Az amerikai eredetű hip-hop Franciaországban is hódít. Olyannyira, hogy a hip-hop bolond gallok előszeretettel keverik más művészeti ágakkal is, sőt jónéhány koreográfusuk egyenesen az utcai táncok világából merít maga vagy táncosai számára inspirációt. E mozgalom egyik legkiválóbb képviselője, a Black Blanc Beur Társulat, mely december elején a budapesti Trafóban ropja majd. A Lambaréna/Wartane című produkció rendkívül szines és mozgalmas előadásnak igérkezik, egyszerre nevezhető monstre hip-hop bulinak és színházi előadásnak.

- Merliner News -

Megjelent a József Attila Színházban bemutatott Victor Máté - Kardos G. György produkció, a Villon és a többiek zenei anyagát tartalmazó album. A korongon - Mészöly Dezső fordításában - szinte megelevendenek a Navarrai Kollégium diákjai, a korabeli párizsi bordélyok rossz lányai és vagányai, a temetőkben vígadó nép, Charles d'Orleans és a blois-i udvar előkelő vendégei valamint a tömlöcben sínylődő rabok. Néhány név a lemezen hallható Villon-versek előadói közül: Galambos Erzsi, Fehér Anna, Mihályi Győző, Ullmann Mónika, Háda János, Sztarenki Pál.

- Merliner News -

Bozsik Yvette és társulata október 28-án a Katona József Színházban lép/táncol - figyelem, óriási frázis következik: - a világot jelentő deszkákra. A színdarab címe: Tavaszi áldozat.
E jeles alkalomhoz kapcsolódva, alant, Andrassew Iván a hazai táncművészet elsőszámú dívájával készített interjúját közöljük.

- ...a koreográfia Bozsik Yvette gyerekkoráról is szól...

- Inkább csak az első rész szól a gyerekkoromról, illetve a balettintézeti élményeimről.

- Ha ehhez még hozzátesszük, hogy ezt a részt Csehov is inspirálta...

- Legalábbis csehovi elemek és hangulatok. Valahogy így összejött. Talán az is hatott erre, hogy nagyon régóta készülök egy orosz estre. Talán Csehovban az állandóságot találtam meg - mint ahogy a balettben is benne van. A megmerevedettség is.

- Persze ez kivűlről nem mindig látszik. Szerencsére.

- Kívűlről természetesen megvan a saját szépsége, de belülről más. Én benne voltam, átéltem, tragikus volt számomra. Ma már annyira eltávolodtam a klasszikus művészettől, hogy bátran visszatérek hozzá.

- A szépségéhez is?

- Igen, mert nem csak azt érzem benne, hogy mennyire merev, mennyire nem tudom benne kifejezni magam, hanem azt is, hogy milyen szép, milyen gyönyörűen lehet táncolni. Kétségkívűl az egész darabban van némi nosztalgia. A szépsége, a tisztasága... meg a groteszksége is, a humora... Amit ma már másképp látok, mint régen.

- Mi volt a legrosszabb élményed gyerekkorodban?

- A balettintézetben egy szál bugyiban kellett felvételiznünk. Tízéves kislány voltam, aki bármilyen éretlen is, már nőnek érzi magát. Vonulni kellett ott a folyosón... egy dráma volt. Ha ma, már kívűlről nézem, akkor eléggé groteszk, hogy gyerekeket ilyen helyzetbe hoznak.

- Nyílván ez a mustra része volt. Mint kicsi állatokat néztek titeket: mivé fejlődhet a testetek?

- Az akkori szörnyű, bezárt érzés ma már egy kicsit idealizálódott.

- A második rész maga a Tavaszi áldozat?

- Mindenki, aki koreográfusnak érzi magát, beleesik abba a hibába, hogy ezt "megcsinálja". Borzasztóan nehéz, súlyos téma. Az első koreográfusa Nizsinszkij volt. A zenét Sztravinszkij írta. A történet az orosz barbár világba vezet vissza. Arról szól, hogy egy szüzet feláldoznak, halálra táncoltatják. Az ősi ösztönökre épülő ősi rítusok fölélesztése. A Nizsinszkij-féle koreográfia igen barbár..."népies". "Fiatal legények tánca", "A föld imádása" - ilyen tételek voltak. Ha magyar lett volna, talán a busójárás az egyik.

- Olyan képi világra gondoljunk, mint amit az Andrej Rubljovban láttunk, a szentivánéji színben?

- Pontosan. Pogány rítus. Aztán számos koreográfia született más és más értelmezéssel. Én is belefogtam: számomra a halál játszik benne központi szerepet. Nem egy olyan nőről van szó, akit föláldoznak, hanem egy halottról, akit a sámán föléleszt egy furcsa rítus kiséretében. És a halott lány tánca elsöprő erejű.

- Valahogy mindebből úgy érzem, hogy most végiggondoltad az életedet, a gyerekkorodat... a másik oldalon a halált... Egy csomó dolgot, ami hatott rád. Ez talán valami összegzés? Nem is tudom, hány éves vagy?

- Harmincegy. Biztos, hogy van abban valami, amit mondasz. Másrészt a Kabaré után egy táncosabb, drámaibb darabot akartam. Ebben nincsenek színészek, ebben mozog a legtöbb táncos.

- Azt hiszem mindenki - ha nem is gondolja végig - mondani akar valamit, ami annak a közönségnek, társadalomnak... népségnek szól, amelyik "most és itt" van.

- Az biztos, hogy már nem foglalkoztatnak annyira az emberi élet... ha úgy tetszik, egyéni kérdései. Születés-halál, férfi-nő kapcsolat, magány... Hanem ez az est mindenképpen arra mutat, hogy átfogóbb módon érdekel a világ. Az is igaz, hogy azelőtt kevésbé foglalkoztatott - de most már egyre jobban érdekel -, hogy ez miképpen hat az emberekre. Ma már látom, hogy sok nézőhöz eljut. Fontos lett, hogy valamilyen szinten hasson, felkavarjon, ami a színpadon történik.

Ha a társadalomról beszélünk, azt is érzem, hogy tulajdonképpen ez a Tavaszi áldozat nem való ebbe a shoppingcenteres világba. Talán éppen ezért nem akartam egy modern koreográfiát készíteni, hanem inkább elővettem ezeket a régi és ősi értékeket.

Lapunk, a Merliner kritikai és publicisztikai folyóirat egykorvolt szülőhelye, a Merlin Színház Magyarország európai uniós csatlakozásának kulturális háttérintézményévé szeretne alakulni.

Ezt Jordán Tamás igazgató (a Merliner társalapítója) a külsőségeiben is megszépült belvárosi, Gerlóczy utcai teátrum évadnyitóján jelentette be. Terveik szerint az uniós tagországok soros elnökségének félévenkénti váltakozásához kapcsolódnak majd a programok. Ezek sorát a finn kulturális napok november 18-20. közötti rendezvényei nyitják meg, hiszen Finnország tölti be a soros elnöki tisztet az év végéig. Szinesíti a kínálatot mozgásszínházi előadás, etno dzsessz és kortárs irodalmi est is. A merlines bérlet műsorán szerepel a Születésnapomra és a Pannónia dícsérete verses estek, Az ember tragédiája és A szerelem, vagy amit akartok című Shakespeare átirat. Az angol nyelvű bérletes program hat produkciója között a Tóták, Örkény István remek groteszkje ugyancsak megtalálható.

- Merliner News -

Október 16 és 27-e között Interfolktánc '99 címmel immár harmadik alkalommal kerül megrendezésre négy városban - Budapesten, Debrecenben, Nyíregyházán és Sopronban - a hivatásos néptáncművészeti fesztivál. Az eseményről Galambos Tibor, a Táncfórum igazgatója tájékoztatta lapunkat.

- Egyedülálló seregszemlére készülünk - állítja Galambos Tibor. A táncfesztivál keretében ugyanis nem amatőr, hanem ezúttal hivatásos néptáncművészek számára biztositunk bemutatkozási lehetőséget. A folklór fogalmát tágan értelmezve a hagyományok színpadi felmutatása mellett lehetőséget adunk a modern táncszínházi törekvések, valamint a népi operába hajló ősi elemekre épülő, autentikus táncnyelv megismertetésére is. A fesztivál tehát a tánc lírikus, dramatikus és liturgikus műveit egyaránt csokorba kívánja fogni.

- A fesztivál bőséges választékából kiemelkedik a Jilin Pekingi (Népi) Opera és a "Dioscuria" Abház Állami Néptánc és Énekegyüttes vendégfellépése. Mit kell tudnunk róluk?

- A pekingi társulat a kínai színházművészet reprezentatív csoportja. Törekvésük lényege, hogy egyesíteni kívánják a hagyományos értelemben vett régi udvari folklórt, a császári udvarból eredeztethető szokásvilágot, az akrobatikát és a speciális kínai énekbeszédet, valamint az azt kísérő különleges hangzású muzsikát. Mindezt színházi kerettörténetbe foglalják, amely a jó és a rossz harcát tárja elénk a Majomkirály legendájának felhasználásával. A produkció roppant látványos: arcfestés, az ősi szimbolikára épülő, egyéni színvilágú maszkok, látványos kosztümök erősítik a hatást.

Az abház társulat kaukázusi táncokra és dalokra építi repertoárját. Művészetük szintén az ősi mítoszokon, szokásokon alapul. Érdekesség, hogy népművészetük mindmáig őrzi a pogány hagyományokat. Nagyon szép, lírikus táncot járnak, amelyre jellemző, hogy a férfi táncosok is előszeretettel spiccelnek, azaz lábujjhegyre ereszkednek. Ruháik ugyancsak gyönyörűek, rendkívűl tarkák; ezen felül pedig említést érdemel még a produkció hangulatát, hangzásvilágát meghatározó kórus, amely - szintén a régmúlt hagyományt őrízve - torokhangon szólal meg.

- E két világhíres tánccsoport mellett kikkel találkozhat még a magyar közönség?

- Nos, a korábban a Kongresszusi Központban már megcsodálhatott Sevilla Táncegyüttes újra ellátogat Budapestre. Mi több, ők az abháziakkal egy közös fellépésre vállalkoznak, amelyre október 27-én kerül sor a Nemzeti Színházban. De mellettük nagyszerű magyar formációk is láthatóak lesznek a fesztiválon, így a BM Duna Művészegyüttese, Dunaújváros - nemrégiben megalakult - táncszínháza, a Budapest Táncegyüttes és a Honvéd Táncszínház is képviselteti magát a seregszemlén. Utóbbi társulat 19-én, a Nemzetiben, egy széki Rómeó és Júlia történetet visz majd színpadra.

- A folklór szó napjainkban nem cseng valami szépen. Sokan az idegenforgalommal, a bazári jelleggel azonosítják a fogalmat. Önök e nívós rendezvény életre hívása kapcsán szembesültek ezzel a ténnyel?

- Sajnos, igen. Korántsem véletlen tehát, hogy Interfolktánc névre kereszteltük el a rendezvényt. Ezzel éppen azt akartuk kifejezni, hogy esetünkben a folklór nem csupán a nemzeti sajátosságok bemutatásában merül ki, hanem mi a világ népi kulturáinak, táncainak sokszínű kavalkádját kínáljuk. A fesztivállal azt szeretnénk bizonyítani, hogy a tánc nyelve azonos értékű a beszélt nyelvvel!

Szabó Zoltán Attila

"Megkérem a zsöllyéket és a páholyokat / Ne várjanak itt ma Sekszpír drámát / Szomorkodni lehet máshol épp elég sokat / Nálam csak az optimizmust látják." Az idézet Szüle-Walter-Harmath: Egy bolond százat csinál című művéből való, a darabot a Budapesti Operettszínház társulata játssza - a Révay utcai Vidám Színpadon. Az operett patinás Nagymező utcai épületében ugyanis még közel másfél évig a kőműveseké, burkolóké, szerelőké a főszerep. Ez idő tájt tehát leginkább a felújítás összes gondja, baja köti le a patinás színház vezetőit. Jóllehet az operett, mint műfaj közel sincs a legjobb formában. Kérdés, képes-e megújulni, egyáltalán szükség van-e rá, avagy az operett bonvivánjainak, primadonnáinak és szubrettjeinek szerepkörét átveszik a musical modernebb, mában gyökerező hősei.

Az operett francia eredetű szó, olyan zenés, táncos vígjátékot jelöl, melyben prózai dialógusok, dalbetétek és önfeledt táncjelenetek sorjáznak, váltják és erősítik egymást. A műfaj hazai pártolói, lelkes hívei szerint a díszes kiállítású előadások, a könnyed, fütyülhető dallamok, az egyedülálló színpadi látvány, no és a hagyományőrző arisztokratizmus együttes hatása váltja ki azt az eufóriát, amelyet a Csárdáskirálynő, vagy a Cigánybáró alatt érez a publikum.

Vannak persze - nem is kevesen - akik tagadják ezt a hatást, sokan megvetik, mások semmibe veszik a műfajt. Gyakran hallani olyan véleményeket is, amelyek az operett tetszhalott-állapotára utalnak. Tény, hogy évtizedek óta egy helyben topog a műfaj; nincsenek új, a mai kort megszólítani képes szerzők, ráadásul a publikum is megosztott: a fiatalok egy része nem hallott sem Offenbachról, sem Lehárról, mások viszont napjaink "műanyag kultúrájának" térhódítása idején mindinkább igénylik, elismerik az említett szerzők által képviselt emberközeli szemléletet, muzsikát.

Halasi Imre, a Budapesti Operettszínház jelenlegi direktora sem érzi úgy, hogy halálra lenne ítélve a műfaj. Ellenkezőleg, véleménye szerint az operettnek van/lehet jövője, és ezt alátámasztják a meghívások, a külföldi sikerek is. A nyáron bejárták Itáliát, Németországot. Csak az ezerkétszáz fő befogadására alkalmas müncheni illetőségű Deutches Theaterben 34 Cigánybáró-előadást tartottak - táblás házak előtt! És immár az is biztos, hogy decemberben újra Németország, majd Japán az uticél.

Az operett piacképes áru. Eladható, akár a tokaji bor vagy a libamáj - erősíti meg az igazgató. Ez a sokszor lenézett műfaj ha tetszik, ha nem, színházkultúránk elsőszámú "exportcikke", egyúttal életünk része, nemzeti karakterünk kitűnő kifejezőeszköze. Lélekbúvárok és orvosok felismerése, hogy a derű, a nevetés, az optimista szemlélet az ember alapvető szükséglete. Ennélfogva az operett esélyei ma is jók, hiszen "az élet parkolópályáján", azaz a színházban, meghatározó szempont a gyönyörködtetés. Kimondva-kimondatlanul a néző, a hallgató elbűvölése a fő cél.

Annak idején - emlékezik a direktor -, az úgynevezett átkosban, a templomba járás valamiféle szégyenérzetet keltett. A hivatalos politika és a korabeli közgondolkodás elvetette Istent, "lesajnálta" a templomba járókat. Mégis a vasárnapi miséken megteltek a padsorok. Az emberek ezt nem verték ugyan nagy dobra, másnap nem idézték a papot, ám életüknek mégis meghatározó színterévé vált a templom. Az operettel hasonló a helyzet. Kevesen vallják be országhatárainkon belül, hogy a hétvégén mondjuk a Marica grófnőre váltottak jegyet, mégis beszédes tény, hogy rendre táblás házak előtt játsszák ezt a művet (is). A Lajtán túli Európában más a közgondolkodás. Arrafelé nem húzódik éles határvonal a könnyű- és a drámai műfaj között. Előítéletek helyett a lényeggel, a produkcióval törődnek. És ha egy produkció jó, színvonalas, akkor édesmindegy, hogy Schiller vagy Kálmán Imre jegyzi a darabot. Arrafelé csak előadásokról mondanak véleményt, nem pedig egy egész műfaj felett törnek pálcát...

Az idők, az évszázadok bebizonyították, hogy a neves operettszerzők a helyes úton jártak - véli Halasi Imre. Műveik a klasszikus mesékhez hasonlíthatóak. Létjogosultságuk megkérdőjelezhetetlen. Joggal bosszant tehát, hogy időről-időre értelmes, gondolkodó emberek sem látják ezt be. Bosszant, hogy nem ritkán igénytelenséggel vádolják azokat, akik szeretik, elismerik, (meg)értik a műfajt. Elismerem, az operettek szövegkönyvei nem emelkednek bibliai magasságokba, de hát nem is ez a lényeg. A melódiákon van a hangsúly. Ezek a melódiák pedig jobbára nagyszerű szerzőktől származnak, és mind zenei, mind művészi értelemben kifogástalanok. Nem véletlen, hogy rendre a zeneszerzők nevét jegyezzük meg, ám elfelejtkezünk a szövegírókról. Jóllehet Strauss, mások mellett, Jókai Mórt is alkalmazta...

-"Operettország, operettnép..." - gúnyolodott egykor a magát a nemzet csótányának kikiáltó Nagy Feró. De a blues magyar gyökereit felfejtő Hobó szintén gyakran használja pejoratív értelemben a (szitok)szót: operett. Mások, még a szellemi élet elitjéhez sorolt "ítészek" is sokszor húznak párhuzamot a vesztésre ítélt nemzetet jelképező, tivornyázó, sírva vígadó magyar lélek és a XX. századot végig kísérő "operett-lét" között. Önt, mint magánembert sértik, bántják ezek a kritikák?

- Már nem foglalkozom velük. Belátom, mifelénk a művészszínház meghatározás a veretes műveket játszó, esetleg lila ködbe burkolózó színtársulatoknak jár ki. A jól működő, igényesen szórakoztató produkciókkal előálló társulatokra rájár a rúd. A tenyerét pirosra paskoló kritikus a cikkében már nem vállalja nézőtéri véleményét. A minket szidalmazók abba azonban soha sem gondolnak bele, hogy Bartók és Kálmán Imre évfolyamtársak voltak a Zeneakadémián, vagy hogy egy Verdi-opera legalább úgy különbözik egy mai kortárs szerzeménytől, mint az avittnak tartott klasszikus operett mondjuk, egy modern musicaltől. A Wagner-emlékiratokban olvasható, hogy a művészet legfőbb feladata az, hogy élni segítsen. Lehet nélküle létezni, de minek. Igaz, a mai fogyasztói társadalom nem túl fogékony a művészetek által kínált élményekre, a katarzisra, ennélfogva - jobb híján - különféle surranópályákra kényszerülünk, de ettől a helyzetünk korántsem reménytelen. Az operett mindent túlél. A politikát, a háborúkat is.

- Igen ám, de fejlődni, előrelépni képes-e a műfaj? Elvégre napjainkban nem íródnak új és sikeres operettek: Lehár, Kálmán Imre fél évszázada halott.

- Bár ez csakugyan alapprobléma, a továbblépésre azért van mód. Nincs két egyforma előadás, a hangsúlyok folyton változnak. Ráadásul meggyőződésem, hogy a szintetikus kultúrával előbb-utóbb telitődni fogunk. Ez az egyoldalú szellemi táplálkozás hamarosan megbosszulja magát és a gépek helyett újra az emberi értékek kerülnek majd előtérbe. Ettől függetlenül, ami jó, ami hasznos eszköze a modern technikának, azt örömmel felhasználom. Színházunk ugyan a hagyományok tiszteletén, a tradíciókon alapul, mégsem elégedhet meg ennyivel. Ezért is készül el hamarosan az operettszínház önálló internetes honlapja.

- Az operett méltó vetélytársra lelt az évek során. A musicalek a Budapesti Operettszínházban is hódítanak. Nem mellékesen, pénzt hoznak a konyhára. Fogalmazhatunk úgy, hogy ez az társbérlet elsősorban az operett túlélését szolgálja?

- Nézze, Webber és Strauss között nincs sok különbség! Műveik egy-egy adott korhoz kötődnek, de melódiáik, dallamvezetésük sokban hasonlít. Csak a musical az angolszász zenei kulturában gyökerezik, az operett pedig a k und k.-korszak szülötte, az osztrák-magyar hagyományokra, a minket jellemző lelki karakterekre épül. Nem csoda hát, ha úgy tartják, az utóbbi műfaj "a miénk", nekünk áll jól, s így e téren valóban a világ élvonalába tartozunk. A musical-ek esetében viszont szó sincs erről. Vannak tehetségeink, de a Habsburg-hagyományoktól némileg idegen ez a zenei világ, illetve az azt "tápláló" pszichikai háttér. A musical mégis elfér a palettán. Azt azonban cáfolom, hogy nélküle az operett vesztes pozicióba kerülne.

- Apropó. A Budapesti Operettszínház jelenlegi repertoárján milyen arányban képviselteti magát a két műfaj?

- Műsortervünk széles skálán mozog. Megpróbálunk minden igénynek magas szinvonalon, a repertoárt tekintve fele-fele arányban megfelelni. Az azonban elképzelhető, hogy a későbbiekben módosul ez az arány és valamivel több musical-t tűzünk majd műsorra. A tisztánlátás érdekében hozzáteszem: amíg a világ legérdekesebb Csehov-premierjét meg lehet csinálni egyszerű miliőben, akár egy szobában is, addig egy mégoly csapnivaló operettelőadáshoz is rengeteg pénz kell. Ez ugyanis roppant költséges műfaj. Egy mégoly silány produkcióhoz is szükség van minimum egy harminc tagú zenekarra, tizenhat táncosra, vagy húsz énekkari közreműködőre, tíz szólistára, nem beszélve a színpompás ruhákról, melyekből minimálisan nyolcvanat kell előzetesen megvarratni. Az operettszínháznak, mint gazdasági intézménynek éppen ezért az anyagi terheket is figyelembe kell vennie. És mindez a műsorpolitika kialakítására is erősen kihat. Jelenleg serény munka folyik falainkon belül, hiszen a komplett, hosszú évtizedekig "csúszó" rekonstrukció most végre megvalósulni látszik, ami egyben azt is jelenti, hogy igéretet tehetek: amint normalizálódnak a viszonyok, amint elkészül a színház (az átadás tervezett időpontja: 2001. március 15.), megpróbáljuk a magyar szerzőket, a könnyű műfaj iránt elkötelezett fiatal írókat, zenészeket felkarolni, darabjaikat műsorra tűzni. Ez ügyben már pályázatot is kiírtunk. Várjuk a bemutatásra érdemes hazai munkákat!

Minden a Nagymező utca 17. szám alatt kezdődött. A műfaj 1922 óta számos sikerszériát élt át a Fellner és Helmer által tervezett színházépületben, bár a csillogás mögött néha komoly krízisek is beárnyékolták a teátrum létét, közel nyolcvan esztendős történetét.

1922. karácsonyán Ben Blumenthal, amerikai vállalkozó a Fővárosi Orfeum átalakított helyiségeiben, a Nagymező utca 17. szám alatt hozta tető alá a mai operettszínház (jog)elődjét. A frissen verbuvált társulat Földes Imre és Buttykay Ákos: Olivia hercegnő című operettjével debütált. A teátrum a Fővárosi Operettszínház nevet 1923. február 9-én vette fel. A Fellner és Helmer cég által épített régi épület első, jelentős átalakítását a Vágó László, Málnai Béla és Szetgyörgyi István nevével fémjelzett építésztrió végezte el. 1926 decemberétől 1929 év végéig Faludi Sándor igazgatása alatt főleg könnyű bohózatok voltak repertoáron, de egy rövidke ideig Kabos Gyula Fővárosi Művész Színháza is ide költözött.

A harmincas években - Sebestyén Dezső irányítása alatt - a teátrum iránt megcsappant az érdeklődés, a gyér látogatottság miatt gyakran hosszabb időre bezárt a színház. 1936 szeptembere és '38 júniusa között Bárdos Artúr Művész Színháza vette át az épületet. A háború alatt ismét teljes gőzzel üzemelt az operett, a direktori székben ez alatt az idő alatt öten váltották egymást. Budapest ostromát követően délutáni esztrádműsorokkal szórakoztatták a nagyérdeműt: ekkor mutatták be először Kálmán Imre legendás művét, a Csárdáskirálynőt is.

1949-ben államosították a színházat. '56 decemberéig Gáspár Margit irányította a teátrumot, majd Fényes Szabolcs következett. Ebben az időben egy kamaraszínház is működött házon belül, Blaha Lujza Színház néven. Az 1960-'61-es évadtól 1975 végéig Szlovák László állt az operett élére. 1966-ban átépítették az épületet. 1990 szeptemberétől, az egykori bonviván, Németh Sándor vezetésével új korszak kezdődött. A megújuló teátrum azóta mind több musical-t tűz műsorára. Ez a trend sem a színházat az 1993-'94-es évadtól négy éven át vezető Szinetár Miklós, sem a jelenlegi igazgató, Halasi Imre alatt nem változott.

Szabó Zoltán Attila

A magyar operett első számú dívája 1978 óta a túlvilági operett-társulat tagja. Honthy (született Hügel Hajnalka) a világhírű tenorista, Anthes György tanítványaként 1912-ben szerződött az akkori Népoperához. 1916-tól különböző fővárosi teátrumok - Vígszínház, Revü Színház, Blaha Lujza Színház, Király Színház, Belvárosi Színház - ünnepelt művésznője. Ugyan prózai színművekben is sikerrel szerepelt, mégis mindmáig úgy él a köztudatban, mint a nemzet primadonnája. Általános vélemény, hogy ragyogó színpadi jelenség volt, magasfokú mesterségbeli tudással és vonzó színjátszói képeségekkel rendelkezett, amely külföldön is méltán tette népszerűvé.
Néhány a szerepei közül: Lehár Cigányszerelem című művében Körösházy Ilonát, a Luxemburg grófjában Juliette szerepét alakította, Huszka Mária főhadnagyában Antóniát játszotta el. Több címszerep fűződík a nevéhez, így Offenbach daljátékában, A gerolsteini nagyhercegnőben és Kálmán Imre Csárdáskirálynőjében is ő lehetett az első számú sztár.

- Sz.Z.A. -

Balázs Péter színművész-rendező, a műfaj feltétlen híve úgy gondolja, az operett-előadások stílusa ötven esztendő múlva sem fog sokban különbözni a maitól, vagy akár a száz évvel ezelőttitől. Andalító muzsika és humor nélkül 2050-ben is bajos lenne színpadra vinni Kálmán, Lehár, Ábrahám, vagy Jacobi műveit. Balázs szerint az opera, az operett, a balett örökbecsű műfajok, így alapjaiban sohasem változnak, változhatnak meg. Maximum a kornak megfelelő tematikát választhatnak hozzá az éppen aktuális produkciók rendezői, avagy a színházak direktorai.
A Jászai-díjas komédiás úgy véli, az operett az emberiség közkincsei közé tartozik, így óvni, vigyázni kell rá!

Bergendy István zeneszerző értelmezése alapján az operett nem más, mint a könnyű műfajból képzett gyüjtőfogalom. Eredendően ez a könnyű műfaj operája, melynek szerves folytatásai immár a musicalek. A Bergendy együttes frontembere szerint a klasszikus operettszerzők - így Lehár, de legfőképpen Ábrahám Pál -, a korabeli angolszász stílusok, a swing és a foxtrott átültetésével, azok "osztrák-magyarosra alakításával" alkottak máig maradandót. A zenész úgy véli, 2050-ben az akkor éppen uralkodó zenei trendek határozzák majd meg, hogy éppen merrefelé tart a műfaj. Szerinte hallunk még a rockoperettről, sőt, a rave- vagy a house-operettről is.

Tiboldi Mária többek mellett Sylvia, Maya, Rosalinda és Sybill megformálója alapvetően borulátó. Úgy érzi, ha a műfaj egyáltalán túléli jelenlegi válságát, akkor 2050-ben már biztos nagyon szép, nagyon jó lesz minden. A nagy kérdés viszont az, hogy addig eljut-e, elvergődik-e a műfaj?

Szabó Zoltán Attila

A napokban óriási sikert aratott a Vígszínház társulata a Nyitrai Nemzetközi Színházi Fesztiválon. Shakespeare: A vihar című művét Alföldi Róbert rendezésében mutatta be a teátrum. A sikert tetézi a tény, hogy több bravúros beugrás is színesítette a produkciót. Nyitrán ugyanis első ízben Balázsovits Edit játszotta Mirandát, Prospero leányát, de a váratlanul kórházba került Vallai Péter (Gonzalo) helyére is elkélt a pótlás: ebbe a szerepbe maga a rendező "bújt".

A Vígszínház idei hőse címet alighanem Oberfrank Pál érdemli ki. A színész nemrégiben kulcscsonttörést szenvedett el akkor, amikor a Szent Korona című új Koltay Gábor-mozitabló felvételén leesett egy megbokrosodott paripáról. Oberfrank azonban ennek ellenére még aznap színpadra lépett, mi több, tovább viszi szerepeinek nagy részét. A jelenleg nyolc szerepet "birtokló" színjátszó csupán két esetben kénytelen "kibújni figurájából": A Padlásban ezután Kaszás Attila "rádiózik" helyette, míg a Sok huhó semmiértben Don John hercegként Kolovratnik Krisztián lép a Vígszínház színpadára.

- saboteur -

Cseh, holland, lengyel és magyar kortárs tánc fesztivált tartanak október 12-15 között a MU Színházban és a Trafóban. A seregszemlén látható lesz a Déjá Donné Production és Frenák Pál Társulata is. Előbbi csoport a cseh kortárs tánc legizgalmasabbnak ítélt formációja, amely Lenka Flory és az olasz Simone Sandroni együttműködésére épül. (Mindketten korábban Wim Vandekeybus együttesében szerepeltek...) A Déja Donné Produktion -t 1996-ban alakították meg, azóta számos sikert értek el Európa különböző városaiban, fesztiváljain, többek között a most mifelénk is bemutatandó Aria Sprinta produkcióval.

Az utóbbi gárdáról, Frenák Pál csapatáról tudni illik, hogy tíz esztendeje alakultak Párizsban. Az októberi Central Station: Dance elnevezésű fiestán az Out of the Cage című, júniusban már a Trafóban is nagy sikert aratott produkcióval állnak elő, amely magyar-francia művészek koprodukciójában jöt létre.
(Bővebb infóhalmaz: http://www.c3.hu/trafo.)

- saboteur -

A fővárosi és vidéki színházak többségében egyaránt beindult a "nagyüzem", hiszen megkezdődtek az őszi bemutatókra felkészítő próbák. Szeptember közepétől a legtöbb teátrumban immár hivatalosan is megkezdődik a színházi évad, így éppen itt az ideje - természetesen a teljesség igénye nélkül - sorba venni a legjelesebb budapesti társulatokban történt változásokat illetve a közeljövő terveit.

A ferencvárosi Bárka Színház felújított épületének átadását két hétig tartó fesztivállal köszöntik, szeptember 17-től október 3-ig. A teátrum első premierjére szeptember 25-én kerül sor: Szép Ernő Lila ákác című színművét mutatják be. A Bárka "fedélzetéről" Györgyi Anna és Tóth József távozott, ám helyükre négy "matróz" érkezett: Gyabronka József, Pokorny Lia, Varga Gabriella és a rendező Novák Eszter. A Budapesti Bábszínházból a nyár folyamnán senki sem szerződött el, viszont érkeztek újak: Kovács Katalin és Czipot Gábor. A bábosok idei első bemutatójára már sor került, szeptember 17-én Garas Dezső rendezésében mutatták be Az ember tragédiáját. Ugyancsak Madách klasszikus drámájával indít a Merlin Színház. Ezt az előadást azonban maga a teátrum feje (lapunk társalapítója) Jordán Tamás rendezi.

A Radnóti Színház ősbemutatóval köszönti az új évadot és lelkes, a Nagymező utcai teátrum nézőterét rendre zsúfolásig töltő közönségét. A társulat egy ifjú német drámaíró, Marius von Mayenburg művét, a Feuergesichtet (magyar fordításban: Lángarc) adja elő elsőként, a színházhoz frissen szerződött Zsótér Sándor rendezésében. A későbbiekben Csehov Sirálya is színpadra kerül. Egyébként a színházat csak Debreczeni Csaba hagyta el, de többen érkeztek: az említett Zsótér mellett Koós Olga, Széles Tamás és Cserhalmi György is ide igazolt.

A József Attila Színházban és a Katona József Színházban elmaradt a jövés-menés. Az előbbi társulatot tekintve minden maradt a régiben. Az első premierre (Egy csók és más semmi) csupán októberben kerül sor. A Katonából Benedek Miklós - szerepei megtartása mellett - nyugdíjba vonult, két frissen végzett színjátszó, Nagy Ervin és Kocsis Gergely viszont a társulat tagja lett. A Budapesti Kamaraszínházból sem szerződött el senki, új tagnak Szilágyi Enikő számít, míg Németh Judit és Vlahovics Edit egy-egy szerep megformálására kapott ideiglenes megbízást. Az első bemutatót szeptember 18-án tartották: Spíró György Honderűjét Valló Péter rendezte. Rangos vendégcsapat állt mögé, hiszen Törőcsik Mari, Gera Zoltán, Sinkó László, Haumann Péter és Újvári Zoltán egyaránt "beszállt a játékba".

A Vígszínházból Király Attila és Gálffi László egyaránt Pécsre vette útját. A patinás társulathoz hat friss diplomás szinészpalánta került, illetve ide szerződött Szász János, a neves film- és színházi rendező is. A Szent István körúti anyaszínház szeptember 24-én Eszenyi Enikő rendezésében Shakespeare Sok hűhó semmiért című klasszikusát mutatja be. A Pesti Színházban - Hegedűs D. Géza jóvoltából - Thornton Wilder három felvonásos színműve, A mi kis városunk kerül "terítékre". Az Új Színházban Shakespeare-darabra gördül fel első ízben a függöny: a publikum szeptember 24-én láthatja az Othello-t. A Paulai Ede utcában egyébként forró nyarat regisztrálhattak, hiszen nem kevesebb, mint kilenc színjátszó - köztük Koós Olga, Schlanger András, Szalay Mariann és Magyar Attila - távozott, s egyedül a színészként most debütáló Hobó csatlakozott Mártha István kollektívájához.

Az R.S.9. Stúdiószínházban Dosztojevszkij nyitja a sort. A neves író novelláiból Egy nevetséges ember álma címmel Vallai Péter rendez előadást. A Stúdió K.-ban egy gyermekeknek szóló bábjátékkal (Kántor Péter: Brémai muzsikusok) indul az évad, majd Szőke Szabolcs: 1001 Színbád (favola-opera-erotica) című produkciója következik. A Kolibri szeptember 24-én tartja első premierjét: Thomas Bernhard darabját, az Isten éltessen, Boriszt Molnár Piroska és Pogány Judit jegyzi.

A Nemzeti Színháztól a nyáron Széles Tamás és Végh Péter búcsúzott el, míg Kubik Anna ismét visszatért az Iglódi István vezette teátrumba. Csatlakozott még Benkő Nóra és Sipos Imre, valamint vendégként Görög László. A Madách Színházban még zajlik a teljes rekonstrukció, így Kerényi Imre társulata később, jelentős csúszással indítja az évadot. Ebből következően róluk, a formálódó új-Madáchról egyelőre nincsenek híreink.

- Szabó Zoltán Attila -

Mint a mesében: a Pennsylvániában elhunyt Ida Kingsburg vagyonát három egyenlő részre elosztva, 45-45 ezer dollárt hagyott egy jótékonysági alapítványra, a New York-i Metropolitan operára és a Hevesi Sándor téri Nemzeti Színházra. Primor info szintén, hogy a Nemzetihez idén öt új művész szerződött le, ketten pedig - szerepeik megtartása mellett - távoztak. Iglódi István három évre szóló igazgatói programját is felvázolta a napokban, e szerint: "első a néző, második a színész, mi többiek, háromszázötvenen azért vagyunk itt a Nemzetiben, hogy a színésznek a lehető legnagyobb lehetőséget teremtsük meg a legszínvonalasabb játékhoz." -

- Merliner News -

A Katona József Színház történetében először fordul elő, hogy a művészek már az évadnyitó napján tanulmányozhatják a szezonra tervezett bemutatók teljes szereposztását - közölte Zsámbéki Gábor igazgató a minapi teátrális találkán. Az évadnyítón egyben kiosztották a Vastaps Alapítvány díjait is, amellyel az 1998-'99-es szezon legjobbjait jutalmazták. E szerint a legjobb rendezésért járó elismerést Lukáts Andor kapta, míg a legjobb női alakítás jutalmát Szirtes Ági és Ónodi Eszter vehette át. A legjobb férfiúi alakítás díját - a Merliner vendégpublicistája - Máté Gábor "söpörte be".

- Merliner News -

Hogy volt? Ahogy lenni szokott. Ahogy (el)vártuk. Ahogy illik egy olyan egyedülálló táncművésztől, mint Bozsik Yvette. Bizony kevesekről - mind kevesebbekről! - írható le, hogy teljesítménye tartósan világszínvonalú. Már pedig Yvette-ről (és csapatáról) ezt ideróni korántsem túlzás. Évek óta csekély biztos pontja van színházművészetünknek, így már önmagában az, hogy mifelénk is akadnak a nemzetközi trendeket alakító, a publikum figyelmét bárhol (ki)érdemlő, eredeti produkciók, - Nagy Ferót idézve - spontán vastapsot, kalapemelést érdemel.

A szigeten különösen jól veszi ki magát az ilyesmi. Egyrészt azért, mert sok a külföldi. Másrészt, mert a közeg - ellentétben a máskor, máshol megszokottól - nélkülözi, vagy ha nem is nélkülözi, legalább elnyomja, "sátorponyvába döngöli" a vérgőzös sznobokat. Itten a siker önmagáért beszél, hiszen ha egy kósza punknak, egy finnyás tévésnek, egy csodacickókkal közlekedő danceland-sátras macának, egy meglett szigetbagolynak, az érdeklődő Költő Úrnak valamint megannyi, a Guano Apes-koncertjéről elszármazott gördeszkás-rockernek ("open your mind...") egyszerre bejön a dolog, abban azért kell legyen valami. Mondjuk, átütőerő. Mondjuk, szellem. Mondjuk, ötlet. Netán némi felfokozott izzás, amely akár úgy is tetőzhet, hogy a féfriembör minden jó szándéka, az elitkultúrához fűződő ágas-bogas kapcsolata ellenére úgy, de úgy megkívánja a művésznőt (értsd: Yvette-t), hogy belemerevedik a produkcióba és a vastaps végén sem szívesen hagyja el ülőhelyét...

A szigeten láthatott produkciót Sárga tapéta címmel illették. Az alkotókat Charlotte Perkins Gilman amerikai feminista írónő 1892-ben született, azonos megnevezésű novellája ihlette meg. Szó, mi szó az eredeti mű meglehetősen kemény lélekhorrorra sikeredett, ennélfogva a Bozsik Yvette Társulat sem fogta, foghatta különösebben vissza magát. A történet egy férje által sárga tapétákkal dekorált szobabörtönbe zárt asszonyról szól, aki gyermekét alig-alig láthatja, érintheti. Védekezésképpen a nő - akit Szirtes Ági brilliánsan formál meg -, önnön lélekrengetegébe menekül, vízióit, mint magát a valóságot vetíti rá a számára oly távolinak tetsző, rideg (kül)világra. Ez a tánccal "elbeszélt" szürreális víziókba csavart (rém)álomfejtés tehát korántsem nevezhető hétköznapinak, kiváltképp, mert az irrealitás mezsgyéjin a női szenzualitás a férfiúi racionalitással csap össze.

Bozsik (mint öntudatlan-önpusztító gyermekfantom) és az őt körülvevő klón-hölgykoszorú szinte sokkolja a nagyérdeműt. Kezdeti, kecsesen groteszk tánclépteik eleve sem illenek szappanoperába, ám a kései, fájdalomba hulló kíndensz válik igazán riasztóvá. Egy világot tárnak elénk, amely önmaga foglyaként pusztulásba rohan, amely reménytelenséget sugall és a tiszta hitet, az erőtlen(?) humanitást állítja pellengérre. Abszurd eszközökkel cinikus korunk ismerhető fel e drámai táncjátékban. Ha úgy tetszik a szigeten egy lombikba kényszerített művi apokalipszis részesei lehettünk. Így azután aligha meglepő, hogy a végül dörögve kirobbanó tapsvihar nemcsak a produkciónak szólt, hanem mintegy a túlélés eufóriáját, egyúttal a gondolati megtisztulást példázta. Jövőre veletek ugyanitt?!

Bozsik Yvette Társulat: Sárga tapéta
Készült: Sacha Hails és Bozsik Yvette ötlete alapján.
Szereplők: Bozsik Yvette, Janter Emese, Krausz Alíz, Magusin Anna, Ristóczky Hajnalka, Rónai Aranka, Szirtes Ági, Tokai Tibor, Vati Tamás, Vislóczky Szabolcs.

Szabó Zoltán Attila

A Diákszigeten idén is feállítják... a Színházi- és Táncsátrat! Azon egyedek tehát, akik nemcsak a pepszimámort választják aug 4-től aug 10-ig, hanem a szellemi csúcsokat is meg kívánják célozni, feltételezhetően most sem csalatkoznak majd.

A nagy teátrális móka negyedikén 5 óra tájt indul. A síppal, dobbal, nádihegedűvel kísért megnyítót követően Gál Eszter mutatja be a release technika mibenlétét, majd Tabarin: Veszedelmes levelek című vásári komédiáját adja elő a Csák György vezette Trambulin Színház. Nyolckor a Csabai Színistúdió - a Havel, Jarry, valamint Mrozek szellemében íródott - Übüvízióval sokkolja a tv-függő publikumot. Ezt követően "gyün" a Kretén Színház és a Szegedi Kortárs Balett csapata. Éjnek idején a Maskarások, a Bábrándozók és a Transylvanian Bú Boys követik egymást.

Augusztus ötödikén du. 3-kor a Bárka Színház művészei produkálják magukat, aztán egy kis Kontakt Jam következik Hargitay Ákossal. Kisvártatva az Ördögi Kör Színházi Csoport mozaikszerű játéka "ficcen be", hogy azután Murányi Zsófia (Autentikus Funky Díva) és László Kinga (Non EC) szórakoztassa a nagyérdeműt. Este 19.00.-kor Egy örömlány feljegyzései címmel Kamondy Ágnes és csapata "húzza-vonja" felnagyított térben, ősi témákba kapaszkodva. Aztán lesz még Take Five-gengszeresdi, lila hangyászosdi, ST Assembly-féle improvizációsdi + dzsesszesdi, Dunai Tamással.

A folyt. köv-re tizedikén kerül sor. Ekkor Bill Young és táncosai kollektív és személyes fantáziavilágunkba kéreckednek be, majd végezetül Eszenyi Enikovel "relaxálhatunk" egy kicsinyt, ha éppenséggel arra lesz gusztusunk...

- saboteur -

A Diáksziget idei programjában a számos zenebonabanda, a megannyi színházi-, filmes- és performansz-produkció mellett - immár hagyományosan - helyet kapnak a bábjátékosok is.

A program minden eddiginél színesebbnek ígérkezik. A fellépő csoportok közül kiemelendő a Márkus színház, amely fából faragott, nemezből gyúrt bábokkal látogat a szigetre, a Circus D'Atash kollektíva, amely gólyalábas cirkusszal érkezik Budapestre és a klasszikus marionett-iskolát követő prágai Karromato társulata. De feltehetően üditő szórakozást nyújtanak majd - két agyelhajítás között - a kevésbé neves társulatok prominens képviselői is, így a vidám mesékkel előálló Ládafia Bábszínház, a népmesékből merítő Levendulaszín formáció, a Szlovákiából importált Meseszínház, a szigetelőket Paprika Jancsival "rémisztgető" Bartha Antal one man show-ja, avagy a zenés utcai komédiát celebráló Langaléta Garabonciások egylete.

- saboteur -

A kormány legújabb elképzelése szerint a Városligetben építenék fel az új Nemzeti Színházat: a kiszemelt terület 1 százaléknál kisebb(!) tulajdonrészével rendelkező zuglói önkormányzat tüstént hozzá is járult az építkezéshez. Kérdés, miként vélekednek minderről a fennmaradó, korántsem csekélyke tulajdonrész birtokosai: a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány, illetve a fovárosi önkormányzat. Utóbbi hivatal egyébként aranyrészvényese a Hungexponak, ennélfogva az éppen ezen cég telkére építendő Nemzeti terve alighanem utópiának minosíthető.

- Gödör Press -

Az 1680-ban alakult Comédie-Francaise, amely hivatalosan, Franciaország első prózai színháza, pénzügyi nehézségekkel küszködve lép át a 2000. esztendőbe. A gondokat az okozza, hogy teátrumnak nyújtott állami szubvenció mértéke - ugye, ismerős probléma - már több éve változatlan. A deficit állítólag évente 2-5 millió frank között mozog. A moliere-i hagyományokat híven őrző színház amúgy csak a mostani évadban 890(!) előadást tartott.

- saboteur -

A Katona József Színház nemrégiben Strasbourgban vendégszerepelt, viszonozva a Théatre National de Strasbourg tavaly decemberi pesti vendégjátékát. A Gombrowicz: Yvonne, burgundi hercegnő című produkció Zsámbéki Gábor rendezte három előadása olyan sikert hozott, hogy a vendéglátók már jelezték is: 2001-benvisszavárják a társulatot. (Egyébiránt nem ez az első eset, hiszen korábban Ascher Tamás Platonovjával a párizsi Odeonban esett meg már hasonló!)

Részlet az előadást méltató kritikából:

Az Yvonne előadásával Zsámbéki ritka élvezetet szerzett nekünk. Szó szerint gyönyörködünk a Katona intenzív előadásában, amely három órát tart és soha a fáradtság vagy unalom árnyéka se suhan át rajta. Figyelemreméltó a szöveg és a rendezés egysége, és egyben fölfedezhetjük a csodálatos magyar színészeket, akik éppoly szenvedélyesen, mint amilyen magukkal ragadóan játszanak a hatásos díszletek között, amelyek egy álom és lidércnyomás közt villódzó világot szuggerálnak... (Valérie Bros - Les Affiches - Moniteur)

- saboteur -

A Swifty Lazarus kanadai elektronikus performance-csoport ma este a Trafóban mutatja be Világvégi hírek elnevezésű produkcióját. (Bővebb infó: http://www.c3.hu/trafo)

Az író-performer Todd Swift és a zeneszerző-D.J. Tom Walsh az előadás során izgalmas vegyületté keveri és elmossa a hírek, a szórakoztatás és a költészeti performance közötti határokat. Fő témáik a konspiráció-elmélet, a hírek rejtett rétegei, illetve a történelem vége. A duó voltaképpen a költészet és a média nyelvezete közötti metszetet kutatja különféle hang- és szövegminták, eredeti felvételek és mixelt tájképek felhasználásával. Todd Swift és Tom Walsh meghatározása szerint olyan ez "mintha a Sex Pistols-t látná az ember a CNN-en, vagy Brechtet, amint Monica Lewinskyt interjúvolja meg. Ez a darab marsbéli pillantás a mi kis hír/információs tájképünkre."

- saboteur -

A Katona József Színház társulata Mihály napján, azaz május nyolcadikán mutatta be a Kamrában - évadzáró premieren - Tasnádi István: Közellenség (Kohlhaas) című zenés uszítását, avagy színdarabját, Heinrich von Kleist elbeszélése nyomán. Formabontó módon, Kohlhaas Mihály tragikus históriájával ezúttal a lovak(!) - a Kancát alakító Szirtes Ági és a Csődör szerepében "tetszelgő" Fekete Ernő - szemszögéből ismerkedhetünk meg.

Orkesztikáék Bitótánca - Egy Kis (andalító) Erzsi Zene mellett

Az Orkesztika Mozdulatszínház Bitótánc címmel tartja aktuális premierjét a MU Színházban. A Christian Morgenstern és Petőcz András költeményeire épülő lírai és egyben groteszk színdarabban az idő sokféle arca jelenik meg az időtlenség vágyának tükrében. Az egyes jelenetekben a mozgás, a látvány, a zene (Egy Kis Erzsi Zene!) és a hanghatások, valamint játékosan filozofikus "akasztófaversek" alkotják a táncos parádé vázát. A rendezés Tatai Mária, a jelmezek Barna Zsuzsanna, a fénytechnika egyedi alkalmazása Bánki Gabi nevéhez fűződik. A színjátékért Tapasztó Ernő felelős, míg a "tánckart" Barna Zsuzsanna, Inhof Katalin, Ifj. Kelemen János és Vadász Ádám alkotja.

A darab jelenetei:

    1. ÖRÖKJÁRÓ
I. Rácsodálkozás az időre
   2. hússzobrok
   3. ima
   4. haláltánc

II. Menekülés az időtől
   5. hintaszék
   6. gyík és kecske
   7. flaskók és szamarak
   8. tapétarózsa, lég
   9. két tölcsér

III. Küzdelem az idővel
   10. Korf és Palmström órája
   11. kőökör

IV. Gyorsulás az időben
   12. lalula
   13. paraisommo...
  14. ÖRÖKFORGÓ

(Merliner News)

A MERLINER ajánlja:

ˇ Cseresznyéskert az Új Színházban

Az élet felén
Sárga köteléket csüggeszt,
vadrózsa-burjánzást vet
a tóba a vidék.
Ó, drága hattyúk,
csóktól ittasult
koponyátok bukjon
józanító, szent vízbe.
Jaj nekem, ha a tél jön,
honnét vegyek virágot,
napfényt, honnét
árnyát e földnek?
Szótlan falak állnak
ridegen, a szélben
megzörrenek az érckakasok.

Hölderlin
- ford. Tandori Dezső -

"Miért beszélsz a sürgönyödben arról, hogy a darabban sok a siránkozó személy? Hol vannak? Csak egyetlen Varja, de az is azért, mert Varja természeténél fogva pityergős; az ő könnyeinek nem szabad, hogy fájdalmas érzést keltsenek a nézőben. Nálam gyakran előfordul az az utasítás: "könnyek között", de ez csak a személy hangulatát jelzi, nem a könnyeit." Csehov távirata Nyemirovics-Dancsenkóhoz

Takács Kati sajátos, érzékeny egyéniségével, megjelenésével, egyéni hangszínével hosszú évek óta emlékezetes nőalakokat formál meg a hazai színpadokon. Nincs ez másként mostanság sem, amikor a színésznő Ranyevszkaja földbirtokosnő jelmezébe bújhat estéről-estére Csehov -1903-ban született- Cseresznyéskert című komédiájának Új Színházbeli előadásán. A színmű ezúttal Elbert János fordításában kerül a publikum elé, a rendezést az az Ács János vállalta el, aki korábban - így Kaposvárott vagy a pesti Katonában - is mindig szívesen nyúlt a századforduló neves drámaszerzőit dícsérő "öntőformákhoz". Takács Kati mellé amúgy népes szereplőgárdát toboroztak: e szerint a további szerepekben Topor Rita, Botos Éva, Szilágyi Tibor, László Zsolt, Schneider Zoltán, Nagy Zoltán, Egri Márta, Helyey László, Kecskés Karina, Holl István, Almási Sándor és Sallai Ferenc látható. A díszlet Menczel Róbert munkája, a jelmezeket Gyarmathy Ágnes tervezte. A zenei betéteket az Új Színház jelenlegi direktora, Márta István hangszerelte.

Szabó Zoltán Attila

ˇ Mácsai Pál, a melodramatikus
ZENE-SZÓ. Melodráma - mondjuk olykor ma is a rossz értelemben vett teatralitásra. Ám a melodrámát, mint zenei műfajt elfelejtettük: ezt a Schubert, Schumann, Liszt és a századforduló számos nagysága által is művelt zenekíséretes deklamációt kiszorította ugyanis a naturalista színjátszás divatja és a mozgókép. Éppen ezért Mácsai Pál és Szirtes Katalin zongoraművész nemrégiben kísérletet tett arra, hogy az Óbudai Társaskör apró pódiumán tartott és a jövőben is időről-időre látható Melodráma-estjükön megídézzék a romantikus rémtörénetek már-már elfeledett atmoszféráját, feleleveníteni a manapság bizarrnak ható egykori előadásmódot.

- sz. z. a. -

Vadorzók a MU Színházban

"...Az Atlantis Színház fiatalokból álló csapata Horgas Ádám vezetésével egészen új, erős színt képvisel a mai magyar mozgásszínházi kultúrában. Előadásuk tele van ötlettel, minden mozdulatukból szenvedély és humor árad. Lenyűgöző táncukkal, sikoltó, örjöngő, panaszkodó zenével és énekkel, villanó fényekkel a nézők minden érzékszervét megbabonázzák, s az elbűvölt közönség odaszegeződik az üléshez..."

A fenti ajánlás alighanem az Atlantis Színház márciusi bemutatójának, a Greifenstein János rendezésében színpadra kerülő Legszebb meséknek éppúgy méltó felvezetése, mint ahogy hírverésnek sem utolsó; a lágymányosi MU Színházban március 1 - 5. között ugyanis Atlantis Fesztiválra kerül sor.

Az Atlantis Fesztivál programja:

március 1:
ˇ Legszebb mesék (asztali színház) - premier!
ˇ Mispál Attila filmjei: Flóra és Fauna; Öreg molnár és szélmalom; Hajszál és csengettyű; Angst
ˇ Légypapír (tragikus légyott) - Horgas Ádám koreográfiája
ˇ Pámpilla úr szabadul (abszurd vígjáték)

március 2 - 3.
ˇ Rohonyi Gábor filmje: A bűvész
ˇ Greifenstein J: Holtudvar
ˇ Ágens koncert

március 4.
ˇ Légypapír (tragikus légyott)
ˇ Vadorzók (vígjáték; Szereplők: Scmied Zoltán, Vass Szilárd, Bognár Anna, Valovics István, Kis Bernadett, Farkas Péter, Sebesi Janka, Helyes Annamária, Tőkés Tamás / rendező: Horgas Ádám)
ˇ Farkas G. és barátai koncert

március 5.
ˇ Mispál Attila filmje: Altamíra
ˇ Spoon River-i holtak - Edgar Lee Masters azonos című műve alapján készült ez a különös hangú előadás. Spoon River fiktiv kisváros, ahol éjfélkor kitágul az idő, és amíg tizenkettőt üt az óra, a városka elhunyt lakói megelevenednek, hogy eltáncolják, elénekeljék egymásba fonódó életsorsukat és halálukat.
ˇ Csillag Pál diaporámája + élő zene (percussion jam - akinek van bármilyen ütős hangszerre, álljon be és hajrá...

Az Atlantis Színház egyébiránt olyan új színházi stílust és formát követ, mely a prózai színház, a mozgásszínház és a modern tánc hagyományait egyesíti és fejleszti tovább. Produkcióikban az élő zene jelenléte, a látványos mozgások és képek, a meglepő színházi effektek olyan - elsősorban a metakommunikáció szintjén működő - erős érzelmeket kiváltó, komplex hatásokat érnek el, amelyek a hazai és külhoni nézők számára egyaránt élvezhető és izgalmas színházi élményt nyújtanak.

Szex, Hit, Halál - Brit kortárs művészek fiestája a Trafóban -

BriTENERGIA címmel Nagy-Britannia néhány legnevesebb színház- és tánctársulatának új és kísérleti előadásaiból, valamint képzőművészeinek munkáiból indított exklúzív sorozatot a napokban a Trafó Kortárs Művészetek Háza. Elsőként a legendás ipari zenekar, a Test Depatment egykori dobosa, Graham Cunnington mutatkozott be színházi szólóestjével, (Fájdalom). E különös hangulatú produkciót a gyermekkora óta fájdalmas porckárosodásban szenvedő Cunnington betegsége "ihlette". Egyébként a darab fémlapokokból, vascsövekből és vetített fényösvényekből álló színpadképének legfőbb eszköze, tartozéka egy (ki)vetítő volt, amelyen Cunnington beteg testének belső felvételeit, röntgenképeit tették láthatóvá.

Ugyancsak e fesztivál keretében - február végéig - szemrevételezhető a Hypervisual 1.2 című virtuális kiállítás, mely egyfajta kalandozás a lézerfény és a holográfia világában. A tárlat újszerű vizuális nyelvezetet mutat be; ennek úttörője Chris Levine, a Londonban élő holográfia-tervező és önálló stúdiója, az iC. Az alkotásokban rocksztárok (például Freddy Mercury), kereskedelmi termékek (többek között az Absolut vodka) és épületek képei bukkanak fel.

A Random Dance Company Millenarium című darabjával március 15-16-án látogat a Liliom utcába. Vetítések, digitalizált képek, lézer és óriásképernyők segítségével - ígérik - futurisztikus labóratóriummá varázsolják a színteret. A sorozat utolsó produkciója: Nigel Charnock: Az emberi lény elnevezésű produkciója. Ez afféle egyszemélyes fizikai színház, amelyben a szöveg, a zene és a színpadi elemek egyaránt fontos szerepet töltenek be. A történet a szeretetről, a szexről, a hitről, a bizalomról és a halálfélelemről szól.

Szabó Zoltán Attila

Rettegés és ínség

"Amikor K. urat megkérdezték, melyik állatot becsüli a legtöbbre, az elefántot nevezte meg, a következő indoklással: az elefántban az okosság és erő párosul. És ez nem az a nyomorúságos okosság, amiből éppen csak arra futja, hogy lehetőleg feltűnés nélkül elmeneküljön üldözői elől vagy megkaparintson valami ennivalót, hanem olyan okosság, amely nagy vállalkozásokhoz rendelkezésre álló erő. Ahol ez az állat megfordul, ott széles nyom vezet. Mégis jóindulatú és érti a tréfát. Jó barát, ahogy jó ellenség is. Jóllehet roppant nagy és nehéz, mégis nagyon fürge. Ormányával a legkisebb falatot, még a mogyorót is eljutattja irdatlan testéhez. Füle szabályozható: csak azt hallja meg, amihez kedve van. Nagyon sokáig él. A társaságot is kedveli és nem csupán az elefántokét. Amennyire szeretik mindenütt, annyira félnek is tőle. Valamelyes komikuma mégis lehetővé teszi, hogy még tiszteljék is. A bőre vastag, hogy beletörik a kés; de a lelke gyengéd. Tud szomorú lenni. Tud haragudni. Szívesen táncol. Az erdők sűrűjébe vonul meghalni. Kedveli a gyerekeket meg a többi kis állatot. A színe szürke; és csak a tömege feltűnő. Nem ehető. Jól dolgozik. Szívesen iszik, ettől vidám lesz. A művészetért is tesz valamit: ő szolgáltatja az elefántcsontot..."

A fenti ídézet nem holmi természetfilmes blabla. A Radnóti Színház legfrissebb produkciójának, a Zsótér Sándor rendezte Bertolt Brecht-tandarabokból összeállított Rettegés és ínség "fülszövege"/lábjegyzete. Figyelemfelkeltő és "rokonszenvesen gonosz". Ahogy maga a produkció is. Az 1935 és '38 között keletkezett Rettegés és ínség jelenetsorozata az ember hétköznapi gyávaságát = bátorságát, tűrőképességeinek határait vizslatja egy olyan korban, amikor a történelem közvetlenül furakszik be az életébe és nap mint nap állásfoglalásra kényszeríti. Zsótér és csapata remekel: az előadás fajsúlyosan is könnyed, toprongyosan is elegáns szellemi "formaruha", elborzasztó és nevetséges, reménytelenül is reménykeltő XX. századi látlelet. Pokoli lecke... (Ajánljuk egyetemisták, széplelkek, avantgárdok, történészek és esztéták, valamint Viktorianus Orbanus császár figyelmébe!)

Szabó Zoltán Attila

Erdő a Radnóti pódiumán

A napokban elkezdődtek a próbák, így immár biztos: márciusban Gothár Péter jóvoltából új premierre kerül sor a Radnóti Színházban. Ezúttal Osztrovszkij: Erdő című komédiájával rukkol elő a Bálint András vezette társulat, amely már jó ideje felvállalja az igényes szórakoztatás eszméjét éppúgy, mint a mélyebb gondolatok, netán a provokatív vélemények értő tolmácsolását. A skála tehát igazán széles és imponáló: Csehov Ványa bácsija, Gogol Háztűznézője, Ibsen Nórája, Krleza Agóniája, vagy Albee: Nem félünk a farkastól című remekműve mellett olyan teátrális mókákra is emlékezhetünk a közelmúlt színlapjairól, mint a Tábori-féle Mein Kampf, a Molnár Ferenc repertoárból sokáig mellőzött Jó tündér vagy az Anconai szerelmesek. Az idei évad ugyancsak bővelkedik a meglepetésekben, hiszen az eddigi két bemutató - Valló Péter és Morcsányi Géza Euripidész-"átirata", az Iphigeneia Auliszban illetve Zsótér Sándor Brecht adaptációja, a Rettegés és ínség - egyike sem illett a köznapi produkciók, az olcsó "bóvlik" sorába. A márciusi Osztrovszkij-komédia alighanem méltó folytatása lehet a fenti tradícióknak, kiváltképpen, mert a szereplőgárda is sokat igérő: a főbb szerepekben Csomós Mari, Schell Judit, Szombathy Gyula, Csankó Zoltán, Kulka János, Martin Márta, Szervét Tibor és Cserhalmi György látható. (Merliner News)

Színidirektor-jelöltek Nyíregyházán

Új igazgató kerül hamarosan a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház élére. Verebes István két ciklust töltött a direktori székben, s ezalatt az ország egyik legelismertebb színházi műhelyévé tette a szabolcsi teátrumot. A határidő lejártáig hárman nyújtották be pályázatukat: Bede-Fazekas Szabolcs "aktor", Salamon Suba László rendező és Tasnádi Csaba, a Szentendrei Teátrum rendező-főnöke. A döntés várhatóan februárban születik meg.

"Nemzeti Gödör"

Mint ismeretes, a nyáron hivatalba lépett Orbán-kormány nem támogatja a színházi szakma nagy része által is elfogadott Erzsébet téri helyszínt, s helyette a Nemzeti Színház végleges felépítését a Városligetben tervezi. Egyelőre nem tudni, mi lesz a jelenlegi gödör helyén. Korábban elhangoztak olyan vélemények, hogy mélygarázs épülhetne a hajdanvolt Engels téren, a Volán buszpályaudvar mellé, s annak tetejét esetleg parkosítanák. Ez idő tájt azonban csak annyi biztos, hogy szigeteléssel látták el és vízhatlan fóliával fedték be a leállított építkezés alapjait, így védve az időjárás káros hatásaitól. Fűtésre külön nem költenek, a föld geometrikus energiáját használják fel hozzá. Mindezek ellenére április végéig 20 millió forintba kerül a központi költségvetésnek az építéi terület állagmegóvása és őríztetése. A tér rendezése ősznél előbb semmiképp sem kezdődhet el, hiszen módosítani kell a rendezési tervet, majd új pályázatot szükséges kiírni.

Miskolci vendégjáték a Merlinben

A miskolci teátrum a Petra von Kant keserű könnyei című darabbal vendégeskedik Budapesten. A két előadást január 13-án és 14-én tartják a Merlin Színházban. Rainer Werner Fassbinder műét tavaly ősszel tűzte műsorára a Miskolci Nemzeti Színház, Fehér György rendezésében. A produkció a tavaly decemberben tizedik alkalommal megrendezett gödöllői országos stúdiószínházi találkán elnyerte a Kentaur Színházi Alapítvány díját.

- sz. z. a. -

A MERLINER ajánlja:

ˇ A MU Színházban január 14-15-én újra bemutatják a Jó éjszakát, Jung bácsi című darabot, a helyi táncszínház előadásában. A mű a nemiség jungi eszmerendszerének mentén e princípiumok átjárhatóságát, az álom sokszor zavaros, nehezen értelmezhető utalásait próbálja a publikum tudata/érzékei elé tárni. Az előadás szereplői egytől-egyig nők, és általuk szeretnék megfogalmazni a férfi-nő kapcsolat komikumait. A darabban a táncosok múltjából fakadó legkülönfélébb táncstílusok (klasszikus balett, kortárstánc, kontakt improviáció) találkoznak egymással, mellyel a különböző pszichológiai és filozófiai élményeket próbálják megjeleníteni.

"A hindu mitológia hősnője, Szávitri egyszerre találja meg boldogságát és boldogtalanságát: már mennyegzője előtt megjövendölik, hogy ifjú férje, Szatjaván életéből csak egy évet hagyott meg a hatalmas istenek akarata. Ám a szerelmes nő nem roppan össze, hanem szembszáll a nyomorult és rút halállal... "Röviden ez Szokolay Sándor január 30-án a Thália Színházban felcsendülő művének alapkonfliktusa, melyet a Magyar Állami Operaház gárdája állított színpadra. zereplők: Frankó Tünde, Miller Lajos, Valter Ferenc, Kiss B. Attila, Bárány-Paál László, Sánta Jolán, Kecskés Sándor, Benei Katalin és Airizer Csaba. Karmester: Oberfrank Géza. Rendező: Kerényi-Miklós Gábor.

A MERLINER ajánlja:

Csehovtól Csocsiig

Január végén Koltai Róbert egyszemélyes színháza a Veszprémi Petőfi Színház pódiumára "költözik". Az előadás Csehovtól Csocsiig terjed. A produkció első részét Csehov: a dohányzás ártalmasságáról szóló írása képezi. A második felvonást Koltai-tréfák töltik ki. A népszerű komédiás legendás kabaréfiguráit most színházi körülmények között, Pártos Géza rendezésében láthatja viszont a publikum.

Sweet Charity

A fenti kínrímparádé ugyan Verebes Istvánt, "dícséri", a Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház Sweet Charity előadása valójában a Cy Coleman - Neil Simon - Dorothy Fields szerzőtriász színdarabjának sajátos adaptációja. A világhírű musical e világi leképezése január 15-én látható/hallható a teátrumban.

Csongor és Tünde

"Milyen különös színdarab! Izgalmas, mesés, kalandos; tündérhon szerepel benne, és olyan földöntúli lény, mint az Éj, de ha figyelmesen és sokszor elolvassa az ember, akkor rádöbben, hogy bizonyára minden történés Csongor úrfi képzeletében játszódik... Vörösmarty 1830-ban fejezte be színjátékát. A német költőfejedelem, Goethe még élt akkor Weimarban, és még javítgatta fő művét,a Faustot. Vagyis a magyar fausti ember, a mi Csongorunk egy szemernyit sem késlekedett. A mostoha magyar viszonyok közepette is megformálódott, és olyan gyönyörű, érett nyelven szól a világ csodáiról és keserveiről, olyan szenvedéllyel keresi a szép életet, hogy a vágya ma is megdobogtatja a szívünket..."

Levendel Júlia fenti szavai alighanem hűen bizonyítják a feltételezést, mely szerint Vörösmarty az Ezeregyéjszakát nem nyugati közvetítéssel kapta meg! Fantáziájának keletiessége vele született, ősi örökség. Költészete ott érezte magát igazán otthon, ahol már a nemzeti igát is lehányta, s őszíntén a fantasztikumba lendült... A romantikus szellem minden útja azonban előbb-utóbb pesszimizmusba vezet. Vörösmarty is elindult hát a maga tarka virágos ösvényén, majd egyre sötétebb virágok, (vad)hajtások felé vette az irányt. Romanticizmusa szinte klasszikussá érett. S ezen a ponton vetette föl a cél és érdemesség problémáját. Ebből jött létre a Csongor és Tünde...
A Gyergyai Albert: Árgírus királyfi és Shakespeare: Szentivánéji álom című művéhez egyaránt hasonlítható tündérmese ez idő tájt (legközelebb: 1999. január 22-én) a Debreceni Csokonai Színházban látható.