője: Szirtes Tamás.

A Katona József Színház szeptember 22-én tartja évadnyitóját. Ekkor a Vastaps Alapítvány díjait adják át a teátrum művészeinek. Az idei díjazottak közé tartozik "A legjobb rendező" kategóriájában Gothár Péter (Kés a tyúkban) és Ascher Tamás (Hóhérok hava). A legjobb "katonás" színjátszónak Lengyel Ferencet, míg a legjobb színésznőnek Fullajtár Andreát választotta a zsűri. Október hatodikán egy Nestroy-színmű (A talizmán) nyitja immár az új évadot. A rendező Máté Gábor, a főbb szerepekben Nagy Ervint, Fullajtár Andreát és Csákányi Esztert köszöntheti a publikum. Október 27-én Thomas Bernhard Színházcsinálója a soros bemutató. A művet Gothár Péter állítja színpadra, a színlap tanulsága szerint Haumann Péter, Szirtes Ági, Pelsőczy Réka és Lengyel Ferenc alakítja a jelentősebb szerepeket.

Különös produkcióra készülnek Dobay Dezső irányításával az R.S.9 Stúdiószínház művészei. Novemberben látomásszínházi produkcióra invitálják majd a közönséget. A bolond dala Pilinszky, Beckett, Rilke, Hamvas Béla és Petri György gondolataira, lírájára épül. Afféle "összeollózott" irodalmi antológia kerül tehát színpadra, amely ráadásul a szépen csengő, ugyanakkor tartalmas mondatokat, szavakat méltóképpen illusztráló képekkel egészíti ki.

- Szabó Zoltán Attila -

Évadnyitó

Voltak - a mainál is békétlenebb - idők, amikor vérlázítónak, a hivatalos színházi eszmét aláásó törekvésnek hatott, esetleg "csak" a hivatalos kultúreszményhez méltatlan dilettáns dőreségnek tűnt, ha valahol valaki(k) a megszokott mércével mérhetetlen műhelymunkát részesítették előnyben. Voltak idők, amikor egy-egy kortárs táncszínházi produkció - hiába tartalmazott akár klasszikus balett-elemeket is - semmibe vehető ócska bóvliként, avagy lila ködben "kavargó" kíntornaként tartották számon az ún. profik. Voltak idők, amikor a kísérleti színház szitokszóvá aljasult, s azok, akik mégis az úttörő lelkesedésével taposták ki a járatlan ösvényeket, hideget-meleget egyaránt, támogatást azonban biztosan nem kaptak.

A helyzet azóta jelentősen megváltozott. Az elmúlt tíz esztendő összességében jót tett az experimentális színháznak. Ma ugyanis van mód arra, hogy főleg civil / "félcivil" kezdeményezések révén teátrális műhelyek alakuljanak országszerte. Igaz, míg valaha a Tiltás, netán a Tűrés volt a két kulcsszó, amely a kortárs színházi forradalmárokat valamiféle karámba terelte, addig immár a szponzori önkény, vagy a hasonlóan gondolkodókat is jelentősen megosztó alapítványi lobby-harcok osztják meg a szakmát.

Az underground címke egyre inkább elveszti értelmét, létjogosultságát. Nincs fenn és lenn, balra és jobbra annál inkább! Lám, 2000-ben a Hevesi Sándor téri Nemzeti (kő)Színház (mint ismeretes, nevezett teátrum a tervezett "Nagy Nemzeti" közelgő(?) építésére hivatkozva meg kellett váljon nevétől, s talán kiemelt támogatása is veszélybe kerül(t)...) éppúgy rajtaveszthet a (kultúr)politikai, gazdasági csatározásokon, mint ahogy befuccsolhat a legjobb avantgárd szobaszínház, a tenyérnyi pódiumon kísérletezgető táncszínház. Sok bába, megannyi alapítvány, kuratórium, és ilyen-olyan szervezet között nem ritkán éppen az érték sikkad el. Vagy az értéktelenség kap gyorssegélyt. Sarkadit idézve: "az ember az órára néz, s az óra nem mutat semmit, illetve mutat, a mutatók nem tűntek el, csak megbomlottak, két mutató helyett négy van vagy hat, s mind a tíz egyforma hosszú, időnként egyik-másik eltűnik, a többi pedig sebesen jár előre és hátra..."

- Szabó Zoltán Attila -

Nemzetközi bábfesztivált rendeznek Szlovéniában augusztus és szeptember hónapban. A millenniumi eseménysorozat a tradicionális bábszínházat kívánja szembesíteni a rituális színházzal. Az erre a rendezvényre a világ minden pontjáról érkező, különböző iskolákat képviselő fellépőkről, a pontos programról a világhálón olvasható bőséges tájékoztató.

- www.s-net.net/robi -

Színház az egész Diáksziget. Ahogy tetszik, mindenféle stíl, szemlélet, ultramodern és picinyt tradícióbarát produkció, táncest, performance váltja egymást egy héten át, augusztus 2-től 9-ig. Elvégre "kell egy hét együttlét..."

A Színház- és Táncsátor az elmúlt években valóban fontos találkozóhelyévé vált a kortárs tánc és színház művelőinek és közönségének. Az itt debütáló társulatok későbbi sikerei is azt igazolják, hogy a szigeti vastapsnak híre megy, és komoly hatással lehet a szélesebb publikum érdeklődésére. Az elmúlt hét év alatt a gesztusszínháztól a musicalig, a klasszikustól a látványos akciószínházig, a vásári komédiákon keresztül az autentikus cigány táncokon alapuló mozgásszínházig 70 társulat közel 120 előadása szórakoztatta, búsította, bosszantotta, provokálta azokat, akik ezt a helyszínt meglátogatták. Idén sem lesz másképp: minden nap két meghívott produkció kerül bemutatásra, amelyek a színház és a tánc műfajának – kiállításukban és látványvilágukban is kiemelkedő – nívós és értékes darabjai.

Tallózva a gazdag programban ki kell emeljük Tatevoszjan Leila: Vízió, Opsidian című táncestjét. A Dead Can Dance és Andreas Vollenweider muzsikájára épülő koreográfia az örök nélkülözésre épülő víziókról és egy képzeletbeli féldrágakőről, az Opsidianról szól. Bozsik Yvette ugyancsak részt vesz a nagy szigeti kultúrszeánszon. Ezúttal "Kabaré - elvágyódás két részben" című remekművével áll a sátorlakók elé. Az előadást a 20-as, 30-as évek német kabarédalai inspirálták. Pina Bausch Folkwang Hochschule-beli tanítványa, Blaskó Borbála Die Blume címmel, a korábban a "Jungenchoreographer"-esteken tesztelt színpadi mutatványaival kívánja elkápráztatni a publikumot.

A Szkéné Regős János őrületével, a Cervantes regényére és a színjátszók improvizációira egyaránt számító Don Quijote kalandjaival rukkol ki. A sajátos megközelítésre egy példa: a nagyotmondásba beleőszűlt réveteg poszthobó mellől ezúttal hiányozni fog Rosinante, a hű paripa, ezért D.Q. jobb híján rozzant biciklijével vándorol kalandról-kalandra a hosszúkás színpad út-terében. Nem kevésbé izgalmas csemegének igérkezik a Goda Gábor vezette Artus és az izraeli Vertigo Dance Company közös produkciója, a Gázszív. Ekkora svindlit még nem látott a nép...

"Tudod, a mérték egy érték, de kell hozzá egy érzék: / Lehet, hogy ezt tőled soha nem kérték?" - tudakolja majd ugyancsak a szigeti forgatagban az Atlantis Színház. Horgas Ádám rendezésében a Merlinből már ismerős Szophoklész-átirat kavarhat be a nagyérdeműnek. De a "Nézd meg a jövőt!" - jelszóra hivatkozó Budapest Tánciskola-show sem ígérkezik semmitmondónak, mi több, a Phobos duettjei, a Dream Team Sörharcosa, az Art Kontakt Mozgásszínház Montázsa is aligha okoz egy életen át tartó csalódást. Nem beszélve a Modern Tánc-Játék Stúdió: Társas, avagy bujócska a tündérrel elnevezésű, Holb Ibolya koreográfus-rendező által színpadra állított "játékanalíziséről", amely ugyancsak megérdemel legalább egy említést. (Íme.)

Szabó Zoltán Attila

Győrben június 29.-július 6. között immáron másodszor kerül megrendezésre a Magyar Táncfesztivál. "Elmondhatjuk tehát, hogy hogy jó úton járunk a hagyománnyá válás felé" - értékelt Harangozó Gyula, a Magyar Táncművészek Szövetségének elnöke a jeles alkalom kapcsán szerkesztőségünkbe is eljutatott köszöntőjében.

A neves táncpedagógus a fesztivál helyes útírányát mintegy kijelölve az említett levélben így fogalmaz: "...a legfontosabb jókívánságom a szervezők, a közreműködők és a vendéglátók - tehát mindannyiunk - számára az, hogy nehogy úgy váljon hagyománnyá ez a nagyszerű kezdeményezés, hogy kötelezően teljesítendő nyűggé lesz, hogy az első fesztivál lelkes és baráti légkörét sohase váltsa fel rideg, álprofi szemlélet, hogy a színpadokon látható valamennyi mozdulatot mindenkor a tánc őszinte öröme hassa át..."

A seregszemle június 29-én egy 580 képkölteményből válogató nemzetközi tánc-fotópályázat díjazott munkáiból szemléző tárlat-megnyítóval indul, melynek - mint az előadások többségének is - a Győri Nemzeti Színház ad otthont. Szintén ezen a napon a Dániában már vastapssal jutalmazott, ám idehaza mindeddig be nem mutatott Győri Balett - produkció, a Purim avagy a sorsvetés kerül a közönség elé. A helyszín különleges: a publikum a Víziszínpadon csodálhatja meg az előadást. Mint arról Kiss János, a Győri Balett direktora tájékoztatta lapunkat, a Purim a NBT dán táncszínházzal közös vállalkozás, amely a szerbiai háborúról szól. A darab azt kívánja bizonyítani, hogy noha a művészet látszólag a hatalom alá rendelhető és igencsak sérülékeny, kiszolgáltatott terület, valójában életképes, a politika felett álló (elemi) erő.

- A szó mára értékét vesztette. A test azonban képtelen hazudni - véli Kiss János. - Nem véletlen tehát, hogy 2000-re felértékelődött a tánc- és mozgásszínházak jelentősége. A győri seregszemlén szinte minden stílus, minden, a hagyományostól a modernig terjedő szemlélet tetten érhető lesz. Ez a tény egyben arra is utal, hogy a szakma kevésbé megosztott, mint régen. Ha kell - mint legutóbb a Szegedi Kortárs Balett megmentése érdekében - egymás vállához feszülve, egységesen képviseljük a táncszakma érdekeit.

A fesztivál valóban sokszínű programot kínál. Június 30-án a Magyar Állami Népi Együttes: Naplegenda című alkotását, majd a Tátrai Banddel kiegészülő Madách-tánckar ünnepi gáláját élvezheti a közönség. Július első napján Bozsik Yvette és társulata mutat be látványos "tavaszi áldozatot". Őket Ladányi Andrea és az L.A. Dance Company követi a Győri Nemzeti Színház pódiumán. A későbbiekben a Harangozó Gyula vezette Magyar Nemzeti Balett, a Budapest Táncegyüttes, a BM Duna Művészegyüttes, a Budapest Táncszínház, a Pécsi Balett és a Szegedi Kortárs Balett is bemutatkozik. A győri Bartók Béla Megyei Művelődési Központban pedig olyan "avantgárdba hajló" csoportok lesznek láthatóak, mint a Közép-Európa Táncszínház - július harmadikán a Szarvashajnallal, és az Artus - negyedikén a Chinvat című előadással.

A záróelőadásra július 6-án, a Nemzetiben kerül sor: a Honvéd Együttes Harangok/Szekérbölcső című a hagyományok szellemében fogant produkcióját élvezheti a nagyérdemű.

Szabó Zoltán Attila

Augusztus 4–11. között rendezi meg az AITA az V. ESTIVADES Amatőr Színházi Fesztivált a belgiumi Marcheen-Famenne-ban. A fesztivál témája: "Le Sens", avagy az érzékiség/érzékek.
www.msm.ulg.ac.be/www.estivades

- Merliner News -

Milyen kihívásokkal szembesül a díszlettervezés az új évezredben? Miféle korlátokat és lehetőségeket jelent a virtuális valóság a képzelet számára? A fenti kérdésekre próbál választ találni az a tanácskozás, amelyre június 30-án és július 1-én kerül sor a kenti egyetemen.
E-mail: G.P.Carver@ukc.ak.uk

- Merliner News -

Vadász György, a hannoveri expó magyar pavilonjának tervezője nyerte az új (ki tudja, hanyadik?) Nemzeti-pályázatot. A győztes terv egyik fő jellegzetessége a monumentális üveghomlokzat. Schwajda György kormánybiztos lapzártánkkor elhangzott nyilatkozata/igérete szerint júliusban megindulnak a földmunkák, és tartható lesz a beruházás határideje.

- Gödör Press -

A nyár a kortárs színjátszás jegyében telik északi nyelvrokonainknál. Finnország legkisebb hivatásos színtársulata kamaraszínházi fesztivált szervez Theatre Jurkka címmel júniusban, melynek keretében a fesztiválszervezők a Helsinki Egyetem színházi tanszékével együttműködve "Színjáték és Tér" összefoglaló megnevezés alatt szemináriumokra invitálják az érdeklődő mániákusokat. Nem sokkal később a Turku Play-fesztiválra is sor kerül, ahová elsősorban szerény igényű, a drámaszövegre építő kortárs színművek előadóit várják.
http://turkuplay1.virutalave.net

Freiburg 2000.
"A testbeszéd kulcs az interaktív kommunikációhoz is..." - vélik a freiburgi Galli Színház művészei. E felvetés bizonyításaképpen az elkövetkező hetekben egymást érik majd a témába vágó "kiselőadások", workshopok. Május végnapjaiban például a Pia Fütterer tart tánckurzust, majd június 22-e és 25-e között Krispin Wich avatja be, ámítja el a nagyérdeműt és a gyakorló táncos lábúakat.
Talányos és kellően bizarr megnevezésű produkciójának címe: "Játék a pincegyermekekkel".

www.galli.de

A 2000 mozdulat (modern balettek) - sorozat keretében első ízben június 3-án a Magyar Állami Operaházban lép fel "Középre, kissé megemelve" elnevezésű balettestjével William Forsythe és a Frankfurti Balett társulata. Thom Willems muzsikájának felhasználásával Forsythe a klasszikus balett-dramaturgia (szimmetria, díszítő gesztusok, tradicionális férfi-nő érintkezés) elhagyására, a mozgásból fakadó humor bemutatására készül.

- Merliner News -

"Arra gondolt, hogy ma nem speedel többet. Kemény dolog. Akaraterő. Akaraterő. Tudta, nem lenne okos dolog újra speedet venni magához, hiszen már vagy nyolc órája nem nyomott, már elkezdett tisztulni, s az egészség hosszú távú megőrzéséhez elengedhetetlen a kemény akaraterő."

A fenti gondolattöredék, tébolyközeli tudósítás Hazai Attila a Frankfurti Könyvszemlén vihart vetett / sikert aratott színművéből, a Budapesti skizóból való. A darabból, amelyről már mindenki elmondta a magáét, épp csak színházaink egyike sem mutatta be mindeddig. Most azonban olvadni látszik a művészi érdektelenségből/rátartiságból épült teátrális jéghegy, hiszen május 27-én osbemutatón esik át a provokatív hangú, valós emberi drámákat, napi problémákat adagoló "Hazai-őrület". Az R. S. 9 Színházban Lábán Katalin rendezésében László Piroska jelmezeibe bújva Huszár Zsolt, Túri Hajnal, Kassai László, Durst Adél, Soós Tamás és Gergely Erika színjátéka révén szembesülhetünk immár a színpadon is a Nagy Hazai Valósággal, a szarral, amelyben oly édes és polgári az élet.

- Dr. Balkán -

Liat Dror és Nir Ben Gal társulata május tizenkilencedikén a Trafó deszkáit koptatja. A táncosok megannyi fellépést követően végre Pesten, a Liliom utcában is világhíres produkciójukat, A semmi táncát járják el. Az 1992 óta létező társulat tagjai egyébként '99 eleje óta a Holt-tenger mellett fekvő, a modern civilizációtól elzárt sivatagi aprófaluban élnek és alkotnak: szabad óráikat fizikai munkával, önfeledt tánccal, esetleg kemény gyakorlással töltik. Maguk építették helyi előadótermüket (edzőtermüket?) is. A különleges körülmények tükröződnek a társulat előadásain. Kiválképpen, mert a kevert kultúrájú - vannak közöttük oroszországi bevándorlók, beduinok és észak-afrikai származású zsidók is - helyi közösség hatása elementáris.

A tánc izraeli megszállotjai szerint "a meséket azért kell elmesélni, hogy a pillanat hatása alatt a hallgatók újra életre kelthessék azokat." A semmi tánca szerelmes történet, amely ott kezdődik, ahol Rómeó és Júlia tragikus románca véget ér. A táncosok mindvégig egy képzeletbeli térben, a Mesés Kelet díszletei között, kékes fények, színes szőnyegek, hosszú, könnyű lepelszerű ruhákban parádéznak. Hozzájuk "csapódnak" a színpadkép egyik sarkát teljesen elfoglaló muzsikusok, akik egy, a sivatag végtelennek tűnő homokdombjain vándorló beduin családot idéznek meg. A darab lassan indul a kezdetben monotonnak tűnő, de életteli mozdulatokkal, ám a gesztusok idővel mind erőteljesebbé válnak. Ekkor - ígérik Liat Drorék - megnyílnak az éjszaka távlatai, s a színpad és és a nézőtér közti határ elmosódik. Sőt, a publikum hipnózisra fogékony része az addig ismeretlennek hitt világban otthonra találhat.

Nem kevésbé izgalmas élményt ígér a Trafó május 26-i programja: amikor hangjegyekbe, diákba és hangmontázsokba "kapaszkodva" verselhet szereplő, vendég, költő és nagyérdemű egyaránt. Az együttes irodalmi/színházi szuperprodukció "a sebezhetőség ablakából" kíván a nagyvilágra tekinteni. Az est során kortárs versek audio-vizuális terében, váratlan dimenziókban bontakozhat ki a sokszor szapult, és jobbára partvonalon túlra hajigált (ultra)modern líra.

Szabó Zoltán Attila

Versekkel kártyázó szép hölgyek címmel a Bárka Színház új, májusi bemutatója a távol-keleti bonraku hagyományára épül. A színdarab szerzője a japán Shakespeare-ként számon tartott, XVIII. századi drámaíró, Chikamatsu Monzaemon. Szereplői szamurájok és udvarhölgyek, szerzetesek és csavargók, cinegék és más szárnyasok, valamint a Hold. A főbb szerepekben Udvaros Dorottya, Varga Gabriella és Mertz Tibor láthatók.

- Merliner News -

O Vertigo, avagy az érzékek birodalma

- vallja Ginette Laurin a kanadai kortárs tánc egyik legkiemelkedőbb alakja, aki Marie Chouinard mellett napjaink talán legfigyelemreméltóbb női koreográfusai közé sorolható. Erről egyébként néhány éve a hazai publikum is meggyőződhetett, amikor a PeCsában vendégeskedett G.L. és társulata, az O Vertigo.

A Trafóban április végén látható vadonatúj produkció (En Dedans, azaz LegBelül) az energia, és az érzelem, a vitalitás és a befelé fordulás közötti ellentétek játékára épül majd. A színjátszók ezúttal arra készülnek, hogy a belső hangok, a pontosan le nem írható érzetek, mint önálló entitások megjelenítésével álomszerű világba vezessék a nézőket. A táncest három női alak halk beszélgetésével veszi kezdetét, ám hármójuk közjátékából mégsem keveredik ki történet. A triót szólók, duók, csoportos rövid kompozíciók követik egymásba fonódva, mintegy lépésről-lépésre építve fel az előadást. Ginette Laurin ígérete szerint e szeszélyes áprilisvégi estén a közönség a lebegő, izzó, önmagukat és a többieket felfedezni igyekvő, az emberfelettit kutató táncosok "szertartása" révén akár az érzékek birodalmába is "átszállójegyet válthat"...

- saboteur -

A legnehezebb az, hogy úgy kell írni, mintha lehetne felelőtlenül fogalmazni, mintha csak egy színházi klubban lennék, mintha kollégáimnak magyaráznám: szerintem mi és egyáltalán hogyan van ma, és hogyan kellene lennie a jövőben.

A helyzet:
Van büszke Gödör, Nemzeti Színház helyett, persze van Nemzeti, csak az a bizonyos új nincsen, az épület, meg benne minden máshogyan. (Mondják, lesz majd: a profi labdarúgók elnöke építi, hasonlóan gyorsan és irigylésre méltóan olcsón, mint a Westendet, reméljük, ezúttal a kanadai nép ajándéka, a Niagara-vízesés otthon marad, és nem a teátrum előcsarnokába kerül.) Ezen kívül van rémület: 2001-es struktúra-, de legalábbis igazgatóváltás. Rettegő alkalmas és rettegő alkalmatlan igazgatókkal, akik a döntéstől félnek, nem az utánuk következőktől. Az utánuk következőket ismerik mindenütt, ők azok, akik eddig is pályáztak mindenre, és eddig sem nyertek sehol sem pályázatot. Alkalmatlanságukat a benyújtott pályázatokon kívül szakmai ismertségük is garantálta.
Vannak reklámban dolgozó színészek, színházi munkáikat sutba dobó műsorvezetők. Magukat lefényképeztetők, aztán pereskedők, és jogi kudarc miatt előadást elhagyóról is beszámolhattak rácuppanó kereskedelmi televíziók. Jegyüket emiatt visszaváltó haragosok és szolidaritó harcos néződemokraták. Nincsen: biztos érték. Értékhez igazodás. Olyan színházunk van (vannak), ahol művészinek nevezhető munka folyik. Délelőtt tíztől délután kettőig, és ha minden jól megy, este is az előadáson. Előtte és utána csak rohanás: elérhető, alig szégyellni való munkák után, amik a fizetést akkorára emelik, hogy a számlákon kívül ebédre is jusson. Általánosan nincs egy erős kép, amihez igazodni lehetne. Létezik Színész Kamara, de csak elnevezésében – jogi státusa nincsen, a szervezet nem rendelkezik jogosítvánnyal és nem rendelkezik rendes tagsággal sem. Tagjai és aktivistái vannak, de olyanok, akik jelenlétükkel emelhetnék a társulás rangját, nincsenek. Távollétükkel tüntetnek, sokan nem is tudnak róla, hogy van kamara, ahol jelen kellene lenniük.
A szakma mára semmiféle egységet nem mutat. Az a szakma, amelyik a rendszerváltozáskor egységet volt képes mutatni, mára legalább kétfelé (ha nem többfelé) osztódott. A közös akaratra akkor azért volt szükség, mert mindenkinek meggyőződése volt, hogy a színháziaknak nem szabad szétzuhanni, mint a környező, ún. volt szocialista államokban. Akár a román, akár a lengyel, akár a cseh példát is vehetnénk. És úgy sem maradhatott közömbös, mint a későn egységet mutatni akaró, de felmutatni mégis képtelen filmesek.
A szakmai pénzek többnyire előszobázgatásokon osztódnak el, vacsorázni lehet politikusokkal, akik vagy megígérnek valamit, vagy nem, inkább nem. Felelőtlenül kevesen ígérnek. Kevesen keveset. S azt a keveset meg is tartják. A színházaknak nincs pénzük. Azt a kevés pénzt, amit elkölthetnek, sokszor kénytelenek díszletre költeni. Az állam nem fedezi az amortizációt, a lakbért, villany- és gázszámlát, a dolgozók munkabérét egyenes arányban az inflációval. A vezető színészek mai fizetése kevesebb, mint egy közepes vállalkozás titkárnőjének havi keresménye. A kulturális tárca kormányzati és önkormányzati részről is úgy tesz, mintha szívességet tenne azzal, hogy a kultúrára pénzt áldoz. A nagy "húzd meg, ereszd meg”-ben egységet alkotnak. Ilyenkor fontos, hogy az igazgatók kimutatásokat végezzenek, melyik nap hány néző látogatott a színházakba. A nézőszám nem csökkent. Vagy alig, vagy alig kimutathatóan. Ez az, amit a színházművészet valóban fel tud mutatni. Felmutatja a kimutatást. Arról, hogy telt vagy majdnem telt házakkal játszanak. A jövőről pedig annyit, hogy a kulturális miniszter az ÉS-ben kijelentette, hogy "demokráciában minden miniszter pártkatona a maga módján".
Az önkormányzatiak pedig várva, hogy a színházi szakma javaslatot tesz arra, hogy maguk közül melyik színházat ítéljék bezárásra, ebben az évben mintegy jövőre buzdító üzenetként 3 százalékos bérfejlesztést tett lehetővé a fővárosi színházak számára.

A következő évadban három darab hiányzik majd a most futók közül a Radnóti színlapjáról: a Háztűznéző 1994 októberében, a Nem félünk a farkastól '95 decemberében, a német új hullámot képviselő Lángarc pedig '99 októberében került bemutatásra.

- Merliner News -

2000 őszén ismét Budapesten rendezi meg nemzetközi fesztiválját az Európai Színházak Uniója. A hírek szerint e kimagasló jelentőségű színházművészeti mítingre Európa sztártársulatai érkeznek fővárosunkba, közöttük a milánói Piccolo Teatro, a Royal Shakespeare Company és a stockholmi Királyi Drámai Színház. A fesztivált kísérő események ugyancsak figyelemre méltóak: a Nemzetközi Színházi Intézet oktatási tanácskozást szervez az esemény idejére, míg az ITI Magyar Központja regionális találkozóra készül.

- Merliner News -

"Mindenkinek van egy álma..." címmel, május hetedikéig szemrevételezhető a Trafó Kortárs Művészek Házában az a kiállítás, amely rotterdami és budapesti képzőművészek "látványon túli" alkotásait tárja elénk. Az ifjú művészek manipulált fotók, videó- és multimediális installációk bevetésével próbálják meg előcsalogatni a gyanútlan(?) tárlatlátogatóból a személyes érintettséget és azt a vágyainkhoz kapcsolódó ambivalens állapotot, amelyet melankóliának nevezünk.

- Merliner News -

Idén 33 produkció szerepel a VI. Alternatív Színházi Szemle programjában. Az április közepéig tartó teátrális találkán - többek között - olyan elismert színjátszói műhelyek szállnak harcba a fodíjért, mint az Atlantis Színház, a Még 1Mozdulatszínház, a Közép-Európa Táncszínház, a Tranz Danz és a Bolygó Kultusz Motel.

A British Council támogatásával, Hamvai Kornél kiváló fordítása alapján a napokban mutatta be a Vígszínház Házi Színpada Caryl Churchill meglehetősen frivol, "újságpapírba csomagolt tündérmeséjét", Az Iglicet. Az extravagáns kiállítású produkciót Zsótér Sándor jegyzi, a főbb szerepekben Börcsök Enikő, Balázsovits Edit és Majsai-Nyilas Tünde látható.

- Merliner News -

Június 23. és július 2. között immár tizenharmadik alkalommal rendezik meg az Istropolitana fesztivált Pozsonyban. A színiakadémiák nemzetközi mítingjén több, mint húsz színiiskola (hadd ne írjak tanodát...) kíván részt venni. A nagy nemzetközi érdeklődés érthető, hiszen a fesztivál - nyári napközis tábor jelleggel - valóban a gyakorlatban veti fel a következő nemzedék színházcsinálói kérdéseit, dilemmáit. Az idei súlyponti (vita)téma egyébként a Millenium lesz.

A kortárs drámaírónők a tervek szerint a Nemzetközi Színházi Intézet Hellén Központjának szervezésében az ősszel tart(hat)ják meg konferenciájukat. A drámaírással kacérkodó lányok, asszonyok akár Budapestről is igényelhetnek meghívót, feltéve, hogy eredeti művekkel pályáznak a részvételre az interneten át (lásd: Lhamerifca@aol.com)

- Merliner News -

Júniusban ismét sor kerül a Határontúli Színházak Fesztiváljára, melynek során a környező országok magyar nyelvű színtársulatai mutatják be - kiválasztott - produkciójukat. Az előadásokat szakmai beszélgetések követik, a Nemzetközi Színházi Intézet Magyar Központja pedig amerikai művészek műhelymunkáját ajánlja fel a fesztiválra érkező fiatal művészeknek. Immáron az is biztos, hogy idén Budapest fog otthont adni a június 4-11 között rendezendő Országos Színházi Találkozónak. S hogy a jól értesültek, a mindent tudók üdvözült mosolyát végképp az arcunkra biggyeszthessük, még egy primőr infó: a fenti két fesztivált Miskolcon méltóképpen kívánja zárni egy harmadik: az ún. "összmagyar" fesztivál. Utóbbi teátrális találkán az óceánon (óperencián?) túli társulatok jelentős számban képviselik majd magukat; sajátos, az anyaország hagyományait a modern trendekkel vegyítő produkcióikkal.

- Sz. Z. A. -

A hihetetlenül ronda, vacak és technikailag szinte teljesen használhatatlan Pesti Színházat mi, de a közönség is nagyon szereti. Ezért örülünk különösképpen a lehetőségnek, hogy végre átépíttethetjük az épületet - lelkendezett sajátos módon Marton László, a Vígszínház direktora azon a sajtótájékoztatón, amelyet a minap tartottak a Szent István körúti anyaszínházban. Ezt követően pedig kihirdette a korábban kiírt rekonstrukciós pályázat győztesét. Rögzíthetjük: a Pesti Színház megújítása mostantól Stefler Imre építész és Snopper Zsuzsanna iparművész - designer (terv)asztalaira tartozik.

Stefler a Merlinernek nyilatkozva elmondta, milliárdos nagyságrendű beruházásról van szó, ahol pusztán a szcenikai felszereltség óriási - tól - ig határok között mozog.
- A színház szerkezetét is jelentősen érintő módosításokat tervezünk - summázta Stefler. A jövőben - előreláthatólag két esztendő múlva - a közönség a Váci utca felől, míg a színészek és a műszaki stáb az Aranykéz utca oldaláról közelíthetik meg az épületet. Megváltozik a nézőtér és a színpad "viszonya" / elhelyezkedése, továbbá az előcsarnok alatti pincerészt új funkcióval látjuk el: személyzeti terek, raktárak és közönségvécék kerülhetnek ide. Összegezve: a mai vegyes (átlós) rendszerű építészeti megoldás - amely alapján keveredik a befogadói tér és a színházi funkció - helyett megpróbálunk egy modern, funkcionális értelemben is jól elkülöníthető színházat kialakítani. Ezen felül tervezzük a manipulációs színpadi terek kiszélesítését, egy több funkciós, valóban XXI. századinak mondható pódium kiépítését is. Ezen elképzelés szerint 450 fő befogadására lehet alkalmas a teátrum.

- Szabó Zoltán Attila -

"A fent és a lent közti feszültségre érzékennyé vált emberi lélek nem közömbösen úszik az emberi nagyság és a lealacsonyított másodrendűség között. A lélek számára nincsenek középszerű virtusok, ez a gravitáció igazi lelke" - vélekedik Pierre Droulers koreográfus, aki táncosaival huszonötödikén és huszonhatodikán este nyolctól tart bemutatót a Trafóban.

A levegőről és a szélről címet viselő produkció egy mese a tánc nyelvén történő kifejezése. A darab Mikádóról, a japán császárról szól, aki birodalma minden egyes tárgyát kategorizálni akarta, és akit halála után éppen az erre a célra összegyűjtött tárgyakból épített hegy alá temettek.

- Merliner News -

A British Council támogatásával tizenegyedikén (ejtsd: ma), majd 12-én és 13-án is a Trafóban vendégszerepel Nagy-Britannia egyik legkülönlegesebb összművészeti csoportja, a Station House Opera.

A társulat műfajok határán "araszol": a tánc-, a színház-, a videó- és akcióművészet elemeit ötvözik munkáikban. Figyelmük középpontjában a "játszók" és a választott tér, illetve a környezet kapcsolata áll. A Trafóban ezúttal két produkciót mutatnak be. A Roadmetal és a Sweetbread egyaránt kamaradrámának nevezhető, de közös vonás az is, hogy a társulat jeles tagjai (Julian Maynard Smith és Susannah Hart) mindkét esetben a begyakorolt cselekvéssorokat a választott helyszínhez adaptálják.

- Merliner News -

Időről-időre születnek olyan civil kezdeményezések, amelyek csak azért nem kapnak nagyobb teret, nyilvánosságot, mert valahol a város peremén komoly médiatámogatás és szerteágazó kapcsolatrendszer nélkül jöttek létre. Számos jobb sorsra érdemes színkör, kreatív műhely, gyermekház, ifjúsági tanoda él/vegetál mifelénk úgy, hogy tudásuk, tapasztalatuk, hozzáállásuk révén akár az intézményesült "ősprofikat" is lefőzhetnék egyszer-egyszer. Igaz, e csoportosulásuk, kollektívák a legritkább esetben szállnak be az előbb emlegetett versenybe, körforgásba. A céljuk ugyanis valami egészen más. Közösségi teret kívánnak teremteni, otthonos légkörben újabb és újabb kihívásokat, feladatokat keresnek.

A Tébláb Magán Alapfokú Táncművészeti Iskola is egyfajta kulturális missziót teljesít. 6 - 22 éves fiatalok számára heti négy órában a magyar népművészet rejtelmeit, kincseit fedik fel. A Kárpát-medencében még(!) megtalálható csodálatos népi kultúrát szeretnék megismerni és megismertetni közvetlen környezetükkel. Jelen esetben Kőbánya lakóival, gyermekeivel.

A tanoda tavaly szeptemberben alakult néptánc tanszakkal a Kőbányai Gyermek és Ifjúsági Szabadidő Központban, illetve Pestszentlőrincen a Bókay Árpád Általános Iskolában, ahol immár régóta - hazai és külhoni elismeréssel! - működött a Tébláb Gyermek Néptánccsoport. Egyébként az Előd utcai iskola pedagógusai - tanfolyami keretek között a környező tanintézményekben - több esztendeje okítják/tesztelik a mára végleges(?) formát öltött Tébláb-tananyagot.

Ugyancsak a külvárosban, Pestszentlőrincen Uray Péter pantomimművész (civilben: pedagógus) vezetésével alakult immáron tíz esztendeje a PANBORO társulata. Az első pillanattól tematikus mozgásművészeti munkát végző csoport már második évében fesztiváldíjakat nyert, s a stílus, melyet teremtettek meghatározóvá vált az ország gyermek-, majd diák- és egyetemi színjátszásában. 1997-ben a Sztravinszkij muzsikájára koreografált "Tavaszi áldozat" című produkciójukkal az országhatáron túl is sikerrel mutatkoztak be.

A PANBORO lassú, de folyamatos fejlődési utat bejárva mára az egyik legjelentősebb amatőr társulattá nőtte ki magát. Ezt jelzi az is, hogy a kazincbarcikai Nemzeti- és Nemzetközi Amatőrszínházi Fesztivál fődíjával újabb pályázati utak (értsd: pénzforrások) nyíltak meg a számukra. Lehetőségük nyílt egy nyári előkészítő tábor megszervezésére, mi több, színre vihették új színdarabjukat, a Vendettát. Ez azután meghozta a Fővárosi Közgyűlés elismerését, a Legjobb Alternatív Társulatnak járó díjat is.

A PANBORO tíz éves jubileumát ünnepelve most a Szentek útja című legfrissebb produkcióra készül. A három csavargó Jézushoz vezető kalandos utazását 14 fős gárdával állítják hamarosan színre a lágymányosi MU Színházban. De ezzel előreláthatólag még nincs vége a "diadalmenetnek". A nyáron Dániában, a The Meeting Place 2000 fesztiválon vendégszerepelnek, amit egy venezuelai telelés követ. És közben reménykedhetnek a társulat tagjai: talán idehaza is lehet saját színházuk. Legalábbis, ha pályázati kérelmük meghallgatásra talál a helyi önkormányzat vezetői előtt. Ebben az esetben - ahogy a "téblábolóknak" - úgy nekik is önálló bázisuk, otthonuk lehet. E reménybeli helyszín: a Kondor Béla Művelődési Ház.

Szabó Zoltán Attila

Mifelénk ritka, egyben példa értékű összefogás eredményeképpen született meg a Mozgó Ház Társulás először szerdán este, majd szombaton 8 órai kezdettel a Trafóban látható előadása, amely Madách klasszikus művének, Az ember tragédiájának az átirata. A Tragédia-jegyzetek a 49. Berliner Festspiele felkérésére, az Avignoni Színházi Fesztivál, a berlini Sophiensale, a Budapesti Őszi Fesztivál és az emlegetett Trafó Kortárs Művészetek Háza koprodukciójában, a Fővárosi Önkormányzat és a kultuszminisztérium együttes(!) összefogásával jöhet létre. A produkció rendezője, egyben a társulat vezetője Hudi László hitvallása szerint a Mozgó Ház nem kíván irodalmilag, filológiailag, történelmileg hiteles darabot színpadra állítani: "nem magunkat próbáljuk a darabhoz igazítani, hanem a darab és a köztünk felépülő feszültségből építjük fel az előadást."
www.trafo.hu

- Merliner News -

Az új évezredet egy hónapos nemzetközi vizuális művészeti fesztivállal köszönti a Műcsarnok. A skála széles: filmvetítések, folyóirat-bemutató, (tánc)színházi produkciók, és több kiállítás kerül "terítékre" - január 15-től február 8-ig.

A fesztivál első napján, azaz szombaton 16 és 17 órai kezdettel mindjárt kettős tárlatbemutatóval indul a nagyszabású seregszemle. Először egy neves svájci képzőművész, Marc Deggeller az 1999-es Prágai Quadriennálén már sikert aratott munkáiból nyílik kiállítás "Everybody screams - for love" (Mindenki sikolt a szeretetért) címmel. A tárlat Stephan Miller gondolatára épül, aki szerint "a labirintus belseje a szeretet tere, ahol maguk a nézők tölthetik be az űrt, és fedezik fel magukban a mindenséget. Ha ez megtörténik, legmerészebb álmaink válnak valóra..."

Nos, Deggeller művészi tere nemcsak keret és színtér, hanem médium is, amelyen keresztül események válnak láthatóvá és átláthatóvá. Álarcai egyszerre mintáznak valós figurákat és fedik fel a mögöttes tartalmakat. E maszkokkal éppen az emberi maszk ősrégi értelmét keresi, célja mindvégig a megismerhetetlenhez való eljutás.

A svájci "maszkmester" bemutatóját követően a szerb Miograd Tabacki - ugyancsak Prágában "tesztelt" - vizuális művészetéről alkothat képet a publikum. "Az égbolt tervezője" mint minden művész, a színházi díszlettervezést a szabadság fogalmával párosítja. Formatervezői látásmódja oly erős és határozott, hogy bármilyen nívójú rendezői koncepció mellett érvényesül. A Műcsarnokban Tabacki két és fél évtizedes pályájának egyfajta összegzésénel lehetünk szemtanúi.

A Műcsarnok Fesztivál 2000 további programjai ugyancsak ígéretesnek, műfaji szempontból sokszínűnek mondhatóak. Elvégre a későbbiekben több, a hagyományos színházeszménytől eltérő csoport is Budapestre látogat majd. Január 20-án és 21-én az olasz-francia-német koprodukción alapuló Teatri di Vita társulat mutatkozik be. Az "Angyalok harca" című színdarabjuk egy menekülő ember érzéseivel szembesítenek, egyúttal mozaikszerű képet fest az emlékek és a jövő közt hányódó nemzedékről - Wim Wenders szellemében.
23-án és 24-én aztán "Jöhet, aki akar". Legalábbis az osztrák Barbara Kraus invitálása eképpen szól .A koreográfus egyedi hangulatú performance-be sűrítve a valódi identitás mibenlétéről "filozofál", miközben a normák totális felrúgására készül. Kraus produkcióját mindkét este a Lux Flux társulat követi. Ők a monumentalitás, az öncélú látványhajhászás helyett a hétköznapok táncait, érzéseit jelenítik meg.

26-án és 27-én igazi különlegességgel találkozhat a közönség. Hiszen a DIBS Group elnevezés húsvér afrikai (pontosabban: kameruni) színházat takar, melynek kreatív erejét nem lehet az európai normákkal mérni. Mindenekelőtt zene, tánc, színház egyidejűsége adja erejét. A kameruniak vágyakról, álmokról, félelmekről és szükségletekről "mesélnek" egyszerűen, mégis a magas művészet "nyelvén".

Tovább folytatva a sort: január 26-án a jugoszláv Művészeti Akadémia diákjainak filmjeit vetítik le. Február 2-án és 3-án egy belgrádi kulturális folyóirat kér szót, egy nappal később pedig az vajdasági Üzenet stábja vendégeskedik Budapesten. Szintén február első napjaiban látható a Yugoslav Drama Theatre és a Theatre Company Torpedo társulata. Az előbbi színházi műhely a Slobodan Unkovski által színpadra állított Puskaporos hordóval áll elő, utóbbiak George Orwell legendás műve alapján, Darijan Mihajlovic rendezésében készül Állatfarmmá alakítani a Műcsarnokot.

A fesztivál gazdag kínálatának felemlítésekor két programról még feltétlenül szólnunk kell. Február 4-én Camillo Memo 4.0 "fedőnév" alatt egy szlovén csapat, Emil Hravin Színházának tagjai fognak "kéz a kézben" csatangolni az emlékezet helyszínein a remélhetőleg régóta erről álmodozó közönséggel. A fesztivál méltó lezárásaképpen pedig - február 7-én és 8-án - a hazai kortárs táncszínház első számú dívája, Bozsik Yvette lép színpadra. Ő és nem kevésbé kitűnő társulata a Hommage á Mary Wigman és a Lakodalom című boszorkányos táncőrületekkel kívánja elkápráztatni a publikumot.

Szabó Zoltán Attila

Nemrégiben a Katona József Színház Shakespeare csodálatos művét, A vihart mutatta be. A produkció érdekessége, hogy Prospero szerepét Garas Dezső játssza. Alább Andrassew Iván a premier apropójából a művésszel készült beszélgetésének szerkesztett változatát közöljük.

- Egészen biztos vagyok abban, hogy sokan azért jönnek majd el a színházba, mert kíváncsiak Garas Dezsőre, Prospero szerepében. Azt hiszem, mindenki örömére lépsz itt színpadra.

Garas Dezső: Eléggé jóleső érzés így a vége felé egy nagy összegző szerep... Általában ezt mondják erről, de van is benne valami. Természetesen nem arra gondolok, hogy Shakespeare ezzel búcsúzott, mert az csak egy nagy irányváltás volt, más életet választott, amire én is nagyon szívesen vállalkoznék.

- Úgy gondolod, hogy Garas Dezső pályájának vége felé jár?

- Igen... Igen...

- Ez eléggé elképesztően hangzik. De komolyan veszlek, mert az előbb láttam, mit műveltél a színpadon az ellenségeiddel. És az igaz, hogy nem mondtál azonnal igent erre a szerepre?

- Igaz.

- Nyílván jó lenne, ha mondanál valamit erről.

- Nem szívesen beszélek róla, de talán mégiscsak egy kicsit a nyilvánosságra tartozik: volt egy különös betegségem. Légmellnek hívják. Egy operáció után teljesen rendbe jöttem. De képtelennek éreztem magam...

- Egy ekkora munkára?

- Egyrészt egy ekkora munkára. Másrészt általában a dolgok megoldására. És érdekes módon Zsámbékinak (Zsámbéki Gábor a darab rendezője - a szerk.) ez tűnt fel.

- Tehát tulajdonképpen a rendező azt is meglátta, hogy a Prospero-szerep arra is jó, hogy összeszedd magad?

- Talán ezt még meg kellene csinálni. Ez nekem nagyon jól esett. És természetesen rágtam a körmöm és vergődtem. Az igen és a nem között...

- Híres vagy arról, számos nyilatkozatodban kifejtetted, sohasem palástoltad: a színészetet megélhetési forrásnak is tekinted, amiért pénzt kapsz.

- Na most van az, hogy ez engem egy pillanatig nem érdekel. Magával ragadott az, amit Zsámbéki mondott: a darabot vigyük színre, és ne tegyünk semmiféle engedményt semmi nevében. Sem a popularitásnak, sem semmiféle "olvasatnak" - próbáljunk ragaszkodni Shakespeare-hez. De aztán ebből eléggé fura dolog jelenik meg: a vesztett illúziók színpada tárulkozik az ember elé. És egy rossz illúziókkal terhelt élet. Ahol nem mertem bátor lenni, és ahol nem mertem bosszút állni, vagy nem tudtam... Nekem kapóra jött most és itt Shakespeare. Az életnek nagyon ritka pillanatai azok, amikor azt lehet mondani, hogy na, ez nem elrontott pillanat.

- Most csakugyan úgy gondolod, hogy az életed inkább elrontott pillanatokból állt?

- Mókuskerék volt. A hibákat egy helyen lehet korrigálni: a színpadon. És mennél jobban bomlik ki Prospero nagysága, annál jobban igyekszik az ember utána kapaszkodni. Ez olyan, mint amikor a béka beleesik a jóféle tejbe: amelyik elengedi magát, az megfullad, amelyik elkezd kapálózni, az vajat köpül maga alá és kijut. Igenis próbálom a darab segítségével magamat megfogalmazni - ahol lehet.

- Talán butaság ilyet megkérdezni, de megpróbálom: annyi szerepet játszottál el, csakugya a világ örömére... és nem emlékszem, hogy valaha bárki kétséget támasztott volna a színészi nagyságod felől. Van olyan, hogy a legnagyobb szerep?

- Nincs. Vannak csodás emlékek. De mindenképpen többes számban. Mert ha csak egy jut, az nagyon nagy baj. De ez koronként is változik. Néha olyanfajta színházcsinálásba csöppentem, ami aztán magával ragadott... Azt hiszem ez az előadás egy furcsa... talán nem hangos, de következetes lázadás lesz mindenfajta kitaláció, popularitás és engedmény ellen. Ez nem mindig hozza meg a maga fölhabzó népszerűségét, de meghozhatja az alapos és igazi tetszést. Ami pedig Prosperot illeti: ha én innen a színházból kiteszem a lábamat, akkor minden ellenkező híreszteléssel szemben ingoványos talajra lépek. Becsapható vagyok. Átverhető és megalázható vagyok. Ha visszajövök a színpadra, biztos talajon állok. Ha az életben konkrétan nincs is, de itt megvan a magam Calibanja, a magam Arielje, a magam ellenségei, akikkel biztos kézzel tudok elbánni... És itt biztos kézzel végzek is az ellenségeimmel.

- Ebben az a fantasztikus, hogy akárhogy is számolunk, egy vén róka vagy. Valóban elhiszed még a hatalmadat?

- Prospero hatalmát igen... (Amúgy) számtalanszor megfordult a fejemben, hogy nem értek máshoz, ide vagyok bilincselve... Sokszor megfogalmazódott bennem, hogy lehet-e ezután a szerep után mást eljátszani. Ha csak egy előadás lenne, akkor ezzel lehetne búcsúzni. Nem tudom, mi lesz a végeredmény. Ugye Shakespeare is azt írja a végén, hogy tetszeni vágytam. Én is. Méghozzá nagyon!

Bozsik Yvette, az egy éve nagy sikerrel játszott Xtabay című produkció folytatásaként új duettet mutat be Holtodiglan címmel január hetedikén a Trafóban (www.trafo.hu).
B. Y. partnere ezúttal is Vati Tamás, míg a háttérzenét a svájci Jean-Philippe Heritier komponálta.

Az előadás témája az emberi útkeresés. Ellentétben az Xtabay című darabbal - ahol a férfi és a nő madár alakban és humorosan ábrázolva jelent meg - ebben a produkcióban filozófikusabb, drámaibb aspektusból közelíti meg a koreográfus a platoni párkeresés alapkérdéseit: vajon egymásnak vagyunk-e rendelve és megtaláljuk-e valamikor elveszített másik felünket? Elmondhatjuk tehát, hogy az újdonatúj előadás egyfajta pszichológiai utazásnak is beillik, amely a bennünk rejtőzködő ösztönök szintjén zajlik majd. A kivetülő kérdés az, hogy elfojtásainkban és kitöréseinkben vajon egyformán következetesek vagyunk-e, vajh' egész életünk nem egy nagy meghátrálás-e a valóság, a valódi kihívások elől?

- Merliner News -