Egy televíziós filmszerkesztőség, legyen az bárhol a világon, kivételes helyzetben van. Az elektronikus média korában a mesék megjelenési formája: a film.

A Duna Televízió nap mint nap az emberi kultúra alkotásait, dokumentumait mutatja be a világ különböző országaiban élő embereknek, akik a televíziók előtt várják az aznapi "mannát", a mozgóképes történeteket.

Mint a megújuló Duna Tv filmszerkesztőitől megtudtuk, 2000. Karácsonyától az eddiginél is nagyobb figyelmet kívánnak fordítani arra, mi kerül "adásba". A szerkesztőség álláspontja (ars poeticája) így szól: "Filmjeink nézőihez mint autentikus, döntéssel rendelkező emberekhez - ha úgy tetszik, személyiségekhez -, és nem mint a fogyasztói társadalom ilyen vagy olyan rétegéhez fordulunk."

A filmszerkesztőség programja markáns, felismerhető vonásokat mutat, amelyben felfedezhetők bizonyos preferenciák. Ezeket a vonásokat - összhangban egy közszolgálati televízió feladataival - nyíltan vállalják. A Merlinert tájékoztatva a következő összegzést "postázták":

• Ezentúl Európa kisebb és nagyobb nemzeteinek alkotásait egyaránt műsorra tűzzük,
• kitekintünk a távoli földrészek ritkán látható alkotásaira,
• műsoraink felölelik az egyetemes kultúra részévé vált filmtörténet és a szórakoztató műfajok legszínvonalasabb alkotásait,
• az embert a maga teljes valóságában megjelenítő, alapvetően humánus hangvételű alkotásokat tűzünk műsorra,
• előnyben részesítjük azokat a dokumentumfilmeket, amelyek témájukat alázattal közelítik meg, és a tárgyuk iránti elfogulatlansággal készülnek,
• hétről-hétre a világ legszínvonalasabb televíziós műhelyeiben készült kultúrtörténeti sorozatokat, igényes ismeretterjesztő- és animációs filmeket mutatunk be,
• ugyanakkor elutasítjuk az embert és a valóságot mint "híranyagot" kezelő, felszínes, dokumentum-szerű műfajokat"
• elutasítjuk az öncélú vagy romboló hatású játékfilmeket (fontosnak tartjuk, hogy létezzenek olyan csatornák, amely előtt nyugodt lélekkel hagyhatjuk gyermekeinket)

Nézőink - a visszajelzések alapján - legjobban a magyar filmeket, a gyerekfilmeket, az ismeretterjesztő sorozatokat, és az időnként reveláció erejével ható dokumentumfilmeket szeretik.

A harmadik évezred felé közeledve is szeretnénk megtartani egy biztos, humánus értékrendet. Időkön és tereken, kultúrákon és országhatárokon átívelő ismeretek átadása és a múltunkról való tudás megőrzése a dolgunk.

A 2000.-ik esztendőre visszapillantva summázhatjuk: több mint háromezer órányi filmműsor volt szemre vételezhető "a Dunában", így néhány életmű-válogatás, rendezői és színészi sorozat, tematikus összeállítás. Íme egy rövid óévbúcsúztató összegzés:

• Ezek /voltak/ a fiatalok… - a hatvanas évek életérzése magyar és külföldi filmek tükrében
• Így jöttünk - magyar filmrendezők első jelentős filmjei
• Pro Patria - válogatás Sára Sándor munkáiból
• Szerelem és ármány -romantikus filmek szombat este
• Filmszemle ’2000 - válogatás a szemle dokumentumfilmjeiből és az életműdíjasok filmjei
• Bunuel - álmok - rendezői sorozat
• Szüleimnek - filmválogatás a család és gyerek kapcsolatról mai világunkban
• Somlay Artúr filmjeiből
• Hollywood fekete-fehérben - a 40-es évek amerikai filmjei
• Paletta - ismeretterjesztő filmek a művészetről vasárnap este
• Egyszer volt... - dokumentumfilmek a század felfedezéseiről, érdekes alakjairól
• Olvasónapló - irodalmi adaptációk
• Katedra nélkül - délutáni ismeretterjesztés egy órában
• Ezredvégi krónika - a dokumentumfilm estje
• Navigátor - a művészet, a természet- és társadalomtudomány világa
• Carlos Saura táncfilmjei
• "Új lengyel film" - az utóbbi évek filmtermésének legjava
• "Kiss Manyi, a komika" - válogatás a színésznő filmszerepeiből
• "Peresztrojka után" - kortárs orosz játék- és dokumentumfilmek

- Merliner News -

Nem kétséges, hogy a 2000. év kis hazánkban is "helyére tette" a DVD-t. A nemrégiben a többség számára még elérhetetlennek hitt csoda, napjainkban már nem minősül luxuscikknek: egy a szokvány(?) eszközök, a naponta használatos termékek közül. Jelentősége mégsem elhanyagolható, hiszen a DVD - filmek piaca - mifelénk is - egyre nagyobb, jelentősebb. Új üzletág született, ami azonban nemcsak gazdasági értelemben érdemel említést, de mint (multi)kulturális jelenség / tényező is fontos. Az alábbiakban az idei, fordulópontként is számon tartható esztendő megjelenéseiről, kiemelésre érdemes filmjeiről emlékezünk meg.

Monty Python: Az élet értelme - Monty Python’s The Meaning Of Life

A legendás társulat ebben az 1983-ban bemutatott filmjében visszatér a kezdetekhez, a Monty Python’s Flying Circus című tévésorozathoz, amit Galla Miklós magyar szövegével, néhány évvel ezelőtt az MTV-ben is láthattunk. A Terry Gilliam és Terry Jones közös rendezésében készült mozifilm azonban ez idáig elkerülte a hazai tévécsatornákat, így igazi hiánypótló darab a DVD változat.

Sheffield városában hat munkanélküli, acélgyári munkás kilátástalan helyzetéből csak egyetlen kiutat talál, egy különös vetkőző show-t kell összehozniuk. A munkanélküliség drámája vígjátéki alaphelyzetté válik, amit remekül erősít Donna Summer, Gary Glitter és Tom Jones zenéje. A történet harmincéves főhőse (Robert Carlyle) legjobb barátait beszéli rá a "magamutogató" produkcióra. Az amatőrökből álló csapatot erősíti még egy öngyilkosságra hajlamos biztonsági őr, egy kövérkésnek mondható ezermester és egy remek mozgástechnikával megáldott, kissé lerobbant fazon. A DVD-n bonuszként, csak egy filmelőzetes található. Elfért volna még a lemezen egy werkfilm, vagy legalább egy rendezői audiokommentár.

A forgalmazó jóvoltából az egyszerre elátkozott és istenített rendező, David Cronenberg filmje csak videón és DVD-n jelent meg. A film a jövőben játszódik, amikor az emberek többsége játékfüggőségben él. Az új találmány átlép minden korábbi korlátot: nincs szükség monitorra vagy sisakra, ugyanis a játék csatlakozóját az emberi szervezetbe ültetik be. Az eXistenz a központi idegrendszeren keresztül kelti a tökéletes valóság illúzióját. A szó szoros értelmében zsigerekbe hatoló történetben Jude Law és Jennifer Jason Leigh egy elképesztő összeesküvés kitervelői és részesei. Allegra /Leigh/ játéktervezőként ráveszi Tedet /Law/, hogy lépjenek be mindketten a játék által generált virtuális valóságba, ahol egészen más törvények uralkodnak és mindenki másképp viselkedik mint az egyre bizonytalanabbá váló valóságban. Egy gond van csak, a gyomorfelforgató, rémálomszerű játékból legfeljebb egy másik, hasonló játékba vezet kiút. A kiúttalanság hangulatát Howard Shore zenéje is fokozza.

Doug Liman a film rendezője, akár Quentin Tarantino tanítványa is lehetne. Mintha a Ponyvaregényből és a német fiatalok kedvencéből, A lé meg a Lola - ból gyúrta volna össze ezt a mai tinédzserekről szóló történetet. Simon egy lepukkant közértben pénztáros és részmunkaidős kábítószer-kereskedő egy személyben: karácsonyeste aztán sikerül meggyőznie kolléganőjét, Ronnát, hogy vegye át a műszakot, mert haverjaival szeretné átdorbézolni a hétvégét Las Vegasban. A lánynak sürgősen pénz kell, ezért nemcsak a műszakot veszi át, hanem Simon titkos kábítószerüzleteit is. Az őrült hétvégén azonban közbejön néhány apróbb baleset: amikor Ronna éppen az átvágott, rá vadászó díler elől menekül, Simon egy vegas-i topless-bárban nyúlkál rossz (?) helyre - ezért aztán őt a lokál tulajdonosa és annak ütődött fia veszi üldözőbe. A történetbe belekeveredik még egy szappanopera két sztárja is (egyikük egyenesen az Ally McBeal-ből), akire egy szex-kalandokra mindig kész rendőr veti ki hálóját - az ő fő perverziója azonban még ennél is megdöbbentőbb… A szálak végezetül összefutnak, és mindebből nem akármilyen kavarodás lesz.

A DVD változat bővelkedik extrákban: rendezői kommentár, werkfilm, kimaradt jelenetek, előzetes, filmográfiák és ráadásnak három videoklip a film zenéjével.

Antonio Banderas első rendezésében sikeresen vette át felfedezőjének és egykori mesterének, Pedro Almodóvarnak a stílusjegyeit. A 16 éves Peejoe-t szülei halála után a temetkezési vállalkozással foglalkozó Dove bácsikája, és érzékeny lelkű felesége vette magához. Peejoe kedvenc rokona azonban Lucille néni (Melanie Griffith), egy barna bombázó, aki egy szép napon tűzpiros Ford Fairlane-ben állít be hozzájuk, hogy egy időre ő is Dove bácsiékra bízza hét gyermekét. Lucille Hollywoodba készül megvalósítani leánykori álmát, amiben gonosz férje mindig megakadályozta, hogy igazi filmsztár legyen. Peejoe-t különös titkába is beavatja: elárulja, hogy a nagy fekete kalapdobozában a férje fejét hordja magával. A DVD rengeteg extrát tartalmaz: Banderas és Griffith audiokommentárját, kimaradt jeleneteket, bakikat, fotógalériát és filmelőzeteseket.

Megtörtént eseményeket dolgoz fel a film, amelyben egy dohánygyár tudományos szakértője (Russel Crowe) bizonyítékokat talál arra vonatkozóan, hogy a cigarettában olyan rákkeltő anyagokat kevernek, melyek kábítószerként hatnak a fogyasztókra. A népszerű tévéproducer (Al Pacino) kiharcolja, hogy a tudós leleplező nyilatkozata adásba kerüljön. A hét Oscar-díjra jelölt alkotásban egy pillanatra sem lankad a feszültség, miközben szemtanúi lehetünk egy hétköznapi kisember élethalálharcának. Michael Mann (Utolsó mohikán, Szemtől szemben) rendező filmje most kitűnő kép és hangminőségben jelent meg DVD-n.

A film Susanna Kaysen bestsellere alapján készült. Annak a két esztendőnek a krónikája, amelyet az írónő egy pszichiátriai intézetben töltött. 1967-et írunk. A 17 éves Susanna (Winona Ryder) olyan, mint a többi amerikai kamaszlány, bizonytalan magában és kicsit összezavarodott. Egy pszichiáter megállapítja, hogy a lány borderline eset, és beutalja egy kórházba, ahol a lány egy csapat fura, fiatal nő között találja magát. A nagyon zűrös Lisa (Angelina Jolie Oscar-díjas alakítása), az agyonkényeztetett Daisy (Brittany Murphy) és az összeégett arcú Polly (Elisabeth Moss) lesznek Susanna legjobb barátnői. Nehezen tudja elviselni, hogy az intézeti életnek ugyanúgy megvannak a szabályai, mint a kinti életnek, így összeütközésbe kerül a kórház vezetőivel. A DVD-n megtalálható James Mangold rendező teljes audiokommentárja, egy werkfilm, öt kimaradt jelenet, az eredeti filmelőzetes, filmográfiák, és a kor rockzenéjét reprezentáló külön zenei hangsáv.

- steve -

Szász János Európa-filmdíjas rendező új filmjét, A holocaust szemei című televíziós dokumentumalkotást a Los Angeles-i magyar filmhét keretében október 15-én, vasárnap este mutatták be első alkalommal a nagyközönségnek. Mint ismeretes, Szászt az Oscar-díjas Steven Spielberg kérte fel: készítsen dokumentumfilmet a holocaust magyarországi történetéről.

- Merliner News -

Rómeó újabban "levakarhatatlan" a filmvászonról. A szerelem Veronából elszármazott áldozata ezernyi alakban "kísért": a világ mozitérképén szinte nincs olyan pont, nincs olyan gyártóbázis, ahol időről-időre ne kerülne képbe. Megesik, hogy a jelenkor rideg neonfényei közül bújik elő Leonardo Di Caprio alakjában, van úgy, hogy - természetesen álnéven, de Leonardo bőrében - a Titanic merülő tatján tevékenykedik, sőt arra is akad példa, hogy korrupt rendőrnyomozóként láthatjuk őt viszont Peter Medak kultusz-krimijében. Arról ne nyissunk vitát, hogy mindehhez mit szólna Shakespeare mester, ha - mint Hamlet atyjának szelleme - átlátogatna mondjuk, Hollywoodba. És arról is fölösleges hosszasan elmélkednünk, miért éppen Rómeó a kiválasztott irodalmi szellemalak, "akire" oly divatos dolog hivatkozni, szerepet osztani, esetleg mint a mozgóképes varázsdobozból frissen előkapott cirkuszi nyulat (fel)mutogatni.

A hazai mozikban mostanság látható Andrzej Bartkowiak rendezte celluloidakciósdi (Öld meg Rómeót!) kiváltképpen tiszteletlenül és kegyetlenül bánik a nyílt szívű hőssel. Azt ugyan nem árulhatom el, hogy beteljesül-e a címben jelzett baljós végzet, amely a Nagy Oakland-i Maffiaháború díszletei között bizony kevés reménnyel kecsegteti a főhőst, s arról is hallgatok inkább, hogy a fokozatosan Rómeóvá alakuló kínai(!) srácnak sikerül-e gyönyörű fekete szerelme/tettestársa (ejtsd: Júlia) oldalán a két ellenlábas családot megrendszabályoznia. Itt és most csak arról van mondanivalóm, milyen a filmhez társuló hangjegyözön, avagy az aktuális soundtrack CD.

Jelentem: hallgatható az anyag. Aaliyah, Joe, a Destiny’s Child, Dave Hollister és a többiek slágeregyvelege ugyan nem nevezhető korszakos produktumnak, de a szapora mozgóképekhez és a nem éppen veronai miliőhöz összességében passzol, ez a YOrészt soul - elemekre épülő, mégis meglehetősen eklektikusnak nevezhető nagyszabású rap-jam. Aaliyah nyitódala (Try again) remek főcímzene; zaklatott, de kiszámítható dobgép ütemekbe "csavart", picinyt Hinda Hickset idéző, afféle atmoszféra teremtő dalocska. Ezt követően azonban tempósabb talpalávalót hallhatunk, sőt helyenként vérgőzössé válik az album. A bandaháború borzalmait kifejezni igyekvő (gettó?) rapperek, így DMX, Timbaland, Magoo, vagy Mack 10 egyaránt a mai trendekre hajazó velős danászásba fognak.

De azért akad itt némi romantika is. Aaliyah hatos sorszámú édesbús kesergője (Are you feelin’ me?) vagy a Destiny’s Child (Perfect Man) középtempós ópusza például. Érdekes és feltétlenül kiemelésre méltó Ginuwine dala (Simply Irresistible), amely mind hangzását, mind tartalmát tekintve erősen hasonlít a Coolio-tól megszokott piacorientált látszat raphez. S hogy a végén garantáltan nagyot csattanjon az ostor: a Blade Come On című nótája nem kevesebbre vállalkozik, mint megpróbálja egy dalon belül ötvözni, sőt előtérbe helyezni a Salt and Pepa - típusú, "néha a csajok is úgy vannak vele" - jellegű harsány, feminista rapet a távol-keleti, elszállós melódiák hátrányára. A dal ennélfogva úgy szól, mintha a kínai slágerrádió háttérzajaira rákevertek volna egy chicagói gyorsétteremben ezerrel zengő, utcalányokkal és kölykökkel "felvonuló" zajbrigádot. The end.

- Szabó Zoltán Attila -

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy TELEVÍZIÓ. Se erre, se arra nem billegő, korrekt hírműsorai, nem okvetlenül agytipró sorozatai nézhető volta és esti szuperfilmjeinek a minőség és a szórakoztatás eszméjével egyaránt "szinkronúszó", képzett filmszerkesztők által megkoreografált programja kiemelkedett a hazai (k)análiSOKK közül. A tévéhármat ideje korán ki is nyírta a konkurens gagyihalmozók pr-kartellje. és lám, most ők diktálnak télen-nyáron. ők gründolják össze a Nagy Nyári Filmfesztivált is...

Ahol persze fel-feltűnnek némelykor olyan mozik, amelyek a kimúlt csatorna gazdag filmcsomagjából eleinstandoltak közül valók, ám a hatalmas kampánnyal beharangozott fesztiválon futó kreálmányok többsége jó indulattal is csak B kategóriásnak minősíthető. Rögzítem: Van Damme, Sho Kosugi meg a jenki vs. hongkongi bajkeverők uszkve negyvennyolc óránként tűnnek (f)el képernyőinken. S ha néha be-becsúszik egy-egy Jackie Chan, esetleg C. Bronson nevével fémjelzett, még a hetvenes évek közepéről ránk maradt barátságosan bárgyú és persze olcsó jogdíjas ópusz, a múltba révedni kénytelen mozimániákus (értsd: a palira vett, kisemmizett néző) örömében azonmód cigánykereket vethet. 2000 nyarán, az alámondásos időkben kelt, ez idő tájt csupán újkori szinkronszószba tunkolt egykori videjósikerek tomboló reneszánsza idején mit is fűzhetnénk mást a látottakhoz, mintsem azt, hogy ezen a nyáron, ha az Isten lábát nem is, Amerika ülepét garantáltan megtapintották az RTL Klub filmszerkesztői. Kijár a vastaps!

- saboteur -

A győri seregszemlén a nemzetközi zsűri a német Veit Helmer Tuvalu című alkotását ítélte a legjobbnak. A hazai produkciók versengését Kenyeres Bálint Zárása nyerte. A dokumentumfilmesek közül előbbi grémium a kínai Bibo Liang moziját, Az esküvőt díjazta, míg a határon belüli dokufilmek versenyében a Buharov - Croat - Nyolcas trió műve (A másik ember iránti féltés diadala) győzedelmeskedett.

- Merliner News -

Majdnem minden, amit tudni illik megtalálható az Inforg Stúdió frissen megjelentetett CD-ROM kiadványán. A multimédiás korongon a magyar filmművészet talán legjelentősebb alkotójának életéről, alkotásairól, kulturális, intellektuális és politikai szerepvállalásairól kaphatunk átfogó képet. A kiadvány mégsem készült enciklopédikus igénnyel, ennélfogva nemcsak "kicsontozott" információk bénító tömegével találkozhat a felhasználó, hanem Jancsó alkotói hitvallásáról, gondolkodásmódjáról, a sznobizmus ellen fellépő provokatív művészről is véleményt alkothat.

- Merliner News -

Enyedi Ildikó Simon mágus című filmjében nyújtott játékáért a fiatal francia színésznő, Julie Delarme nyerte el a legjobb női alakítás díját a teheráni nemzetközi filmfesztiválon. A Simon mágus a versenyprogramban szerepelt és vastapsot kapott az iráni fővárosban megrendezett seregszemlén.

- Merliner News -

Az HBO a kubai származású színész, Andy Garcia főszereplésével készít filmet a neves kubai dzsessztrombitás, Arturo Sandoval életéről. A színész a szerepre készülve trombitaórákat is vesz - természetesen(?) Sandovaltól. Az 50 esztendős, eddig négyszeres Grammy-díjas muzsikus 1990-ben disszidált Kubából, jelenleg Miamiban él. Tavaly kapta meg a negyedik Grammy-t Hot House című, latin-dzsessz stílusú lemezéért.

- Merliner News -

A 31. Magyar Filmszemlén egy 24 éves, jelenleg a Színház- és Filmművészeti Főiskolára járó diáknak, Mundruczó Kornélnak ítélte a zsűri a legjobb első filmesnek járó díjat. A "Nincsen nekem vágyam semmi” című nyolcvanperces videómozi egy kettős életet élő fiatalról, Brúnóról szól, aki a vidéki idillből hetente kétszer a nagyvárosi prostituáltak világába utazik.

- Meglepetésként ért a díj neked ítélése?

Mundruczó Kornél: Nagyon meglepődtem. Arra számítottam, hogy a filmet nem dicsérni, hanem bántani, szapulni fogják majd. Elvégre ez egy ízig-vérig realista történet, ráadásul övvizsgálatra késztet.

- A filmbéli főhős, Brúnó, hazudik és káoszt teremt. Véleményed szerint a zsűrit ez a felszínességen túllépő szókimondó stílus mennyiben befolyásolta?

- Meggyőződésem, hogy a személyesség vonzó lehetett a zsűri számára. A film ugyanis abszolút hétköznapinak mondható abban az értelemben, hogy a szeretethiányról, egy, a végtelen "űrben” bolyongó, szeretetre vágyó, ám viszontszeretni képtelen fiatalemberről szól. Sajnos, sok hasonló esetet, példát látok magam körül. Ugyanakkor fontos hozzátennem, hogy ez a mozi mégsem a hagyományos, a magyar filmesekre jellemző látásmóddal készült. Ezért hát külön köszönöm, hogy a szokatlan vágási technika, a megszokott elvektől eltérő szereplőválasztás ellenére elfogadta, megértette a szakma, mi több, "díjazta” a publikum is.

- Létezik olyan nemzetközi trend, esetleg hazai alkotó, amely/aki erősen hatott stílusodra, filmkészítői hozzáállásodra?

- A magyar filmesek közül nem tudnék senkit kiemelni. A külhoni alkotók közül viszont a japán Kitano-t, a hongkongi Wong Kar Wai-t vagy a legendás Rainer Werner Fassbindert mindenképpen meg kell említsem.

- Ha lehetősége lett volna rá, Mundruczó Kornél kinek ítélte volna oda a fődíjat?

- Ha lehet, nem adnám ki magam. Annyit mégis elárulok, őszintén örülök annak, hogy a rendezői díjat Jancsó Miklós vehette át.

- Hogyan tovább?

- Nem, hinném, hogy a 31. Magyar Filmszemlén elért siker döntően befolyásolná az életemet. A Nincsen nekem vágyam semmi egy nyolc fős baráti társaság közös műve, ha úgy vesszük, a forgatás egy volt, a nagy nyári bulik közül. Ez az elismerés csak hab a tortán. Minden esetre reménykedem, hogy máskor is adódik hasonló lehetőség. Ha ugyanis megtehetem, a jövőben is szeretnék filmeket készíteni...

Szabó Zoltán Attila

Csoda történt! Dacára annak, hogy ’99 nyarán még azt adták hírül a különböző sajtóorgánumok, hogy 2000-ben - támogatók és jó szándék hiányában - elmarad az ezer sebből vérző magyar filmgyártás egyetlen, hazai és nemzetközi figyelemre egyaránt érdemes seregszemléje, február 3 és 8 között mégis megtartatott a 31. Magyar Filmszemle.

A Budapesti Kongresszusi Központban valóban szinte mindenki ott volt, aki e különleges, amúgy meglehetősen belterjesnek tűnő szakmában igazán számít. A profik, az amatőrök, a lánglelkűek, a hajdanvolt szépreményűek, a bizakodóak, a bizalmatlanok, a keserédesek, a keservesek, a fondorlatosak, a törődöttek és a mindenkor bátran lázadók egyaránt kivették részüket a szemléből. Ki így, ki úgy. Néhányan versenyben voltak. Többen szakértőként vagy zsűritagként tűntek fel. Mások a partvonalon túlról szemre vételezték a szemlét...

A nyitó előadáson Mészáros Márta Kisvilma (Az utolsó napló) című filmjét vetítették, zárásként - kedd este, versenyen kívül - Szabó István 5 Európa díjjal kitüntetett, nagyszabású moziját, A napfény ízét láthatta a nagyérdemű. E két programpont között további 23 nagyjátékfilmet, 27 kísérleti- és kisjátékfilmet és 31 nem fikciós (dokumentum-jellegű) alkotást mutattak be. A játékfilmek kategóriájában már ismert és első filmes rendezők munkáit egyaránt fellelhette a publikum.

Voltak szép, felemelő, komikus pillanatok, de akadtak bosszantó, nyögvenyelős, a filmünnephez méltatlan percek is. Felemelő volt a színpadon nyolc éve nem láthatott Madaras József köszöntése. Különleges élmény volt, ahogy Cakó Ferenc egy adag homokhalomból egy kivetítő és egy zenekar segítségével a zsúfolásig telt Pátria terem ámuló közönsége előtt készített el egy animációs remekművet. Az emlegetett Mészáros-mozi alatt tapasztalható néma, feszült csend szintén az emlékezetes élmények közé sorolandó. A Kisvilmával vállalt nézőtéri szolidaritás nemcsak a XX. század borzalmaival szembeni ellenérzést fejezte ki, hanem egy élettörténetet is hitelesített.

A bosszúságokból itt és most nem szívesen kötnék csokrot. Már csak azért sem, mert - ellentétben az előző évek gyakorlatától - az erre a szemlére frissen verbuvált szervezőstáb a lehetőségekhez képest kitett magáért. Ha akadtak is fennakadások, tévedések, a bajokat megpróbálták a lehető leghamarabb orvosolni. Egy másik stáb, a helyi büfések "szabadcsapata” már kevesebb dicséretet érdemel. A kiszolgáló személyzet látszólagos jó modorba csomagolt stílustalansága, figyelmetlensége (no és az árak!) nem kevés vendéget ijesztettek el, üldöztek a legközelebbi éjjel-nappaliig.

De térjünk a lényegre. Az idei filmtermésről szólva megállapítható: összességében kellemes meglepetést okoztak az alkotók. Még ha a katarzis jobbára el is maradt, azért a túlzottan fájdalmas, idegölő, netán nézhetetlen mozik száma érezhetően megcsappant. Jó poén volt Xantus filmje, A Morel fiú, tapsot kapott a Portugál, sokakat felvillanyoztak a Gyilkosok, de a nagyok, Jancsó, Gothár vagy Szirtes sem vallottak szégyent. Jóleső érzéssel töltötte el a publikumot Zelki János Színész legyek... című, szellemi fogyatékos színjátszókat bemutató matinéja. És "bejött” Szőke András aktuális abszurdmeséje, a Helyfoglalás, avagy a mogyorók bejövetele is. Nem beszélve a vasárnapi "filmcsomagról" az Egérúttól a Ponyvapottingig.

Ahogy várható volt, a Kongresszusi Központ folyosóin komoly vitákat váltott ki Sas Tamás a gengszterré válás stációit bemutató(?) monstre mozija, a Rosszfiúk. Megosztotta a publikumot Surányi András az öregség dillemáit feszegető, az elmúlás közeledtét jelző Filmje is. Ugyanakkor őszinte lelkesedéssel, hatalmas vastapssal díjazta a nézősereg A kis utazást, amelyet Buzás Mihály és csapata készítetett el. Ez a mozi alighanem a (közel?)jövő közönségsikere, hiszen szellemesen, őszintén képes mesélni a közelmúltról, a valahavolt endékás táboréletről, a (meg)boldogult kamaszlétről.

Összegezve: aligha kétséges, hogy az átalakuló félben(?) lévő magyar filmgyártás kaotikus állapota híven tükrözi a jelenkori magyar kultúra helyzetét. Beláthatatlan a horizont: nem tudni, hogy az állami szerepvállalás mire és meddig terjed ki, kik lehetnek azok a mecénások (filmmogulok?), akik tartósan felvállalják a magyar filmet. Nem tudni azt sem, hogy "mi fán terem a producer?", hogy mit hoz, meddig tombol még a "multiplex-vihar", s hogy egyáltalán milyen válaszok születnek azokra a kérdésekre, amelyek évtizedek óta mérgezik/megosztják a filmes szakmát.

Egy azonban biztos: a szemlének a jelenlegi helyzetben kiemelt jelentősége van. Ezt bebizonyították az elmúlt napok is. Elvégre alkotó és gazdasági szakember, újságíró és színész, esztéta és "mezei” rajongó azon túl, hogy közösen moziztak, végre - hellyel-közzel, úgy-ahogy... - szóba is álltak egymással.

Szabó Zoltán Attila

Engedjétek meg, hogy egy kissé egyszerű lingvisztikai játék keretében fejtsem ki magyar filmes létem aggodalmait. Az első "Miért vagyunk érdektelenek?" arra vonatkozik, hogy vajon mennyiben geopolitikai-történelmi okok vezettek oda, hogy a kétezredik évre a magyar film elvesztette nemzetközi elismertségét. Igaz-e egyáltalán ez a tétel? Mennyiben összeurópai jelenség ez? Lehet, hogy csak rémhír az egész!?
A második "Miért vagyunk érdektelenek?" az országon belüli elutasítás okait fürkészi. Nyilván a második összefügg az elsővel, hiszen ma fokozottan érvényes, hogy csak az az igazán jó, ami nemzetközi sikert arat. Mi, magyar filmrendezők "Miért vagyunk érdektelenek?" (ne adj' úristen, a nemzetközi filmpiacon, de leginkább) a magyar állami és magántőke számára? Én sokáig abban reménykedtem, hogy erre a potenciálra valakiknek szükségük van. Az országnak, a kultúrának, a pénzcsinálóknak... Hogy majd megtalálnak és használnak engem. Hogy kiaknáznak! Ezen óhajom valami miatt nem teljesül. Lehet, hogy bennem van a hiba, de az is lehet, hogy akikre én várok, azoknak ez nem áll érdekükben, vagyis "érdektelenek'. És mi, filmrendezők, akik egymásra féltékenyen, vigyázva nyomulunk, tudjuk-e, hogy mik az érdekeink, hogy mi dolgunk van egymással, a pénzadókkal, a pénzfelhajtókkal (producerekkel), a nézőkkel? Uagy jórészt mi is "érdektelenek" vagyunk, és nem fogjuk fel saját érdekeinket? Vajon tényleg ilyen kegyetlen gályázás a mi szakmánk, vagy csak arról van szó, hogy egy elképesztő impotenciahullám átmenetileg lebénította a magyar filmet, és hamarosan minden rendbe jön? Nekem alapvető érdekeim fűződnek ahhoz, hogy ez így legyen.

Tóth Tamás
rendező

A főváros tulajdonában lévő Budapest Film Rt. a Bartók és a Haladás után bezáratta a XI. kerületben működő utolsó filmszínházát, az Olimpiát is. Mint a Fovárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága hírül adta, több mozi is nehéz helyzetben van, súlyos pénzügyi gondokkal küzdenek. A grémium elnöke példaként megemlítette a Bemet és a Blue Bloxot, melyek jövője szintén reménytelennek, avagy - elegánsabban - kevéssé kecsegtetőnek nevezhető.

- Merliner News -

Mostanában kevés a tavasz, rögtön nyár van és ezek a nyarak teljesen kiszámíthatatlanok, mondta a Delelő vendéglőben Pó Árpád, aki törzsvendégnek tekinthető mióta nyolcvankilencben a felesége meghalt.
Az asztaltársak azt mondják, fröccsben utazik és morfondírozós.
Ez azt jelenti, hogy amikor iszik mindjárt keresi a dolgok fonákját.
Ő mondta: "hogy lehetett így is, vagy másképp".
Ezerkilencszáz június havát írták, az akkori Akácfa utca egyik kilógó bérházában, mely még ma is áll, élt ott egy biztosítási ügynök, bizonyos Blau Jónás, fiatal volt és mindenki a környezetében nagyon kedvelte, mégis a családjával elég nagy szegénységben éltek.
Volt ennek a Blau Jónásnak egy csöndes, de szeretetre méltó felesége és mindösszesen hat gyermekük, a gyerekek még fiatalok voltak. 1900. Június 1-én, ezen a hajnalon... öt óra körül Blau Jónás a szalmazsákos ágy szélére ült és elkezdte a gatyájára lassan és csendesen a posztónadrágját felhúzni, közben érezte, hogy nemcsak a nadrág, hanem a szoba földes padlója is hideg, nyirkos, megpróbálta a posztópapucsba bedugni a lábát, mögötte a pokróc még mindig árasztotta magából a meleget jótékonyan körbeölelve a derekát.
Azon a korai reggelen mellette feküdt felesége, testén az éjszakai forgolódástól meggyűrődve, csavarodva felcsúszott pendellyel.
Bár sok-sok nélkülözésen túl voltak, felesége arcán nem látszott az idő, szép és nyugodt volt. Blau Jónás gyermeki csodálkozással nézte, milyen fehér, sima és fiatalos feleségének a háta.
Már a papucsába dugott lábbal visszafordult, és nézte az asszony derekát és eszébe jutott sok-sok előző reggel és döntött.
Először a tervek titokban a biztosítási papírok hátuljára kerültek fel, egyre jobban tökéletesedve.
Aztán gondolva a gyerekekre, mert felesége mosott, elkészült az első ajándék: a ruhaszárító, mely még nem úgy nézett ki, mint az általunk megszokottak.
1900 június 12-én aztán Blau Jónásné nevén be is jegyezték Vág-Sellyén.
Hajnal volt még és Blau Jónás nem gondolt arra, hogy majd később kimennek a Városligetbe, és ott egy átváltozó művész, bizonyos Marcello Fregoli megtetszik majd a kisfiának és így lesz a szerkezet neve: Fregoli.
Nem gondolt arra, hogy bár fantasztikus a szabadalom, és egész Pest később ezen fogja szárítani a gatyákat és a gyártási jogot el kell majd adni az asztalosnak, aki milliomos lesz belőle.
Nem gondolt arra, hogy nemcsak 17 év múlva lesz ugyanilyenkor nagy meleg, hanem 44 év múlva is, amikor a család szempontjából a fregoli már lényegtelenné válik és csak egy ember, a fia fog emlékezni rá. Nem gondolt arra, ahol az Akátcfa utcában a ház áll, lesz majd 100 év múlva egy óriás plakát, amely eltakarja szobája ablakát és egy új mosó-szárító gépet hirdet.
Mindezekre nem gondolt, csak ült és nézte felesége hátát és boldog volt.
Lehetetett így és lehetett másként, mondta Pó Árpád és ő is boldog volt, mert ebben a nagy melegben megérkezett a következő nagyfröccs a Delelő vendéglő teraszán, ott a gesztenyefa alatt.

Szolgálati közlemény: szerzonk aktuális filmjei (Helyfoglalás, avagy a mogyorók bejövetele, Taliándörögd) megtekinthetoek a 31. Magyar Filmszemlén.

A Magyar Mozgókép Közalapítvány és a Magyar Film- és TV-művészek Szövetsége február 3 és 8 között rendezi meg a 31. Magyar Filmszemlét a Budapest Kongresszusi Központban. Az MMK Kuratóriuma a szervezéssel a Filmszemle Tanácsot bízta meg, amelynek elnöke Miskolczi Péter producer, tagjai Tóth Erzsébet miniszteri biztos, az MMK főtitkára, valamint Hartai László, Janisch Attila, Tímár Péter és Vészi János filmrendezők.

Harmadikán Mészáros Márta Kisvilma (Az utolsó napló) című filmjével indul az idei Filmszemle. A versenyprogramban várhatóan 25 játékfilmet, 27 kísérleti- és kisjátékfilmet, 31 nem fikciós művet fognak vetíteni. A díjakat (már ha kiosztanak ilyesmit egyáltalán...) február 8-án, díjkiosztó ünnepség keretében adja át a zsűri. Utána - még a hagyományos fogadás, a Nagy Össznépi Kóstolás előtt - záró díszelőadásként - Szabó István A napfény íze című alkotását csodálhatja meg a publikum.
További infó: www.magyar.film.hu

- Sz. Z. A. -

A Budapest Kongresszusi Központban rendezik meg a 31. Magyar Filmszemlét február 3 és 8 között.

- A Corvin moziban világszínvonalú vetítéseket lehetett ugyan tartani, ám "helyszűke miatt" nem volt lehetős arra, hogy az elkészült mozgóképekről szakmai vitát rendezzünk, vagy hogy a szereplők reflektorfénybe állításával ankétokat tartsunk - indokolta a döntést Miskolci Péter, a filmszemletanács soros elnöke.

- Merliner News -