Vissza a főoldalra - 1998 - 1999 - 2000 - 2001 - 2002 2001. november 26. DVD ajánló
- Steve - 2001. november 16.
A végeredmény meggyőző lett, bár akadnak azért furcsaságok, öncélú nyivákolásba hajszolt ütemtelen dalocskák is. A legerőltetettebb melódia a kettes sorszámú. Ez a Bonnie és Clyde átdolgozás olyan mint egy gyökérkezelés: sokáig sajog még utána. Lou Reed mester egyik - rendesen megdolgozott - ópusza, a pörgős New Age azonban gyógyírként szolgál. Mint ahogy a mode-tól csórt" Enjoy the silence is élénkítő hatású. (A DM-es topsiker ez esetben úgy hangzik, mint egy zaklatott zongoralecke.) Az igazán ütős és ötletes átdolgozások azonban a CD vége felé sorjáznak. Telitalálat például Neil Young szerzeményének (Heart of Gold) átirata: abszolút modern, ízig-vérig mai rockzene ez - torzítókkal, zörgő dobokkal, mélybe vesző basszussal. Majd az "I'don't like Mondays" (a'la Robert Geldof) hoz jókora hangulatbeli változást elegáns zongorajátékkal, picinyt Suzanne Vega-t idéző csengő-bongó hanggal. Az erős négyes minősítést leginkább azért érdemli ki az album, mert az agyonjátszott Lennon-McCartney szerzőpáros egy dalát (Happiness Is a Warm Gun) Tori Amos valóban képes volt a maga "képére" szabni. Fantáziadús, igen figyelemre méltó nótát kreált, olyat, amire Lennon is csettintene… - DJ Hippi - 2001. október 17. Zsúfolt és igazán színes programra kerül sor október 20-án a Lajos utcai Budapest Galériában. A 3Kárma elnevezésű képzőművészeti megabulin a feltehetően népes közönség előtt egyetlen performance erejéig újra összeáll a nyolcvanas évek legendás underground formációja, az A. E. Bizottság. A zajos tárlaton - igazi szenzációként - a tengerentúlon dolgozó Wahorn András festményeit is kiállítják. De a jeles alkalomra Ef Zámbó István és feLugossy László új alkotásai is kiegészülnek néhány olyan munkával, amely a Jégkrémbalett című filmjük korszakát idézi fel. Sőt, a monstre happeningre egy CD ugyancsak elkészül, melynek alapjait Jony, a "Dunakanyar legjobb gitárosa" készítette. A galérianyitó partin egy kuriózumként számon tartott film is előkerül: levetítik Fazekas Bence egy '82-es Bizottság-koncerten készült "videóját". - Merliner News - 2001. október 08.
A Chalhoub által használt hegedűnek pedig igen jó dolga vagyon. Nem tépik húrjait, nem szól falsul, sem kényszeredett hangon, sem hivalkodóan. A muzsikus a legmagasabb hangolású vonós hangszerből is képes mély tónusú hangokat/tartalmat előcsalogatni. De a klasszikus hegedűjátéktól, a tradícióktól sem retten meg. És itt érkeztünk el a lényeghez. C.C. ugyanis nem hűtlen típus: mesterei mellett zenei gyökereit sem veti meg. De (fel)vállalja egyéni látásmódját, érzéseit, mi több, újragondolkodni, újat alkotni merészel. Persze ebben zenésztársai is remekül támogatják. Kitűnő gitárosok (Michael Brook és Heitor Perreira) dolgoznak a keze alá, ráadásul a dobos (Jason Lewis) sem akárki. A telt/vérbő hangzáshoz azonban nagyban hozzájárul, hogy időről-időre "előkerül" az indiai tabla, a Darbukam Djembe és az örök "aduász", a szitár. A lemez mégsem tökéletes. Elvégre a tiszta játékidő csupán 55 perc. Torzó? Nem! Inkább tömör gyönyör... - DJ hippi - 2001. október 05. Létezik-e a muzsikában (is) kétarcúság? A válasz: igen. Hiszen számos olyan művet ismerünk a zeneirodalomban, melyeket szerzőjük többféle hangszerre vagy előadó együttesre is megkomponált. Liszt például több művét jegyezte le külön orgona- illetve zongorakottába. Ravel híres szimfonikus költeménye, a La valse ugyancsak "kétarcú", mivel eredetileg zongorára íródott. Sztravinszkij már fordított úton járt: ő a Petruskát a színes zenekari partitúrából alakította vissza pianisztikus remekművé. Bartók pedig az Este a székelyeknél zongorakottáját variálta kedvére/kedvünkre. Ezeket a csodás, hangjegyekbe "oltott" párhuzamokat/ritkaságokat immár hanghordozók is őrzik. Az egyik hazai kiadó ugyanis végre felvállalta, hogy sorra megjelenteti az ún. "Janus-arcú" szerzeményeket. Nemrégiben - Király Csaba zongora- és orgonaművész értő tolmácsolásában - Bach meglepő variációi láttak napvilágot. A napokban pedig Muszorszkij: Egy kiállítás képei című programzenéje kapott dupla tartalmat: immár egyetlen CD megvásárlása után is (le)hallgatható a zongoraváltozat és a zenekari verzió (Ravel hangszerelésében!) is! - Sz. Z. A. - 2001. szeptember 26. Közzétették a Rock and Roll Hírességek Csarnokába jövőre beiktatásra esélyes művészek és formációk listáját. Tekintve, hogy a jelölés előfeltétele, hogy a beiktatandó első lemezét minimum 25 évvel ezelőtt kellett megjelentetnie, így most már punk / new wave előadók is közel kerültek a hallhatatlansághoz. Szinte biztos, hogy 2002-től a Sex Pistols, a Ramones, a Talking Heads és Patti Smith is "csarnoklakó" lehet. Esélyes még az AC/DC, Tom Petty and the Heartbreakers, a Black Sabbath, Isaac Hayes és Jackson Browne is. - Merliner News - 2001. szeptember 24. Az idén immár negyedszer kerül sor az új, nem-kommersz, progresszív és underground zenei alkotók és együttesek találkozójára. A Kultiplexben megrendezésre kerülő Nagy Fül Fesztivál, amely eddig is már számos jelentős kelet-európai előadó mellett kiemelkedő nyugati zenészeket is felvonultatott (Chris Cutler, Phil Niblock, John Edwards, De Kift, Harry den Hartog) a hazai fiatal és a középgeneráció zenei alkotóival (Dresch Mihály, Najmányi László, Király Ernő, Tóth Gábor) együtt képez közös fórumot az együttzenélés és az együttgondolkodás szellemében a jobb kölcsönös megismerés és tapasztalatcsere céljával. A fesztivál szerepe és felelőssége az évek során jelentősen megnőtt, mivel a kreatív, művészeti értékeken alapuló zenei tevékenység a piaci törvények következtében háttérbe szorult és kritikus, nehéz helyzetbe került, ennek ellenére értékes kulturális és társadalmi szerepe a fiatalok életében és pozitív világképük kialakításában változatlanul fontos maradt. Vagyis: számukra Britney Spears nem helyettesítheti sem Jimi Hendrix-et, sem John Cage-et, sem Archie Shepp-et, s ők ezt tudják és érzik. Ezért van ez a fesztivál, hogy alternatívát nyújtson mindazok számára, akik kíváncsiak és fogékonyak a jövőbe mutató művészetre és az underground-ra, a ma egymástól függetlenül is lélegző zenékre - informálta a Merlinert Leszták Tibor, szervező. Az idei fellépők között megtalálható az új jazz legnagyobb legendája, Peter Brötzmann, az ún. űrjazz-t játszó angol Blurt, a szentpétervári etno-trance együttes az Ole Lukkoye, Chris Cutler és Peter Cusack, a szabad improvizációs zene pionírjai és mesterei, a holland Palinxs, akik az utcahangokat keverik szimfóniává, a modern dzsesszt játszó lengyel Pieces of Brain, a svejkes szinfonikus(?) punkot "gyűrő" Zlodeji Usi, Ladik Katalin, valamint Király Ernő. - Sz. Z. A. - 2001. szeptember 21. Megismételt pályázat után dr. Locsmándi Miklóst nevezték ki az Operaház új főigazgatójának. A középiskolai énektanári és karvezetői, fizikusi és közgazdászi diplomával rendelkező főigazgató mellett a művészeti kérdésekkel Győriványi Ráth György főzeneigazgató foglalkozik. - Merliner News - 2001. szeptember 14. Csúcs és Hang címmel szeptember végnapjaiban a MU színházban, a Budai Fonó Zeneházban és a Budai Várban különleges koncertsorozatra kerül sor. A seregszemlén az "új népzene" svájci és osztrák képviselői adnak randevút a hazai publikumnak. A német nyelvű alpesi országokban a nyolcvanas évek közepén kialakult "új népzenei" mozgalom elutasítja a turista-folklór képeslapstílusát, az édeskés-romantikus sztereotípiákat, de a világzene kategóriájába sem sorolható. Képviselői hagyományos hangszereket szólaltatnak meg (alpesi kürt, cimbalom, doromb), ősi énektechnikákat alkalmaznak, mint a felhangéneklés, vagy a jódli. Céljuk nem a "népi gyökerek" imitálása vagy az archaikus formák reprodukciója. A mozgalom középpontjában a személyes tapasztalatból, kutatásból, kísérletezésből táplálkozó improvizáció áll, amely kész a népzene elemeit más stílusokkal, dzsesszel, rappel és más kultúrák zenéjével elegyíteni. Innovatív módon, a helyi hagyományokat ismerve és elfogadva alkotnak "új népzenét", korszerű, etnikus bázison nyugvó kortárs zenét. Budapestre a műfajban maradandót alkotók többsége ellátogat. Itt lesz Anton Bruhin zürichi festőművész és zenész, aki az elektromos doromb feltalálója. Koncertet ad az Ensemble Inflagranti, mely társulás tagjai nemcsak hangszereik révén kötődnek az Alpokhoz, de személyes zenei gyökereik révén is. Magával ragadó, változatos, szinte rockos ritmusú zenét játszanak. A svájci Mytha ugyancsak elsimert formáció. A svájci dzsesszmuzsikus, Hans Kennel alpesi kürt együttesével az új alpesi hangzás megteremtésére törekszik, a Svájc középső részéről, Muotathalból származó tradicionális dallamvilág bázisán. Élő, kísérletező zenét játszanak ősi hangszereken. A mai kortárs zene találkozása a régi hangszerekkel összetéveszthetetlen, egyszerre misztikus, archaikus és modern hangzást eredményez. Korszerű és hagyományőrző. Megnyugtató és felkavaró. Univerzális és lokális. A baseli Stimmhorn szintén bemutatkozik a Csúcs és Hang fesztiválon. A duó (Christian Zehnder és Balthasar Streiff) lenyűgöző ereje a felhangéneklés és az ősi fúvós hangszerek együttes megszólalásából adódik. Zehnder virtuóz éneke vicces, intelligens, melankolikus és szakrális. Előadásuk egyfajta "vizuális hangjáték" a koncert, a színház és a performance határvidékén. Illendő még kiemelnünk Zabine fellépését. A tiroli születésű énekesnő Hubert von Goisern jódli-rock együttesében énekelt, majd az együttes feloszlása után szólókarrierbe kezdett. Utazásokat tett a világ mágikus helyein, mongol zenészektől tanult felhangéneklést, fellépett az USA-ban, Afrikában, Indiában, Jamaikában. Érzelmes, szenvedélyes zenéje változatos elemekből építkezik: drum & bass-ra rappel, reggae-t énekel hamisítatlan tiroli dialektusban, a stájer harmonikafutamokat elektronikus samplerekkel és szitárhangokkal váltogatja. Alighanem kihagyhatatlan csemege! - Sz. Z. A. - 2001. augusztus 02.
Boban visszatért!
- Sz. Z. A. - 2001. augusztus 01.
Ilyenek voltunk A nyolcvanas- és kilencvenes évek fordulóján számos trend versenyzett egymással, ezer színben pompázott a paletta. De mivel a korábbi építő- és úttörő-táborok, KISZ-központok sorra zárták be kapuikat vagy gazosodtak el, ráadásul a sulikat sem kötelezte már senki arra, hogy hathavonta Honvédelmi Napokat, akadályversenyeket, számháborúkat és más megabulikat szervezzenek, maradt, amire futotta: EFOTT, Pop-strand Agárdon, híd alatti hajcihők Szegeden, blues-fesztiválok Pécsett, dínom-dánom, eszem-iszom a Tabánban. És ha eljött a tél, irány a Yuk!, a Pecsa, a Gyümi, a Csili vagy az Almássy Tér Pesten, esetleg a főképp a vidéki nagyvárosokban fellelhető konkurens intézmények: a disco és az anti-disco. És teltek-múltak a hónapok. Jöttek a sokáig csak vágyódva hallgatott külföldi sztárcsapatok: az AC/DC, a Metallica, a Depeche Mode, a Kiss, a Jethro Tull, The Cure és a Gun's and Roses. Lendületbe jöttek a hazai lemezpiac népszerű, de sokáig indexre tett szereplői is - gondoljunk csak a Beatricére, a Lordra, az Európa Kiadóra. No és Sziámira, aki bandájával ekkortájt már nem csak koncerteket, de táborokat is szervezett. Ezek a nyári táborok hamar igazolták, hogy bizony "kell egy hét együttlét..." Old School, New School És beindult a Diáksziget. Először 1993 augusztusában esett meg, hogy aki csak tehette, a Hajógyári-sziget felé vette útját. (43 ezer ember tombolt odakint, éjjel-nappal, 200 koncert, 40 színházi előadás várta a publikumot.) - Szerencsés vagyok - emlékezik az ötletgazda, Müller Péter Sziámi -, hiszen szervezőtársaimmal, Gerendai Karcsival és Szekfű Bazsival részese lehettem az utolsó szép, nagy old school házibuli megszületésének. Kilenc év elteltével pedig több tucat kívül-belül ragyogó kollégával együtt ülhetjük körül az asztalt, ahol a még mindig szép és nagy de immár visszavonhatatlanul prosperáló new school Pepsi Sziget Fesztivál évente újjászületik. Jó érzés rendszeresen részt venni a szellem - erő - anyag szentháromságának bizonyosságot adó megnyilvánulásában. - Kilencedik éve minden augusztusban benépesedik Óbuda. A látogatók évről-évre azt tapasztalhatják, hogy több a program, jobb az ellátás, zajosabb a reklám-kampány. És persze sejtik, hogy üzleti szempontból sem rossz "buli" ez... - Sziget nevű gyermekünk idén lesz kilenc éves. Olyan világban nőtt fel, amikor egy gyereknek (szülei tapintatos részvételével) általában hamar el kell döntenie, hogy szép legyen-e vagy okos. Hűséges legyen-e az emberi lényeghez és a belső ragyogás hagyományához vagy pedig vonzó, csillogó külsőre? A két törekvés szerencsésebb korokban kellemesen harmonizált egymással, mára viszont csak nagyon keskeny közös mezsgyéjük maradt. Ezen a mezsgyén próbál egyensúlyozni a Sziget nevű gyerek, mi pedig, szülei és gondozói, szorítunk neki, mert ez a fatálisan keskeny sáv a számunkra is Arany Középút értékű. Az ősforrás: Woodstock 1969 augusztusában egy millió amerikai fiatal indult útnak, hogy részt vegyen a woodstocki rockfesztiválon. A fiatalok három napon át sátoroztak egy helyi farmer földjén. A heves esőzések és egyéb kedvezőtlen körülmények ellenére úgy érezték, hogy szuper buliba "keveredtek". Fellépett Joan Baez, Joe Cocker, Janis Joplin, Crosby, Stills, Nash and Young, The Who, Jefferson Airplane és sok más előadó. A rendezvény csúcspontja Jimi Hendrix magánszáma volt; a virtuóz gitárzseni az amerikai himnusz rockos átiratával ejtette ámulatba és transzba a nagyérdeműt. És sokkolta/mattolta a konzervatív Amerikát... Sokan egyébként ekkor találkoztak első ízben a hippi mozgalommal. A hippikkel, akiknek jelképük a virág volt, lelkesedtek a "Love and Peace"-ért (Szerelem és Béke) és ellenezték az erőszakot. Akik a közös zenehallgatás élménye mellett legszívesebben a szexet favorizálták. És akik azért a politika ringjébe is be-bekéredzkedtek, keményen kritizálva az USA külpolitikáját és a vietnami háborút... Woodstock és a Diáksziget akár szellemi tejtestvéreknek is nevezhetők. Igaz, a magyar fesztivál szervezetebb, piaci értelemben is működőképes, ráadásul - amennyire lehetséges - politikamentes terület. Volt azonban idő, amikor a szervezők olyannyira felvállalták a woodstock-i eredetet, hogy - 25 évvel a nagy tengeren túli party után 1994-ben - meghívták a régi nagyok közül a Jethro Tull-t, a Ten Years Aftert, Frank Zappa zenekarát (Grandmothers of Invention), a Jefferson Starship kollektíváját, a Byrds együttest, sőt az örök lázadó Eric Burdont is. - Szabó Zoltán Attila - 2001. július 25. Több ezer ember tapsolta és táncolta végig szombaton a franciaországi magyar kulturális évad részeként a világhírű párizsi múzeum, a Louvre előtti Tulieriák kertjében megrendezett "magyar éjt". Szombaton éjszaka a Concorde tér közelében felállított színpad ezen az estén magyar zeneszótól volt hangos - ezernyi ember örömére. A zenekarok közül elsőként az erdélyi és moldvai csángó motívumokból építkező Tatros lépett a pódiumra. Később Balogh Kálmán & the Gipsy Cimbalom Band is learatta a helyben learatható babérokat. A fergeteges hangulatot tovább tudta fokozni a balkáni és román cigány illetve közel-keleti tradicionális zenét játszó Besh o droM. Éjjel a Pannonia Klezmer Band parádézott. A magyar éjszakát a hajnali órákban Roby Lakatos és együttese zárta. - Merliner News - 2001. július 11. Új pályázatot írt ki a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma az Operaház főigazgatói posztjára. A pályázatot várhatóan a jövő hét elején írják ki, a beadási határidő pedig kábé augusztus közepe lesz. Információink szerint az előző pályázat azért nem volt eredményes, mivel a jelentkezők közül csak kettőt talált szakmailag alkalmasnak a bizottság, akik közül egy személy pályázata formailag nem volt alkalmas (nem volt felsőfokú végzettsége), a másik pedig visszalépett. Szinetár Miklós, az Operaház jelenlegi igazgatója az előző kiírásra sem pályázott, és valószínűleg a mostanira sem fog. - Merliner News - 2001. július 06. A franciaországi Colmar-ban megrendezett nemzetközi fesztivál a világ egyik legrangosabb zenei fesztiválja, melyet minden évben egy országnak, és az adott ország egy kiemelkedő művészének szentelik. Idén július 4-től 15-ig a franciaországi magyar kulturális évad alkalmából Magyarország zenei művészetét és Szigeti József (1892-1973) hegedűművészt mutatják be. Immár tizenharmadik alkalommal csendül fel a muzsika neves zenekarok, szólisták tolmácsolásában a Strasbourghoz közeli városkában. A két héten át tartó "csinnadrattán" 22 koncert hangzik fel három zenekar, öt karmester, két vonósnégyes, egy kórus és húsz szólista részvételével. A magyar fellépők között a Nemzeti Filharmonikus Zenekar július 5-én és 6-án ad koncertet Beethoven, Bartók, Rachmaninov, Debussy, Brahms és Liszt műveiből. A Budapesti Fesztiválzenekar július 12-én, 13-án és 15-én lép színpadra Mozart, Smetana, Beethoven, Paganini és Bartók alkotásaival. A szólisták: Ránki Dezső zongoraművész, Lendvay József és Vladimir Spivakov hegedűművészek. A további fellépők közül kiemelendő még a Kodály- és Takács vonósnégyesek hangversenyei, Perényi Miklós gordonkaművész és Várjon Dénes zongoraművész Bach, Chopin és Martinu műveket bemutató "hangjegyorgiája". Schiff András július 14-én, a francia nemzeti ünnep napján lép fel Bach, Bartók, Beethoven és Mozart alkotásaiból válogatva. Ugyancsak ezen a napon fiatal magyar zeneakadémisták - Balogh Zsolt (zongora), Marschall Tamás (klarinét), Papp Dániel (hegedű) és Somodari Péter (gordonka) - Beethovent, Brahms-t és Bartókot játszanak. A magyar művészek mellett olyan zenekarok is részt vesznek a fesztiválon, mint az Orosz Nemzeti Zenekar, a moszkvai művészeti akadémia kórusa, vagy például a neves zongoraművész Brigitte Engerer. A koncertek három helyszínen zajlanak, a XIV: században épített Saint-Mathieu és a XVIII. századi Saint-Pierre templomban, illetve az 500 éves múltra visszatekintő egykori colmari vámház épületben, a Koifhus teremben. - Merliner News - 2001. június 13.
Ez idő tájt Paris, Lille, Lyon, Nantes és Marseille utcáin békés, Toulouse-ban erőszakos összetűzésekbe torkolló tüntetéseken tiltakoznak a fiatalok egy törvényjavaslat ellen, amely szerintük a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozva, egyfajta cenzúrát bevezetve szabályozná a szabadtéri rave-partyk szervezését. Az alsóház által elfogadott és szenátusi jóváhagyás előtt álló jogszabály szerint ezután csak a helyi hatóságok engedélyével lehetne ilyesféle dzsemborikat szervezni, a rendelet megszegőit pedig pénzbírság, elzárás és a hangberendezések elkobzása fenyegeti. - Merliner News - 2001. június 11.
Idén sem marad el a hagyományos Szegedi Szabadtéri Játékok. Ezúttal július 5-e és augusztus 20. között kerül megrendezésre a nagyszabású rendezvénysorozat, melynek idei sztárja a neves tenor, José Cura lesz. Az operagála mellett más szupernek beharangozott produkciók is szerepelnek a listán: lesznek évfordulós események (például a Louis Armstrong születésének centenáriumára "hajazó" dixieland-koncert vagy a 120 éve született Bartók Bélára emlékező estek), jó adag Evita és Szörényi Levente történelmi trilógiája (István, a király, Atilla - Isten kardja, Veled, uram!) sem marad ki a "szórásból". - Merliner News - 2001. február 19. DVD - ajánló Woodstock felejthetetlen és szimbolikus jelentőségű. Egy legendás évtized, az ellenkultúra korszakának maradandó dokumentuma. A hatvanas évek "új generációja", vagy ahogyan a fesztivál után nevezték őket, "Woodstock népe" ekkor még hitt abban, hogy a rockzene erejével, a fiatalok tömegével, a béke és szeretet hírdetésével, hittel és egyetértéssel szebbé lehet varázsolni a világot.
A Woodstock-i fesztiválról készült film nem egyszerűen zenés remekmű, hanem kordokumentum is egyben. Forradalmi vágástechnikával (az egyik vágó Martin Scorsese volt), osztott képmezőkkel, a képarányok változtatásával az alkotók elérték, hogy a néző is részesévé válhasson az eseményeknek. A DVD-n most megjelenő változat közel negyven perccel hosszabb az eredetinél - a rendező néhány évvel ezelőtt kiegészítette a filmet néhány korábban soha nem látott jelenettel - és a hangot is újrakeverték. A 216 perces változat sajnos nem tartalmaz magyar feliratot. - steve -
Csaknem egy évtized után tűzi műsorára a Magyar Állami Operaház Petrovics Emil zenedrámáját, a C'est la guerre-t; a két szereposztás premierje ezen a hétvégén lesz az Ybl-palotában. A C'est la guerre (Ez a háború) címet viselő dalmű szövegét Hubay Miklós írta, a produkciót Kerényi Miklós Gábor állította színpadra. A főbb szerepeket Busa Tamás, Frankó Tünde és Kiss B. Attila, illetve Ötvös Csaba, Zempléni Mária és Daróczi Tamás énekli. A dirigens, Hamar Zsolt szerint "égetően aktuális napjainkban is Petrovics műve. Hiszen a darab nagyon kegyetlen, kritikus tükröt tart elénk: a hűség-hűtlenség, hősiesség-gyávaság, árulás-szolidaritás problémái, extrémitásig kifordult jellemek a mai életünkben is jelen vannak." - Merliner News - 2001. január 26.
A Trafóban immár harmadik alkalommal, február 9. és 11-e között kerül megrendezésre a Making New Waves 2001. Fesztivál. A monstre zenei parádén a brit kortárs muzsika jeles képviselői vendégeskednek. Az idei seregszemle különleges vendége a Smith Quartet. A vonósnégyes, amely leginkább a magyar Kronos Quartethez hasonló muzsikát játszik, korunk szinte minden meghatározó zenei trendjéből merít: akusztikus és elektronikus repertoárjukban a klasszikus stílus mellett az avantgárd, a dzsessz és a rock elemei is hangsúlyt kapnak. Budapesti fellépésük azért is megy szenzációszámba, mert - Magyarországon első ízben - Steve Reich immár kultikus darabját, a beszédhangra és vonósnégyesre írt Different Trains-t szeretnék előadni. A fesztiválon szintén színpadra lép az osztrák Isabel Ettenauert, aki a zongorajáték kísérleti formáit kutatja. Ezúttal egy olyan játékzongorán(!) játszik majd, amelybe húrok helyett fémpálcikák és műanyag kalapácsok vannak beépítve. Isabel, aki a világhíres londoni virtuóz, Philip Mead tanítványa, a hírek szerint nemcsak hangzásban, hanem látványban is egyedülálló, gyakran mulatságos koncertprogrammal érkezik a Liliom utcába. A három napos kortárs zenei party-n a Sonic Arts Network oktatási centrum képviseletében Duncan Chapman ugyancsak fellép; vagy pontosabban: a neves zenész két tanártársával és különböző korú illetve képességű tanítványok bevonásával egy önálló, csakis erre az alkalomra készülő elektroakusztikus zenemű "megírását" és előadását tervezi. A pesti megabuli vendége lesz Stephen Montague is. A komponista - nyilvános formában - amatőr és professzionális zenekarra valamint kórusra írt legújabb művét, a Dark Sun-t tanítja be az érdeklődő pesti zenészpalántáknak. - Szabó Zoltán Attila -
|
A Beatleseknek szerencséjük volt a mozival. Találkoztak egy - megzabolázhatatlan, szabad - szellemükhöz és tehetségükhöz méltó, velük egy húron pendülő rendezővel, a brit humor mesterével, az amerikai Richard Lesterrel. 1964-et írunk, és négy fiatal liverpooli srác éppen a világot készül megváltani. Ez a vakmerően korhű rock'n'roll vígjáték feltárja a gombafejek mindent és mindenkit túlélő sikerének titkát: a mozi egy áldokumentumfilm stílusában követi nyomon John, Paul, George és Ringo egy napját, éppen azt amikor elhatározzák, hogy a zenekar életében először megszegik a szabályokat. Az elkövetkező 24 órában kidobják időbeosztásukat, semmibe veszik kötelezettségeiket és belekóstolnak a szabadságba. Sikoltozó rajongókat kell kicselezniük, ki kell térniük a sajtó szenzációéhes firkászai elől, ellen kell szegülniük menedzserüknek és ellenőrzésük alatt kell tartaniuk Paul rögeszmés nagybácsiját (Wilfried Brambell). A filmet két Oscar-díjra is jelölték Alun Owen forgatókönyvéért és a zenei rendező, Sir George Martin munkájáért.
Tori ismét belecsapott a lecsóba. Az avantgárdista dalbajnoknő legújabb lemezén (StrangeLittleGirls) jól ismert nótákból készített sajátos csokrot, olyan különleges egyveleget, ami csak edzett idegrendszerrel megáldott zenei kéjenceknek ajánlható. De nekik nagyon. Elvégre Tori Amos kénye-kedve szerint alakította át - egyebek mellett - Lou Reed, Neil Young, Tom Waits, John Lennon, Paul McCartney, Joe Jackson vagy a Depeche Mode balladáit, megasikereit.
Ősi hangfoszlányok modern köntösben - röviden így lehetne jellemezni Claude Chalhoub albumát. Nevezett hanghordozón az ifjú libanoni muzsikus igazán kitesz magáért. Hol finom, már-már melankóliába hajló, néhol misztikus melódiákat "ereszt el", máskor beleerősít és a szenvedély elsöprő erejével, minden manír és zenei cicoma beemelése nélkül mattolja a háttérzenékhez szoktatott hallgató tudatalattiját. Igen, ez a zene "visszaköszön", megmarad odabent. Nem afféle tucatholmi!
Ismételten hatalmas siker volt a Boban Marković Orkestar fellépése. Szerbiában már a kilencvenes évek elejétől Boban Markovićé a legnépszerűbb rezesbanda, éveken át ők vitték haza az első díjat a gucai trombitásfesztiválról. Ennek a zenének sok-sok évtizedre - alkalmasint a janicsárzenekarokig -- nyúlik vissza a hagyománya, és nem nagyon találni szerb vagy macedón falut valamirevaló rézfánfütyülők nélkül. Miként nem nagyon találni valamirevaló világzenei fesztivált a legnépszerűbb rezesek: a macedón Kočani Orkestar, a romániai Fanfare Ciocarlia vagy a német Schäl Sick Brass Band nélkül.
Volt egyszer egy rendszerváltás. '89 táján új értelmet nyert a szabadság fogalma, de miközben a régi tilalomfák (volt belőlük bőven!) elkorhadtak vagy kidőltek, a friss hajtások csak lassacskán növekedtek, fejlődtek. Amint a szocialista rendszert jellemző ifjúságpolitikai- és kulturális keretek megszűntek, úgy csökkentek az országhatáron belüli monstre happeningek is. Volt ugyan hová menni, de kevés volt az olyan "bulizóna", ahol nemcsak a megszokott arcok, a közeli barátok fértek el, hanem mindenki más is. Ahol boldog-boldogtalan, a hippi, az anarcho-punk, a tarisznyás (általában Cseh T. hívei) a "kockafejű" (így csúfolták akkoriban a DM és a Banzai rajongóit), a "dárkos", a glam-rocker, a rapper, a "zselés" (ejtsd: diszkós) vagy éppen antidiszkós, netán alterna(t)ív érdeklődésű is "zászlót bonthatott".
Woodstock
jelentéktelen kisváros New York közelében. 1969. augusztus 17. óta azonban
mementó és zarándokhely egy generáció számára. A szervezők először 60000
embert vártak a zenei és művészeti vásárnak hirdetett rendezvényre,
amire félmillióan jöttek el, hogy meghallgassák azt a 32 rockzenekart
és előadót, akik az akkori idők legnépszerűbb és legjelentősebb folk-,
soul-, blues- és rock előadói voltak. Michael Wadleigh rendező operatőrök
és asszisztensek kisebb hadseregét rendelte a helyszínre és a kor legmodernebb
technikájával felszerelkezve vegyült el a fiatalok tömegében.
