Vissza a főoldalra - 1998 - 1999 - 2000 - 2001 - 2002 2002. március 22. Forrong a színházi világ. Egymást érik a különféle fesztiválok, a jeles teátrális találkák. Bár idehaza - érthetően - még az új Nemzeti megnyitása az első számú téma, azért érdemes kitekinteni a világ más tájain zajló nagyszabású eseményekre is.
 Ausztráliában például éppen ezekben a napokban "csengett le" az Adelaide Fesztivál, amely igen gazdag és vonzó programot kínált: zenés és prózai színházi előadások, koncertek és kiállítások váltották egymást két héten át. Március 15. és 31. között Kolumbiában rendezik meg a világ egyik legnagyobb színházi fesztiválját, a Bogota Színházi Fesztivált. A rendezvényre 34 országból érkeztek a meghívott társulatok. A közel 1000 előadás a város különböző helyein (parkok, plazák, terek, színházak) szemre vételezhetőek. Az eseményről bővebb információkat tartalmaz hivatalos honlapjuk, melynek címe: www.festivaldeteatro.com.co. Március 29. és április 1. között Sydney is "beindul" a Darling Harbour Utcaszínházi Fesztivállal. A hírek szerint a Rainbow Circus Playground zsonglőrködő, gólyalábon járó és egy keréken bicikliző magánszámai pörgethetik fel majd különösképpen a helyiek hangulatát, tehetik nem mindennapivá a nagy utcai bulit. - Merliner News - 2002. február 15. Hazai ősbemutatóra készül az (m) Színház. A Bánfalvy Ági nevével fémjelzett színcsoport Botho Strauss: Kicsi és nagy című színművét mutatja be - első ízben - február 21-én. A helyszín: a lágymányosi MU Színház. A Kicsi és nagy voltaképpen egy jelenetfüzér. A mű igencsak drámaiatlannak számít a hagyományos szerkezetű darabok tükrében. A tematikailag tökéletesen elkülönülő, epikusan hömpölygő jeleneteket a főszereplő, Lotte (Bánfalvy Ági) rendezi egységgé, az ő drámai alakja járja sorra a modern értelemben vett passiójáték stációit. A darab egyetlen emberfeletti elszakadási kísérlet, amely új, saját egzisztencia helyett testi-lelki széthasadást eredményez. Lotte el akar válni újságíró férjétől, hogy véget vessen a már amúgy is különélésnek, és az elvált nőknek járó állami ösztöndíjból nyelveket tanulhasson. A világ tolmácsa akar lenni. Férje elzárkózik a segítés lehetősége elől, így Lotte kénytelen tovább állni, és keresni akárkit, akinek oldalán még a társadalom fogaskerekének érezheti magát, aki mellett élheti a hétköznapi emberek mindennapjait. Egyik stációt követi a másik, vissza nem lehet térni. Lotte egyre kétségbeesett erőfeszítéseket tesz, hogy tartozzon valakihez, férfihoz vagy nőhöz, magányoshoz vagy családoshoz, ismerőshöz vagy vadidegenhez, bárkihez, aki engedné, hogy Lotte rajta csillapíthassa segíteni akarását, és aki viszonozná azt. De nem kér senki a szeretni akarásából, tikkasztó lényéből, szelíd humorából, szembetűnő tehetségéből, Lotte pedig mind jobban alámerül férje emlékében, kiszorul a mindennapokból, és "elpárolog"... - Merliner News - 2002. január 28. Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán emlékén nem tud kifogni az idő. Hiába véges az emberi lét és az emlékezet, e két jeles színművészt napjainkban is számon tartja a közönség. Olyannyira, hogy - e kivételes "csillagállást" felismerve - a Duna tévé a napokban megjelentett egy új, ízléses borítóba bújtatott videokazettát is. A szalagon Szigethy Gábor filmjei (Sírás után: Latinovits, Könny és mosoly: Ruttkai) láthatóak. Az említett filmetűdök azonban sokban különböznek a témában megszokott portré-moziktól, hiszen nem a megszokott módon, az ezerszer "újracsócsált" szappanopera-panelek alapján mutatják be a nagy kettőst.   A Ruttkairól szóló "igazmese" az életről, a színházról, a szegénységről, a lelki gazdagságról és az álmokról regél. Színházi pillanatokat, filmrészleteket villant fel és megmutatja azokat az aprónak tűnő, kulisszák mögötti kacatokat, melyeket a jeles művésznő oly szívesen viselt, esetleg haláláig féltve őrzött. A Latinovitsról szóló fél órás etűd komorabb alkotás, melyből egyebek mellett kiderül, hogy L.Z. folyton az igazi színházat kutatta, de azt mégsem a valóságos pódiumon találta meg, hanem a ligeti állatkertben: "Fura Maugli vagyok - állapítja meg epésen az emlékét őrző filmszalagon -, majdnem az állatkertben, mégis kicsit idébb születtem, éppen Krúdy Gyula bácsi sörkerti asztala fölött; felejthetetlen emlékű nagyapám, Gundel Károly vendéglőjében..." - Sz. Z. A. - 2002. január 14.
- Merliner News - 2002. január 11. Deák Krisztina filmes, és csak ritkán adatik meg neki, hogy színházban dolgozzon. Most azonban újból lehetősége nyílik rá, hiszen a Radnóti Színházban, ahol korábban nagy sikerrel állította színpadra Gozzi Szarvaskirályát, ismét rendez: ezúttal Darvasi László Störr kapitány című műve kerül bemutatásra. A premier márciusban lesz. A rendezőnő a Radnóti aktuális színLapjában megjegyzi: Darvasi darabját viszik színre és nem a Störr eredetijét, azaz Füst Milán A feleségem története című remekművét. - Fontos leszögezni, hogy aki az utóbbi regény színpadi adaptációjára számít, csalódni fog. Mert ez nem az, hanem a regény vezérmotívumának kiemelése, Störr házasságának története. Darvasi egészen máshová rakja a hangsúlyt: kiemel, felnagyít vagy éppen lekicsinyít dolgokat. Persze mindenki érzi majd mögötte Füst Milán nagyregényét, de épp azt a buktatót kerüli el, miszerint nagyregényt még talán soha senkinek sem sikerült illúziókeltően színpadra ültetnie - állítja Deák Krisztina. Az új premier kapcsán film és színház különös viszonyáról is megtudhatunk egy s mást. Deák szerint az a legfőbb különbség, hogy a színházban más a színész és a rendező viszonya: - Arra gondolok, hogy ha filmet készítek, akkor hiába nagyon pontos a forgatókönyv, mégis hosszú ideig csak az én fejemben létezik a film. Amikor a színésszel utoljára találkozom a forgatáson, utána még hónapokat töltök vágószobában, és ott még sok minden történik. Tehát a film az enyém, akkor is, ha már a színész nincs ott. A színházban szinte fordítva van. Ezt nemrég megtapasztaltam O'Neill Párbajhősének rendezésénél a Budapesti Kamaraszínházban. Az olvasópróbán még a rendező tudja a legtöbbet, és ezt a próbák során fokozatosan átadja a színésznek. Elveszíti a tudását. Egy idő után a színészek már sokkal többet tudnak a dologról, és a premieren már nagyon kevés szükség van a rendezőre. - Schwalm - 2002. január 04.
A Ferencvárosban, a volt expo-telken március 15-én megnyíló Nemzeti Színház egyébként a tervek szerint Madách művével, Az ember tragédiájával kezdi meg első - csonka - évadját. A Tragédia díszbemutatóját követően a közönség két Shakespeare-drámát is láthat majd: Schwajda György rendezésében a Vihart (március 23-án), Anatolij Vasziljev irányításával pedig a Lear királyt (novemberben) - női változatban. Az orosz rendező egyébként saját társulatával már a Budapesti Tavaszi Fesztiválon bemutatkozik a magyar közönség előtt a Requiemmel, s e darabot háromszor játsszák majd a Nemzetiben is. Ősszel a francia Ariane Mnouchkin és társulata vendégszerepel majd a Ferencvárosban, majd a japán Tadasi Suzuki, illetve októberben a norvég Kai Johnsen rendez a Nemzetiben. - Merliner News - 2002. január 03. Épül a Nemzeti. A sokadik - ezúttal valahol a külvárosban, a Lágymányosi híd pesti lábánál. De talán már az építőművészek és a színháztörténészek sem tudják fejben tartani, hányadik terv látszik most megvalósulni. Az egész történet olyan, mint egy gigászi hosszúságú, fordulatokban gazdag kalandregény. Amelynek még mindig nincs vége... "A legújabb elképzelés figyelembe veszi a színházi szakma érdekeit, véleményét is. Az álmok helyett a valóságból, a realitásokból indul ki. Azt hiszem, a hajdani tervekkel pontosan az volt a gond, hogy nem számoltak a lehetőségekkel, az anyagi háttérrel. A Nemzeti Színházat nem annyira a méretei kell hogy jellemezzék, hanem az ízléses külcsín, az igényesség és a magas színvonal. Ez utóbbi építészeti és művészeti szempontból egyaránt alapfeltétel!" - nyilatkozta az Esti Hírlapnak 1996. július 22-én Dr. Fiala István frissen kinevezett kormánybiztos. Reményteljes mondatait - mint már annyiszor - részben cáfolta az élet. Az Erzsébet téri terv (is) a füstbe ment. A budai Várszínházat 1787. október 16-án nyitják meg. Az első magyar nyelvű előadást csak három év múlva - Kelemen László vezetése alatt - 1790. október 20-án tűzik műsorra. A magyar nyelv ápolása, a nemzet nyelvén történő színjátszás iránti igény az ezt követő évtizedekben egyre erősödik, aminek eredményeképpen a mai Károly krt. 7-es szám alatti Häcker-szálában (szála=szalon) 1809 és 1812 között a magyar nyelvű nemzeti színjátszás végre gyökeret ver. Széchenyi István 1832-ben "A magyar játékszínről" című röpiratában indítványozza az igazi Nemzeti építését, ennek hatására Grassalkovich herceg a mai Astoria szállóval szembeni telket felajánlja a színháznak. A Nemzeti építését Pest városa és Pest vármegye azonban egymásra hárítja/terheli, így egyikük sem vállalja a 43 000 váltóforintra tervezett beruházási költséget. A lelkes pesti polgárság 1835. október 31-én Johann Kolb városi szószóló révén az építkezéshez 15 ezer váltóforintot szerez, egyben javasolja az épülő magyar színház számára a teljes adómentességet. A színészek pedig lemondanak kétévi, a vármegye által létminimumként biztosított segélyükről. A színház építése Zitterbarth Mátyás pesti építész tervei alapján 1835. szeptember 28-án megkezdődik. Az építtető: Pest vármegye. Nem egészen két év alatt megépül és 1837. július 22-én megnyitja kapuit a Pesti Magyar Színház, amely 1840-től a Nemzeti Színház nevet veszi fel. Az épületet 1874-ben átépítik, majd 1908-ban - elhamarkodottan - lebontják. A társulat ideiglenesen az 1875-ben, a mai Blaha Lujza téren épült Népszínház épületébe költözik mindaddig, amíg a végleges épület el nem készül. Az ideiglenes színház átvészel minden történelmi eseményt, de a metróépítés megpecsételi sorsát. A nemzet színházának szomorú története e pontnál újabb fordulatot vesz. A társulat a tervek szerint rövid ideig új otthont adó épületbe költözik a Hevesi Sándor térre. A pénztelenséget áthidalandó, Gobbi Hilda össznépi adakozást kezdeményez, de a kivitelezés tervezett költségei valahogy mindig gyorsabban nőnek, mint az összegyűjtött pénz. 1985 óta egymásba érnek a tervek és az elképzelések. Most azonban úgy tűnik, Schwajda György irányításával végre újjászülethet a Nemzeti. A baj csak az, hogy a jelenlegi építkezés színvonaláról megoszlanak a vélemények. A Magyar Építész Kamara kizárta soraiból Siklós Mária tervezőt, a színházi szakma egy része "plaza-színháznak" nevezi az épülő Nemzetit. Ráadásul egyre többen hangoztatják: ma már nincs szükség erre a kiemelt teátrumra. Hogy kinek van/lesz igaza: hamarosan kiderül... - Sz. Z. A. - 2001. december 20.
Az alapítványt - Domján Edit művészetének, nevének és emlékének megőrzésére - 1991-ben hívta életre Almási Éva, Avar István, Kaló Flórián, Lőte Attila, Nagy Anna, Petrovics Emil, Psota Irén, Szabó Gyula, Szinetár Miklós, Káldy Nóra és Mándy Iván. A Madách Színház legendás művésznőjének nevét viselő díjat 1992-ben osztották ki első ízben, az akkor már két évtizede eltávozott Domján Edit születésének 60. évfordulóján. - Merliner News - 2001. december 19.
- Merliner News - 2001. december 07.
S. W. darabjaiban a táncos, pantomimes, drámai színházi és akció elemek keverednek egymással. Személyes vonatkozású, a japán haikukra emlékeztető szövegeiben őszintén, sokszor (ön)ironikusan mesél saját sorsáról, családjáról, a feminitásról, az emberi kapcsolatok és viselkedés teatralitásáról. A MU Színházban látható előadás már-már Csehovot idézi: négy emberről szól, akik szülőföldjük, férjük, szeretőik és a szépséges vidéki táj után vágyakoznak. Valakiről vagy valamiről álmodoznak, ami teljessé tenné végre életüket. A szereplők elénk tárják képzeletüket abban bízván, hogy ha elég hosszú ideig kívánunk valamit, az egyszer megvalósul. A DWA (NL) és a De Vooruit (B) koprodukciójában készült különös hangulatú előadáshoz egyébként Paul van Mook írt (háttér)zenét. Az író-rendező Sara Wookey mellett pedig Hillary Blake Firestone, Marc Haverkort és Jacob Nissen is feltűnik a színpadon. - saboteur - 2001. november 21.
- Merliner News - 2001. október 31. Sarkadi Oszlopos Simeon című drámájában a főhős így érvel: "imádd csak magadat, mert helyetted azt úgysem teszi meg más." A mű 1960-os keltezésű, tehát jóval az Internet térhódítása előtt született. Akkor még a szókimondó Kis János sem sejthette, hogy évekkel később a magamutogatás, az önreklámozás kitűnő eszköze lesz a világháló. Egyszerre áldás és átok. Átok, mert hihetetlen mennyiségű szemetet képes összehordani és áldás, mert olyan egyedülálló és interaktív médium, amely valóban hasznára lehet a nagy és szent ügyeknek, így a színháznak is. Picit ugyan megkésve, de a hazai teátrumok többségében mára felfedezték, miféle aduász került a kezü(n)k ügyébe. Hiszen a világháló lehetőséget ad arra, hogy egyetlen (hon)lapon elférjenek a naprakész információk, a jegyár-tábla, az aktuális produkciók reklámanyagai, a hátteret, a kulisszatitkokat megvilágítani igyekvő "kis színesek", a kritikák, valamint a szerzőt, a rendezőt, a dramaturgot és a főiskolás színészpalántát egyaránt bemutató portré-anyagok. Csak egy klikk és úgy tűnik, tényleg "színház az egész világ". Főképp, ha a Magyar Színházi Portálra kattintunk. Ez a linkgyűjtemény kitűnően egybegyűjti a teátrális információkat, ráadásul könnyen és több irányból is megközelíthető: a startlapnak éppen úgy része, mint ahogy a www.webmania.hu új "link-adatbankjában" is szerepel. Ha azonban mindenféle segítség nélkül, egyből a lényegre szeretnénk térni, elég csak beütni a következő kódot: www.szinhaz.hu. A szinhaz.hu oldal nemcsak tartalmi értelemben igen gazdag, de küllemét tekintve is szépnek, attraktívnak mondható. Gyorsan letölthető és az ún. testvérportálok is hamar elérhetőek innen. 15 menüpontból lehet választani. Bőséges a kínálat, bár az "étlap", azaz maga a menü lehetne picit díszesebb, grafikai értelemben ötletesebb. A célnak persze így is megfelel. A menüben megtalálható a "Szakmai sajtó" oldal is, melyben a legjelentősebb színházi lapok (Ellenfény, Criticai Lapok, Zöllye, Súgó, Merliner, Theatron) jelentősebb publikációi és weblapjai tekinthetőek meg. Ügyes és figyelmes megoldás, hogy a "Kávéház" menü kiválasztását követően az érdeklődő színházbarátnak lehetősége nyílik felvennie az on-line kapcsolatot a Magyar Színházi Portál ügyeletesével. A honlap készítőit azért is dicséret illeti, mert bátran (de nem gátlástalanul!) használták a modern flash-animációkat és a képet több részre osztó frame-es szerkezet is működőképes.  www.ibs-b.hu www.komedium.hu  www.babszinhaz.hu www.dramabibliotheka.hu További honlapok:
- Az összeállítást Szabó Zoltán Attila készítette - 2001. október 15.
Az Árvai György vezette Természetes Vészek Kollektíva, melyben a hazai kortárs táncművészet "nagyasszonya", Bozsik Yvette is szerepel, 1984 óta intenzív alkotómunkát folytat a színház, a tánc, a zene és a vizuális művészet területein. Legújabb premierjük (62 nap) egy japán fiatalember önkéntes halálútjának naplódokumentumain alapszik. A kilencvenes években egy önmagát halálra ítélő ember elvonult a hegyekbe, és az általa tákolt menedék alatt ült étlen-szomjan halála pillanatáig. Fájdalmasan szép elmúlása 62 napig tartott. Hangnaplószerűen rögzítette érzéseit, fájdalmait, látomásait. Az előadás meghatóan számol be arról, hogyan kerül valaki a vízióvilágba, a "fizikai" világból a "lelkibe", hogyan öltözik a való világból a virtuálisba. - Merliner News - 2001. október 10.
- Merliner News - 2001. október 03. Frenák Pál és társulata októberben és novemberben a "Magyar Kultúra Éve Franciaországban 2001." rendezvénysorozat keretében lépnek fel. Nyolc francia városban képviselik majd a magyar "színeket". A legfontosabb helyszín a Párizsi Théâtre de la Bastille lesz, ahol október végén lépnek fel. A siketnéma környezetben felnövő Frenák Pál első ízben az 1980-as évek derekán ment Párizsba, ahol létrehozta társulatát, a Compagnie Pal Frenak-ot. A művész koreográfusi munkásságával párhuzamosan tanított a párizsi és Lille-i Siket Színházban is. Meghívott koreográfusa és tanára volt a Francia Nemzeti Artistaképző Főiskolának. "Mozgásművészet a gyógyításban" címmel az Amiens-i Egyetem kórházában, tánc-rehabilitációs programot fejlesztett ki mozgássérült gyerekek számára. A táncművész számára tehát hazai pálya Franciaország. - Merliner News - 2001. augusztus 03. A színház szerelmesei különösen jól érezhetik magukat a számukra fenntartott jurtában. Ez a helyszín fontos találkozóhelyévé vált a kortárs tánc és színház művelőinek és közönségének. Az évek során a gesztusszínháztól a musicalig, a klasszikustól a látványos akciószínházig, a vásári komédiákon keresztül az autentikus cigány táncokon alapuló mozgásszínházig közl 100 társulat közel 150 előadása szórakoztatta, búsította, bosszantotta, provokálta azokat, akik erre helyszínre tévedtek. Volt itt már szinte minden. A Szegedi Kortárs Balett: Homo Ludens előadása, a Maskarások produkciója, az Ascher Tamás - Csákányi Eszter páros Brecht-Weil-estje, Bozsik Yvette táncparádéi, Hobo költők pályaívét bemutató "kiselőadásai", Börcsök Enikő és Dévényi Ádám "szolid tombolása" egyaránt táblás "házakkal" ment. Hogy a tradicionális performance-karneválokról - hely hiányában - ne is beszéljünk... Ahogy már megszokhattuk, idén is pazar a program - és különösen sok a külföldről idecsámborgó, valóban és joggal világhírű színkör. Csak néhány a jeles fellépőket "egybegyűjtő" listáról: Mark Ravenhill, Divadlo Cintinuo, Cie Pál Frenák, Jonathan Larson. - Merliner News - 2001. július 18. Európa egyik legtekintélyesebb nyári fesztiválja, az 1947 óta évről-évre megrendezésre kerülő Avignoni Színházi Fesztivál finiséhez érkezett. A drámai színművek mellett azonban idén a muzsika is fókuszba került a július 6-a óta zajló, és július 28-án befejeződő rendezvénysorozaton. Lajkó Félix a forradalom ünnepének hajnalán lépett fel a Pápák Palotája udvarán, a fesztivál utolsó hetében a Besh o drom után a Dresch Quartett öt éjjelen örvendezteti meg az előadások megszemlélésében nekifáradt közönséget. Jó hír, hogy a hazai társulatok közül a Thália Régi Stúdiójában saját játszóhelyet nyert Krétakör Nexxt című produkcióját is meghívták a fesztiválra. A közönségtől némi (inter)aktivitást igénylő színházi show egyébként az erőszak témáját járja körül. A Mozgó Ház Társulás már visszajáró vendég Franciaországban, idén a Don Juan-toposzt járják körül. A Trafó-beli nyilvános főpróbák után itt buknak elő 1003 szív, avagy töredékek egy Don Juan-katalógusból címen a szerelem örvényei. Amúgy a párhuzamosan futó franciaországi magyar kulturális évad szintén szép sikerrel, táblás házakkal "fut": mintegy 300 helyszínen láthatóak kiállítások, hallhatóak koncertek. Hamarosan bemutatják Tarr Béla Werkmeister-harmóniák című filmjét is. - Merliner News - 2001. július 13. Idén is megnyílt a Nyári Színház Debrecenben. A régi városháza udvarán - a hagyományoknak megfelelően - elsősorban szórakoztató, ugyanakkor a város kultúrtörténetéhez, tradícióihoz illő, de a kortárs művészetet / életszemléletet is (fel)vállaló rendezvénysorozatra válthat estéről estére tikettet a nagyérdemű. Nem elsősorban a fiatal korosztály volt a célközönsége az indító előadásnak: a Charley nénje, a Regionális Szabadtéri Színház játékában Voight Ági és Bodrogi Gyula főszereplésével, Nagy György rendezésében került színre. A folytatás: július 21-22-én Debrecenben is bemutatják a Szentendrén e hétvégén műsorra tűzött Özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak című Csokonai-vígjátékot. Talán meglepő, de a címszerepet egészen biztosan férfi alakítja, mivel a produkciót Magyar Attila, Hajdú István és Szakács Tibor jegyzi. A Bárkából áthozott Bábelna - Tasnádi István műve - várhatóan itt is sikert arat majd, főleg, mert Várhidi Attila rendezésében Debrecenben új arcot "kapnak" a darabban bénázó, esetlen hős-triász tagjai. Az Eredeti Nyári Színház Társulatának előadását július 27-én és 29-én hahotázhatja végig a közönség. - Merliner News - 2001. június 20.
Halász Péter és Jeles András új színházi kegyhelyet alapítottak a Kálvária téren. A Városi Színháznak elkeresztelt új központ ígéretük szerint igazi hiánypótló szubkulturális / kísérleti centrum lesz. Az új teátrumot a napokban nyitották meg Kurtág György és Kurtág Márta estjével. Halászék ígérik, hogy a szellemi minőség lesz az elsődleges szelekciós szempont a program megválasztásakor ebben az új színpadi térben. A távlatok még csak kirajzolódni látszanak, de ami biztos, a színvonal mellett annak is fontos szerepe lesz a programok megválasztásánál, hogy mindaz, ami máshol nehezen vagy alig talált befogadóra, itt fellépési lehetőséghez jusson. Az alapítók szeretnének nyitni a szűkebb környezet, a VIII. kerület, azaz Józsefváros felé, s az ittenieket is be szeretnék vonni a vérkeringésbe. - Merliner News - 2001. június 18.
Átadták az I. Pécsi Országos Találkozó (POSZT) díjait. A Pécsi Nemzeti Színházban lezajlott ceremónián a tisztán amatőrökből álló zsűri - nagy meglepetést okozva - Mohácsi Jánosnak tudta be a legjobb rendezést a Megbombáztuk Kaposvárt című darab színreviteléért. A POSZT "ősbemutatója" egyébként nagy sikert aratott mind a szakma, mind a közönség körében. (Ritka eset!) A szervezők reményei szerint Pécsett hagyomány látszódik teremtődni - apróbb módosításokkal. Jövőre hosszabb ideig (kilenc napon át) kevesebb (mintegy tíz) darabot láthat a közönség, amelyeket nem egyszer, hanem akár három-négyszer is programra tűznek a fesztivál ideje alatt. Hogy folytatás legyen, annak előfeltétele, hogy a rendezvény jövőre is megkapja azt a 80 millió forintos támogatást, amit az idén sikerült "bezsebelni". - Merliner News - 2001. május 21.
A negyvenéves Pécsi Balett jubileumi előadásán három koreográfiát mutat be május 21-én este a Pesti Magyar Színházban. Az iszonyat balladája Eck Imre legendás alkotása, amely a frissen megalakult Pécsi Balettet jellemezte témában, látványban, zenében, táncos eszközeiben egyaránt. A Megdicsőült éj Schönberg korai szimfonikus költeményére koreografált modern balett, amely az emberi élettel, a személyiség kérdéseivel, az önállósulással, a társadalomba való beilleszkedés harcaival és a halállal foglalkozik. Az élet állomásai című darab az ember egyéni fejlődésének különböző állomásait, stációit mutatja be. Az együttes élére egyébként nemrégen új vezetők (Keveházi Gábor és Egerházi Attila) kerültek, akik vissza kívánják állítani a Pécsi Balett korábbi hírnevét. Ígéretük szerint: " a legenda folytatódik!" - Merliner News - 2001. május 04.
Ez idő tájt Giuseppe Verdi halálának 100, évfordulójára emlékezik a világ. Minden idők egyik legnagyobb opera-szerzője a szabadság és a szerelem elhivatott művésze (tolmácsa?) volt. Nem véletlen tehát, hogy Markó Iván az alkalmat és a kultusztárca adakozó "kezeit" megragadva, jó érzékkel "nyúlt" Verdi hangjegyei után, hogy azután a Traviata, a Macbeth, a Nabucco, az Aida, a Trubadur és a Requiem alkotójának életművét, szépséget és erőt sugalló művészetét kétrészes táncestbe (Viva Verdi!) "sűrítse". Az Olasz Kultúrintézetben pénteken és szombaton (azaz 11 és 12-én) látható a produkció. - Merliner News - 2001. május 02.
A szöveget és a mozgást ötvözni igyekvő új táncszínházi irányzat, a paradox-posztmodern tánc svájci képviselője, Foofwa d'lmobilité május tizenegyedikén a MU Színházban mutatja be legfrissebb ironikus-önkritikus szólóját "luj Godog?" / Amikor a tánc a valóságot teszteli... címmel. A koreográfus szólója illúziók nélkül, finoman cinikus humorral átitatva leplezi le pénzsóvár korunk túlzásait, mértéktelenségét. Foofwa d'Imobilité darabjában nem kisebb kérdésekre keres táncos választ, minthogy: "maradt-e még egy kis hely globalizálódó és mindnyájunkat egységesítő (köz)életünkben az individuum számára? Vajh' van-e még lehetőségünk a létezésre, az ellenállásra a profitorientált, a nagyszerűség látszatát keltő világgal szemben? Egyáltalán elmenekülhet-e bárki a gazdaság zsarnoksága elől? " - Sz. Z. A. - 2001. április 06.
Egyelőre nem jön létre a Nemzeti Dalszínház, amelyet a kultusztárca (NKÖM) a Magyar Állami Operaház és a budapesti Operettszínház összevonásával kívánt megalapítani - derül ki a minisztérium sajtóirodájának közleményéből. Erről Rockenbauer Zoltán kultuszminiszter levélben tájékoztatta Demszky Gábor főpolgármestert. A tájékoztatás szerint a szaktárca egyelőre lemond a fővároshoz tartozó Operettszínház átvételéről, amelyet korábbi terveik alapján fenntartóként kívánt működtetni. A két intézmény a jövőben is külön gazdálkodhatott volna az intézményes költségvetés ráeső részéből. - Merliner News - 2001. április 04.
Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet közzétette a világhálón az irattáraiban megtalálható, illetve elektronikus vagy képi formában összegyűjtött hazai és külföldi drámák legfontosabb információit. A www.dramabibliotheka.hu címen már most is megtalálható, kereshető adatbázisba először a művekhez kapcsolódó adatok - mint a szerző, a szereplők vagy a bemutató időpontja - kerültek fel. Később a magyar szerzők saját maguk által írt szinopszisait, majd a teljes szövegkönyveket is le lehet majd "vadászni". Az intézet még az idén elérhetővé kívánja tenni az elmúlt harminc színházi évad bemutatóinak pontos adatait is. - Merliner News - 2001. április 01.
- Merliner News -
2001. március 16.
A MU Színház évek óta megrendezi tavaszi tematikus előadássorozatát. A Női napozót, a Tavaszi Tekercset és az Y kromoszóma fesztivált idén a Tavaszi Tánc Tárlat követi. A március tizenkilencedike és huszonharmadika között szemre vételezhető parádén ismert és pályakezdő alkotók művei kerülnek bemutatásra vegyesen. "Az előadásokkal azt kívánjuk bizonyítani - adta hírül minapi tacepaóján a MU Színház művészeti stábja -, hogy a magyar kortárs tánc független alkotói az ideálisnak legkevésbé sem nevezhető finanszírozási rendszer ellenére, dacolva a centralizáló törekvésekkel / megőrizve önállóságukat továbbra is keresik az aktuális kérdésekre adható aktuális válaszokat." - Merliner News - 2001. február 23.
A British Council és a Jelnyelvi Tolmácsok Országos Szövetsége (JOSZ) szervezésében február 23-án este hétkor első ízben tartanak olyan színházi előadást Budapesten, ahol egy hazai társulat (Vígszínház) produkcióját (Eisemann-Zágon-Somogyi: Fekete Péter) jelnyelven (is) tolmácsolni fogják. Nemzetközi viszonylatban nem meglepő az ilyesmi. Nagy-Britanniában például bevett szokás, hogy szinte minden színház minden darabjából legalább egy előadás jelelt. Ez még a magánkézben lévő West End-re is jellemző! - Merliner News -
- Vihar előtti terefere Alföldi Róberttel - A (színház)művészet joga, hogy tabukat döntsön. Idehaza mégis gyakran szapulják azt, aki járatlan utakra, ki nem taposott ösvényekre téved. Alföldi Róbert, mint színházcsináló renitens(?) magatartása miatt sokszor részesül kiadós "fejmosásban". A színházi szakma egy része elítéli provokatív stílusát, bár vannak olyanok is, akik éppen ezért kedvelik. Egy biztos: a közönség évek óta vastapssal jutalmazza Alföldi színpadi attrakcióit. Minderről a közeljövőben a Duna Televízió nézői is meggyőződhetnek, hiszen - felvételről - egy ugyancsak vitatott Shakespeare-adaptáció, A vihar kerül februárban bemutatásra. - Sose bánom, ha az általam rendezett előadás heves érzelmeket vált ki a közönségből - vallja Alföldi Róbert. Az lenne a baj, ha ez nem így lenne. Ugyanakkor eszemben sincs senkit provokálni. Más kérdés, hogy ha szándékom ellenére merésznek hat a stílus, amit képviselek, azt mindig örömmel nyugtázom. Jó érzés, vitára, beszélgetésre serkenteni az embereket. A közömbösség megöli a színházat! - A hazai színházi szakma jelentős része ezt tagadja. Azt mondják, a bevált módszerek, a hagyományok tisztelete a legfontosabb. - Az a baj, hogy nálunk létezik egy uralkodó ízlés. Ami ettől kicsit különbözik, az mindjárt gyanús. Ez külföldön - a volt szocialista országokban is! - teljesen másképp működik. Itthon azonban folyton azt hangoztatják, hogy a színháznak meg kell óvnia az embereket a külvilág káros hatásaitól. Ez abszurdum! Hiszen a színház a külvilág lenyomata. Azon dolgozni tehát, hogy a valóság elkerülje a színpadot, a legnagyobb ostobaság. - A világhírű színházpedagógus és rendező, Peter Brook szerint "a színész, mint minden más művész, olyan akár a kert: az egyszeri gyomirtás nem örökre szól." Egyetért vele? - Cáfolom ezt. Azt hiszem, ha a rendező céljai világosak, ha azokkal azonosulni tud a színész, már nem lehet nagyobb gond. Egy valamirevaló művész ilyenkor akár a Gellérthegyet is eltolja. Egyébként bevallom, én egy despotikus állat vagyok, ha rendezek. Különösen, amikor beindul a munka. De a későbbiekben már hajlok a kompromisszumra, sőt igénylem a színészek segítségét, megértését. - A Duna tévében hamarosan az Ön rendezésében láthatjuk A vihart. Mire készüljön a néző? - Színházi varázslatra. Számomra azért vonzó a mű, mert játékos és könnyed. Az egész egy álom. Ettől szép. Nem gondolom, hogy a darab filozófiai üzenete lényeges. Meggyőződésem, ma úgy kell színházat csinálni, hogy mindenki értsen belőle valamit. Annak is érthetővé kell tenni Shakespeare-t, aki máskülönben mexikói szappanoperákat néz. Azt hiszem, mindenki lehet Prospero! Az álmainkban semmi sem lehetetlen. Még akár azt is felismerhetjük, hogy a bosszú nem okoz kéjes örömet... - Szabó Zoltán Attila - 2001. január 10.
A nemrégiben megrendezett Vidéki Színházak Fesztiválja táblás házakkal zajlott. Két hét alatt huszonháromféle produkciót láthattak a színházbarátok, két helyszínen, a Tháliában és a Merlinben. Az alkalmat kihasználva kérdezőbiztosok kutatták: kik és milyen gyakran járnak manapság színházba? Nyilvánvaló, hogy e felmérésben a válaszadók nem alkottak olyan reprezentatív kört, mint amilyen egy "szigorúbb" közvélemény-kutatás esetében regisztrálható lett volna. Az eredmények mégis figyelemre méltók. A válaszadók egyharmada a húsz és harminc év körüliek közé tartoztak. Legkevesebben (6, 7 %) a hatvan éven felüliek képviseltették magukat. A többi korosztály aránya 11, 0 és 17, 5 százalék körül mozgott, ami e fesztiválközönség összetételét is megmutatja. A megkérdezettek 56, 7 százaléka felsőfokú végzettségű, míg 37,7 százaléka középfokú-, 5,6 százaléka alapfokú tanulmányokat végzett. A legtipikusabb néző az értelmiségi fiatal volt. Ennek tudatában meglepő, hogy a válaszadóknak csupán 18, 9 százaléka drágállta a színházjegyet. A megszólított nézőknek több mint egynegyede, vagyis 28, 9 százaléka hetente jár színházba. Kéthetente 13, 4 százalékuk, havonta 26, 9 százalékuk. - Merliner News -
2000-ben a színházak állami támogatása 5, 4 milliárd forintot tett ki. Az ún. "önkormányzati plusz" 4, 5 milliárd körül volt. A bevételekből és a szponzorációból 3 milliárd gyűlt össze. A kiemelt intézmények közül az Opera 2 milliárd -, a Nemzeti közel 1 milliárd forint támogatásban részesült. Becslések szerint összesen 16 - 20 milliárd forint jutott a színházművészetre. - Merliner News - 2001. január 05.
Úgy tűnik, a magyar színházi életben ismét elmarad, vagy csak részlegesen valósul meg a struktúraváltás. A non-profit szervezeteket érintő utófinanszírozás viszont bevezetésre kerül 2001-ben. Sokan úgy érzik, ez a kisebb alkotócsoportok számára maga a végítélet, bár vannak olyanok is, akik most egy szebb - közgazdasági szempontból is stabilabb - jövőben bíznak. "Már régóta úgy látom, hogy a színház - s általában véve a művészet - valamiféle biblia pauperum szerepét tölti be: képes biblia a betűvel nem élők számára. S a drámaíró? Kora eszméinek világi papja, aki a szellemi elit gondolatait népszerű formában közvetíti. Népszerű formában, közérthető előadásban, hogy a színházi széksorok nagy részét megtöltő polgári középosztálybeliek is különösebb fejtörés nélkül felfoghassák. A színház mindenkor az ifjúság, a félműveltek és a nők elemi iskolája volt." - írta August Strindberg, a neves svéd drámaíró, mások mellett a Haláltánc szerzője. Hasonló eretnekek, a színházat szapulni/megreformálni, új szellemi tartalommal "megtölteni" kész forradalmárok (lásd: Halász - Jeles duó) napjainkban is akadnak. Legtöbbjük azonban igen hamar belátja: a szélmalomharc ma sem kifizetődő cselekedet. Ezért aztán sokan - leginkább egzisztenciális okokból - beállnak a sorba, elfogadják a leosztott paklit, s akik évtizedekkel korábban még - Strindberghez hasonlóan - bőszen kritizálták a színházművészetet, s azon belül a hazai "lapjárást", mostanság színigazgatókként, főrendezőkként, sztárolt komédiásokként, reklámhősökként tűnnek fel. A rendszerváltás óta a határvonalak mindinkább összemosódni látszanak a kereskedelmi (szórakoztató) jellegű színházak és az experimentális (alternatív?) műhelyek között. A szükség törvényt bontott. Márta István, az Új Színház igazgatója szerint az évek során nem sikerült tisztázni miféle szempontok alapján működjön a színházakat fenntartó struktúra. Elmaradt a hazai teátrumok pontos felmérése, a tartalmi-, az átvilágítások rendszerének felállítása, a gazdasági fogalmak (például a fizető néző - látogatottság - kihasználtság) elemzése. - A jelenlegi és jövőbeli modell-szerkezetek folyamatos analízisének hiánya improvizálásra készteti az alkotókat és a fenntartókat is - véli a színidirektor -, ami elvben nem baj, viszont ha az óvatlan rögtönzésnek hála költségvetési intézmények kerülnek kockázatos helyzetbe, máris felmerül a kérdés: szabad-e ezt a gyakorlatot követni? A jelenkori zavarok miatt tényleges értékeink robbanhatnak fel, ténylegesen jól működő színházakat lehet tönkretenni egy pillanat alatt. Márta úgy érzi, a fentiek hiánya miatt nem tud beindulni egy ténylegesen egészséges mozgásfolyamat, nem jelenhetnek meg erőteljes és friss koncepciók. - Nem sikerült egyértelműen meghatározni a döntési mechanizmus mikéntjét sem - teszi hozzá. - A pályázati kiírásokra és a leendő szerződésekre ráférne már egy alapos reform. Eljött ugyanis az "utófinanszírozási halálkasza" korszaka, amely lehetetlen helyzetbe hozza a non-profit művészeti vállalkozásokat. Elvégre se tőke, se bankhitel, se értékesíthető ingatlan nem áll rendelkezésre. A kultúra támogatása Magyarországon hetvenötödrendű kérdés - mondja Márta István. A pályázati rendszer megszigorítása, az elszámoltatás új, szintén szigorúbb módja önmagában nem szünteti meg a "mutyizásokat", a visszaéléseket. Csak konzerválja a jelenlegi - áldatlan és megalázó - állapotokat. Ilyen körülmények között az Európai Unióban - egyéb feltételek mellett - elvárt komputeres jegykezelés mielőbbi bevezetésére aligha van mód. Mi több, a korszerű honlapok, az online közönségszolgálati rendszerek, az internetes levelezőlisták elkészítésére sincs sok esély. Ráadásul a tőkeerős közönségréteg hiánya miatt a jegyárak megemelése (akár 5000 forintba is kerülhetne egyetlen tikett!) sem halasztható tovább. A hazai színházi életben "szabad vegyérték" - szerepet betöltő befogadó színház, a Thália igazgatója elismeri ugyan, hogy a színházcsinálás a jelenkori viszonyok között meglehetősen hálátlan feladat, de nem érzi úgy, hogy a 2001. év a magyar színházművészet számára a végítéletet tartogatná. - Az elmúlt években a struktúrán kívüli és a hivatásos színházak projekt - finanszírozása jól-rosszul, de működött. Az utófinanszírozás új helyzetet teremt - jegyzi meg Megyeri László. - A nagyobb színházak, ha úgy tetszik, az állami vagy fővárosi fenntartású kőszínházak esetében mindez technikai értelemben hozhat jelentős változást. Ezek az intézmények anyagilag vannak olyan erősek, hogy ne kerüljenek lehetetlen helyzetbe. Az alternatív besorolású, kisebb társulatok esélyei azonban lényegesen rosszabbak. Mire ugyanis megkapják a sokszor csak a költségek egy részét fedező apanázst, addigra erőn felül, lelkesedésből hozzák létre az előadást. A pályázati pénzosztás mechanizmusa azért rossz - értékel a Thália direktora -, mert csak a tavasz végén, nyár elején dőlhet el, melyik színházi műhely kap - a költségekkel legalább szinkronban lévő - támogatást. És persze ilyenkor derül ki, hogy kik a vesztesek. E kései "eredményhirdetés" legfőbb oka, hogy az állami költségvetés jóváhagyása minden évben december 31-ig történik meg. Ehhez képest az önkormányzati képviselőtestületek 90 napon belül kötelesek határozni arról, mekkora az összeg, amelyet a kultúrára, a színházművészetre tudnak fordítani. Vagyis mire beindul a gépezet: mire megjelennek a pályázati űrlapok, általában már májust írunk. De a színházaknak, a projekteknek addig is működni kell valahogy. A színházi szakma vezetőinek többsége úgy gondolja, érdemes lenne a holland példát követni, ahol a pályázati alapon megítélt finanszírozási ígérvény hosszabb távra, akár négy évre szól. Cserébe folyamatosan (ki)értékelik a produkciókat, azaz a színházak állandó kontroll alatt állnak, és az eredménytől függően változhat a következő évi támogatás mértéke. A struktúraváltás szükségességét kevesen kérdőjelezik meg. De a színházi dolgozók többsége úgy érzi, semmibe veszik őket, ahelyett, hogy megalapozott - előzetesen szervezeti, finanszírozási és művészi értelemben is átgondolt, az új lehetőségeket számba vevő - döntések születnének, a kurátorok, a (kultúr)politika vámszedői csak kapkodnak, alibiznek, "tili-toliznak". A színházi szakma napjainkban is kíváncsian és feszülten várja a folytatást - erősíti meg Kállóy Molnár Péter, az IBS színész - főrendezője. Az sem kétséges, hogy a magyar színházi rendszernek számos előnye, vonzó tulajdonsága van. A nemes hagyományok megtartása nélkül tehát nem lehet továbblépni. Ámde ezekre építve ideje lenne új csapásirányt választani. Kétségtelen erény, hogy működik a társulati rendszer, létezik több repertoár színház. Szükség is van ezekre. A hangsúly ennélfogva a miként és a kikkel szavakon van. Nem az a baj, hogy alig-alig történik valami érdemleges, hanem hogy ismét bebizonyosodni látszik, a színház, mint céh - úgy is, mint színészek, rendezők, direktorok, kritikusok, és drámaírók közös "vállalkozása" - nem képes beleszólni a (kultúr)politikába, nem képes védeni saját érdekeit. A politika ma erősebb a színháznál. Ennélfogva csak egy dologban bízhatunk: hátha véletlenül egybeesik a józan ész kritikája a politika ízlésével. A közeljövőben egyetlen színház (színkör) sem működhet úgy, hogy a társulaton belül legalább egy személy ne értsen a gazdasági kérdésekhez. Tekintve, hogy egyre több fiatal kerül ki kulturális menedzseri diplomával az egyetemekről, előttük akár szép színházvezetői karrier is állhat, feltéve, hogy elfogadják a belső erőviszonyokat és képesek egyszerre racionálisan gondolkodni, illetve kompromisszumokat kötni a művészekkel. A fizetőképes közönség és a szponzorok megtartása újabb és újabb, naprakész stratégiát kíván bármilyen színházi profilról lett-légyen szó. - A sokat szidott PR.- és marketing technikák különböző fogásait pedig ideje lenne elsajátítani - summázza Megyeri László. Mint mondja, a lobby-t ma még sokan összekeverik a korrupcióval. Jóllehet az előbbi nemhogy nem bűn, hanem erény, olyasféle kommunikációs technika, amely a színházak túlélése szempontjából meghatározó jelentőségű. Nagy András, a Nemzetközi Színházi Intézet magyar központjának elnöke úgy látja, elbűvölő az a szellemi gazdagság, amely - a gondok ellenére - a kortárs magyar színjátszást jellemzi. Fantasztikus előadások születnek, évente 4 millió színházjegyet adnak el. Ráadásul színészeink mindmáig viszonylagos biztonságban élhetnek. - Nemrégiben New Yorkban jártam, ahol a divatos éttermekben a helyi, éppen munka nélküli színészek szolgáltak fel. Amerikában ugyanis az állástalan színjátszók nemigen részesülnek támogatásban! Arrafelé "ritka madár" az alapfizetés és a társulati tagság. Ezzel szemben idehaza nincs szó folyamatos fenyegetettségről. Nem könnyű megélni, de keveseknek kell minden áron más munkát vállalnia. Megértem persze, ha egy színész "eladja magát". De mindenkinek a saját felelőssége, hogyan védelmezi legfontosabb kincsét: a személyiségét. Ez választás kérdése. Az elnök elismeri: vannak belső aránytalanságok. Általában nagy az apparátus, reálértékben pedig csökken a támogatás. A teátrumok olcsóbb, esetleg lejárt jogdíjas darabokat tűznek repertoárjukra, mivel a kortárs művek esetében kénytelenek lennének kifizetni a szerzőt. - Azt hiszem, akkor járnánk a helyes úton, ha megteremtenénk azokat a színházi laboratóriumokat, ahol a művészet kapna hangsúlyt, de mellettük elfogadnánk a Broadway-jellegű, tisztán profitorientált, szórakoztató teátrumok létezését is - állítja Nagy András. Az előbbieket változatlanul a főváros vagy az állam támogatná, az utóbbiaknak azonban a szórakoztató-ipari piacon kellene bizonyítaniuk életképességüket. Amíg a színház e két szegmense nincs élesen elválasztva egymástól, nincs az a reform, amely meghozhatná a kívánt (remélt) eredményt. - Szabó Zoltán Attila -
|
Várhatóan ősszel mutatják be a koppenhágai Bellevue színházban Robert Wilson és Tom Waits újabb közös művét: az amerikai színházi rendező és a "zenészistenség" a 2000-ben a szintén koppenhágai Betty Nansen színházban bemutatott Woyzeck-verzió után ezúttal Arne Jacobsen (1902-1971) dán építészről írt színdarabot. A főhősként választott Jacobsen egyébként a huszadik századi modern építészet egyik legnevesebb dán képviselője: munkáiban tradicionalizmus és funkcionalizmus ötvöződött, nagy hangsúlyt helyezett a belsőépítészeti részletekre, még bútorokat is tervezett.
A napokban döntöttek arról, mennyit kap az első évben az (újra)induló Nemzeti. Mellbevágó összegről adhatunk hírt, hiszen a Nemzeti Színház Részvénytársaság 2,3 milliárd forintos költségvetésből gazdálkodhat 2002-ben. Ennél nagyobb támogatást csak az Operaház kap.
Létay Dórának, Szabó Mártának és Varga Évának ítélték az idén a fiatal vidéki színésznők elismerésére létrehozott Domján Edit-díjat, a jutalmakat szombaton adják át a művésznő egyik dalát idéző "Köszönet mindenért" című emlékesten a Madách Kamarában.
Átmenetileg becsukta kapuit a Scala Di Milano. A legendás teátrum utolsó premierjét a napokban tartották: Placido Domingoval a címszerepben Verdi Otellója került színre. A 223 éves épület ez év végén bezár, s megkezdődnek a felújítás három évre tervezett munkálatai. A Riccardo Muti zeneigazgató vezette társulat előadásait ezalatt egy másik, a város északnyugati részén található színházépületben tartják.
Nemzetközi premierre készül a MU Színház. A lágymányosi teátrumban Sara Wookey mutatja be december 14-én "Fields on the 4th Floor" című új produkcióját. Az amerikai származású előadóművész-író 1966 óta él Amsterdamban. Jelenléte új ízzel gazdagította a holland kortárs táncot és jól illeszkedik az ismét a színház fele orientálódó európai kortárs tánc irányzatokhoz.
A havannai nemzeti színházban telt ház előtt mutatták be Compay Segundo, a Buena Vista Social Club album megjelenése óta világhírű gitáros "Se seco el arroyito" (A kis patak kiszáradt) című színdarabját, amely tulajdonképp egy általa írott régi dal témáját bontja ki prózában, zenében, táncban. Afféle Rómeó-Júlia-történet. 1958-ban, röviddel a forradalom győzelme előtt játszódik a Kuba keleti partvidékén található Siboneyben, ahol a szerző 94 éve, Francisco Repilado néven született. Két család szerepel itt is, a szerelem a szegényebbik család lánya és a gazdagabbik família fia között szövődik.
A Trafó legújabb, október szombati előadása megrázó élménynek ígérkezik. A Természetes Vészek Kollektíva produkciója 62 nap haláltusát 62 percben mutatja be - természetesen az experimentális színház, a tánc (világ)nyelvén.
A ház címmel Ruttkai Évára és Latinovits Zoltánra emlékező fotókiállítás nyílt a Vígszínházban. A tárlaton helyet kapott felvételek a színész-házaspár életébe engednek bepillantást. A fotográfiák többsége a legendás színésznő egykori nyaralójában és a hajdani otthonukban készültek. A Vígszínház, a Ruttkai Éva Emlékszoba, a Duna Televízió, a Magyar Távirati Iroda Rt. és a Magyar Fotográfusok Háza együttműködésében létrejött tárlat novemberig tekinthető meg a Szent István körúti teátrumban.
Eszenyi Enikő, Nagy András és Szilágyi Dezső vette
át az immár negyedik alkalommal kiosztott Hevesi Sándor-díjakat a Madách
Színházban rendezett ünnepségen. A díjat a Nemzetközi Színházi Intézet
Magyar Központja, a Budapesti Tavaszi Fesztivál és a kulturális tárca
alapította.