Vissza a főoldalra - 1998
- 1999 - 2000 - 2001 - 2002
'99. december 29.
Cinetrip party, Korai Öröm és Sziámi
koncert búcsúztatja az "elköszönő" évezredet
A Balettintézet ad helyet annak a nagyszabású, három
napon át tartó vígasságnak, amelyet Apokalipszis 2000 címmel rendeznek
december 30 és 2000 január 2 között. A jeles nap előestéjén a NEO, a
Heaven Street Seven, a Korai Öröm, valamint három neves lemezlovas:
dj Palotai, dj Czadik és dj Arab szórakoztatja majd a nagyérdeműt. Szilveszterkor
Soma vezényli a századbúcsúztató Cinetrip party-t, a Ladánybene 27 és
a ColorStar gondoskodik a forró, Jamaicát megidéző hangulatról. De lesz
flamenco táncest is. Elsején már az alterock hazai képviselői vehetik
birtokba a Balettintézetet. Az Ági és a fiúk, a Balaton és Sziámi egyaránt
színpadra lép. Az új évezred első éjszakáján Pedro és dj Waja keverik
a zenét.
(Merliner News)
'99. december 22.
Karácsony és újév(ezred)köszöntő
- a kultúra jegyében
Eljött a december és a Mikulás megérkezésével számos,
már a karácsonyfa alá szánt hanghordozó, videokazetta, esetleg DVD-kiadvány
jelent meg. Nem beszélve a seregnyi programról, a különleges koncertekről,
az egyszerinek és megismételhetetlennek kikiáltott kulturális attrakciókról,
a megannyi hangulatos, szórakoztató céllal meghirdetett, avagy inkább
emelkedettebb, igényesebb produkcióról. Természetesen a szerte az országban
zajló, ilyen-olyan parádékról az egymás után piacra kerülő egyedi kiadványokról,
esetleg a kevésbé nívós, de agyonreklámozott holmikról itt és most aligha
áll módunkban hosszú listát közölni. Célunk inkább az, hogy alább -
vállaltan szubjektív szempontok alapján! - ízelítőt adjunk az ünnepi
forgatagból, bemutassunk néhány arra érdemes művészeti kezdeményezést,
néhány, az ünnephez kapcsolódó, ajándéknak is beillő minőségi terméket.
Mindenekelőtt a zene világába kalauzolnánk el az olvasót.
Az évszázad utolsó - pest-budai - hangversenyére a Zeneakadémián kerül
sor december 30-án. Alighanem nagyszerű ajándékra tehet az szert, aki
erre a különleges eseményre invitáló bilétával szembesül majd valamikor
ama szent, ámde - az RTL Klub jóvoltából Zámbó Jimmy-től hangos - éjjelen.
E különleges, ezredvégi estélyen a budapesti Fúvósegyüttes, a Brass
In The Five rézfúvóskvintett, az Amadinda, valamint Kocsis Zoltán és
Vukán György vesz részt. A házigazda a televízió képernyőjén mind ritkábban
feltűnő Antal Imre lesz.
A karácsonyi zenei kiadványok közül is több említésre méltó akad. Ilyen
a Best of Christmas válogatás, amely műfaji megkötések nélkül kitűnő
énekesek és zenekarok szerzeményeit gyűjti csokorba, így éppúgy hallható
a korongon Nat King Cole előadásában az O Tannenbaum vagy Bing Crosby
Jingle Bells-je, mint Tony Benett, Mike Oldfield, Vangelis, a Frankie
Goes To Hollywood és a Queen karácsonyt köszöntő felvételei. Immár az
év felfedezettje, a palermói származású Filippa Giordano legfrissebb
albuma is kapható, de az idősebb, bemutatásra aligha szoruló pályatársnő,
Kiri Te Kanawa lemeze is említést érdemel. A gyerekeknek a 100 Folk
Celsius Miki Manó 2000-albuma szerezhet örömet. A könnyedebb muzsikát
kedvelő felnőttek viszont Cher életmű-válogatása, Eric Clapton Best
of-korongja, továbbá The Artist, Santana és a Stone Temple Pilots régen
várt új albumai révén kerülhetnek karácsonyi eufóriába. És akkor még
nem szóltunk a sokáig hallgató, de napjainkban azonban ismét a fókuszba
került brit poplegenda, a Eurythmics friss, nem kevésbé kitünő zenei
anyagáról.
Videókazettából és DVD-lemezekből ugyancsak gazdag
a kínálat. Kijött 1999 legnagyobb filmsikere, a Mátrix. Piacra dobták
a karácsonyi hangulathoz remekül passzoló Michael Keaton és Kelly Preston
főszereplésével készült amerikai családi vígjátékot, a Hóbarátot. De
- hogy ismét az ünnep árnyoldalával szembesüljünk - már kapható és akár
a fa alá hajítható a Ramaty kamaty című "csúcsvígjáték".
DVD-n látható/beszerezhető Jack Nicholson remek vígjátéka,
a néhány évvel ezelőtt Oscarral jutalmazott Lesz ez még így se!. Továbbá
több koncertfelvétel is megjelent Chertől, Madonnától, Paul Simon-tól
és a R.E.M.-től.
A mozikban újra hódít Hyppolit, no és James Bond. Hamarosan
látható lesz Ternovszky Béla a Macskafogó folytatásaként is említhető
rajzfilmje, az Egérút. Shakespeare csodás színdarabját, a Szentivánéji
álmot pedig ezúttal amerikai filmesek dolgozták fel. Michael Hoffmann
rendezésében igazi sztárparádé vonul a vágy, az erotika és a varázslat
Oberon, a tündérkirály által megteremtett birodalmába: Michelle Pfeiffer,
Kevin Kline, Sophie Marceau és Rupert Everett alakítják a mesebéli hősöket.
Karácsonyt és újévet köszöntő primőr hírek a színházak
világából: a Holdvilág Kamaraszínház Hab, csók... Meg egy kis habcsók
címmel - giccsparádéval készül(t). Az Új Színház Carlo Goldoni: A szégyentelenek
című színművével rukkol(t) ki, a rendező Kiss Csaba átirata alapján.
A fergeteges olasz vígjáték kicsinyes, önző és korlátolt emberekről
szól, a boldogság ostoba hajszolásáról mesél.
A Radnótiban az évezredet Csehov Sirályával búcsúztatják.
És immáron az is biztos, hogy 2000 elején - a Merliner társalapítója
- Jordán Tamás rendezésében színre kerül Móricz Zsigmond Rokonok című
regénye.
Végezetül egy csipetnyi irodalom: Búcsú az irodalomtól
címmel a Nappali ház estjére kerül sor az új évszázad küszöbén, a Trafóban.
(Apropó, Trafó: a Liliom utcai "kortárs-szentély" a http://www.c3.hu/trafo
címen vadászható le...) Kiemelendő, egyszersmind exkluzív hír, hogy
az Andrássy úti Orosz Kulturális Központban az ortodox Újévi Fenyőfaünnep
keretében december 27-én Téli mese címmel az orosz és az európai mesevilág
figuráiból tartanak babakiállítást. Ugyanitt Télapóval és Hópelyhecskével
is találkozhatnak a kíváncsi gyerekek. A Tánc és játék elnevezésű, ugyancsak
az ünnep utáni hétfőn (majd kedden is) megtartandó, kora délutáni meseparty-n
ugyanis a babák mellett az orosz népmesék hősei is kiemelt szerepet
kapnak. 1 szóval, van mit tenni-venni ez idő tájt.
- Merliner News -
'99. december 1.
A Trafóban a zörejeké és a hangoké
a főszerep
A Trafó Kortárs Művészetek Házában "Lelki füleim előtt"
(In Concreto) címmel akusztikus tárlat nyílt. A 2000. január 9-ig minden
nap meghallgatható/érzékelhető különleges "zörejkiállítás" a Magyar
Rádió stúdióiban előre elkészített hangminták alapján, Bolcsó Bálint,
El-Hassan Róza, Fekete Balázs, Keserue Zsolt, Pintér Gyula és Szigeti
István zajművészek csapatmunkája révén kerül a publikum elé. A kísérlet
célja az, hogy bebizonyítsa: lehetséges egy képzőművészeti teret csupán
a hangok által is megtölteni tartalommal, érzéki/intellektuális többlettel.
Bővebb Trafó-infók: http://www.c3.hu/trafo
- Merliner News -
'99. november 10.
KÖNYVAJÁNLÓ
A BLUES újabb bibliája
Az Első Magyar Blueskönyv folytatásaként Fekete Kálmán
szerkesztésében jelent meg a napokban a Blues 2 - kötet. A hiánypótló,
ötszáz válogatott fotót tartalmazó képeskönyv többek között tartalmaz
egy interjút a világhírű Yardbyrds együttessel, de az Animals tagja,
Eric Burdon és a műfaj hazai sztárjai: Tátrai Tibor, Hobó és Ferenczi
György is szerepel az igényes kiállítású gyűjteményes kötetben. Mindemelett
a könyv mellékleteként egy exkluzív, nyolc felvételt tartalmazó bonusz
CD is megtalálható.
- Merliner News -
'99. november 1.
M. É. Z., avagy Még Érték a Zene!
A M.É.Z. együttes immár több, mint tíz esztendeje
halad a "Dublini úton", játszik ír, skót, angol népzenét. Szombati,
az Almássy Téri Szabadidőközpontban tartandó bulijuk azonban ezúttal
nemcsak a várható jó hangulat, a remek talpalávaló, egyáltalán a Nagy
Őszi Koncert megnevezés mögött rejlő egyedi, az évszakhoz kötődő tartalom
miatt érdemel említést, hanem azért is, mert a zenekar a Nagyvilág irodalmi
folyóirat érdekében áll a színpadra. A Nagyvilágért, amely régóta a
magyar és egyetemes kultúra kiemelt közvetítő, értékteremtő fóruma,
most mégis kilátástalan helyzetbe került, mivel a lap egy zavaros ingatlanspekulációs
ügy révén a közelmúltban elveszítette szerkesztőségét, Duna parti irodáját.
- A koncert célja - vélekedik Péter János, a csapat
frontembere - hogy kihasználva a M.É.Z. viszonylagos népszerűségét
felhívja a figyelmet a hazai kultúra védtelen helyzetére, egyáltalán
a kulturával szemben megnyilvánuló kíméletlenségre, közönyre. De arra
is törekszünk, hogy frissen életre hívott "Még Érték a Zene" elnevezésű
egyesületünk révén fellépjünk a szellemi lustasággal szemben.
- Ezek szerint a zenekar és a mögötte szerveződő egyesület jelmondata
valahogy úgy szól, hogy "Tégy a gagyi ellen" ?...
- Nem egészen. Harcolni nem akarunk, csupán helyzetbe kerülni. A "Még
Érték a Zene" jelszó mögött - néhány hasonlóan gondolkodó együttessel,
így a Ghymessel és a Quimby-vel karöltve - a tehetséges ifjú zenészeket
szeretnénk egybegyűjteni, s velük közösen fellépni az őszinte és igényes
muzsika térhódítása érdekében. Ma, amikor a "pótkávé-zenék", vagy ha
úgy jobban tetszik, a "részvényzenék" hódítanak, fontos, hogy felmutassunk
valódi értékeket is. Alternativát kell kínálnunk.
- Napjainkban, a tömegkultúráé a főszerep. Nem reménytelen vállalkozás
ez?
- Semmiképpen sem. Meggyőződésem, hogy a szórakoztató zene és az értékes
muzsika elválasztható, mi több, egymástól markánsan elkülönülő dolgok.
Mindkettőre szükség van, de az egészséges arányok megtalálása, fenntartása
roppant fontos lenne. Abban biztos vagyok, hogy a hitelesség, mégha
később is, de végül mindig kifizetődik. Ismétlem, nem háborúskodni,
hanem a minőségi zene érdekében lobbyzni szeretnénk! És ennek érdekében
a kereskedelmi rádiók és tévék, valamint az írott média munkatársainak
segítségére is számítunk.
- Ha jól tudom, Hobó személyében egy idősebb, harcedzett kolléga
is csatlakozott hozzátok illetve e kezdeményezéshez.
- Valóban. Hobó azok közé tartozik, aki nem csak a levegőbe beszél,
hanem tesz is annak érdekében, hogy idehaza ismét megerősödjenek a minőségi
zene pillérei, sőt a fiatal zenészeket ösztönzi, támogatja is. Velünk
például együtt dolgozott a legutóbbi M.É.Z-korong, "A Dublini úton"
felvételekor. Kevés hozzá hasonló, önzetlen embert ismerek ezen a pályán.
- Miért választottátok az együttes stílusának, profiljának éppen
a kelta zenei világot?
- Mert ez a zenei világlátás őszinte és mérhetetlenül gazdag nyersanyagot
kínált. Így lehetséges az, hogy a balladás skót kocsmadaloktól, a jókedvű
ír tánczenén keresztül a veretesebb kompozíciókig, széles zenei skálán
mozog a csapat. Egyébként az együttes minden tagja saját egyéniségét
adja a közös produkcióhoz, ezért tagadhatatlanul hallható a magyar,
illetve más nép- és műzene (csángó, cigány, bolgár, örmény, katalán,
reneszánsz, rock) hatása a zenekar hangvételén és feldolgozásain.
- Mire számíthat a nagyérdemű a szombati koncerten?
- Mindenekelőtt forró hangulatra, bár - a koncert apropója miatt - a
megszokottnál picit visszafogottabb produkcióra. Újdonság, hogy egy
csellista is csatlakozik hozzánk. Vele együtt szeretnénk bebizonyítani,
hogy a magas kultúra nem egyenlő a kínszenvedéssel, s hogy nemcsak a
mesterséges áruk/zenék lehetnek kelendő portékák!
Szabó Zoltán Attila
'99. október 27.
Legendás hírek
Újra Who!
A jelek szerint újra fellép a hatvanas évek egyik legendás együttese,
a Who. Az ötvenes éveik derekán járó Daltrey, Entwistle és Townshend
soha nem váltak el haraggal: több közös fellépésük volt, csak új dalt
nem hoztak össze. Most viszont próbaterembe vonultak (jövőre megjelenő
vadiúj lemezük munkálatai saját bevallásuk szerint jól haladnak), mi
több, készülnek október 29-én induló koncertkörútjukra!
Újra Nirvana?!
Hamarosan kiadják azt a legutolsó dalt, amelyet a Nirvana frontembere,
Kurt Cobain röviddel az öngyilkossága előtt vett fel. A zenekar exdobosa,
Dave Grohl szerint csak nagyon kevesen halották a dalt, amelyet 1994
februárjában rögzítettek. A lemez Nirvana-koncertfelvételeket és korai
szerzeményeket is tartalmazni fog.
'99. szeptember 24.
Kitekintő
Százéves fennállását ünnepli a
grazi opera
A száz esztendővel ezelőtt épült Grazi Operaház -
akkori nevén Stadttheater (Városi Színház) - 1899. szeptemberében nyílt
meg egy prózai darabbal, Schiller Tell Vilmosával. Ez a műfajváltás
jelképesnek is mondható a ház életében, hiszen újból és újból váltani
kellett a műfajokat, hogy elegendő pénzt gründoljanak/teremthessenek
elő az opera-előadásokhoz. Az első opera-előadást egyébként a Schiller-darab
bemutatása után egy nappal tartották: Richard Wagner Lohengrinje került
színre. Ezt a darabot az opera fennállásának első fél évszázadában szinte
minden évadban műsorra is tűzték - nem kevesebb, mint négyszázötvenszer
játszották el.
(Merliner News)
'99. szeptember 22.
Visszatér(t) a sárga tengeralattjáró...
Negyven éve, 1959-ben alakult meg a világ legismertebb
és a műfaj szempontjából egyik legjelentősebb hatású zenekara a Beatles.
Ugyan az eredeti formáció (John Lennon, George Harrison, Stuart Sutcliffe
és Pete Best) csak néhány évig maradt együtt, a később csatlakozó Paul
McCartney-val és Ringo Starral kiegészült együttes már tartós, máig
ható sikereket könyvelhetett el.
Újra tombol a Beatles-láz! A napokban több ezer rajongó
gyűlt össze a "gombafejűek" szülővárosában, Liverpoolban, hogy megünnepeljék
a Sárga tengeralattjáró című klasszikus rajzfilm felújított változatának
elkészültét. A digitálisan újrakevert és új jelenetekkel kiegészített
videófilm vetítése egyben az egyik fénypontja is volt az észak-angliai
városban megrendezett Nemzetközi Beatles Hétnek. A kulturális seregszemle
(egyben a Beatles-mítosz) jelentőségét jelzi, hogy az ünnepély első
napját - stílszerűen - egy sárga szalag elvágásával maga Joe Devaney
helyi polgármester nyitotta meg.
Az eredeti Sárga tengeralattjáró (Yellow Submarine)
című rajzfilm elkészítése annak idején 14(!) különböző forgatókönyv
alapján, negyven animációs munkatárs és mintegy 140 technikai művész
segítségével, csaknem két évbe telt. Most a modern technikának köszönhetően
jóval hamarabb sikerült a the end-feliratig eljutnia az alkotóknak.
Az új változatot kockáról kockára renoválták, átszinezték, élesebb kontúrokkal
látták el. Mi több, az "újszülöttek", egyúttal a világot más szemmel
néző mai generációk számára a kortárs művészetből is átemeltek szimbólumokat.
Így kerülnek az 1999-es keltezésű tengeralattjáróba Graham Sutherland-féle
virágok, Claus Oldenburg-féle Pop-Art stílusú óriás hamburgerek és üdítők,
valamint olyan örvénylő hatást keltő élénk színek, amelyek Peter Max
posztereire emlékeztetnek. A film készítői egy friss, stilizált arculatot
kerestek tehát, olyat, amely lerombolja az animációs műfaj elfogadott
kliséit, tradícióit.
A film újraszínezésével egyidőben a Beatles hangmérnökei
az Abbey Road-i stúdióban digitalizálták és újrakeverték a '69-ben rögzített
eredeti hanganyagot is. Azaz, újrakeverték a Beatlest! Ennek az eljárásnak
és a korabeli hangmintáknak köszönhetően a friss album két kevésbé ismert
gyöngyszemet is tartalmaz: George Harrisontól a félelmetesen kemény
It's All Too Much-ot, és Lennontól a harapósan rockos Hey Bulldogot.
Ez utóbbi a Beatles-gyüjtemény legkevésbé ismert klasszikusa. Mindazonáltal
a lemezen a régi sikerek is hallhatóak, így a címadó Yellow submarine
mellett a Lucy in the sky with diamonds, a Joe Cocker előadásában szintén
(el)ismert With a little help from my friends vagy az ugyancsak legendás
All you need is love című örökzöld.
Különleges élményt kínál az Eleanor Rigby című szerzemény.
A dal hallgatása során úgy szólnak a csellók, mintha itt és most a Beatles
mellett játszana egy komplett vonósnégyes. A Sárga tengeralattjáró -
az albummal és a videó megjelenésével egyszerre - immár DVD-n is hozzáférhető.
Magyarországon - mint a világon bárhol - ugyancsak hangos kampány kíséri
a megjelenést. A videókazetta és a CD már egyaránt forgalomba került.
- Szabó Zoltán Attila -
'99. szeptember 13.
Natalie Cole - huszonkettedszer!
Natalie Cole pályafutása számos rekordot tartalmaz:
az énekesnő 25 éve sikeres, 21 album fűződik a nevéhez, több mint 30
millió eladott lemezzel büszkélkedhet, egyúttal több Grammy-díj tulajdonosa.
A most megjelent huszonkettedik album (Snowfall On The Sahara) minden
bizonnyal tovább erősíti a Cole-mítoszt, hiszen a korongon neves pályatársak,
Bob Dylan, Michel LeGrand, Taj Mahal és Roberta Fleck szerzeményei is
hallhatóak.
(Merliner News)
'99. augusztus 19.
Dokufilm a Sex Pistolsról
Julien Temple, aki élete első nagyjátékfilmjét a Sex
Pistolsról készítette, s most visszatért húsz évvel ezelőtti témájához:
The Filth and the Fury (A mocsok és a tombolás) címmel dokumentumfilmet
készített minden punkzenekarok leghírhedtebbjéről. A Pistols akkori
menedzsere, Malcolm McLaren szája íze szerint készült The Great Rock
and roll Swindle-től eltérően azonban ez igazi dokufilm, megszólalnak
benne az együttes tagjai, még a néhai Sid Vicious is, egy eddig soha
le nem vetített felvételről. Jellemző, hogy a mindig kritikus John Lydon
- a valahavolt Johnny Rotten - is elismeri Temple teljesítményét. "Ez
a film végre olyannak mutatja be a Sex Pistolst amilyen az valójában
volt, nem pedig olyannak, amilyennek látni akartátok..." - ismerte
el a minap a "főgonosz".
- Merliner News -
'99. augusztus 8.
Szigetfricska '99
Nem mind aranyér
(Jonny Rottenbiller írása a Sziget Sun-ban)
"Egy becsületes, munkában majd megőszülő, sikasikálós
westeuropéer poprockzenekarral álltunk szemben. Heidelbergben, ahonnan
a zenekar jön, bizton szeretik eztet a punkrockkal kevert Faith No More-on
felnőtt német britpopot. Én azonban megbúvtam, mint a költő réce egy
krinolinos tarhonyát osztó kifőzdében, és onnan lestem, mint levelibéka
a napfelketét. És láttam szomorú szemeimmel, ahogyan az illumin is alig
álló szakadék lánykákat felrángatták a színpadra, hallottam, ahogyan
az Énekes 1. hangja csődöt mond a Sláger kellő közepén, és bosszankodtam,
hogy egy átlag rockzenekart kell a Sziget nagyszínpadán látnom. Persze
Liquidoéknak jót tesz a Billboard Top X helyezés, meg a Music Tv publicitás,
hogy vonzzák a közönséget, de aki ott volt,az többet nem dől be a sunyi
trükknek, az szentigaz. "
'99. augusztus 6.
A muzsika (szenegáli) hangjai
A szenegáli Baaba Maal az utóbbi évek legnépszerűbb
afrikai sztárja: "próféta" hazájában is, noha - a nyugat-afrikai kasztrendszer
"szabályait" felrúgva - nem történetmondó vagy művész családba született.
Maalnak sikerült egy olyan zenei nyelvet teremtenie, amely nem hangzik
idegenül a "nyugati fül" számára, ugyanakkor spirituális mélysége a
legeredendőbb afrikai örökséget közvetíti. Az elmúlt tíz évben hét albumot
jelentetett meg, ezek közül a tavalyi Nomad Soul címűt hétszázötven
jelöltből választották 1998 legjobb world music lemezének az európai
világzenei rádiósok. Az albumot bemutató nyári turné - a színpadon tizenkét
muzsikus és táncos fergeteges előadásával - az esztendő egyik biztos
szenzációjának ígérkezik. A szigeti buli - amelyre a nyitónapon, du.
6-kor kerül sor - tehát kivételes alkalomnak, nagyszerű zenei csemegének
ígérkezik. Tilos kihagyni!
A Nagyszínpad műsora:
|
Augusztus
4. |
Augusztus
5. |
Augusztus
6. |
Augusztus
7. |
Augusztus
8. |
Augusztus
9. |
Augusztus
10. |
15,00-
16,30 |
Cotton
Club Singers |
Tribal
Drift (AUS) |
Ignite
(USA) |
Boney Nem
(RUS) |
Premier
dobshow |
Kaláka |
Padödö |
16,30-
18,00 |
L'art pour
l'art |
Warpigs |
Junkies |
Ladánybene
27 |
Nagy Feró
és az Ősbikini |
Lajkó Félix
és zenekara (YU-H) |
Publo Hunny |
18,00-
19,30 |
Baaba
Maal
(Szenegál) |
New
Model Army |
Apocalyptica |
Klezmatics |
Liquido |
Rachid
Taha
(F-ALG) |
Jovanotti |
19,30-
21,00 |
Kispál
és a Borz |
VHK |
Tankcsapda |
Másfél |
Anima
Sound System |
Ganxsta
Zolee és a Kartel |
Irigy
Hónaljmirigy |
21,00-
23,00 |
Suede |
Paradise
Lost |
Guano
Apes |
The
Brand New Heavies |
Faithless |
Asian
Dub Foundation |
Kool
and the Gang |
- Szabó Zé -
'99. július 30.
Aretha Franklin a csúcsra jutott
Aretha Franklin első helyezett lett a mindenkori legjobb
énekesnők listáján. A listát művészek, írók és a zeneipar befolyásos
személyiségei állították össze a VH-1 csatorna számára. (Örömhír:
Mariah Carey nincs az első 100-ban!)
Az élcsoport, avagy a VH-1 tizes listája:
- Aretha Franklin
- Tina Turner
- Janis Joplin
- Bonnie Raitt
- Joni Mitchell
- Billie Holliday
- Chrissie Hynde
- Madonna
- Annie Lennox
-
Carole King
'99. július 23.
Hardcore-lak
50 ezer dolcsi óvadék ellenében szabadlábra helyezte
a jenki rendőrség DMX-et, a neves hardcore-rappert, akit a teanecki
(New Jersey) házában tartott pandúrmeeting (értsd: házkutatás) kapcsán
tuszkoltak rács mögé. DMX házikójából a következők kerültek elő:
mindenekelőtt kábszer + belövést segítő eszközök, lőfegyverek, lőszerek,
1 db. golyóálló mellény, valamint 14 ketrecben tartott pitbull blöki!
- saboteur -
'99. július 16.
Világzene Top 10
Napvilágot látott az európai rádiós szerkesztők
összesített '99 nyári világzene-listája, mely imígyen fest:
- Ibrahim Ferrer: Buena Vista Social Club Presents (Kuba/USA)
- Cesaria Evora: Café Atlantico (Zöldfoki-szigetek)
- Gypsi Kings válogatás: Flammes Du Coeur
- Zap Mama: A Ma Zone (Belgium)
- Schal Sick Brass Band: Tschupun (Németország)
- Válogatás: Tribal Beats From Planet Earth
- The Bollywood Brass Band (GB/India)
- Toumani Diabate and Ballake Sissoko: New Ancient Strings
- Mose 'Fan Fan': The Congo Acoustic (Kongó)
- Tito Paris: In Lisbon (Zöldfoki-szigetek)
- saboteur -
'99. július 14.
R.E.M. a Kisstadionban és a
világhálón
Bár a kilencvenes évek egyik legsikeresebb underground-formációja,
az R.E.M., a napokban még a Kisstadionban koncertezett, a nemrégiben
megjelent Up című lemez anyagára épülő európai turné
feszített tempót diktál, így azután a banda budapesti pihi/városnézés
helyett ez idő tájt már javában határainkon túl nyomatja az "avantgárd-elszállóst".
Amúgy - még a budapesti koncert felvezetéseként - megjelent egy
új maxijuk is: At My Most Beautiful címen. Fontos primőr hír még
a banda házatájáról, hogy immár a neten is böngészhetők: a http://www.remhq.com
címről tehát le/betölthetőek.
- saboteur -
'99. július 7.
Neurotic kontra Amen
Volt egyszer egy Neurotic. Meg A Pajor. Punk-őserő,
provokatív, némelykor démoni stíl, ma is érvényes rap-betétek, a
világgal dacoló szövegek jellemezték anno a zenekart, miközben legendává
vált a frontember maga is. A Pajor név és a Neurotic-védjegy egybeforrt,
de korántsem úgy ahogy napjainkban illik: nem a lemeztársaság jóvoltából
(a csapatnak soha sem jelenhetett meg várva-várt, ámde a rajongók
által agyonmásolt albuma), nem a kilúgozott marketing-stratégiának
köszönhetően, mégcsak nem is a zöldhasúval való nyílvánosság előtti
pokoli násznak (lásd: Pataky A. és az Edda, etc.) eredményeképpen.
Esetünkben az - akkortájt még korántsem szent - ÜGY volt a lényeg.
A hatás leírhatatlan volt: az örök-kamaszok megkapták végre a magukét.
A Neurotic önálló szubkulturává vált, s Pajor Tamás - ha tetszett,
ha nem - (szub)kulturális ikonná lépett elő.
Felfigyelt minderre Xantus direktor úr is, és leforgatta a Rock-téritőt.
Ami már valami másról (is) szólt. Időközben ugyanis megtért hősünk,
elhagyta a régi külsőségeket, a kábszert (ez még O.K. is lenne),
és sajna, egykori önmagával is konfliktusba került. Jöttek a "Jézus
felold a tv-terror alól..." - jellegű szövegrizsák. És jött
az Amen. A zenekar a Hit Gyülekezetéből, amely már nem mond sokat,
hiszen csak hozsannázni képes. Majd jött az újabb csend. Egészen
máig. És láss csodát világ: itt a legképtelenebbnek hitt fúzió.
A neves multicég(!) segítségével a Manhattan egykori bájgúnárjának,
Dobisanyinak a beiktatásával, P. híthű rappelésével meg/újjáalakult
az Amen. "Black zene a white fülnek" - hírdetik magukat plakáton,
prosin. Mögöttük a gyülekezet. És a múlt.
Pálfordulás? Elkurvulás? Totális agyhalál? Az igaz út? - ki-ki döntse
el maga. A lemez - ahogy "hősünk" is - Eufória címen megvásárolható...
- saboteur -
'99. július 5.
Nyári pincebulik a Trafóban
A Trafó Kortárs Művészetek Házában látszólag ugyan
kitört a nyári szünet, azért aggódnotok nem kell: ha a nagyteremre
ki is tették az "átemenetileg zárva!"- táblát, a pincében augusztus
15-ig számos őrületre, bulira, meetingre és mókára van kilátás.
(Bővebben: http://www.c3.hu/trafo)
A Trafó Pincében minden hétfőn és pénteken eztán is Tilos Dj-k (DJ.
Agrár, Kolbász, Túró Rudi) nyomatják a talp-alávalót. Keddenként
Bahia-bulik lesznek; performanszokkal, hastáncos akciókkal. A szabad(os)
nyári szerda esteken a Korai's Banditos bazsevál, míg csütörtökökön
"Ablak a Dubra" címmel koncertsorozat indul, melyeken a ZUM, Szemző
Tibor és DJ. Naga zúdít hallójáratainkra szapora hangjegyrohamot.
- saboteur -
'99. június 23.
Phil Collins és az o big band-YEAH
avagy egy forró párizsi éjszaka emlékei
Épp itt volt már az ideje annak, hogy Phil barátunk
összekapja magát. Az elmúlt esztendők nyálnyenyeréji, a Genesis-feeling
nélküli ócska bóvlik, a hösünkhöz olyannyira méltatlan haknizáSOKK
után végre belátta (s talán a bankszámlájára tekintve is ráérzett:
az elkövetkező százhúsz évben aligha lesz gond az egyenleggel...)
eljött a lécemelés, a "szinvonaltuningolás" ideje. Phil Collins
Gerald Albright-tal, Brad Cole-lal és más, kiemelkedő dzsesszzenészekkel
szövetkezve létrehozta azt a Big Band-formációt, amely első ízben
Párizsban, egy koncertre állt össze. A dolog azért is különleges,
mert közismert számokat "bigbendesítettek"/írtak át - csakugyan
varázslatosan.
Az A hot night in Paris című korong első slágere kapásból
a Sussudio. Az 1984-es keltezésű nóta emlékeinkben már jó ideje
"csak" egy toplistás-technozörejmentes(!) nótaként élt, amely valaha
(talán az Ókorban?) minden létezű babért learatott. Na de itt vón
ez az új verzió, amely egyedi és az eredetinél is üdébb. Telitalálat
és mégsem süllyed... És mint már jeleztem, a folyt. köv. sem marad(t)
el! A Genesis-dalok (That's all, Invisible touch, Hold on my
heart) feldolgozásai ugyan más értelmet/hangzást adnak a régi
örökbecsűeknek, a lényeg mégsem változik. Az eredeti dalok nemhogy
nem sérülnek, de tovább éltetik, erősítik a legendát.
A fúvósszekció mindvégig remekel. És ez nem pusztán azért fontos,
mert így válik a "zenezörej" varázsos összhangzattanná, hanem azért
is, mert Miles Davis szellemét reinkarnálja! A Milestones című remekmű
Alan Hood-nak köszönhetően az album csúcspontja. De a közismert
szerzemény, a Pick up the pieces Collins-Albright-George Duke-James
Carter féle féle négyese sem nevezhető éppenséggel gyönge eresztésnek.
Nem fokozom tovább: irány a lemezbolt!
Szabó Zoltán Attila
'99. június 18.
Nem csak képújságzene!
Mike Oldfield gitárjátékára eddig sem igen lehetett
panaszkodni, és feltételezhetoen a közelgő bp-i koncert sem lesz
sikertelen vállalkozás, avagy egy kiöregedőfélben lévő zenészistenség
hattyúdala. Na ja, odaát nem elég az egykorvolt dicsfény szapora
hangoztatása, nem elég az ötlettelen alibizés százhúsz éven át (lásd:
Rózsi, Levi, Karesz, Laci, Dolly, Zsuzsi, Kati, S(m)aci etc.), kevés,
ha valaki csak úgy hozza (ha hozza...) a régi formát, a legendává
váláshoz több kell: nem elhanyagolható szempont pl. a tartalom;
a megújulás pedig szinte kötelező föladat.
Jagger és Bowie tata is hányszor, de hányszor váltott már "uniformist",
hány és hány korszakot tudott le mindmáig a Pink Floyd, az ELP,
a Jethro Tull, hányszor tette meg ugyanazt a lépést, mégis sohasem
ugyanúgy Lou Reed, Brian Ferry, Iggy Pop, Peter Gabriel vagy a jó
öreg Mike.
Mike Oldfield. A figura, aki már tizenévesen folk-duót alapított
Sally nevű nővérkéjével, majd beszállt Kevin Ayers bandájába, hogy
azután "A nagy Májká" váljon és megjelentesse 1973-ban a Tubular
Bells-t. No meg a későbbiekben a többi csodaszámba menő nagy lemezt
(Hergest Ride, Ommadawn, Exposed, Platinum, Discovery, The Killing
Fields, estébé, estébé). Mondanom sem kell, hogy a legfrissebb
lemez, a Guitars sem okoz csalódást. Hogy is okozhatna persze, amikor
Oldfield ezúttal lecsupaszított, kicsontozott módon csak a gitárját
babusgatja?
Hősünk tíz remekbe szabott akusztikus slágert(!) vet elénk, melyek
közül nincs igazán kiemelésre méltó, hiszen az átlagszinvonal eleve
oly magas, hogy a dolog, mint tökéletes egész érdemel említést.
Ha azonban mégis személyeskedhetek egy kicsinyt, akkor megjegyzem:
nekem a csúcs az eklektikus Four Winds, melyben a zaklatott gitártépést
ellazulós-meditatív muzsika váltja - keleti felhangokkal. Fogadjunk,
hogy eme dal lecsengő, nyugisabb akkordjait - a magyarosch szokásjog
értelmében - előbb vagy utóbb valamely tv-adó képújságzenéi között
üdvözölhetjük, esetleg az ujjáalakuló Betűreklámban kap majdan helyet.
Sebaj, Rózsi és Jimmy akkor is megmarad nekünk...
Szabó Zoltán Attila
'99. május 31.
Legendák a hetvenes évekből
A Legendák sorozat folytatódik. Ezúttal a 13.
és a 14. album jelenik meg, melyek a hetvenes évek kislemez-slágereit
tartalmazzák.
A tizenhármason szólisták által megénekelt dalok hallhatóak. Az
albumot "tanulmányozva" elmondhatjuk, hogy voltaképpen a hatvanas
évek amatőr mozgalmaiból felnövő beat-nemzedék pop-generációvá válásának
"lenyomata", beszédes/dallamos dokumentuma. A slágerek többsége
egyébiránt CD-n még nem jelent meg, így a mostani válogatás minden
bizonnyal feldobja a gyűjtőket, de a szimplán nosztalgiázni vágyókat
és az ifjabb időutazókat is. A lemezen a következők danásznak: M7,
Máté Péter, Szécsi Pál, Kovács Kati, no meg a mi örökbecsű vágyvulkánunk:
Zalatnai Saci.
A tizennégyes Legendák-egyveleg a hetvenes évek zenekarait veszi
górcső alá, bizonyítva a sejtést: ama időkben még nem tátongott
oly nagy szakadék a dallamos és a keményebb mufajok között, mint
pl. manapság.
Ímhol a slágerek és előadóik listája:
- Csöngess be, jóbarát (Generál)
- Lélegző, furcsa hajnalon (Non Stop)
- Lepihenni melletted (Bergendy)
- Egy viharos éjszakán (Corvina)
- Citromízu banán (Metro)
- Lenn a folyónál (Juventus)
- Fényes kövek (Color)
- Vándorlás a hosszú úton (Gemini)
- Kereszteslovag (Mini)
- A kofalak leomlanak (Taurus EX-T)
- Mi ez az érzés (Dinamit)
- A fények, a hangok, az árnyak (Karthago)
- Csak egy kékszínű virág (Tolcsvayék és a Trió)
- Vándorének (Neoton + Kócbabák)
- Nyújtsd hát a kezed (V' Moto-Rock)
- Igen, szép volt (Syrius)
'99. május 10.
Egy tiszta hang
Egy új érzés címmel egy új zenekar lemeze jelent
meg a napokban. A csapat neve: Venus. S hogy miféle a muzsika? Elegánsan
szólva: az aktuális trendekhez illő. Irónikusan: EU-kompatibilis.
Sőt, a "júeszéj-lécet" is very...
"Ugye nem nagy bűn egy kis hazugság" - danássza a kishölgy, Varga
Zsuzsa. Nem nagy bűn még az sem - teszem hozzá gonoszkodva -, ha
egy "nyúmagyarbanda" lefüllenti a Republicát, a Roxette-t, a Cranberries-t,
Natalie Imbrugliát, meg a többi, külhoni dívát. Igaz, így egy újabb
érzésről aligha szólhatunk. Mégsem érdektelen a dolog. Elvégre hallgatható,
szórakoztató azért ez a zene. És manapság mifelénk ez már elegendő
ok a rábólíntásra. Elég, ha napjaink popzenei mocsarából úgy-ahogy
kiemelkedik egy anyag, s máris kap egy jókora kritikusi puszit.
Na ja, ez idő tájt (kilencvenes évek) az is örömteli hír, ha nem
tátogó műcsibe énekli a dalokat, vagy ha a zenészek maguk is zenészek
(értsd: felismerik az akkordokat).
A lemez anyaga, jobb időkben, persze aligha kapna kitörő vastapsot.
Gitáralapú pop-rock, se több, se kevesebb. Varga Zsuzsa hangja azonban
tényleg fincsi, tiszta, és valljuk be, mint szövegíró sem tehetségtelen.
Ellentétben az Ákos-típusú közhelykavalkáddal, esetünkben akadnak
kimondottan jó beszólások, jól hangzó refrének is. Egy-egy dal pedig
már nemcsak a tűrhető kategóriába fér be. Ilyen a Félek, hogy elhiszed,
a "cserhátizsuzsás" - ez dicséret! - Tudom jól, a Csillagfény vagy
az irónikus, korunk barombengaállatjaihoz szóló ópusz, a Kockahas.
Hát ez is valami...
- Szabó Zé -
'99. május 3.
Liszt és Lajtha művek a Takács
Zongorás Trió előadásában
Liszt Ferencet romantikus félistenként tisztelik;
honfitársának, Lajtha Lászlónak jóval kevesebb elismerés jutott
- ez idáig. Bár Lajtha - Bartók és Kodály mellett - századunk első
felének egyik legnagyobb magyar komponistája volt, akinek felbecsülhetetlen
értékű a pedagógiai és tudományos munkássága is (népzenekutatóként
Kossuth-díjat is kapott), művészi és emberi jelentőségét csak a
közelmúltban kezdték (újra)felfedezni. Eltérő életútjuk ellenére
Lisztet és Lajthát számos rokon vonás köti össze: mindkettejük zenei
érlelődésében meghatározó volt Franciaország, mindketten áldozatokat
vállaltak hazájukért, és mindketten megteremtették művészetükben
a nyugat-európai és a sajátosan magyar zene szintézisét. Takácsék
albuma ezért is kap kiemelt jelentőséget. A két mester zongora-trióra
és hegedű-zongora duóra írt kompozíciói most, első ízben hallhatóak
párhuzamba állítva, egymást erősítő zenei koncepció részeként. (Merliner
News)
'99. április 26.
CD-bazár:
Princessa:
I Won't Forget You
A madridi születésű "kis hercegnő" énekesi karrierje "Disney Girl"-ként
kezdődött. Három albumot jelentetett meg Disney-dalokból, akkor
még spanyolul. Majd Frank Peterson - Sarah Brightman, Prince
Ital Joe, Marky Mark és az U96 felfedező-"prodgyúszere" - révén
keveredett bele a nemzetközi popbizniszbe. Új lemeze, az I Won't
Forget You a felejthető, ámde sikerre "ítélt" albumok sorát gyarapítja.
Vivára vele!
1999 - Grammy nominees
A tavalyi harmatos slágertermésből úgy-ahogy kiemelkedő nóták hallhatóak
a nenmrégiben kiadott, a Grammy-jelöléseket egybegyűjtő korongon.
A dalok:
- The Boy Is Mine (Brandy and Monica)
- My Heart Will Go On (Celine Dion)
- Goo Goo Dolls (Iris)
- Ray Of Light (Madonna)
- You 're Still The One (Shania Twain)
- Everybody (Backstreet Boys)
- Amor ti vieta (Andrea Bocelli)
- Wide Open Spaces (Dixie Chicks)
- Doo Wop (Lauryn Hill)
- Torn (Natalie Imbruglia)
- Save Tonight (Eagle-Eye Cherry)
- My Father's Eyes (Eric Clapton)
- Anytime (Brian McKnight)
- Lullaby (Shawn Mullins)
- You Were Meant For Me (Sting)
'99. április 23.
Tavaszi (be)zsongatós
In medias res kijelentem: Faith Hill kisasszony, az anglomán slágerzene
mostanság feltűnt reménysége egyszerűen gyönyörű. Nem holmi műanyagliba,
tiprótalpas szopógép, szilikonos techno-tündér. Ez a nőnemű kérem
alássan finom, elegáns szépség, üde tavaszi bimbó, amelyet még a
magamfajta hímállat sem szakítana csak úgy le. Kérem alássan ez
a leány virágot érdemel az első randin éppúgy, mint a hatszázhatvanhatodikon!
Lénye romatikára szoktat/nevel. Ráadásul az énekhangja sem semmi.
A szokvány amerikai giccsből finoman cizellált igényes slágerzenét
kreál. A'la Barbra Streisand.
Ne csúfítsuk: ritka kellemes meglepetés Faith Hill kisasszony új
albuma. A CD-boritón látható cuki pofi, a franciás testalkat, a
bársonybőr gyomortáji remegést, drasztikus adrenalin-szint emelkedést,
majd irtózatos gerjedelmet okoz normális férfipéldányoknál. (Akinél
nem, annál már a Viagra is tökfölösleges. Irány az elfekvő!) De
a nőneműeket - ezt lemértem/teszteltem egy hozzám igen közel álló
nöstényördögön! - is "megviseli" a dolog: a lemezt hallgatva hol
zsepit kérnek, hol "bíztatást". Szóval a dolog tutira bejön...
A baltaarcú Spice Girls, az egyre fárasztóbb Celin Dion, az epehányást
és szélgörcsöket okozó Mariah Carey és a ma már "viseltes" Whitney
Houston után végre itt az IGAZI. A hang toszta, egyéni és (ki)képzett,
a zene korrekt, a romantikus stíl nem tűník sem művínek, sem álságosnak.
Természetes!!! A költővel szólva: "tavasz van, gyönyörű..."
- saboteur -
'99. március 22.
Sztárparádé Quincy Jones lemezén
Quincy Jones, a legendás arranger és zenekarvezető From Q With Love
címmel dupla albumon jelentette meg legsikeresebb alkotásait. A lemezen
olyan szupersztárok "asszisztálnak" Quincy mellett, mint
Aretha Franklin, Barry White, George Benson, James Ingram, Luther
Vandross és Michael Jackson. A gazdag életművet bemutató korongon
egykor hatalmas sikert aratott, máig emlékezetes örökzöldek sorjáznak,
így hallható a Liberian Girl, a The Shadow of Your Smile, a Somewhere,
a Human Nature, a Secret Garden és a Love Dance. (Merliner News)
'99. március 18.
Újra Blondie!
Az amerikai új-hullám egyik legsikeresebb képviselője, az 1975-ben
alakult, ám jó ideje hallgató Blondie új lemezt adott ki. Az Angel
and the Snake elnevezésű punkegyüttesből létrejött, kezdetben Patti
Smith, a Talking Heads és a Ramones nyomvonalán haladó zenekar, No
exit címmel jelentette meg legfrissebb albumát. Az éneksnő természetesen
az a Debbie Harry, aki a hetvenes évek végének és a nyolcvanas évek
elejének legnagyobb női sztárja, ideálja volt, s aki később filmszínésznőként
(Union City) és szólóénekesként egyaránt sikert aratott. (Merliner
News)
'99. március 16.
Chelsea Morning
Amerikából jöttem... Nos, e játékos kijelentés mögött kivételesen
nem a messziről jött (Soroksár? Alcsútdoboz? Gönyű? Bohlenbergerfeld?
Branderoda? Zyffich? Zschorlau? Tirana?) ember felvágós szövegelése
búvík meg, hanem a valóság. Chelsea, ez a helyes és jól éneklő amerikai
kiscsaj ugyanis a napokban jelentette meg első önálló lemezét Magyarországon!
Hogy miért éppen itt? Erre alighanem a családi/földrajzi kötődés lehet
az egyik válasz. Hiszen - mint a világon majd' mindenki - ő is magyar
származású. Sietve hozzáteszem azonban, hogy szép és tehetséges, ennélfogva
nem a mifelénk oly gyakran tapasztalható: "ha máshol nem is érek
semmit, hungaryban még lehetek sztár" - típusú gondolkodásmód
tükröződik/verődik vissza, hanem - mint már jeleztem - a TEHETSÉG!
Hajrá, Chelsea!
- sz. z. a. -
'99. március 12.
A Merliner ajánlja:
Rendkívüli zenei csemegék, a márciusi ünnephez is méltán kapcsolódó
albumok sora kerül ez idő tájt a lemezboltok polcaira. Ezúttal e koratavaszi
gazdag kínálatból válogattunk és ajánlunk féltucatnyit.
Az ifjabb Haydn szimfóniái
Joseph Haydn öccséről, Bécs, nagyvárad és Salzburg egykori neves zeneszerzőjéről
Johann-Michael Haydn-ről valamelyest megfeledkezett a történelem.
Pedig a maga korában lendületes, igen tartalmas, nagy tudással megírt
kompozíciói révén a kisebbik Haydn is népszerű, meglehetősen sikeres
volt. Még a "kenyérféltő" és mindig kritikus Leopold Mozart
is el kellett ismerje tehetségét, mi több, a szaksajtó is gyakran
méltatta. "Egyházi zenéje alapján, pontosabban a tiszta templomi
stílust jelentő, tulajdonképpeni vallásos muzsika terén igen kevés
kortársa tudná magát riválisának tekinteni..." - írta például
1801-ben az Allgemeine musikalische Zeitung szemleírója.
Michael Haydn számára a szimfóniaírás egyébként a legritkább esetben
jelentette különálló darabok papírra vetését, legtöbbször szimfóniacsoportokban
gondolkodott. Hűen tükrözi mindezt a Capella Savaria előadásában most
megjelent Symponies-album is. De a boltokban már szintén kapható
az ifjabb Haydn Missa Hispanica című művét tartalmazó korong,
amelyet a debreceni Kodály Kórus és a Capellla társulatának köszönhetően
jelentettek meg.
Hubay Jenő hegedű-zongora művei
Hubay Jenő (1858-1937) pályája mesésen indult. Már 14 évesen feltűnést
keltett hegedűjátékával (a Nemzeti Zenede hangversenyén Viotti a-moll
koncertjét játszotta a Vígadóban), majd Joachim Józsefnél Berlinben
folytatott tanulmányait követően hazatért Budapestre és gyakran muzsikált
együtt Liszt Ferenccel. 20 évesen a párizsi szalonok kedvelt vendégei
közé számított, és Aggházy Károly zongoraművésszel közösen nagy sikerrel
szerepelt Franciaország, Anglia, Belgium, Hollandia és más országok
koncerttermeiben. Alig múlt 23 esztendős, amikor az a rendkívüli megtiszteltetés
érte, hogy a belga uralkodó a brüsszeli konzervatórium első hegedűtanárává
tette meg, Beriot, Vieuxtemps és Wieniawski örökébe. Négy évvel mégis
hazatért. Majd újabb sikerek következtek: kelet- és nyugat-európai
turnék hegedűvírtuózaként, az első világszínvonalú magyar kvartett-társulat,
a Hubay-Popper vonósnégyes létrehozása, évente ismétlődő budapesti
fellépések Johannes Brahmsszal, akinek több kései műve Hubayék hangversenein
csendültek fel első ízben. Később Hubay, mint zeneszerző is letette
névjegyét. Erre szolgál bizonyítékul a Hegedű-zongora művek II.
elnevezésű, 64 percnyi virtuóz muzsikát tartalmazó friss korong.
"Lobogónk, Petőfi!"
A márciusi ünnepre időzítve jelent meg a Magyar Költők-sorozatban
az a Petőfi verseket tartalmazó válogatás, amelyen - mások mellett
- a magyar színházművészet nagyjai: Básti Lajos, Bessenyei Ferenc,
Gábor Miklós, Sinkovits Imre és Tímár József interpretálásában is
hallhatóak közismert Petőfi-klasszikusok. Ugyancsak e jeles napra,
egyben a Magyar Forradalom és Szabadságharc 150. évfordulójára adta
ki a Hungaroton a Kormorán korongját, amelyen mai sztárok éneklik
"kormoránék" 1848-as feldolgozásait, az eredeti művek, a
forradalmi "misék" átdolgozásait.
A dalok:
- Zúg Március (vers: Utassy József - előadó: Varga Miklós)
- A XIX. század költői (vers: Petőfi Sándor - előadók:
Jenei Szilveszter, Margit József, Deák Bill Gyula, Varga Miklós
és Forgács Péter)
- Hallhatatlan a lélek (vers: Petőfi Sándor - előadó:
Tunyogi Péter)
- Fa leszek, ha fának vagy virága (vers: Petőfi Sándor
- előadók: Janza Kata és Forgács Péter)
- Március 15. (vers: Szécsi Margit - előadó: Papadimitriu
Athina)
- Nemzeti dal (vers: Petőfi Sándor - előadó: Tolcsvay
László)
- Szabadág, szerelem (vers: Petőfi Sándor - előadó:
Földes Tamás)
- Himnusztöredék (vers: Juhász Ferenc - előadó: Pataky
"Edda" Attila)
- A vén zászlótartó (vers: Petőfi Sándor - előadó: Deák
Bill Gyula)
- Az erdélyi hadsereg (vers: Petőfi Sándor - előadók:
Földes Tamás, Makrai Pál)
- A harangok dala (vers: Páskándi Géza - előadók: Keresztes
Ildikó, Forgács Péter, Deák Bill Gyula)
- Csatában (vers: Petőfi Sándor - előadó: Makrai Pál)
- Európa csendes (vers: Petőfi Sándor - előadó: Takáts
"Dirty Blues" Tamás)
- Egy gondolat bánt engemet (vers: Petőfi Sándor - előadó:
Varga Miklós)
- Kik érted haltak... (előadó: Földes Tamás, Forgács
Péter)
- A költő visszatér (vers: Páskándi Géza - előadó: Szulák
Andrea)
Ha már Petőfinél tartunk, a Magyar Költők-sorozatban korábban megjelent,
a János vitézt és A helység kalapácsát felidéző albumról
is érdemes említést tennünk. Érdemes, mert egyrészt a márciusi megemlékezések
kapcsán a korábbi "Petőfi-relikviákról", a korszakot meghatározó
művekről, s a hagyatékot "gondozó" kiadványokról vétek lenne
hallgatni, másrészt, mert ez a CD-sorozat csakugyan hiánypótló, nemzeti
kultúránkat nagyban befolyásoló vállalkozás. Érdemes a figyelemre!
- Az összeállítást készítette: Szabó Zoltán Attila
-
'99. március 1.
Lót és az Isten zenés eszmecseréje
"1991 után írott vokális műveimben sajátos énektechnika kialakítására
törekedtem. Mimika - artikuláció - hangrendszer-szerkezet összefüggése
jelemzi a darabot, a hangversenypódium keretei között "átmeneti"
hangzók létrehozása sajátos mimikát eredményez, melynek hangmagassági
konzekvenciái is vannak. Így a látvány a hangzást meghatározó szerepet
kap, illetve bizonyos hangzásképek megszólalásának a látvány szintjén
is jelentősége van." - állítja Madarász Iván a Lót című opera megalkotója.
A zeneszerző - akinek most jelent meg lemezen 1985-ben rögzített
egy felvonásos operája - a a Lót szövegkönyvének eseménysorozatát
tizenhárom jelenetre tagolva komponálta meg. Valamennyi jelenet
önálló, zárt tétel, együttesen azonban nagyszabású formai egységet
alkotnak. Ennek az egységnek dramaturgiai pilléreit Lót magánjelenetei,
Istennel folytatott párbeszédei tartják.
- Korben Dallas -
'99. február 26.
Sláger Slágerek címmel az egyik népszerű hazai nosztalgiaadó
sikerlistája alapján állították össze azt a lemezanyagot, amelyen
a hatvanas-, hetvenes és nyolcvanas évek megaslágerei sorjáznak
egy best of válogatás részeként.
Az ominózus dalok:
ˇ Mikor elindul a vonat (1977) - Demjén F.
ˇ Cigánylány (1982) - Bajtala együttes
ˇ Csavard fel a szőnyeget (1968) - Hungária
ˇ Gyöngyhajú lány (1969) - Omega
ˇ Kócos ördögök (1970) - Metró
ˇ Múlnak a gyermekévek (1977) - V 73
ˇ Isten véled, édes Piroskám (1966) - Aradszky L.
ˇ Mammy blue (1972) - Kovács Kati
ˇ Azért vannak a jó barátok (1975) - Máté P.
ˇ Egy szál harangvirág (1970) - Szécsi P.
ˇ Kicsit szomorkás a hangulatom (1965) - Németh J.
ˇ Búcsúzik a nyár (1977) - Apostol
ˇ Vándorének (1976) - Neoton
ˇ Kövér a Nap (1972) - Generál
ˇ Darabokra törted a szívem (1972) - Bergendy
ˇ Az utcán (1966) - Illés
ˇ Keresem a szót (1967) - Koncz Zs.
ˇ Énekelj kisleány (1973) - Corvina
ˇ Hazafelé (1975) - Korál
'99. február 17.
Hattyú-premier a Várszínházban
A Nemzeti társulata a napokban mutatta be a Várszínházban Molnár
Ferenc A Hattyú című három felvonásos vígjátékát, amelyről a Nyugat
1921-ben így írt: "Csupa gyönyörűség ez a hibátlan mestermunka,
amelyen sem hézagot, sem foltot nem találni. Nem pontosan az élet,
mert annál sokkal színesebb, olyan, amilyen csak mese tud lenni..."
Molnár műve tehát tökéletessége, humora, gördülékeny nyelvezete,
fordulatos cselekménybontása révén ma is vonzó, ízletes színházi
csemegének ígérkezik. Az előadás rendezője: Iglódi István. A jelmezeket
Schaffer Judit, a díszletet Szlávik István tervezte. A főbb szerepeklők:
Béres Ilona, Benkő Nóra, Sinkovits Imre, Kozák András, Agárdy Gábor,
Drahota Andrea, Kállai Ilona, Fülöp Zsigmond. (Merliner News)
Szerelmem, Budapest
A 125. jubileumi ünnephez kapcsolódva Szerelmem, Budapest címmel
jelent meg az a nosztalgiaalbum, amelyen mások mellett, a Manhattan,
a Hungária, a Dolly Roll, a Cik Cakk Co., Anita, Deák Bill Gyula,
Zorán és Komár László is énekel néhány, a fővárosról szóló dalt,
az itt élők életérzéseit bemutató slágert. A fényben fürdő belvárosról
és a kopottas külvárosról egyaránt hallhatóak szerzemények, mint
ahogy az esti Budapest, hangulata is megelevenedik a lemezen. (Merliner
News)
'99. január 20.
Extrém és kevésbé extrém filmzenék
A szokvány amerikai filmekhez társuló (háttér)zenekavalkádról
általában nem érdemes szavakat pazarolni, mivel a legtöbb produktum
önmagában nem állja meg a helyét, csakis a szapora mozgóképekkel
társulva müködőképesek. Kivételek csak ritkán akadnak. Igaz, mostanában
a megszokottnál jobb a felhozatal, hiszen megjelent néhány valóban
figyelemre méltó újdonság!
Az egyik, a nemrégiben bemutatott Chipkatonák (Small Soldiers)
című virtuális akciófilm CD-verziója. Az albumon hallható Henry
Rollins és a Flesh n bone formáció, Dallas Austin, Dutch, D.J.Z.Trip,
valamint Mickey Petralia, aki a Love Removal Machine című Cult-slágert
dolgozta fel. A legnagyobb meglepetéssel mégis Wyclef Jean rukkolt
ki, hiszen a Queen: Another one bites the dust című legendás dalát
dolgozta úgy fel, hogy Freddy Mercury eredeti hangját modern, mai
rap-zenével dúsította, "házasította össze". Nem kevésbé sokkoló
a Alfred Hitchcock eredetijéből készült szuperprodukció, a Psycho
1998-as filmadaptációjának muzsikája sem. Kiváltképpen, mert az
említett filmzenét tartalmazó korongon Danny Elfman mögött olyan
extrém sztárok és sztárcsapatok sorakoznak fel, mint a Rob Zombie,
Howie B., a Pet Shop Boys, Mono, James Hall vagy a Lionrock. És
akkor még nem szóltunk Az angyalok városából (City of Angels)
kimásolt dalok romantikus egyvelegéről, melyet Gabriel Yared, a
nagysikerű - Meg Ryan és Nicholas Cage nevével fémjelzett - mozi
zeneszerzője jegyez. Míg az előbbi lemezek a BMG, az utóbbi hanganyag
a Warner gondozásában jelent meg. (Merliner News)
'99. január 10.
Múlt, jelen... jövő?,
avagy a muzsika hangjai - hétköznapokra és ünnepekre
ˇ Republica: Speedballads
ˇ Emerson, Lake and Palmer: THEN - Cal Jam '74 and NOW - Tour '97
/ '98
Sci-fi körítés, underground-álca mögé bújtatott nagyon is célratörő
slágergyártás jellemzi a Republica most megjelent Speedballads
elnevezésű korongját. A kleopátra frizurás, vadóc, vörös nöstényördög
jelmezébe csomagolt énekesnő ugyan ügyes találmány, szexuálisan
is vonzó, mégsem egy felkavaró "asszonyállat". Mint ahogy a banda
is csak a "tizenkettő egy tucat" - minősítést érdemli ki. Hétköznapi,
mondhatni szürke kis rock ez, bár a zenei tudással nincsenek komoly
bajok, sőt itt-ott még a szokvány paneleken, kliséken túlmutató
ötletek is akadnak.
Az inditó nótát rögvest dícsérném: a From Rush Hour With Love
ugyanis kellemesen hömpölygő, csengő-bongó vokállal dúsított, tisztán
pengő gitárhúrokkal "tesztelt", hamisitatlan slágeresdi. Kár, hogy
a kezdeti vehemencia már a dal felére alábbhagy, s így a Hazel O'
Connor ihletésű, "üvegtörős" énekvezetésből következő szenvedély
-feltételezhetően a piaci szempontok gondos mérlegelése miatt
- "elsimul", elcsöndesedik. Nem csoda hát, hogy a folytatás, a Fading
of The Man című középtempós ballada már eleve nem lépi túl a producerek
adta kereteket, sőt időnként a rock-hangzásba keverve az Alphaville-ra
emlékeztető új romantikus "szószból is szűrcsölhetünk" egy nyeletnyit
A Try Everything abszolút rádióbarát dal. Olyasféle rockzene, melyet
még a popmaszlagba tunkolt Juventus Rádió is ki/elbír. A bökkenő
csak az, hogy az ilyesféle szerzemények a nyolcvanas évek óta rendre
visszaköszönnek, újra és újra lemezre, vagy legalább maxira préselődnek.
Sajna, nincs új a Nap alatt...
A Luxury Cage az első, e masszából valóban kiemelkedő ópusz. Telt
vokál, visszhangos/torzított "hangminták" sorjáznak, buja és szertelen
az egész. Hogy azután visszatérjünk az eredeti kerékvágásba, s jöjjön
a Millenium. Ez alighanem az amerikai görkorisok, a kicsit hibbant,
ám roppant laza L.A.-béli "kamaszpunkok" számára készült induló.
Mint ahogy a Pretty Girl Hate is hasonló portéka; Bon Jovi-ihlette
keménykedéssel, óvatos "herflihőzöngéssel" megspékelt bulidal. A
Kung Fu Movies egyszerűen csapnivaló, nem úgy a záró nóta (Pub Pusher),
mely méltó társa a (fel)dícsért Luxury Cage-nek.
Az album meglehetősen Janus-arcú. Háttérrádiózáshoz remek alapanyag,
a Music Awards-féle ceremóniákon sem csoda, ha díjazzák az ilyesmit.
Élményhajhászáshoz, hallójárattisztításhoz, szellemi gazdagodáshoz
azonban inkább az Emerson, Lake and Palmer dupla albumát
ajánlanám, melyet - furcsa párhuzam! - a Republicával egy
időben hozott forgalomba a BMG.
Na ez utóbbi korong már egészen más mércével mérhető. A Then
and Now a zenekar pályafutását kíséri nyomon 1974-től 1998-ig.
Két fantasztikus koncertfelvétel hallható a lemezen, mely ismét
igazolja, hogy az ELP a rocktörténet egyik legjelentősebb, kivételes
egyéniségekből álló supergroupja. A lemezen olyan csodák, a pszichedelikus
rock olyan mérföldkövei tűnnek fel, mint a Toccata, a Still...You
Turn Me on Lucky Man, a Piano Concerto No. 1., a Tiger in a Spotlight,
a Knife Edge, a Honky Tonk Train Blues, a Take a Pebble, a Fanfare
for the Common Man, vagy az albumzáró America.
Keith Emerson egyébként már a hatvanas évek közepén is hallatott
magáról a Nice nevű formáció révén. Onnan távozva hozta azután létre
a legendás gárdát, melyhez Greg Lake a King Crimsonból, Carl Palmer
pedig az Atomic Roosterből igazolt át 1969-ben. A trió első nyílvános
fellépésére 1970-ben, a Wight-szigeti fesztiválon került sor, rögtön
hatalmas sikerrel. Méh ugyanebben az évben jelent meg az első lemez
(Emerson, Lake and Palmer -1970), mely nagy szenzációt keltett.
Az egyéni ötletekkel jócskán megtűzdelt komolyzenei átiratok és
a hasonlóképpen klasszikus igénnyel kidolgozott saját kompozíciók
mind a szaksajtó, mind a publikum (ritka "csillagállás"!)
egyöntetű elismerését vívták ki.
Játékstílusuk, kompozíciós készségük és hangszertudásuk szinte
a tökélyre fejlődött az évek során. Erre az elképesztően magas zenei
és technikai(!) színvonalra jó példa a mostani album első részeként
újra megjelentetett koncertfelvétel - a Pink Floyd Ummagummájával
is versenyre kelő - Welcome Back My Friends röviditett,
az ezredvéghez igazított verziója. És persze a vadonatúj hanganyag
(Now...), amely az elmúlt húsz esztendő summázata, egyúttal
a pszichedelikus rockirányzat mai alapvetése.
Szabó Zoltán Attila
|